Révay Péter
Szklabinai és blathniczai báró Révay Péter (Szklabinya, 1568. február 2. – Trencsén, 1622. június 25.) Turóc vármegyei főispán, koronaőr.
| Révay Péter | |
 | |
| Született | 1568. február 2. Szklabinya |
| Elhunyt | 1622. június 25. (54 évesen) Trencsén |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | Turóc vármegyei főispán, koronaőr |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Révay Péter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és munkássága
szerkesztésRévay Mihály harmadik gyermeke, Révay Ferenc unokája. 1598-ban kinevezik Turóc vármegye főispánjává, 1604-től királyi tanácsos, majd táblabíró. 1608. november 19-én Mátyást magyar királlyá koronázták. Az országgyűlés a Szent Korona őrzési helyéül Pozsony várát jelölte ki, koronaőrré (conservatores coronae) pedig Révay Pétert és Pálffy Istvánt tette meg. Révay ettől fogva egész életét a korona szolgálatának szentelte. Ekkor hangzott el először a később hagyományossá vált koronaőri eskü:
„Esküszöm, hogy Magyarország Szent Koronáját és az e mellett tartani szokott király s ország ékszereit mindenkor tehetségem szerént szorgalmatosan megvédem, híven megőrzöm. Esküszöm, hogy a koronának őrizetére rendeltetett őrálló vitézeket szorgalmatos és hív vigyázásra serkentem s jó fenyítékben tartom. Esküszöm, hogy soha sem fogom a Szent Koronát s a hozzá tartozó király és ország ékszereit az országból és a törvényes királytól semmilyen úton s módon elidegeníteni”[1]
1610-től főudvarmester, 1613-ban jelenteti meg Christoph Mangus[2] augsburgi nyomdájában De sacrae coronae regni Hungariae... című könyvét. 1615-től főajtónálló, végül 1619-től főasztalnok.
A Szent Koronáról írt műveiben – a már akkor felmerülő ellenérvek dacára – határozottan azt a hagyományos álláspontot képviselte, miszerint a koronát teljes egészében II. Szilveszter pápa küldte I. István magyar királynak. Ugyanakkor 1659-ben posztumusz megjelent munkájában (De Monarchia) már megemlítette a koronán az ún. Konstantinos-zománcképet, amelyet tévesen Nagy Konstantin császár képmásának tartott, s azt állította, hogy e császár adományozta I. Szilveszter pápának a koronát. A görög feliratokra és zománcképekre hivatkozva általában tagadta, hogy a koronát a pápa (II. Szilveszter) készíttette volna – e mögött nem nehéz felfedezni evangélikus hitének mozgatórugóit.[3] Nézetei vetették meg az alapját a koronakutatás történetében az úgynevezett révaysta iskolának.
Bod Péter a Magyar Athenasban így ír Révayról: „Ifjú korában tanult Argentínában, az holott egy néhányszor közönséges hellyen peroralt.”[4]
Művei:
- De sacrae coronae regni Hungariae ortu, virtute, victoria, fortuna, annos ultra DC clarissimae brevis commentarius. Augsburg, 1613. újabb kiadásai: Nagyszombat, 1732, 1735, 1749
- De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae septem. Goetz, Frankfurt, 1659. Ezt régen Florus Hungaricusnak hívták.[4]
Ezen kívül fennmaradt tőle egy 1608. december 15-i magyar nyelvű utasítás. Az ízes szöveg a koronaőrségnek és a pozsonyi vár porkolábjának kötelességeit foglalja össze. Az eredeti iratra Bónis György talált rá Pozsonyban, a Szlovák Központi Állami Levéltárban, a Révay család volt kisselmeci levéltárának anyagában (C 1283/7).[5]
Családja
szerkesztés1596. január 25-én nőül vette ghymesi és gácsi báró Forgách Máriát, akivel 13 gyermekük született:
- Imre (?)
- András (?)
- Zsigmond (?)
- Pál (1598-1635)
- Judit (?-1643)
- Gabriella (?)
- Szidónia (?)
- Mária (?)
- Anna (?)
- Zsuzsanna (?)
- Julianna (?)
- Erzsébet (?)
- Zsófia (?)
Magyarul megjelent művei
szerkesztés- Szent Korona eredete. Révay Péter Turóc vármegyei főispán rövid emlékirata Magyarország több mint 600 éve tündöklő Szent Koronájának eredetéről, jeles és győzedelmes voltáról, sorsáról; ford. Kulcsár Péter; Magyar Ház, Bp., 2010
- A Magyar Királyság Birodalmáról és Szent Koronájáról szóló hét század / De monarchia et Sacra Corona regni Hungariae centuriae septem, 1-2.; szerk., bev., jegyz. Tóth Gergely, latin szövegford. Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Tóth Gergely; Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Bp., 2021[6]
- De monarchia et sacra corona Regni Hungariae centuriae septem. – A magyar királyság birodalmáról és szent koronájáról szóló hét század. Szerk., bev., jegyz.: Tóth Gergely; a szöveget gond. és ford.: Benei Bernadett, Jarmalov Rezső, Sánta Sára, Tóth Gergely. I–II. kötet. Budapest, 2021.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Benda Kálmán - Fügedi Erik: A magyar korona regénye. Magvető Könyvkiadó, 1979. 158. o.
- ↑ A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Bibliotheca Historica, Magyar Helikon, Budapest, 1979. 193. o.
- ↑ Tóth Gergely: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben: Révay Péter Monarchiája. In: Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. Szerk. Tóth Gergely. MTA BTK TTI, Budapest, 2014. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes.) 117–147.
- ↑ a b Péter: Magyar Athenas. 1766, 232. o.
- ↑ A korona kilenc évszázada. 194. o.
- ↑ https://tti.abtk.hu/images/PUGW/Rvay1_Cimnegyed_Vegso.pdf
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Szilágyi Sándor: Révay Péter és a szent korona. Budapest, 1875
- A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról. Bibliotheca Historica, Magyar Helikon, Budapest, 1979
- Tóth Gergely: Lutheránus országtörténet újsztoikus keretben: Révay Péter Monarchiája. In: Clio inter arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról. Szerk. Tóth Gergely. MTA BTK TTI, Budapest, 2014. (Monumenta Hungariae Historica. Dissertationes.) 117–147.
További információk
szerkesztés- Pásztori Kupán István: A szent korona és a magyar protestantizmus, epa.oszk.hu
- Szilágyi Sándor: Révay Péter és a Szent Korona. (1619–1622); Akadémia, Bp., 1875 (Értekezések a történelmi tudományok köréből)
- Bónis György: Révay Péter; Akadémiai, Bp., 1981 (Irodalomtörténeti füzetek)