Főmenü megnyitása

Fényes Elek

statisztikus, politikus

Csokalyi Fényes Elek (Csokaly, 1807. július 7.Újpest, 1876. július 23.)[1] magyar statisztikus, közgazdasági statisztikai és földrajzi író, a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője, a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1837-től, rendes tagja (1858–1867).

Fényes Elek
Fényes Elek-Farkasfalvi János.jpg
Született 1807. július 7.
Csokaly
Elhunyt 1876. július 23. (69 évesen)
Újpest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdasági, statisztikai és földrajzi író, helytörténeti író
Kitüntetései MTA rendes tag (1858–1867)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fényes Elek témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A református nemesi származású csokalyi és dengelegi Fényes család sarja. Fényes Antal közbirtokos és Máriássy Éva fiaként született a Bihar vármegyei Csokalyon (akkori nevén Csokaj). Felmenője, dengelegi Fényes Péter címeres nemeslevelet szerzett 1633. május 5-én I. Rákóczi György Erdélyi Fejedelemtől, melyet később, 1635. február 10-én II. Ferdinánd magyar király erősített meg.[2][3] Fényes Elek egyik fivére, dengelegi és csokalyi Fényes Dániel (18021842), berettyóújfalui földbirtokos,[4] akinek a leszármazottja, báró Boeselager Wolfhardné dengelegi Fényes Csilla (19411994), a Magyar Máltai Szeretetszolgálat egyik alapítója. Fényes Elek egyenesági leszármazottjai között, Fényes László[5] és Fényes Szabolcs akik a dédunokái voltak.

Fényes Elek 1828-ban Pozsonyban vette feleségül Eitel Zsófiát, akinek tőle három gyermeke – Klementina, Mária és Gyula – született.

A Magyar Tudományos Akadémia első tagja volt 1837-ben. A reformkori polgári haladás harcosa. Nagyváradon bölcsészeti tanulmányokat, Pozsonyban jogot végzett. 1836-ban Pesten telepedett le, különböző gazdasági területeken működött, elsősorban azonban statisztikai munkásságot folytatott. Munkáiból ismerték meg a kortársak a korabeli Magyarország gazdasági, népességi, statisztikai állapotát. A nemzet anyagi és szellemi erőforrásainak számbavételén túl fejlődésében ábrázolta az ország állapotát, összehasonlította a külföldi viszonyokkal, hogy az elmaradottság még jobban szembetűnjék. Műveinek leíró része hatalmas értékű néprajzi forrás is. 1848-ban Szemere Bertalan az Országos Statisztikai Hivatal szervezésével bízta meg. A szabadságharc bukása után börtönbe került. Elképzelései 1867 után főként Keleti Károly munkásságában valósultak meg.

TanulmányaiSzerkesztés

A Debreceni Református Kollégiumban végzett előtanulmányok után 1822-től 1824-ig Nagyváradon bölcseletet, 1824-től 1826-ig a pozsonyi akadémián jogot tanult. A koronázóvárosban végzett ügyvédi gyakorlat után, 1828-ban ügyvédi vizsgát tett. Több távol lévő mágnás helyettesítő követeként részt vett az 1830. évi és az 18321836. évi rendi országgyűlésen. Itt szembesült azzal, hogy az országgyűlési követek nem ismerik saját hazájukat, és ez inspirálta arra, hogy első nagyszabású országismertető művét megírja.

Közéleti pályája a szabadságharcigSzerkesztés

1835-ben Pestre költözött, ahol kezdetben Széchenyi István, majd az 1840-es évek elejétől Kossuth Lajos szellemi követőjévé vált. 1842-ben alelnöke lett az ellenzéki Nemzeti Körnek, majd az 1845-ben ebből Ráday Gedeon vezetése alatt kivált Pesti Körnek. Vörösmarty Mihály mellett alelnöke lett az 1847-ben, Teleki László vezetésével megalakult Ellenzéki Körnek is. Vezető szerepet játszott számos közhasznú egyesületben, a Magyar Gazdasági Egyesület előadója, a Magyar Iparegyesület aligazgatója, illetve a Védegylet választmányi tagja volt.

Szerepe a szabadságharcbanSzerkesztés

 
Fényes Elek portré, Barabás Miklós (1846) litográfiája

Az 1848. március 15-én tagja lett a Közcsendi Bizottmánynak, a forradalom győzelme után csatlakozott a Madarász László vezette, radikális Egyenlőségi Társulathoz. A Batthyány-kormány megalakulása után Szemere Bertalan belügyminiszter minisztériumi osztálytanácsossá nevezte ki és megbízta az Országos Statisztikai Hivatal megszervezésével, illetve vezetésével. A hivatal 1848 májusában jött létre és a szabadságharc végéig működött. 1848 májusától 1849 júniusáig a Radical Kör alelnöke volt, 1849-ben a pesti vésztörvényszék elnökévé nevezték ki. A világosi fegyverletétel után egy ideig – Csokalyon és Gödöllőn – bujdosott, majd 1849 októberében önként jelentkezett a császári hatóságoknál. A pesti haditörvényszék néhány hónapos börtönbüntetésre ítélte.

Tevékenysége a szabadságharc utánSzerkesztés

Bár a halálos ítéletet sikerült elkerülnie, pályája megtört, a szabadságharc után mellőzött lett. Szabadulása után Gödöllőn gazdálkodott, majd birtokát eladta, és 1854-ben ismét Pestre költözött. 1857-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság életbiztosítási ügyosztályának főnöke lett. Ő dolgozta ki az élettartam és halálozási valószínűség táblázatait, de ellentét alakult ki közte és az intézet vezérigazgatója között, ezért állásáról le kellett mondania. Az 1860-as években a Sürgöny című kormánylap főmunkatársa lett, azonban eközben cikkeket írt az ellenzéki Pesti Hírnökbe is. E kettősség miatt teljesen elszigetelődött, munka nélkül maradt és megélhetési gondokkal kellett megküzdenie. Kezdetben családja s néhány barátja, majd az írói segélyegylet segítette. Később Gorove István miniszter segítségével, tiszteletdíj címén némi nyugdíjhoz jutott, és Csengery Antal, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke közbenjárására az akadémia statisztikai és nemzetgazdasági bizottsága is megbízta kisebb munkákkal. Ennek ellenére a tudományos munkával teljesen felhagyott. Élete utolsó éveiben Újpesten élt, ott is érte a halál.[6]

Tudományos és írói munkásságaSzerkesztés

A magyar honismereti és statisztikai tudomány egyik megalapítójának tekintik. Műveinek többsége ma is forrásértékű. Első nagy műve első kötetének megjelenése után, 1837. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. E művel 1839-ben elnyerte az MTA nagyjutalmát. 1858-ban beválasztották a rendes tagok sorába, 1867-ben azonban megfosztották akadémiai tagságától, mivel az ellenzéki Pesti Hírnökbe írt cikkeivel kedvezőtlen hírbe hozta magát.

Főbb műveiSzerkesztés

Válogatás Fényes Elek műveiből:[7]

EmlékezeteSzerkesztés

  • Újpesten, tiszteletére egykori lakóházának falán emléktáblát helyeztek el.[8] Ugyancsak emléktáblát helyeztek el a róla elnevezett budai utcában.[9]
  • 1956-ban Budán egy kereskedelmi középiskola Fényes Elek nevét vette fel, ma Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola néven működik.[10]
  • A partiumi csokalyi Fényes-kúria falán 1890-ben emléktáblát helyeztek el tiszteletére, megjelölve, hogy ott született a nagy közgazdasági statisztikus és földrajzi író. Időközben a Fényes-kúriát elemésztette az idő, helyén parkot alakítottak ki, s a park közepén 2001 júliusában, halálának 125. évfordulóján elhelyezték és felavatták bronz mellszobrát, Mihály Gábor alkotását,[11] egyben emléktáblát helyeztek el a református templom falán.
  • A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (Nagyvárad) Fényes Elek Díjban részesíti azon tagjait, akik kiemelkedő munkát végeznek a honismeret területén.[12]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve az újpesti ref. halotti akv. 18/1876. fsz. alatt
  2. lllésy-gyűjtemény – 1f515. Y 1 – A Magyar Országos Levéltár Levéltára – Általános iratok – 1325/1904. OL szám
  3. lllésy-gyűjtemény – F219. C 30 – Helytartótanácsi Levéltár - Acta nobilium – Bihar megye – Documenta – F. 21
  4. familysearch.org – Berettyóújfalu – református anyakönyvek – Tekintetes Fényes Dániel úr halála – 1842. április 23. – 40 esztendős
  5. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim 22. oldal
  6. Nyughelye nem ismeretes.
  7. Körmendi Gábor: Fényes Elek műveinek válogatott bibliográfiája. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat : Budapest, 1986 alapján összeállítva
  8. Budapest, IV. ker. Tavasz utca 34. A ház lebontása után az emléktábla az Újpesti Helytörténeti Gyűjteménybe került. Lásd: Fényes Elek emléktábla. Tudománytörténet – Fényes Elek. www.ujpestlexikon.hu. [2009. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 16.)
  9. Budapest, II. kerület, Fényes Elek utca 20.
  10. Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola.. [2009. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  11. Bihar épített öröksége[halott link]
  12. Lásd Jósa Piroska szócikk.

IrodalomSzerkesztés

  • Horváth Róbert: Fényes Elek, a haladó magyar statisztikus és reformer. Szeged, 1957
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 580. o. ISBN 963-05-6805-5  
  • Tóth Gábor: Fényes Elek. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 294-295. o. ISBN 963-85433-5-3

További információkSzerkesztés