Főmenü megnyitása

Lorsy Ernő, idegen nyelvterületen Ernst vagy Ernest Lorsy, teljes nevén: Lorsy Móric Ernő, tévesen olykor Lorsy Jenő,[6] Lorsy Emil,[7] Lórsy,[8] Lorschy[9] (Szilasbalhás, 1889. november 28.New York, Riverside Drive, 1960. augusztus 13.[m 1][1][2]) magyar újságíró, műfordító, történész. Kezdetben a Pester Lloyd munkatársa, a Károlyi-kormány idején külügyminisztériumi tanácsos, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság államtitkára. A bukás után emigrált, az emigrációban újságírással foglalkozott, és sajtó alá rendezte Károlyi Mihály emlékiratait. Az 1930-as években hazatért, ám a belpolitikai változások miatt 1938-ban emigrálni kényszerült Franciaországba. A nácik előretörése elől Észak-Afrikába menekült, ahonnan 1941-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol 1960-ban bekövetkezett haláláig újságírással és műfordítással foglalkozott.

Lorsy Ernő
Lorsy Ernő Casablancában (1940)
Lorsy Ernő Casablancában (1940)
Élete
Születési név Lorsy Móric Ernő
Született 1889. november 28.
Szilasbalhás
Elhunyt 1960. augusztus 13.[m 1][1][2] (70 évesen)
New York, Riverside Drive
Sírhely Mezőszilasi izraelita temető
Nemzetiség magyar
Szülei Lorsy Izidor, Ernst Hermin[3]
Házastársa Stephani (Stern) Elza,
Láng Erzsébet
Gyermekei Alíz (1932), Péter (1933†),[m 2] Péter (1935)[4]
Pályafutása
Írói álneve Amondó Péter, Ángyádi Mihály[5]
Lorsy Ernő aláírása
Lorsy Ernő aláírása

A század egyik legműveltebb újságírója, polihisztora és esszéistája volt. Angolul, franciául és németül olyan tökéletesen beszélt, hogy New Yorkban angolnak, Párizsban franciának tartották – ezt láttam – és Berlinben németnek. Memóriája sértetlenül őrzött mindent, amit olvasott vagy hallott. 1939-ben, Párizsban, mikor egy reggel a Bibliothèque Nationale-ba mentem, megkért: írjak ki egy mondatot Alphonse de Lamartine 1848-as beszédéből a véderővitában. A Parlamenti Napló ezer és ennyiedik oldalán találom, fent. Visszajöttem a mondattal és megkérdeztem: mikor volt a múltkor a könyvtárban, hogy megjegyezte az oldalszámot? »1913-ban«, felelte.

Faludy György

ÉletpályájaSzerkesztés

Az első világháborúig (1889–1914)Szerkesztés

 
Lorsy Ernő szülőháza Mezőszilason (Fő utca 77.)

Szilasbalháson (ma Mezőszilas) született, a Fő utca 77. szám alatti házban, apja Lorsy Izidor (Izor) községi orvos, községi elöljárósági tag,[10] anyja Erns(z)t Hermin(a).[m 3][3] Két lánytestvére volt.[1] Az elemi osztályait Szilasbalháson járta ki, a gimnázium első négy évét a szekszárdi állami főgimnáziumban, az utolsó négyet a Budapesti VII. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban töltötte. 1907-ben érettségizett jeles eredménnyel, s ógörög nyelvből még kiegészítő vizsgát is tett.[11][12] Egyetemistaként az Eötvös-kollégium tagjaként Szilasi Vilmos volt a diáktársa, akivel együtt járt 190910-ben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemre.

Lorsy Berlin mellett Párizsban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatott nyelvészetet, történelmet, filozófiát és természettudományokat, egyetemi hallgató korában csatlakozott a Galilei Körhöz. Filozófiai doktorátusát sub auspiciis regis[m 4] szerezte meg 1911-ben. Vizsgafeladatát, Iuvenalis egyik szatírájának nehéz passzusát rögtön már az eredeti versmértékben fordította le magyarra. Perfektül beszélt, írt, illetve olvasott ógörögül, latinul, franciául, németül és angolul, 1941-es észak-afrikai emigrációja során pedig megtanult arabul. Műveltségére jellemző, hogy már 1910 októberében (20 éves korában) Lukács György Popper Leóhoz írott levelében megemlíti mint „művelt filológust”.[13]

1908-ban alapító tagja volt a Négyesy LászlóIrodalmi stílusgyakorlatok” szemináriumát hallgatók által létrehozott Húszévesek körének, annak az egyetemi körnek, amely céljául „a magyar irodalom megifjítását és a haladó világnézet propagálását” tűzte ki maga elé. A kör nevét az adta, hogy Tóth Árpádon, Turóczi-Trostler Józsefen és Csáth Gézán kívül egyikük sem volt még húszéves. Folyóiratot alapítottak A Város címmel, melynek szerkesztésében az „idősebbek” mellett Szabolcsi Lajos, Lányi Viktor Géza, Mindszenty-Lichtenberg István, Feleky Géza (a „Világ” későbbi kiváló publicistája), Aczél Benő (néhány évtized múlva az „Esti Kurir" olvasószerkesztője) mellett Lorsy is részt vett. A lap felelős szerkesztője Fóthi-Frank László volt. Az 1908-ban mindössze két számot megélt lapban tanulmányai jelentek meg. A lapnak, és a Húszévesek Körének is érdeme, hogy néhány fiatal, tehetséges költőnek és írónak adott fórumot, s ugródeszkául szolgált a magyar költészet egyik legragyogóbb tehetségének Tóth Árpádnak.[14]

1910-ben cikke jelent meg a Renaissance című folyóirat első évfolyamában.[15] 1912-től 1919-ig a Pester Lloyd színikritikusa, majd külpolitikai szerkesztője, több éven át a lap egyik vezércikkírója volt. Mások mellett részt vett Lukács György A lélek és a formák c. esszégyűjteményének németre fordításában.[16] Ez idő tájt ismerkedett meg Déry Tiborral,[17] s baráti szálak fűzték Ady Endréhez,[18] Karinthyhoz, Balázs Bélához, Kosztolányihoz, Krúdy Gyulához, illetve Füst Milánhoz is.

Az első világháborútól az első emigrációig (1914–1919)Szerkesztés

1915-től Balázs Béla, Lukács György mellett a Vasárnapi Társaság alapító, de nem állandó tagja volt.[19] Újságíróként ekkortájt főleg szociológiai és közgazdasági témájú cikkeket írt, a polgári radikalizmust vallotta, csakúgy, mint Jászi Oszkár, s cikkeiben a világháború ellen emelt szót, ám miután megkapta behívóját, 1915 szeptemberének végén bevonult katonának.[20]

Az E.M.I.T.T. (Első Magyar Intarziás Társaság Tagjai) elnökeként a komolyabb témák mellett a nyelvi játékokra is fogékony volt. A társaság tagjait Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Halasi Andor, Harsányi Zsolt alkották, a dísztagnak Molnár Ferencet nevezték ki. A társaság célja: „a szavakkal és a betűkkel való játékot a legmagasabb fokra emelni”.[21]

Miután 1918 elején a rendőrség felfüggesztette a Galilei Kör működését, Lorsy társaival létrehozott két új ifjúsági szervezetet: az egyik ilyen szervezet a Károlyi Kör volt, amelynek tagjai lelkes hangú üdvözlő táviratot küldtek Károlyi Mihálynak. Károlyi részben háborúellenes írásai, részben a róla elnevezett kör szervezésében végzett munkája nyomán figyelt fel a fiatal újságíróra, s felkérte a kormányapparátusában való részvételre. 1918. novemberben Jászi Oszkár miniszteri titkáraként tagja volt a Belgrádba utazó hivatalos békedelegációnak.[22] Később a Károlyi-kormány idején („a törvényes elméleti képzettség kivételes elengedése mellett”) külügyminisztériumi osztálytanácsossá nevezték ki,[23] Faludy György szerint ez idő tájt svájci nagykövet is volt.[24] 1918. február 11-én Budapesten, az V. kerületben házasságot kötött Stern Erzsébettel,[25] Stern Gusztáv és Herzog Terézia lányával. A tanúk Vészi József és Bíró Lajos voltak.[3] A házasság 1931-ben felbontatott,[26] Lorsy második felesége Láng Erzsébet volt, Láng Ágoston és Schweitzer Laura gyermeke.[27] Első gyermekük, Alíz 1932-ben Berlinben[4] született, második gyermekük, Péter 1933-ban születése után néhány héttel meghalt, harmadik gyermekük (1935, Budapest)[4] ugyancsak a Péter nevet kapta.[1]

A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság[m 5] államtitkárának nevezték ki, később a Külügyi Sajtóosztály vezetőjeként is dolgozott.[28] A Tanácsköztársaság bukása után - bár a kommunistákat Faludy György szerint nem kedvelte - Újvári Sándort, aki egy vidéki direktórium tagja volt, és akit halálra kerestek, elrejtette pesti lakásán és külföldre segítette. 1919. augusztus 28-án este kilenc órakor letartóztatták a fővárosban, mert tisztséget viselt a kommün alatt, ám bűncselekmény hiányában egy 1919. szeptember 7-én kelt határozattal még aznap szabadlábra helyezték.[29]

Az első emigráció és hazatérése (1919–1938)Szerkesztés

 
Károlyi Mihály az emigrációban (1923)

Később Bécsbe emigrált, ahol bekapcsolódott a Bécsi Magyar Újság munkájába, a lap szerkesztője, és vezércikkírója lett, majd Békessy Imre[m 6] lapjainál is dolgozott: 1923-ban rövid ideig a Die Stunde, ezenkívül a Die Bühne, Die Börse, illetve a Die Warenmarkt c. hetilapoknál. Időközben, 1920 májusában a Magyarországi Újságírók Egyesülete Kaczér Illés és Göndör Ferenc mellett kizárta soraiból.[30] Utóbbival 1921 folyamán sajtóvitát folytatott Az Ember, illetve a Bécsi Magyar Ujság hasábjain, egy Göndör szerint Kosztolányi Dezsővel kötött szerződésével kapcsolatban.[31] Az emigrációban Jászi Oszkár közvetítése révén[32] Károlyi Mihály titkáraként is működött, sajtó alá rendezte a gróf emlékiratait (Egy egész világ ellen).[33] Egy ideig ezután Svájcban élt, ahol a Die Möwe (A Sirály) című lapot szerkesztette, később (1924 után) Berlinbe költözött, ahol a United Post[m 7] szerkesztője lett,[34] ezenkívül pedig publikált még a Das Tagebuchban is, ahol „Die Stunde des Kaugummis(A rágógumi órája) című cikkével nagy sikert aratott.[35][36] Berlinben barátnője Dorothy Thompson, a híres amerikai újságíró, Sinclair Lewis későbbi felesége volt. 1933-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban[m 8] különféle lapok munkatársa volt, az 1930-as évek elején Adolf Hitler hatalomátvételét követően azonban elhagyta Berlint, és visszatért Budapestre, ahol az Attila úton lakott.[m 9] Hazatértének pontos időpontját illetően a különböző források más-más időpontot adnak meg,[m 10][m 11] de egy korabeli sajtóhirdetés alapján ezek közül az 1933-as dátum a legvalószínűbb, mivel a közölt hír szerint 1933. december 29-én a Lipótvárosi Kaszinóban A jövő háborúja címmel tartott előadást.[37] Ekkortájt mint fordító, tudományos kutató és újságíró működött, és ekkor születtek jelentősebb műfordításai is, így Hans Habe Hárman a határon át, illetve Remarque Három bajtárs című alkotása. A Magyar Hírlap szerkesztőségében ekkoriban ismerte meg Faludy Györgyöt, akivel életre szóló barátságot kötött.[2]

A franciaországi emigrációban (1938–1940)Szerkesztés

1938 végén feleségét és gyermekeit hátrahagyva Franciaországba emigrált, ahol csatlakozott a magyar emigránsokhoz, s a párizsi Hotel de France-ban lakott. Szerződést kötött egy kiadóval, hogy könyvet ír a Maginot-vonalról, ám ezt sosem tette meg, arra hivatkozva, hogy az erődrendszer északon nem fut a tengerig, azaz a németek Belgiumban könnyűszerrel megkerülhetik azt.[38] A Párizsban töltött idő alatt Havas Endre volt a titkára.

 
A Gare d'Austerlitz belülről (1883)

Franciaország ellen a németek 1940 tavaszán támadást indítottak. Lorsy – mivel úgy gondolta, hogy Párizst is elfoglalhatják – elhatározta, hogy Dél-Franciaországba utazik. Havassal elindult a Gare d'Austerlitzre, ahol elszakadt tőle, és vonaton előbb Montauban-ba ment, majd Bordeaux bombázása után Bayonne-ba, ahonnan ismét Faludyékkal folytatta útját.

Észak-Afrika és az Amerikai Egyesült Államok (1940–1960)Szerkesztés

Miután Portugáliába vízumot nem tudtak szerezni, barátait hátrahagyva Észak-Afrikába hajózott. Később Újvári Sándornál lakott, a családnál tanítóként működött, ám a Szabad Franciaország-mozgalom brazzaville-i rádióadójának hallgatása miatt a francia hatóságok Újvárival a misszúri internálótáborba zárták. Mikor Roosevelttől meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, kiengedték.

 
A clevelandi könyvtár egyik bejárata

Lorsy családjával és Faludyval előbb Spanyolországba ment, ahol felszálltak az SS Navemar-ra, melyen elhajóztak az Amerikai Egyesült Államokba.[39][40]A hathetes út alatt a fedélzeten táborozott és mert ennivalót nem lehetett kapni, konyakosflaskák tömegével vette körül magát.” 1941. szeptember 12-én érkeztek meg New Yorkba.[18] Az USA-ban egy ideig Újvári Sándor pénzén élt, később Ohio kormányzója megtette a Clevelandi Közkönyvtár vezetőjévé, emellett a Szabadság című lap főmunkatársa is volt. Hamar bekapcsolódott a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájába, és 1942-ben az elnök Vámbéry Rusztemmel, valamint Fényes Lászlóval, Kéri Pállal és Ignotusszal már a szervezet elnökségének tagjaként írt alá egy, a chicagói csoportjuknak címzett levelet. A szervezet 1941. december 25-én indult lapjában a Harc című folyóiratban jelent meg Ferenc Józsefről írott tanulmánya.[41] 1944-ben a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetsége clevelandi csoportjának vezetőjeként említik.[42]

1949-ben költözött New Yorkba, ahol csakúgy, mint Budapesten, műfordításból tartotta fenn magát, mindemellett pedig dolgozott az International Motion Picture Division of Department of State-nél is. 1950-ben az FBI mint kommunistagyanús személyt figyeltette, ám bizonyíték hiányában további eljárást nem kezdeményeztek. Utolsó éveiben ismételten újságírással foglalkozott, a Harc, Az Ember és a Látóhatár cikkírója volt.[34][43]

1960-ban halt meg, Manhattanben, Riverside Drive-i otthonában. Hamvait – illegálisan – lánya, Alíz hozatta haza, és Lorsy kívánságára 1964-ben édesapja mellé temették a mezőszilasi izraelita temetőben. Felesége, Láng Erzsébet 1978 szeptemberében halt meg.[44][27]

MűveiSzerkesztés

Zsolt Béla szerint Lorsy írta meg Jack Bilbo Al Capone szolgálatában c. memoárját.[45]

PublikációiSzerkesztés

  • Ein Besuch bei Meister Stróbl, Pester Lloyd, 1913. május 29. (németül)
  • (1926) „A császár futárja”. Századunk 1. (1.), 467–471. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • (1935. augusztus 14.) „Ököllel a cápa ellen”. Tolnai Világlapja 35 (33), 35. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • (1936. május 17.) „”Hittem benne, mert szép volt””. Pesti Napló 87 (114), 37. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Interjú Max Planckkal)
  • (1936. május 24.) „A nagy Dossena”. Pesti Napló 87 (119), 38. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Megemlékezés Alceo Dossena olasz szobrászművészről halála alkalmából)
  • (1936. december 5.) „Ideges lóhere, bódult sárgarépa”. Pesti Napló 88 (277), 33–34. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)   (Megemlékezés Sir Jagadish Chandra Bose indiai polihisztorról halála alkalmából)
  • (1938) „Remarque: Három bajtárs”. Színházi Élet 7, 64. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  • Bartók Béla szerb melódiákat hallgat. Medvetánc, 8. évf., (1988) 1. sz. 296-297. o.

MűfordításaiSzerkesztés

  • Karinthy Frigyes: Bitte Herr Professor: Szenen aus der Mittelschule (Tanár úr kérem, 1916)
  • Lengyel Menyhért: Vera[46]
  • Bíró Lajos: Lilla[46]
  • Bíró Lajos: Die Juden von Bazin (A bazini zsidók, 1921)[m 12]
  • Bíró Lajos: Hotel Imperial: Schauspiel in vier Aufzügen (Hotel Imperial, színmű négy felvonásban)
  • Bródy Sándor: Die Geliebte (A szerető, 1925)
  • Sir Galahad (Eckstein-Diener, Berta): Bizánc (Byzanz. Von Kaisern, Engeln und Eunuchen., 1936)
  • Tersánszky Józsi Jenő: Die Hasengulasch-Legende (Legenda a nyúlpaprikásról, 1937)
  • Hans Habe (Békessy János): Hárman a határon át (reg., Bp., 1937)
  • Erich Maria Remarque: Három bajtárs (Drei Kameraden, 1947)
  • Lesznai Anna: Spätherbst im Eden (Kezdetben volt a kert, 1965 (posztumusz kiadás))

GalériaSzerkesztés

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. a b Merényi-Metzger Gábor történész kutatásai alapján Lorsy Ernő 1960. augusztus 13-án délelőtt 11 órakor álmában halt meg New Yorkban, a Riverside Drive-on lévő lakásán. A legtöbb Lorsyval foglalkozó lexikon 1961. július 17-ét jelöli meg a halál dátumául.
  2. Kéthetes korában meghalt. Forrás: Merényi-Metzger Gábor: A század egyik legműveltebb újságírója: Lorsy Ernő emlékezete. Honismeret, XLIII. évf. 3. sz. (2015. jún.) 68. o.
  3. Lorsy házasságkötési bejegyzésében és Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái c. művében Ernst Herminként, 1919-es fogolytörzskönyvében Ernszt Herminaként szerepel. Lorsy Ernő testvérének, Lorsy Annának házasságkötési bejegyzésében az Ernst Hermina név található (a házasságkötés bejegyezve Szilasbalhás állami házassági akv. 30/1910 folyószám alatt).
  4. Egyetemi intézmény, mely szerint bizonyos végzett egyetemi hallgatókat, akik összes vizsgáikat és doktori szigorlataikat kitüntetéssel tették le, a király védnöksége mellett ünnepiesen felavatnak. Forrás: Sub auspiciis regis. Pallas Nagy Lexikona. kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2016. július 5.)[Tiltott forrás?]
  5. Így nevezték a Közoktatásügyi Minisztériumot a Magyarországi Tanácsköztársaság idején.
  6. Békessy Imre (1887–1951) magyar író, újságíró. Forrás: Békessy Imre. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
  7. Egyes forrásokban United Press.
  8. Itt a La Revue Danubienne című lapban publikált. Forrás: Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  9. Ugyanabban a házban, amelyben Babits Mihály és Török Sophie élt 1931-től 1937-ig. Forrás: A Stylus-bérház. urbface.com. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
  10. Egyes források szerint még Hitler hatalomátvétele előtt jött vissza hazájába. Más Lorsyval foglalkozó írásokban a Magyarországra való visszatérést 1936-ra teszik, ez azonban valószínűtlenebbnek tűnik, mivel az 1935-ös budapesti telefonkönyvben már szerepel Lorsy neve, és fia is 1935-ben Budapesten született. Déry Tibor naplójegyzetei szerint 1934-ben az Attila utca 89. alatt, 1936-ban 95. alatt volt lakása. Forrás: Déry Tibor. Naplójegyzetek 1925-1937. In: A halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939.. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 250. o. (2006) 
  11. Merényi-Metzger Gábor szerint valószínűleg 1933-ban tért vissza Magyarországra, más források szerint pedig 1933-ban Berlinből Párizsba és nem a magyar fővárosba ment.
  12. Nagy Csaba A magyar emigráns irodalom lexikona c. művében Lorsy műveként van feltüntetve.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Merényi-Metzger 2015, 68. o.
  2. a b c Faludy György: Lorsy Ernő. Digitális Irodalmi Akadémia. (Hozzáférés: 2015. augusztus 9.)
  3. a b c A házasságkötés bejegyezve Budapest V. ker. polgári akv. 59/1918. folyószám alatt.
  4. a b c New York, New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925-1957 – 6577 - vol 14147, Sep 12, 1941
  5. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 592. o.
  6. Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága. In Tanulmányok Budapest múltjából XXVI. Budapest, 1997, 150. o.
  7. Utójáték Löw szegedi főrabbi ügyéhez. 8 Órai Újság, 6. (1920: 250.) 4.
  8. Tetteikben élnek. Székesfehérvár, 1984, MSZMP Fejér megyei bizottsága, 69–70. o.
  9. Lukácsy András. Elmés játékok játékos elmék. Budapest: Minerva, 97. o. (1960) 
  10. Kurucz János: Mezőszilas In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 21. pp. 207. Arcanum, 1990. (Hozzáférés: 2015. június 24.)
  11. HU_BFL_VI_502_d_VIIkerAFG_1907_2__05-06_31_0006992 Lorsy Móric Ernő, 1907 (Irat)
  12. HU_BFL_VI_502_d_VIIkerAFG_1907_4__12_71_0006991 Lorsy Móric Ernő, 1907 (Irat)
  13. 110. levél - Popper Leóhoz, Firenze, 1910. október 9. In: Lukács György levelezése (1902-1917) (Magvető Kiadó, Budapest, 1981, 256. oldal)
  14. szerk.: Bóka László: Fóthi-Frank László: Tóth Árpád irodalmi kezdeteiről, Irodalomtörténet 49. évfolyam, 65–66. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 
  15. Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Bp. 1986. (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei) 2108. p.
  16. Nyíri János Kristóf: Lukács: Die Seele und die Formen c. esszékötetének fordítástörténetéhez. = Magyar Filozófiai Szemle 1974. 2–3.
  17. Déry Tibor. Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél) In: Liebe Mamuskám!. Budapest: Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, 95. o. (1998)  (Hozzáférés: 2015. aug. 5.)
  18. a b Merényi-Metzger 2015, 69. o.
  19. szerk.: Karádi Éva, Vezér Erzsébet: A Vasárnapi Kör. Budapest: Gondolat Könyvkiadó (1980) 
  20. Kosztolányi Dezső: Levelek - Naplók (Osiris Kiadó, Budapest, 1996. 294. oldal (466. levél, Kosztolányi Dezsőnének))
  21. (1917) „E.M.I.T.T.”. Színházi Élet (45), 42. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  22. (1918. november 9.) „A békedelegáció bevonulása Belgrádba”. Pesti Napló 69 (263), 4. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  23. (1919. február 5.) „A külügyminisztérium főtisztviselőinek kinevezése”. Pesti Napló 70 (31), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  24. Faludy György: Havas Bandi. Irodalmi Jelen, VI. évf. 52. sz. (2006. feb.) 3. o.
  25. Ekkor már Stephani Elza néven volt ismert, lásd: (1918. február 10.) „Házasság”. Budapesti Hírlap 38 (36), 7. o. [2016. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2016. február 28.)  
  26. A Budapesti Kir. Törvényszék 1.P.48.872/5-1931. sz. ítélet.
  27. a b Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái.
  28. Bellér Béla (1979). „Az 1981/19-es forradalmak közoktatáspolitikája”. Századok 113 (1), 202. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  29. HU BFL - VII.102.a - forradalomutan - 1919 - 700.
  30. Göndör Ferenc kizáratása. 8 Órai Újság, 6. (1920: 131.) 3.
  31. A vitához kapcsolódó cikkek:
    • Göndör Ferenc: Kosztolányi & Lorsy. Az Ember, 4. (1921: 19. sz.) 9–10.
    • Göndör Ferenc: Dezső, ne hazudj! Az Ember, 4. (1921: 20. sz.) 6–7.
    • Göndör Ferenc: Nyilatkozat. Bécsi Magyar Ujság, 3. (1921: 103. sz.) 4.
    • Lorsy Ernő: Nyilatkozat. Bécsi Magyar Ujság, 3. (1921: 102. sz.) 4.
  32. Litván György (1975). „Egy barátság dokumentumai. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár levelezéséből”. Történelmi Szemle (2–3.), 187. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  33. Hajdu Tibor: Zárójelentés – A TRT:48402 sz. „A Károlyi-Mihály levelezés kutatása és publikálásának befejezése” című kutatásról., 2009. március. (Hozzáférés: 2015. szeptember 19.)
  34. a b Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum.
  35. szerk.: Anton Kaes, Martin Jay, Edward Dimenberg: The Weimar Republic Sourcebook, 662. o.  (Hozzáférés: 2015. július 29.)
  36. Alon Confino, Rudy Koshar. Régimes of Consumer Culture: New Narratives in Twentieth-Century German History In: German History 19 (2001)  Archiválva 2014. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2015. július 29.)
  37. (1933. december 29.) „Beküldött hírek”. Pesti Napló 84 (194), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  38. Faludy György: Lorsy Ernő I. Hócipő, (2006. jan. 4.)
  39. New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925-1957
  40. Faludy György. Pokolbéli víg napjaim után. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum (2011) 
  41. (2000) „Dokumentumok – Amerikai magyarok a második világháború első éveiben. Részletek Vince Sándor levelezéséből”. Múltunk – poitikatörténeti folyóirat 45 (3), 222, 225–288. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  42. Dreisziger F. Nándor (1994). „Emigre Artists and Wartime Politics: The Hungarian-American Council for Democracy, 1943-45” (angol nyelven). Hungarian Studies Review (21), 65. o. (Hozzáférés ideje: 2016. január 28.)  
  43. Lorsy Ernő: Jászi és kora: A régi Magyarországon. Látóhatár, VI. évf. 2. sz. (1955) 92–101. o.
  44. Elizabeth Lorsy. United States Social Security Death Index. familysearch.org. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  45. Zsolt Béla irodalmi levele. Színházi Élet, (1933) 40. sz. 51. o.
  46. a b szerk.: Pintér Jenő: Folyóiratok szemléje, Irodalomtörténet 6. évfolyam, 191. o. (1917). Hozzáférés ideje: 2016. január 28. 

ForrásokSzerkesztés

  • Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László. Szerk. Balás Róbert. Bp, 2003, Médiamix Kiadó. 209. o.
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. Budapest, 1992, Hitel. ISBN 963-04-1859-2
  • Fejér megyei életrajzi lexikon. Székesfehérvár: Vörösmarty Mihály Könyvtár. Hozzáférés ideje: 2014. július 22.  Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Budapest, 1989, Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 7815 00 7
  • Gartner Brigitta: Berlin szerepe a modern magyar kultúra megteremtésében. Magyarországi zsidó diákok a berlini egyetemen a 19–20. század fordulóján. academia.edu (Hozzáférés: 2015. május 10.)
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. XVII. köt. Bp., 1939–2002, Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1149-1150. hasábok
  • Híres szülöttünk. Mezőszilas község hivatalos honlapja. (Hozzáférés: 2015. augusztus 4.)
  • Lorsy Ernő művei az Országos Széchényi Könyvtár internetes katalógusában.
  • Lorsy Ernő. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. július 28.)
  • Magyar Életrajzi Lexikon. 1000–1990. Főszerk. Kenyeres Ágnes. CD-ROM. Budapest, 2001, Arcanum Adatbázis Kft. ISBN 963-9374-13-X
  • Merényi-Metzger Gábor: A század egyik legműveltebb újságírója: Lorsy Ernő emlékezete. Honismeret, XLIII. évf. 3. sz. (2015. jún.) 68–69. o.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., 2000, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ. 627-628. o.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, 1996–2008, Babits, 470. o.
  • Tetteikben élnek. A forradalmi munkásmozgalom Fejér megyei harcosainak életrajzgyűjteménye. Székesfehérvár: MSZMP Fejér megyei bizottsága, 365-366. o. (1984) 
  • Új magyar életrajzi lexikon. IV. köt. Főszerk. Markó László. Budapest, 2002, Magyar Könyvklub. 286. o. ISBN 9635474148
  • Új magyar irodalmi lexikon. II. köt. Főszerk. Péter László. Bp., 1994, Akadémiai Kiadó. 50. o.
  • Új magyar irodalmi lexikon. II. köt. Bp., 2000, Akadémiai Kiadó. 1338. o.

További információkSzerkesztés