A nyugati császárok listája
Az alábbiakban azon uralkodóknak a névsorát olvashatjuk, akik a Frank Birodalomnak vagy valamely utódállamának, a Középső Frank Királyságnak, a Nyugati Frank Királyságnak, a Keleti Frank Királyságnak, a Burgundiai Királyságnak, az Itáliai Királyságnak; továbbá a Szent Római Birodalomnak, olyan uralkodói voltak, akik elnyerték a császár címet; őket tekintjük a nyugati császároknak. Ezeket az uralkodókat - figyelemmel az általuk viselt császári címre - a középkor és az újkor római császárainak is nevezhetjük.
| Német-római császár | |
 | |
| A kétfejű sas, melyet a Habsburg császárok használtak | |
 | |
II. Ferenc császár 1792. július 5. – 1806. augusztus 6. | |
| Adatok | |
| Megszólítás | Ő császári felsége |
| Első | I. Ottó |
| Utolsó | II. Ferenc |
| Házastársa | Német-római császárné |
| Regnálás kezdete | 800. december 25. |
| Regnálás vége | 1806. augusztus 6. |
| Előd | Frank császár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Német-római császár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bevezető szerkesztés
A Nyugatrómai Birodalom utolsó császárát, Romulus Augustulust 476-ban lemondatta Odoaker germán hadvezér, aki ezután magát Itália királyának neveztette.
A nyugati császári cím I. (Nagy) Károly frank király uralkodása alatt lett felújítva, ugyanis III. (Szent) Leó pápa, 800-ban, Nagy Károlyt római császárrá koronázta. I. Károly császár a következő uralkodói címeket viselte: „Karolus serenissimus augustus a Deo coronatus magnus pacificus imperator Romanum imperium gubernans qui et per misericordiam dei rex Francorum atque Langobardorum”. Nagy Károly tehát, nem csak a frankok királya („rex francorum”), és a longobárdok királya („rex … atque langobardorum”), hanem római császár („imperator Romanum”) is volt; pontosabban, „a birodalmat kormányzó római császár” („imperator Romanum imperium gubernans”). Ezzel a körültekintő megfogalmazással, Nagy Károly elérte azt, hogy a császári címét, 812-ben, I. Mihály bizánci császár elismerte. Nagy Károly császárrá koronázott utódait, római császároknak tekintjük (többségüket Rómában is koronázták császárrá), annak ellenére, hogy közvetlen utódai, az "imperator augustus" ("fenséges császár") címet viselték, azért, hogy a Keletrómai (Bizánci) Birodalom - magukat római császároknak nevező - uralkodóival az összeütközést elkerüljék [1].
I. (Nagy) Ottó azonban, miután 962-ben császárrá koronázták, már az „imperator Romanorum et Francorum”, azaz, a „rómaiak és a frankok császára” címet viselte. A „Romanorum imperator augustus” („a rómaiak fenséges császára”) megjelölés, II. (Vörös) Ottó császár 982-beli okirataiban olvasható [2]. III. Ottó 996-ban történt császárrá koronázása óta, viselték is a császárok a "Romanorum Imperator Augustus" címet [1].
Az I. Ottó császár és utódai által uralt, 1806-ig fennállt birodalom a Szent Római Birodalom volt. A birodalom nevének a kialakulása: „Szent Birodalom” („Sacrum Imperium”): 1157, „Szent Római Birodalom” („Sacrum Romanum Imperium”): 1184, ez utóbbi általánossá vált elnevezés: 1254. 1512: a birodalmi gyűlés egyik iratában – mint hivatalos iratban –, először olvasható a „Német Nemzet Szent Római Birodalma”. A birodalom megszűnéséig, a hivatalos neve azonban Szent Római Birodalom volt (németül: „Heiliges Römisches Reich” /"HRR"/), a „Német-Római Birodalom/Császárság” néven emlegetett államalakulatnak [2]. A birodalom feje, a Szent Római Birodalom császára (azaz, a római császár) volt. I. Ottó császárrá koronázása óta, csak a német uralkodók (királyok) viselhették a császári címet, így elterjedt, a köznyelvben és az irodalomban egyaránt, a „német-római császár” kifejezés (a „római-német császár” pontosabb lenne); de az uralkodói címnek a „római császár” volt a hivatalos megnevezése. Mivel már Nagy Károly is a „római császár” címet viselte, ezért - függetlenül attól, mikor vált általánossá a Szent Római Birodalom elnevezés -, Nagy Károlyt, és valamennyi császári utódját, a Szent Római Birodalom uralkodói közé sorolhatjuk; erre utal a császárok - folyamatos - számozása is.
I. Ottó császár apjával, I. (Madarász) Henrik királlyal kezdődően, a birodalom királya alatt, általában már a „német királyt” értjük, nem a keleti frank uralkodót, de van más álláspont is [3],[4],[5],[6],[7]. I. Henrik király megválasztása évében írt évkönyvben olvasható azonban először a "Regnum Teutonicorum", a "Teuton Királyság", azaz, a "Német Királyság" kifejezés.
1040-ben III.Henrik, még császárrá koronázása előtt, felvette a „Romanorum Rex”, a „rómaiak királya” ("római király") címet; a továbbiakban ez lett a német királyok hivatalos uralkodói címe, addig, amíg római császár nem lett belőlük ([8], de nem mindegyik királyból lett császár, és nem mindegyik császár volt király, a trónra lépése előtt). A király titulus alatt, III. Henrikkel kezdődően, hivatalosan, tehát a „római király” uralkodói címet értjük, ezért ezt tünteti fel a császári lista táblázat is, a megjegyzés részben. Az 1508-ban megadott pápai hozzájárulással, az uralkodók a „Rex Germaniae”, a „Németország királya” címet is viselhették/viselték ([9]); de ez a „római király” címnek, 1806-ig, a birodalom megszűnéséig történt fennmaradását, nem érintette. Azonban, a köztudatban és az irodalomban is, a birodalomnak mind az 1508 előtti, mind az 1508 utáni királyainak vonatkozásában, éppen úgy ismert a „német király”, avagy a „német-római király” (pontosabban: a „római-német király”) elnevezés; mint a „német-római császár” megnevezés.
1806 májusában, I. Napóleon francia császárnak a követelésére – aki saját magát tekintette Nagy Károly örökösének –, a Szent Római Birodalom és a római császár cím megszűnt.
A császárok listája szerkesztés
A táblázat a római császároknak / a Szent Római Birodalom császárainak a nevével kezdődik, zárójelben feltüntetve az uralkodó születésének és halálozásának az évét. Ezt az adatot követik az évszámok arról, hogy az adott uralkodó, mettől meddig volt császár (társuralkodó esetén átfedések voltak, a császári cím viselését illetően). Ez után, a megjegyzésben, az adatok az egyéb, legjelentősebb uralkodói címekre, illetve a császár származására utalnak. A megjegyzésekben nincsenek kiemelve azon uralkodóknak a nevei, akik a császárok felsorolásában már szerepelnek. A tényleges uralkodás megkezdésének éve, és a koronázás éve között, gyakran eltérés volt. II. Miksával kezdődően, már csak egyszer koronázták az uralkodót, tehát nem volt már külön királyi, és külön császári koronázás [10].
| Név | Portré | Császár | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| A Karoling-ház korai császárai | |||
| I. (Nagy) Károly (742-814) |
 |
800. december 25. – 814. január 28. |
I. Károly, frank király (az egész Frank Birodalomban): 768-814, I. Károly, Itália (a longobárdok) királya: 774-781 és 810-812 [11]. III. (Kis) Pipin frank király fia. |
| I. (Jámbor, Kegyes) Lajos (778-840) |
 |
813. szeptember 11. – 840. június 20. |
I. Lajos, frank király (az egész Frank Birodalomban): 814-833 (trónfosztva). I. (Nagy) Károly fia. |
| I. Lothár (795-855) |
 |
823. április 5. – 855. szeptember 29. |
I. Lothár, frank király a Középső Frank Királyságban (Itália, Burgundia, Provence, és Austrasia nyugati fele): 843–855, I. Lothár, Itália királya: 818/822-855. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár fia. |
| II. (Ifjabb) Lajos (822-875) |
 |
855. szeptember 29. – 875. augusztus 12. |
II. Lajos, Itália királya: 844–875 [12]. I. Lothár császár fia. |
| II. (Kopasz) Károly (823-877) |
 |
875. december 29. – 877. október 6. |
II. Károly, nyugati frank király: 843-877, II. Károly, Itália királya: 875-877. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár fia. |
| III. (Kövér, Vastag) Károly (839-888) |
 |
881. február 12. – 888. január 23. (trónfosztva) |
III. Károly, Itália királya: 879–887 (trónfosztva ), III. Károly, keleti frank király: 882–887 (trónfosztva), Károly, a nyugati frankok királya: 885-888 [13]. I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár unokája, II. (Német) Lajos keleti frank király fia.. |
| A Spoletói-ház császárai | |||
| Spoletói Vid (Guido) (850?-894) |
 |
891. február 21. – 894. december 12. |
Vid (Guido), Itália királya: 889-894. I. Guidonak, Spoleto hercegének a fia [14]. |
| Spoletói Lambert (880?-898) |
 |
892. április 30. – 898. október 15. |
Lambert, Itália királya: 891-898. Vid (Guido) császár fia. |
| A Karoling-ház késői császárai | |||
| Karintiai Arnulf (850?-899) |
.jpg) |
896. február 22. – 899. december 8. |
Arnulf, keleti frank király: 887-899, Arnulf, Itália királya: 894-899. Karlmann keleti frank (bajor) királya fia, II. (Német) Lajos keleti frank király unokája. |
| III. (Vak) Lajos (882?-928) |
 |
901. február 22. – 905. július 21. (trónfosztva) |
Lajos, Alsó-Burgundia királya: 887-928, III. Lajos, Itália királya: 900-905. III. Lajos császár anyja, Ermengarde (Irmengard), II. (Ifjabb) Lajos császár leánya volt. Van olyan feltételezés, hogy a császárnak az apja, (Vienne-i) Boso, Alsó-Burgundia királya is a Karoling-házból származott.[15]. |
| A Friuli-ház császára | |||
| I. (Friuli) Berengár (845?-924) |
 |
915. december – 924. április 7. (meggyilkolták) |
I. Berengár, Itália királya: 888-889, és 905-924. Eberhardnak, Friuli őrgrófjának és Gizella hercegnének, I. (Jámbor, Kegyes) Lajos császár leányának a fia. |
| A Liudolf (Szász)-ház császárai | |||
| I. (Nagy) Ottó (912-973) |
 |
962. február 2. – 973. május 7. |
Német király: 936-973, és Itália királya: 951-973 [16]. I. (Madarász) Henrik német király fia. |
| II. (Vörös) Ottó (955-983) |
 |
967. december 25. – 983. december 7. |
Német király: 961-983, és Itália királya:973-983. I. Ottó császár fia. |
| III. Ottó (980-1002) |
 |
996. május 21. – 1002. január 23. |
Német király: 983-1002, és Itália királya: 996-1002. II. Ottó császár fia, a „világ csodája”. |
| II. (Szent) Henrik (973-1024) |
 |
1014. február 14. – 1024. július 13. |
Német király: 1002-1024, és Itália királya: 1004-1024. II. (Civakodó) Henrik bajor hercegnek a fia, I. (Szász) Henrik bajor hercegnek – I. (Nagy) Ottó császár öccsének – az unokája, I. (Madarász) Henrik német király dédunokája.[17] |
| A Száli-ház császárai | |||
| II. (Idősebb) Konrád (990-1039) |
.jpg) |
1027. március 26. – 1039. június 4. |
Német király: 1024-1039, és Itália királya: 1027-1039. Liutgardnak, I. (Nagy) Ottó császár leányának a dédunokája, és Speyeri Henriknek, Wormsgau grófjának a fia.[18] |
| III. (Fekete) Henrik (1017-1056) |
 |
1046. december 25. – 1056. október 5. |
Német király: 1028-1040, római király: 1040-1056. II. Konrád császár fia. |
| IV. Henrik (1050-1106) |
 |
1084. április 1. – 1106. augusztus 7. (lemondott) |
Római király: 1054-1105 (lemondott). III. Henrik császár fia. |
| V. Henrik (1086-1125) |
 |
1111. április 13. – 1125. május 23. |
Római király: 1099-1125. IV. Henrik császár fia. |
| A Hohenstauf-, a Supplinburg- és a Welf-házak császárai | |||
| II. (Szász) Lothár (1075-1137) |
 |
1133. június 4. – 1137. december 4. |
Római király: 1125-1137. Gerhardnak, Supplinburg grófjának a fia [19]. |
| I. (Barbarossa, Rőtszakállú) Frigyes (1122-1190) |
.jpg) |
1155. június 18. – 1190. június 10. |
Római király: 1152-1190. Ágnes hercegnének, IV. Henrik császár leányának az unokája, II. (Félszemű) Frigyesnek, Svábföld hercegének a fia. |
| VI. Henrik (1165-1197) |
 |
1191. április 14. – 1197. szeptember 28. |
Római király: 1169-1197. I. Henrik, Szicília királya: 1194-1197. I. Frigyes császár fia. |
| IV. (Braunschweigi) Ottó (1176-1218) |
 |
1209. október 21. – 1215. július 5. |
Római király: 1198/1208-1215 (elmozdították, de a császári címről soha nem mondott le). Gertrúd hercegnénak, II. (Szász) Lothár császár leányának az unokája, III. (Oroszlán) Henriknek, Szászország hercegének (XII. Henrik, Bajorország hercege) a fia. |
| II. Frigyes (1194-1250) |
 |
1220. november 22. – 1250. december 13. |
Római király: 1212-1250. I. Frigyes, Szicília királya: 1197-1250. I. Frigyes, Jeruzsálem királya: 1225-1228. VI. Henrik császár fia. |
| A Luxemburg- és a Wittelsbach-házak császárai | |||
| VII. (Luxemburgi) Henrik (1276-1313) |
 |
1312. június 29. – 1313. augusztus 24. |
Római király: 1309-1313. VI. Henriknek, Luxemburg grófjának a fia. |
| IV. (Bajor) Lajos (1282-1347) |
 |
1328. január 17. – 1348. október 11. |
Római király: 1314-1347. II. (Szigorú) Lajosnak, Bajorország hercegének (később Felső-Bajorország hercegének) a fia. |
| IV. Károly (1316-1378) |
 |
1355. április 5. – 1378. november 29. |
Római király: 1346-1378. I. Károly, Csehország királya: 1346-1378. VII. Henrik császárnak az unokája, Luxemburgi Jánosnak, Csehország királyának a fia. |
| Zsigmond (1368-1437) |
 |
1433. május 31. – 1437. december 9. |
Római király: 1411-1437. (I.) Zsigmond, Csehország királya: 1419-1437. (I.) Zsigmond, Magyarország királya: 1387-1437 [20]. IV. Károly császár fia. |
| A Habsburg-ház császárai | |||
| III. (Habsburg) Frigyes (1415-1493) |
 |
1452. március 16. – 1493. augusztus 19. |
Római király: 1440-1493. I. (Vas) Ernőnek, Ausztria (Belső-Ausztria) hercegének a fia [21]. |
| I. Miksa (1459-1519) |
 |
1508. február 4. – 1519. január 12. |
Római király: 1486-1519. III. Frigyes császár fia. |
| V. Károly (1500-1558) |
 |
1530. február 24. – 1556. augusztus 27. (lemondott) |
Római király: 1519-1531 (lemondott), I. Károly, Spanyolország királya: 1516-1556 (lemondott). I. Miksa császár unokája, I. (Szép) Fülöpnek, Kasztília és León királyának a fia. |
| I. Ferdinánd (1503-1564) |
 |
1556. augusztus 27. – 1564. július 25. |
Római király: 1531-1562. I. Ferdinánd, Csehország királya: 1526-1564, I. Ferdinánd, Magyarország királya: 1526-1564. V. Károly császár öccse. |
| II. Miksa (1527-1576) |
 |
1564. július 25. – 1576. október 12. |
Római király: 1562-1575. I. Miksa, Csehország királya: 1564-1576. I. Miksa, Magyarország királya: 1564-1576. I. Ferdinánd császár fia. |
| II. Rudolf (1552-1612) |
 |
1576. október 12. – 1612. január 20. |
Római király: 1575-től. II. Rudolf, Csehország királya: 1576-1611 (lemondatva), (I.) Rudolf, Magyarország királya: 1576-1608 (lemondatva). II. Miksa császár fia.[22] |
| Mátyás (1557-1619) |
 |
1612. június 13. – 1619. március 20. |
II. Mátyás, Csehország királya: 1611-1619, II. Mátyás, Magyarország királya: 1608-1619. II. Rudolf császár öccse. |
| II. Ferdinánd (1578-1637) |
.jpg) |
1619. augusztus 28. – 1637. február 15. |
II. Ferdinánd, Csehország királya: 1619-1637. II. Ferdinánd, Magyarország királya: 1619-1637. I. Ferdinánd császárnak az unokája, II. (Stájer) Károlynak, Belső-Ausztria főhercegének a fia. |
| III. Ferdinánd (1608-1657) |
 |
1637. február 15. – 1657. április 2. |
Római király: 1636-tól. III. Ferdinánd, Csehország királya: 1637-1657. III. Ferdinánd, Magyarország királya: 1637-1657. II. Ferdinánd császár fia. |
| I. Lipót (1640-1705) |
 |
1658. július 15. – 1705. május 5. |
I. Lipót, Csehország királya: 1657-1705. I. Lipót, Magyarország királya: 1657-1705. III. Ferdinánd császár fia. |
| I. József (1678-1711) |
 |
1705. május 5. – 1711. április 17. |
Római király: 1690-től. I. József, Csehország királya: 1705-1711. I. József, Magyarország királya: 1705-1711. I. Lipót császár fia. |
| VI. Károly (1685-1740) |
 |
1711. október 12. – 1740. október 20. |
II. Károly, Csehország királya: 1711-1740. III. Károly, Magyarország királya: 1711-1740. I. József császár öccse. |
| A Wittelsbach-ház császára | |||
| VII. (Bajor) Károly (1697-1745) |
 |
1742. január 24. – 1745. január 20. |
(III.) Károly Albert, Csehország királya: 1741-1743 [23]. Károly Albert, Bajorország választófejedelme: 1726-1745. II. Miksa Emánuelnek, Bajorország választófejedelmének a fia. |
| A Habsburg–Lotaringiai-ház császárai | |||
| I. (Lotaringiai) Ferenc (1708-1765) |
 |
1745. szeptember 13. – 1765. augusztus 18. |
Lotaringiai Ferenc István herceg, I. Lipót lotaringiai hercegnek a fia, Mária Teréziának, Ausztria uralkodó főhercegnőjének, Csehország királynőjének, és Magyarország királynőjének (VI. Károly császár leányának) a férje volt. |
| II. József (1741-1790) |
 |
1765. augusztus 18. – 1790. február 20. |
Római király: 1764-től. II. József, Csehország királya: 1780-1790. II. József, Magyarország királya: 1780-1790. I. Ferenc császárnak és Mária Terézia királynőnek a fia. |
| II. Lipót (1747-1792) |
 |
1790. szeptember 30. – 1792. március 1. |
II. Lipót, Csehország királya: 1790-1792, II. Lipót, Magyarország királya: 1790-1792. II. József császár öccse. |
| II. Ferenc (1768-1835) |
 |
1792. július 5. – 1806. augusztus 6. (lemondott) |
I. Ferenc, Ausztria császára: 1804-1835. I. Ferenc, Csehország királya: 1792-1835. I. Ferenc, Magyarország királya: 1792-1835. II. Lipót császár fia. |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b [1] - hozzáférés: 2022. március 24.
- ↑ a b [2] - hozzáférés: 2022. március 22.
- ↑ A Wikipédia német nyelvű szócikkei szerint, I. Ottó császárral bezárólag, még a Keleti Frank Birodalom, a Regnum Francorum Orientalium (Regnum Francorum) királyairól van szó (I. Ottó előbb lett király, mint császárrá koronázták).
- ↑ [3]
- ↑ [4]
- ↑ [5]
- ↑ [6] – valamennyihez hozzáférés: 2022. március 22.
- ↑ Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019., 82. oldal és 311.oldal.
- ↑ [7] - hozzáférés: 2022. március 22.
- ↑ Lásd: Gerhard Hartmann – Karl Rudolf Schnith: Die Kaiser. 1200 Jahre europäische Geschichte. Verlag Styria, Graz – Wien – Köln, 1996. 522. oldal.
- ↑ A Wikipédia I. (Nagy) Károlyról szóló, magyar nyelvű szócikke, az uralkodót Itália királyaként (is) megjelöli. Az idegen nyelvű forrásokban, viszont a legkülönbözőbb megnevezések olvashatóak. A Wikipédia német nyelvű szócikke szerint, I. (Nagy) Károly, a fia, Pipin, és az unokája, Bernárd, longobárd királyok voltak; míg I. Lothár császár, és a fia, II. (Ifjabb) Lajos császár, még a longobárdok királyai, de már Itália királyai is, az Itália királya uralkodói címet, II. Lajos, az apjától kapta, 839/840 körül. A Wikipédia olasz nyelvű szócikke szerint is, Nagy Károly, Pipin és Bernárd még longobárd királyok voltak, de I. Lothár, és II. Lajos, már Itália királyai, azonban – formálisan – még ők is a longobárdok királyai. Lényegében véve, ez a német és olasz álláspont tükröződik a Wikipédia angol nyelvű szócikkében. A Wikipédia francia nyelvű szócikke szerint, Nagy Károly, Pipin, és Bernárd a longobárdok királyai voltak. A Wikipédia magyar nyelvű, a longobárd királyokról szóló szócikke, Nagy Károlyt, és a többi Karoling-házi uralkodót, már nem említi a longobárdok királyaként. A külső források változatos képet mutatnak. Van, ahol csak I. Lothár volt Itália királya, és Nagy Károlyt még nem említik így. Van, ahol Nagy Károly már Itália királya, de van, ahol csak a fia, Pipin, lesz Itália királya.
- ↑ I. (Jámbor, Kegyes) Lajos, mint római császár, Itália felett is uralkodott, ezért Ifjabb Lajos II. Lajosként Itália királya.
- ↑ Kövér (Vastag) Károly, III. Károly néven (és nem II. Károly néven) a keleti frankok királya, mert előbb lett – III. Károly néven –, római császár (881), mint valamennyi keleti franknak (a Keleti Frank Birodalom/Királyság valamennyi tartományának) a királya (882), a császár cím a királyi címnél magasabb uralkodói rang volt. Kövér (Vastag) Károly, mint a nyugati frankok királya, nincs számozva a nyugati frank királyok között. Lásd a források között megjelölt műveket.
- ↑ Van olyan feltélezés, hogy Guido császárnak a nagyanyja, Theodrada, I. (Nagy) Károly császárnak az unokája, és Pipin itáliai királynak a leánya volt. Lásd: "Pépin I d'Italie", e weblapon: [8] – hozzáférés: 2022. március 22.
- ↑ [9] – hozzáférés: 2022. március 22.
- ↑ I. Ottó császárral kezdődően, az Itália királyává lett uralkodóknak a számozására, a németországi számozásuk az irányadó.
- ↑ I. (Madarász) Henrik német királyból nem lett császár, de Szent Henrik II. Henrik néven volt a birodalom császára.
- ↑ I. (Frank) Konrád keleti frank királyból nem lett császár, de Konrád császár II. Konrád néven volt a birodalom császára.
- ↑ Szász Lothár császárt gyakran III. Lothár császárként említik; noha ő – helyesen megjelölve –, II. Lothár császár; ugyanis csak a Karoling-házi I. Lothár volt császár, akinek a kisebbik fia, II. Lothár, az apjától Lotaringiát örökölte, ő „csak” Lotaringia királya volt, és nem császár. Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019., 108. oldal és 312. oldal. Szász Lothár császár síremlékének a felirata: "Lotharivs II": [10] - hozzáférés: 2022. április 2.
- ↑ Magyarország királya egyúttal Horvátország királya is volt.
- ↑ Vas Ernő herceg, a Habsburg-házon belül kialakult, családi számozásra figyelemmel, I. – és nem II. – Ernő herceg volt. (Vas Ernő hercegnek az Ernő keresztnevű fiát számozták II. Ernő néven.) Ezt nem érintette az sem, hogy a Babenberg-házból, volt már Ernő keresztnevű őrgrófja Ostmarknak (azaz, Ausztriának). Lásd: Walter Pohl – Karl Vocelka: A Habsburgok, egy európai dinasztia története, családfa. Gulliver Kiadó, Budapest, 1995.
- ↑ I. (Habsburg) Rudolf római királyból, II. Rudolf császár őséből, nem lett császár; de Rudolf császár II. Rudolf néven volt a birodalom császára.
- ↑ Van olyan forrás, ahol Károly Albert császár III. Károly néven Csehország királya, van ahol - számozás nélkül - Károly Albert néven király.
Források szerkesztés
- [11] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [12] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [13] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [14] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [15] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [16] - hozzáférés: 2022. március 22.
- [17] - hozzáférés: 2022. március 22.
- Ferdinand Gregorovius: Geschichte der Stadt Rom im Mittelalter. Vom V. bis zum XVI. Jahrhundert. [18] - hozzáférés: 2022. március 22.
- Gerhard Hartmann – Karl Rudolf Schnith: Die Kaiser. 1200 Jahre europäische Geschichte. Verlag Styria, Graz – Wien – Köln, 1996.
- John E. Morby: A világ királyai és királynői, Maecenas, Budapest, 1991.
- Walter Pohl – Karl Vocelka: A Habsburgok, egy európai dinasztia története, Gulliver Kiadó, Budapest, 1995.
- Dr. Sára János: A Habsburgok és Magyarország, Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001.
- Stephan Vajda: Felix Austria. Eine Geschichte Österreichs. Verlag Carl Ueberreuter, Wien, 1980.
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Maecenas, Budapest, 1998.
- Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Az Első Birodalom – Császárok, királyok, választófejedelmek, Unicus Műhely, 2019.
