Fényes László

(1871-1944) újságíró, politikus

Csokalyi Fényes László, írói álnevein: f.l., Nihil[4] (Éradony, 1871. augusztus 10.New York, 1944. január 30.) újságíró, országgyűlési képviselő, Fényes Elek dédunokája. Az első magyar igazi oknyomozó újságíró.

Fényes László
Született 1871. augusztus 10.[1][2]
Éradony
Elhunyt 1944. január 30. (72 évesen)[1][2]
New York
Állampolgársága magyar[3]
Nemzetisége magyar
SzüleiFényes László
Jankovich Berta
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1917. szeptember 12. – 1918. november 16.)
  • a Magyar Nemzeti Tanács tagja (1918. október – )
SablonWikidataSegítség

1918 októberében a Magyar Nemzeti Tanács tagja és hadügyi államtitkár volt, 1918 decemberében a kormányt képviselte Erdélyben. A Tanácsköztársaság bukása után részletesen írt a fehérterrorról. Ennek nyomán belekeverték a Tisza-perbe, s két évig vizsgálati fogságban tartották, majd felmentették a vádak alól. Az 1920-as évek közepén emigrált Bécsbe, majd Pozsonyba, és végül Párizsba került. A második világháború idején a náci előretörés elől Dél-Franciaországba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1944-ben meghalt.

Élete szerkesztés

Gyógyszerésznek, később pedig mérnöknek készült, ám egyetemi tanulmányait félbehagyta, s 1894-től újságíróként tevékenykedett. 1910-től Az Est munkatársa volt. Az első világháború alatt, 1917-ben választották Nyíregyháza országgyűlési képviselőjévé. Annak ellenére, hogy pártonkívüliként indult, közel állt a polgári radikálisokhoz, illetve Károlyi Mihály pártjához, s ő leplezte le a Tisza-rendszer visszaéléseit. Tiltakozott a galileisták elleni rendőri brutalitások ellen, illetve interpellált a júniusi sztrájkot[m 1] megelőző MÁV gépgyári sortűz ügyében is. 1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja, a Nemzetőrség kormánybiztosa és hadügyi államtitkár lett. 1918 decemberében Kolozsváron képviselte a magyar kormányt, fogadta a bevonuló román hadsereget.[5]

A Kommunisták Magyarországi Pártja ellen erélyes fellépést követelt. A proletárdiktatúra kikiáltása után passzivitásba vonult, ám korábbi tevékenysége miatt 1919. április 21-én, mint "ellenforradalmárt" letartóztatták a Royal Szállóban.[6] Szamuely Tibor emberei fel akarták akasztani, ám Korvin Ottó ezt megakadályozta.[7]

1919 végén, amikor a különítményesek járták a Dunántúlt, és sorra vonták felelősségre, illetve végezték ki statáriálisan azokat, akikről úgy értesültek, hogy részt vettek a Tanácsköztársaság fenntartásában, nyílt levélben tiltakozott az embertelenségek ellen. Ezért Horthyék Fényest korábbi politikai ellenfele, Tisza István meggyilkolására való felbujtással vádolták meg, s 1919. november 24-én letartóztatták (Tisza-per).[8] Ezzel a hamis váddal közel két évig tartották vizsgálati fogságban. Végül 1921-ben bizonyítékok hiányában mentették fel, s engedték szabadon október 5-én. Kiengedése után belépett az MSZDP-be, s a szociáldemokrata napilapnál, a Népszavánál helyezkedett el. Itt folytatta korábbi munkáját, s pontosan megírta a fehérterroristák gyilkosságait, illetve azt, hogy ezeknek Horthy bűnpártolója, két esetben pedig - Somogyi és Bacsó Béla esetében - felbujtója is volt. Emiatt számos perbe keveredett. Ellenségei dühét legfőképp azzal vívta ki, hogy kézre kerítette Matthias Erzberger német politikus gyilkosait, akik Gömbös Gyula lakásán bujkáltak. Így nem maradhatott Magyarországon, s az 1920-as évek közepén[m 2] emigrált Bécsbe, hol az Arbeiter Zeitung munkatársa lett.

1934 február közepén Bécsben részt vett a szocialisták oldalán a szocialisták és a konzervatív fasiszták közötti pár napig tartó polgárháborúban, s megsebesült. Pozsonyba menekült, később Prágába ment, majd Párizsban telepedett le. A náci megszállás elől Dél-Franciaországba ment, Marseille-be. Időközben Vámbéry Rusztem és Jászi Oszkár csatlakozott ahhoz az amerikai bizottsághoz, amely a Franciaországban és Észak-Afrikában lévő politikai emigránsok, illetve emigráns magyar írók és művészek Amerikába juttatását tűzte ki célul. A listán, amelyen azok neve szerepelt, akiken segíteni kívántak Vámbéryék, szerepelt Faludy György, Kéri Pál és Lorsy Ernő mellett Fényes is. Így a marseille-i amerikai követségen Fényes megkapta az amerikai vízumot, s 1940-ben kiutazott az USA-ba. 1941-ben egy ideig A Harc szerkesztőjeként dolgozott.[9] Fényesnek az USA-ban nem mindig volt állása, így olykor Jászi Oszkár támogatására szorult.[10] New Yorkban halt meg 1944-ben.

Művei szerkesztés

  • Igazolás a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank sajtóperében (Budapest, 1904)
  • Jókai Mór utolsó évei (Budapest, 1904)
  • A társadalom és a nemi kérdés (1907)
  • Egy vöröskeresztes ember naplója a Balkán-háború idejéből (Budapest, 1913)

Megjegyzések szerkesztés

  1. 1918. június 20-28. között lezajló ún. júniusi sztrájk. A MÁV Gépgyár béremelést követelő munkásaira a csendőrök sortüzet zúdítottak, amely 4 munkás halálát és további 20 megsebesülését okozta. Válaszként a munkások sztrájkolni kezdtek, melyhez a vidéki ipari központok munkásai is csatlakoztak. A mozgalom irányítására az MSZDP vezetőiből, a Szakszervezeti Tanácsból és a pártvezetőséget követő üzemi bizalmiakból munkástanács alakult. Június 22-i felhívásukban követelték a csendőri brutalitás beszüntetését, a kormány lemondását, általános választójog megadását, a béke megkötését, illetve egyéb szociális rendelkezések kiadását. A rendőrség több száz munkást letartóztatott, s őrizetbe vették a mozgalom egyik legfőbb vezetőjét, Landler Jenőt. Betiltottak két szakszervezeti lapot, s 27-én a munkástanács a harc kilátástalanságára hivatkozva felszólította a sztrájkolókat a munka folytatására, amelybe azok belenyugodtak. Forrás: Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972.  
  2. Egyes források 1924-et, mások 1926-ot írnak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04339.htm, Fényes László, 2017. október 9.
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 8.)
  4. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 548. o.
  5. Janovics Jenő írta, hogy Apáthy István erdélyi kormánybiztos az ő kérdésére, hogy ki ez az ember (mármint Fényes László), ezt válaszolta: „A pesti kormány küldte, hogy rendet csináljon. Lent járt már Székelykocsárdon is. Napok óta Erdélyben van. Izgat, destruál, parancsokat oszt a magyar hadügyi kormány nevében, intézkedik, hogy katonáink sietve vonuljanak vissza Bánffyhunyadra s kerüljék a románokkal az összecsapást. Én semmit nem tehetek, hiszen ő a magyar kormány megbízottja, én már nem vagyok az.” in: Antal Róbert István: Megszállt Karácsony – a román hadsereg bevonulása Kolozsvárra, Erdélyi Krónika, 2018. december.
  6. HU BFL - XVI.3 - fogoly - 1919 - 821
  7. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó, 214. o. ISBN 963 7815 00 7
  8. HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 2293
  9. Fényes László. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  10. Jászi Oszkár válogatott levelezései. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 462. o. (1991) 

Források szerkesztés

További információk szerkesztés