Bacsó Béla (újságíró)

magyar szocialista író, újságíró

Bacsó Béla (Kassa, 1891. január 6.Újpest, 1920. február 17.) magyar szocialista író, újságíró.

Bacsó Béla
Élete
Született 1891. január 6.
Kassa
Elhunyt 1920. február 17. (29 évesen)
Újpest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség magyar
Szülei Bacsó Mátyás, Szencsó Mária
Házastársa Simonovánszky Mária
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, novella
Első műve A Sefcsik ház (regény, Budapest, 1918)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bacsó Béla témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Bacsó Béla sírja a Kerepesi úti temetőben

Bacsó Mátyás és Szencsó Mária fia. Tanulmányait Kassán végezte, itt is helyezkedett el először újságíróként a Kassai Naplónál. 1919. június 5-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Simonovánszky Máriával, Simonovánszky Ferenc és Schurmann Ilona lányával. A két tanú Szakasits Árpád és Révész Mihály volt.[1] 1919-ben a Népszava munkatársa lett. Írásaiban a proletárokkal, a paraszti földéhséggel és a migrációval foglalkozott, „leleplezte” az I. világháború szerinte igazi célját és vesztére a – Héjjas Iván, Prónay Pál és Ostenburg-Moravek Gyula neve által fémjelzett – fehérterror ellen is írt. Emiatt szerkesztőtársával, Somogyi Bélával az Ostenburg-különítmény elhurcolta és 1920. február 17-én valahol a Megyeri Csárda és a Fővárosi Vízművek között agyonlőtték, majd holttestüket Dunakeszi határában a Dunába vetették.

MűveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés