Bónis György

(1914–1985) magyar jogász, jogtörténész, történész, egyetemi tanár, könyvtáros, levéltáros
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 28.

Bónis György (Budapest, 1914. január 5.Budapest, 1985. november 6.) jogász, jogtörténész, az állam- és jogtudományok doktora. Fő kutatási területén, a magyar és egyetemes állam- és jogtörténet a középkorban témában ért el kiváló eredményeket.

Bónis György
Született1914. január 5.
Budapest magyar
Elhunyt1985. november 6. (71 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Bónis György témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

1936-ban szerzett jogászdoktori diplomát az Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán „Sub auspiciis gubernatoris” kitüntetéssel. 1936 novemberétől 1937 májusáig a School of Economics and Political Sciences (London) ösztöndíjasa volt. A budapesti Egyetemi Könyvtárban kutatókönyvtárosi beosztásban, 1939-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban segédfogalmazóként működött.

1940-ben magyar alkotmánytörténetből a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen egyetemi magántanárrá habilitálták. Néhány héttel később még ugyanebben az évben a kolozsvári egyetemen a jogtörténet rendkívüli egyetemi tanárává nevezték ki.

1940-től 1947-ig volt a kolozsvári egyetem jogi karának egyetemi tanára. Szerkesztette a Jogtörténeti és Népi Jogi Tanulmányok c. könyvsorozatot. 1945-ben a háborús front elől Budapestre menekült, majd 1945-ben vissza is tért Kolozsvárra. 1947-ben a hatóságok kiutasították Romániából. A köztársasági elnök nevezte ki 1947-ben a Szegedi Tudományegyetemre a Magyar és Egyetemes Jogtörténet tanszékvezető egyetemi tanárává. 1955-ben a jogi kar dékánhelyettesi posztját is ellátta. 1957-ig működött Szegeden. 1952-ben kandidátussá, 1969-ben a jogtudományok doktorává nyilvánította az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága.

A szegedi egyetemen az 1956-os forradalom miatt számos hallgatót és oktatót elítéltek vagy elbocsátottak, köztük Bónis Györgyöt is. 1957. június 28-án Budapestre távozott, ahol a Fővárosi Levéltár munkatársa, majd osztályvezetőjeként működött. 1956-70 közt rövidebb kutatói- vagy tanulmányutakon járt Európa különböző országaiban: Hollandia, Írország, NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország, Svédország, Svájc, Csehszlovákia, Olaszország. 1974-ben vonult nyugdíjba.

Munkássága

szerkesztés

Nevéhez fűződik az első magyar büntetőjogi kodifikációs kísérlet (1712) felfedezése, a magyar hűbériség és rendiség nyugat-európai összefüggéseinek feltárása, a ius commune magyarországi és erdélyi történetének első német nyelven megjelent összefoglalása, valamint a magyar törvények kritikai kiadása (Decreta Regni Hungariae). Jogtörténeti, történettudományi munkái mellett néprajztörténeti kutatásokkal is foglalkozott.

Számos európai egyetemen és jogtörténeti konferencián tartott előadást, Cambridge-ben vendégprofesszor volt, az Európai Történettudományi Akadémia tagja.

Kötetei (válogatás)

szerkesztés
  • Bónis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Millenniumi Magyar Történelem - Historikusok. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. ISBN 963-389-426-3
  • Brockhaus Enzyklopädie. 3. Bd. Wiesbaden, 1967. 111. p.
  • Révész T. Mihály: Bónis György. (Levéltári Szemle, 1986. 2. sz.).
  • Nagyné Szegvári Katalin: Bónis György (1914-1985). Magyar Jogtudósok I. Szerk. Hamza Gábor. Budapest, 1999. 155-168. old.

Társasági tagság

szerkesztés
  • Magyar Történelmi Társulat (1932-; 1969-)
  • Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États (1957-)
  • Commission Internationale pour la Diplomatique (1970-)