III. Frigyes német-római császár
III. Frigyes (németül: Friedrich III.; Innsbruck, Osztrák Hercegség, 1415. szeptember 21. – Linz, Osztrák Főhercegség, 1493. augusztus 19.), a Habsburg-házból származó osztrák herceg, aki német király 1440-től IV. Frigyes néven, német-római császár 1452-től, valamint osztrák uralkodó főherceg V. Frigyes néven 1457-től 1493-as haláláig. Ő volt uralkodóházának első tagja a Német-római Birodalom császári trónján, egyúttal a negyedik Habsburg-házi német király (I. Rudolf, I. Albert és II. Albert királyt követően), továbbá ő volt az utolsó előtti császár, akit a pápa koronázott meg (V. Miklós pápa), és az utolsó, akit Rómában.
| III. Frigyes | |
.jpg) | |
| Hans Burgkmair festménye | |
| Német-római császár | |
| III. Frigyes | |
| Uralkodási ideje | |
| 1452. március 19. – 1493. augusztus 19. | |
| Koronázása | Róma 1452. március 19. |
| Elődje | Zsigmond |
| Utódja | I. Miksa |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Habsburgok |
| Született | 1415. szeptember 21. Innsbruck |
| Elhunyt | 1493. augusztus 19. (77 évesen) Linz |
| Nyughelye | Szent István-székesegyház 1493. december 6. |
| Édesapja | II. Ernő osztrák herceg |
| Édesanyja | Mazóviai Cymburgis |
| Házastársa | Portugáliai Eleonóra |
| Gyermekei | I. Miksa német-római császár Kunigunda bajor hercegné |
| Vallás | nyugati keresztény |
 | |
| III. Frigyes aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Frigyes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Frigyes 1415-ben született Innsbruckban, II. Ernő osztrák herceg és Mazóviai Cymburgis elsőszülött fiaként. Koronázását megelőzően Stájerország, Karintia és Krajna uralkodója 1424-től, majd 1439-től unokaöccse, Utószülött László gyámjaként az Osztrák Hercegség régense. 1440-ben választották az elhunyt II. Albert után német királynak, majd 1452-ben császárrá koronázták. Negyvenegy évig tartó uralkodásával ő volt a leghosszabb ideig regnáló német monarcha.
Uralkodása alatt inkább törekedett arra, hogy növelje az osztrák örökös tartományok területét, és kevésbé foglalkozott a birodalmi ügyekkel. Dinasztikus politikája révén a bécsújhelyi kongresszus során elérte, hogy később uralkodóháza szerezhesse meg a magyar trónt, valamint a Burgundi Hercegség házasság útján történő megszerzésével megalapozta a későbbi Habsburg Birodalom hatalmi túlsúlyát Európában. Uralkodása alatt kezdett terjedni a mondás, „Bella gerant alii, tu felix Austria nube” azaz „Háborúskodjanak mások, te boldog Ausztria, házasodj!”.[1]
Élete szerkesztés
Frigyes Vas Ernest Lipót-ági osztrák herceg, Alsó-Ausztria, Belső-Ausztria urának és feleségének, Mazóviai Cymburgisnek, fiaként látta meg a napvilágot. 1424-ben követte apját Stájerország, Krajna és Karintia hercegi trónján V. Frigyes néven, 1439-től Ausztria uralkodó hercege lett. 1440-ben IV. Frigyes néven lett német király. 1442-ben Frigyes szövetséget kötött Stüssi Rudolffal, Zürich polgármesterével, a Régi Svájci Konföderáció ellen, az régi zürichi háborúban (Alter Zürichkrieg).
1448-ban Frigyes megkötötte a bécsi konkordátumot a Szentszékkel, ami biztosította a császár hatalmát egészen 1806-ig és erős kapcsolatot teremtett a Habsburgok és a szentszék között. 1452-ben, 37 évesen vette feleségül az akkor 18 éves Portugáliai Eleonórát. A hozománnyal enyhíthette adósságait és stabilizálhatta a hatalmát.
Frigyes volt az utolsó császár, akit Rómában koronáztak meg. A ceremóniát 1452-ben hajtotta végre V. Miklós pápa, aki így hatalommal ruházta fel Frigyest. Az újdonsült császár viszont semmi sikert nem volt képes elérni a csatamezőn, így ravasz tervekhez kellett folyamodnia. Ő lépett fel kiskorú unokaöccse, az osztrák uralkodó főherceg, cseh és magyar király, V. (Utószülött) László gyámapjaként. Ám inkább börtönőrnek bizonyult, aki megpróbálta kiterjeszteni a gyámsági kapcsolatot, hogy Alsó-Ausztriát elidegeníthetetlen birtokává tegye. Lászlónak 1452-ben sikerült kiszabadulnia alsó-ausztriai börtönéből és unokatestvéréhez, Zsigmondhoz menekült. Így Frigyes elvesztette befolyását Magyarország és Csehország fölött. Pár évtizeddel később, 1485-ben Hunyadi Mátyás magyar király seregeivel egészen Bécsig nyomult előre. Végül minden konfliktusban Frigyes győzedelmeskedett, és sokszor még területeket is szerzett, például Alsó-Ausztriát 1457-ben korán elhunyt unokaöccsétől, V. Lászlótól. Bátyja, VI. Albert osztrák herceg pedig Felső-Ausztriát örökölte.
Ennek ellenére Frigyes seregei igen sikeresek voltak, mint például Neuss ostrománál. Így kényszerítette Merész Károly burgundi herceget arra, hogy hozzáadja lányát, Burgundi Máriát Frigyes fiához, Miksához. Burgundia örökségével a Habsburgok hatalmi túlsúlyba kerültek Európában. Innen ered a mondás, „Míg mások háborúznak, te boldog Ausztria házasodj!”, ami a dinasztia mottójává vált.
Lányának, Ausztriai Kunigundának a házassága IV. Albert bajor herceggel újabb cselszövések és intrikák sorozatának eredménye volt. Albert "illegálisan" jutott hatalmas kiterjedésű hűbérbirtokokhoz a birodalom területén. Így kényszerítette a császárt, hogy adja hozzá Innsbruckban élő lányát és hozományként adja oda az elfoglalt hűbérbirtokokat. Frigyes beleegyezett, ám visszavonta hozzájárulását, amikor Albert elfoglalta Regensburgot. Ám mielőtt Kunigunda megtudhatta volna ezt, 1485. január 2-án megtartották az esküvőt. A háborút már csak a császár fiának, Miksának közvetítése akadályozhatta meg.
Néhány kivétellel Frigyes sikeres uralkodónak mondható. 1469-ben püspökséget alapított Bécsben és Bécsújhelyen, amire hercegi elődeinek hosszú sora sem volt képes a századok folyamán. Hunyadi Mátyás, magyar király (1458-1490) 1485-ben elfoglalja Bécset és az osztrák tartományokat, de a császári címet továbbra is a Habsburg-család őrizte.
Házassága és gyermekei szerkesztés
Portugáliai Eleonóra császárnéval között házasságából öt gyermek született:
- Kristóf főherceg (1455–1456), gyermekként elhunyt;
- Miksa főherceg (1459–1519), német-római császár 1493-tól;
- Ilona főhercegnő (1460–1462), kiskorában meghalt;
- Kunigunda főhercegnő (1465–1520), IV. Albert bajor herceg felesége;
- János főherceg (1466–1467) csecsemőkorában meghalt.
Utolsó évei szerkesztés
Frigyes életének utolsó éveiben Bécsben és Linzben tartózkodott. 1492-ben még az Aranygyapjas rend lovagjának választották. 1493-ra egészségügyi állapota azonban megromlott. Feltehetően érszűkület következtében a bal lábát amputálni kellett. A műtéten a híres sebész, Hans Seyff is jelen volt, 1493. június 8-án. Az eljárásról készült feljegyzések a középkor egyik leghíresebb és legjobban dokumentált műtéti feljegyzéseinek számítanak. Frigyes ugyan túlélte a beavatkozást, ám augusztus 19-én, életének hetvenhetedik évében, feltehetően a műtét utáni szövődményei következtében, elhunyt. A kortársai a sárgadinnye fogyasztásnak tudták be halálát, mivel a császár rajongott érte.[2] Frigyestől származik az a később ismertté vált intelem, miszerint „Tanulj meg panasz nélkül szenvedni, ez az egyetlen, amire taníthatlak”.[3]
Frigyes sírját Niclas Gerhaert van Leyden építette a bécsi Szent István-székesegyházban. Amputált lábát vele együtt temették el. Díszes sírja csak két évtizeddel halála után, 1513-ra készült el véglegesen. Ma ezt az emlékművel tartják a későközépkor egyik legjelentősebb művészeti alkotásának.
Heraldika szerkesztés
.svg) |
.svg) |
 |
a rómaiak királya (1440–1493) |
német-római császár (1452–1493) |
mint német-római császár (1452–1493) |
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Hunyadi Mátyás nagy ellenfele (magyar nyelven) (html). National Geographic Society, 2015. szeptember 24.
- ↑ A lábfétis a középkorban az alattvalói hűség kinyilvánítása volt. Aztán jött az üszkösödés (magyar nyelven) (html). Index.hu, 2019. december 20.
- ↑ III. (Habsburg) Frigyes (1425–1493) német-római császár (magyar nyelven) (html). Arcanum Digitális Tudománytár
Habsburg-ház Született: 1415. szeptember 21. Elhunyt: 1493. augusztus 19. | ||
| Előző Zsigmond |
Német-római császár 1452 – 1493 |
Következő I. Miksa |
| Előző II. Albert |
Német király 1440 – 1493 | |
| Előző László |
Ausztria főhercege 1463-ig VI. Albert herceggel 1457 – 1493 | |
