<< Február >>
H K Sze Cs P Szo V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29
         
2024

Február 2. az év 33. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 332 (szökőévekben 333) nap van hátra.

Névnapok: Aida, Karolina + Adna, Apor, Aporka, Bodó, Brúnó, Brútusz, Johanna, Manyi, Maréza, Mari, Mária, Mariella, Marinka, Marion, Marióra, Mariska, Milli, Mimi, Miriam, Mirjam, Opika, Teofánia, Tifani, Virgínia

Események szerkesztés

Politikai események szerkesztés

Tudományos és gazdasági események szerkesztés

Kulturális események szerkesztés

Irodalmi, színházi és filmes események szerkesztés

Zenei események szerkesztés

Sportesemények szerkesztés

Egyéb események szerkesztés

Születések szerkesztés

Halálozások szerkesztés

Ünnepek, emléknapok, világnapok szerkesztés

 
A barna medve, gyertyaszentelő kedvelt „időjósa”
  • Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a katolikus egyházban: e napon a katolikus templomok körül sok helyen körmenetet tartanak, és közben zsoltárokat énekelnek. Ilyenkor kerül sor a gyertyaszentelésre is. A hagyományos néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket, a halottakat.
    • Gyertyaszentelő és a tavaszjóslatok: Az európai hagyomány szerint ha a barna medve - egyes helyeken a borz - gyertyaszentelő napján, február 2-án kijön az odvából és meglátja az árnyékát, akkor visszabújik és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. Ha viszont borús idő van, akkor kint marad, mert rövidesen jön a tavasz. Az északolasz népi szólásokban e napon a medve mellett a farkas is „időjósként” jelent meg.[2] Észak-Amerikában pedig az újkori bevándorlók az ott élő erdei mormotát tették a február 2-ai népi hiedelem tárgyává, olyannyira, hogy ez a nap „az erdei mormota napjaként” (Groundhog Day) is ismert. Ezeket a hiedelmeket a meteorológusok nem igazolják.[3] A különböző vadállatok összekapcsolása a tavasz várásával ősi pogány ünnepekre nyúlik vissza. Február 14-ére esett az ókori rómaiaknál a Lupercalia ünnepe,[4] amikor a természet rituális megtisztulását és a rómaiak totemisztikus farkasősét ünnepelték. Máshol, például Franciaország területén a medve játszott hasonló szerepet a közelgő tavasz ünneplésében. A kereszténység hivatalos vallássá emelése után a Lupercalia ünnep helyére, február 14-ére a Gyertyaszentelő Boldogasszony vagy másképp Szűz Mária megtisztulásának ünnepe került. Ez a karácsony utáni 40. napra esett, mivel a zsidó hagyomány szerint a szülő nő negyven nap alatt tisztult meg. Az 5. századtól a római pápa a karácsonyt az addigi január 6-áról december 25-ére, Mária megtisztulásának napját pedig február 2-ára helyezte át. A korábbi farkas- és medvekultusz emléke azonban a keresztény ünnep napjához kapcsolódva népi jóslatok formájában élt tovább.[5]
  • A vizes élőhelyek világnapja. 1971. február 2-án az iráni Ramsar városában fogadták el az ún. Ramsari Egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezmény az évezred végére már a vizes területek általános védelmére irányuló világkonvencióvá bővült. Magyarország 1979-ben írta alá a dokumentumot, s 2000-ig 19 területet (köztük a Fertő-tavat, a Balatont, a kiskunsági szikes tavakat, a Hortobágy egyes részeit) jelölte a nemzetközi jelentőségű, ún. ramsari területek közé. Az egyezményt aláíró országok száma mára 116-ra emelkedett, s a hatálya alá tartozó vizes terület pedig közel 80 millió négyzetkilométer.
  • Szerzetesek világnapja. A katolikus egyház 1997 óta ünnepli ezen a napon II. János Pál pápa kezdeményezésére azt a mintegy egymillió férfit és nőt, akik szerzetesként élik életüket. A magyar katolikus egyház csaknem kilencven szerzetesrendet, 60 női és 28 férfi rendet tart nyilván.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagy Gábor: Kikapcs. In.: HVG. 2017/13. szám, 29. oldal, ISSN 1217-9647
  2. it:Per la santa Candelora se nevica o se plora dell'inverno siamo fora
  3. The Weather Doctor Almanac 1998
  4. Eredetileg február 13-án tartották Faunus isten ünnepét, február 15-én pedig a Lupercaliát, de a császárkorra a két ünnep valószínűleg összeolvadt és többnapos Lupercalia ünneppé vált, amely a februári törvényszüneti napokon (dies nefasti), azaz február 13-15 között zajlott - lásd: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok - Romulus, 21.3
  5. Note on the Ground-Hog Myth and its Origin