Főmenü megnyitása

Fényes László

újságíró, politikus

Csokalyi Fényes László, írói álnevein: f.l., Nihil[1] (Éradony, 1871. augusztus 10.New York, 1944. január 30.) újságíró, országgyűlési képviselő, Fényes Elek dédunokája. Az első magyar igazi oknyomozó újságíró.

Fényes László
Élete
Született 1871. augusztus 10.
Éradony
Elhunyt 1944. január 30. (72 évesen)
New York
Nemzetiség magyar
Szülei Fényes László, Jankovich Berta

1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja és hadügyi államtitkár volt, a tanácsköztársaság bukása után részletesen írt a fehérterrorról. Ennek nyomán belekeverték a Tisza-perbe, s több évig fogva tartották, majd felmentették a vádak alól. Az 1920-as évek közepén emigrált Bécsbe, majd Pozsonyba, és végül Párizsba került. A második világháború idején a náci előretörés elől Dél-Franciaországba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1944-ben meghalt.

ÉleteSzerkesztés

Gyógyszerésznek, később pedig mérnöknek készült, ám egyetemi tanulmányait félbehagyta, s 1894-től újságíróként tevékenykedett. 1910-től Az Est munkatársa volt. Az első világháború alatt, 1917-ben választották Nyíregyháza országgyűlési képviselőjévé. Annak ellenére, hogy pártonkívüliként indult, közel állt a polgári radikálisokhoz, illetve Károlyi Mihály pártjához, s ő leplezte le a Tisza-rendszer visszaéléseit. Tiltakozott a galileisták elleni rendőri brutalitások ellen, illetve interpellált a júniusi sztrájkot[m 1] megelőző MÁV gépgyári sortűz ügyében is. 1918 októberében a Nemzeti Tanács tagja, a Nemzetőrség kormánybiztosa és hadügyi államtitkár lett. A Kommunisták Magyarországi Pártja ellen erélyes fellépést követelt. A proletárdiktatúra kikiáltása után passzivitásba vonult, ám korábbi tevékenysége miatt 1919. április 21-én, mint "ellenforradalmárt" letartóztatták a Royal Szállóban.[2] Szamuely Tibor emberei fel akarták akasztani, ám Korvin Ottó ezt megakadályozta.[3]

1919 végén, amikor a különítményesek járták a Dunántúlt, és sorra vonták felelősségre, illetve végezték ki statáriálisan azokat, akikről úgy értesültek, hogy részt vettek a Tanácsköztársaság fenntartásában, nyílt levélben tiltakozott az embertelenségek ellen. Ezért Horthyék Fényest korábbi politikai ellenfele, Tisza István meggyilkolására való felbujtással vádolták meg, s 1919. november 24-én letartóztatták (Tisza-per).[4] Ezzel a hamis váddal évekig tartották fogva. Végül 1921-ben bizonyítékok hiányában mentették fel, s engedték szabadon október 5-én. Kiengedése után belépett az MSZDP-be, s a szociáldemokrata napilapnál, a Népszavánál helyezkedett el. Itt folytatta korábbi munkáját, s pontosan megírta a fehérterroristák gyilkosságait, illetve azt, hogy ezeknek Horthy bűnpártolója, két esetben pedig - Somogyi és Bacsó Béla esetében - felbujtója is volt. Emiatt számos perbe keveredett. Ellenségei dühét legfőképp azzal vívta ki, hogy kézre kerítette Matthias Erzberger német politikus gyilkosait, akik Gömbös Gyula lakásán bujkáltak. Így nem maradhatott Magyarországon, s az 1920-as évek közepén[m 2] emigrált Bécsbe, hol az Arbeiter Zeitung munkatársa lett.

1934 február közepén Bécsben részt vett a szocialisták oldalán a szocialisták és a konzervatív fasiszták közötti pár napig tartó polgárháborúban, s megsebesült. Pozsonyba menekült, később Prágába ment, majd Párizsban telepedett le. A náci megszállás elől Dél-Franciaországba ment, Marseille-be. Időközben Vámbéry Rusztem és Jászi Oszkár csatlakozott ahhoz az amerikai bizottsághoz, amely a Franciaországban és Észak-Afrikában lévő politikai emigránsok, illetve emigráns magyar írók és művészek Amerikába juttatását tűzte ki célul. A listán, amelyen azok nevei szerepeltek, akiken segíteni kívántak Vámbéryék, szerepelt Faludy György, Kéri Pál és Lorsy Ernő mellett Fényes is. Így a marseille-i amerikai követségen Fényes megkapta az amerikai vízumot, s 1940-ben kiutazott az USA-ba. 1941-ben egy ideig A Harc szerkesztőjeként dolgozott.[5] Fényesnek az USA-ban nem mindig volt állása, így olykor Jászi Oszkár támogatására szorult.[6] New Yorkban halt meg 1944-ben.

MűveiSzerkesztés

  • Igazolás a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank sajtóperében (Bp., 1904);
  • Jókai Mór utolsó évei (Bp., 1904);
  • A társadalom és a nemi kérdés (1907);
  • Egy vöröskeresztes ember naplója a Balkán-háború idejéből (Bp., 1913).

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. 1918. június 20-28. között lezajló ún. júniusi sztrájk. A MÁV Gépgyár béremelést követelő munkásaira a csendőrök sortüzet zúdítottak, amely 4 munkás halálát és további 20 megsebesülését okozta. Válaszként a munkások sztrájkolni kezdtek, melyhez a vidéki ipari központok munkásai is csatlakoztak. A mozgalom irányítására az MSZDP vezetőiből, a Szakszervezeti Tanácsból és a pártvezetőséget követő üzemi bizalmiakból munkástanács alakult. Június 22-i felhívásukban követelték a csendőri brutalitás beszüntetését, a kormány lemondását, általános választójog megadását, a béke megkötését, illetve egyéb szociális rendelkezések kiadását. A rendőrség több száz munkást letartóztatott, s őrizetbe vették a mozgalom egyik legfőbb vezetőjét, Landler Jenőt. Betiltottak két szakszervezeti lapot, s 27-én a munkástanács a harc kilátástalanságára hivatkozva felszólította a sztrájkolókat a munka folytatására, amelybe azok belenyugodtak. Forrás: Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972.  
  2. Egyes források 1924-et, mások 1926-ot írnak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 548. o.
  2. HU BFL - XVI.3 - fogoly - 1919 - 821
  3. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó, 214. o. ISBN 963 7815 00 7
  4. HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 2293
  5. Fényes László. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  6. Jászi Oszkár válogatott levelezései. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 462. o. (1991) 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Faludy György: Fényes László. Digitális Irodalmi Akadémia. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  • Faludy György: Fényes László I. Hócipő, (2006. feb. 1.)
  • Faludy György: Fényes László II. Hócipő, (2006. feb. 15.)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. XXII
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Bp., 1929.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Irodalmi Újság (London, Párizs); 1959/3. (Kéri P.)
  • Rónai Mihály András: Párizsi rege (Bp., 1947);
  • Jászi Oszkár: Fényes László emlékezete (Huszadik Század, 1948. 3. sz.).