Szklabinya

község Szlovákiában

Szklabinya (szlovákul Sklabiňa) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Szklabinya (Sklabiňa)
A községháza
A községháza
Szklabinya címere
Szklabinya címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Első írásos említés 1242
Polgármester Július Ondrej
Irányítószám 038 03
Körzethívószám 043
Forgalmi rendszám MT
Népesség
Teljes népesség645 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság484 m
Terület11,07 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 02′ 45″, k. h. 19° 00′ 14″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 45″, k. h. 19° 00′ 14″
Szklabinya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szklabinya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Turócszentmártontól 8 km-re délkeletre.

Története szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területén a történelem előtti időkben a puhói kultúra népe élt, de találtak leleteket a 8-9. századból is.

A mai települést 1242-ben „Zklabonya” alakban említik először. Neve a szlovák sklabina (= rés, hasadék) főnévből származik. 1258-ban „Sclabonya”, 1263-ban „Szklabina”, 1266-ban „Sclabonya”, „Sclabina”, 1269-ben „Szklabinya”, „Szklabina”, „Sclabina”, 1309-ben „Sclabana”, 1564-ben „Sclabyna” alakban említik a korabeli források. Szklabinya várához tartozott, uradalmi központ volt, a 16-20. században a Révay család birtoka. 1715-ben 22 háztartás volt a faluban. 1785-ben 87 házában 571 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZKLABINKA. Várallya, Podzamka. Népes tót falu Turócz Várm. földes Ura Gr. Révay Uraság, lakosai leginkább evangelikusok, fekszik Szent Helénához nem meszsze, mellynek filiája; 1788-dikban nagyon elégett vala; földgye termékeny, réttye, legelője jó, fája elég, piatza Szent Mártonban, és Mosótzon.[2]

1828-ban 86 háza és 587 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, favágással, sáfránytermesztéssel, gyógyolajkészítéssel, juh- és lótenyésztéssel, valamint napszámos munkákkal foglalkoztak. A községben uradalmi sörfőzde, malom és fűrésztelep is működött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szklabina, tót falu, Thurócz vmegyében, a Jordán patakja mellett: 63 kath., 500 evang. 24 zsidó lak., termékeny jó határral. F. u. a Révay grófok és bárók. Ut. post. Thurócz-Zsámbokrét.”[3]

A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

A második világháború idején a település a partizáncsoportok egyik központja volt.

Népessége szerkesztés

1880-ban 593 lakosából 528 szlovák, 33 német, 10 egyéb anyanyelvű és 22 csecsemő volt.

1910-ben 609-en lakták, ebből 585 szlovák, 6 magyar, 4 német és 14 egyéb nemzetiségű.

2001-ben 626 lakosából 624 szlovák volt.

2011-ben 600 lakosából 576 szlovák.

Neves személyek szerkesztés

  • Itt született 1568-ban Révay Péter, Turóc vármegyei főispán, koronaőr.
  • Itt született 1879-ben John D. Hertz magyar származású amerikai üzletember, a Hertz Autókölcsönző létrehozója.
  • Itt nevelkedett Szondy György várkapitány.

Nevezetességei szerkesztés

A falutól északra emelkedő hegyen állnak Szklabinya várának romjai, amelyet a 13. század első felében építettek, valószínűleg egy korábbi földvár helyén. 1436-ban a vár leégett. A 16. században a török támadások ellen megerősítették. A 17. században a Révay család reneszánsz várkastéllyá építette át. A 18. század közepéig Turóc vármegye székhelye. A vár a 19. század óta egyre pusztult, amit az tetőzött be, hogy 1944-ben a németek felgyújtották. Azóta rom.

Vályi András szerint: „SZKLABINYA VÁRA. Túrócz Várm. földes Ura Gróf Révay Uraság, a’ kinek alól jeles épűleteivel díszesíttetik. Régi épűletének eredete bizonytalan; kapuja felett 800 eszt. és 3 emberfő vala; 3 részekre van osztva; felső a’ hegynek tetőjén, középső alább, alsó része pedig a’ hegynek allyánál. Nevezetesítik a’ Magyar Királyoknak itten vólt múlatásaik, ’s innen kőltt Kir. Leveleik. Régi bírtokosai külömbfélék valának; Ernest Jánosnak ajándékozván e’ Várat Korvinus MÁTYÁS, elégett vala, és azután Zápolya JÁNOSnak hatalmába jutott. Meglévén pedig a’ békekötés FERDINÁND, és JÁNOS között 1561-ben, az örökös Fő Ispánysággal egygyütt Gr. Révay Uraságnak bírtokába jutott, melly e’ Várat jeles épűletekkel tsinosíttatta. Bél Mátyás így ír e’ híres nagy Nemzetség felől: InCLVta ReVaIDæ stIrpIs antIqVIssIMa, saLVe! E’ Vár szolgáltatott nevet Túrócz Vármegye’ egy Járásának.[4]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Hajný, Ján 1923 (sost.): Turčiansky Sv. Martin a vychádzky do jeho okolia. Turčiansky Sv. Martin, 15-18.
  • Miroslav Eliáš 2022: Hrad Sklabiňa. Sklabinský Podzámok

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Szklabinya témájú médiaállományokat.