Bacsó Jenő (jogász, 1877–1955)

(1877–1955) magyar jogász, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. március 5.

Bacsó Jenő (Debrecen, 1877. május 2.[2] – Debrecen, 1955. október 13.)[3][4] jogász, egyetemi tanár. Ifj. Bacsó Jenő jogász apja.

Bacsó Jenő
Született1877. május 2.[1]
Debrecen
Elhunyt1955. október 13. (78 évesen)[1]
Debrecen
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • egyetemi oktató
IskoláiKolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1901, jogtudomány)
SablonWikidataSegítség

Bacsó Ferenc (1837–1886)[5] biztosítótársasági tisztviselő és Székes Teréz fia. A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen végezte jogi tanulmányait, ahol 1901-ben doktori oklevelet szerzett. 1905-ben Budapesten tett ügyvédi vizsgát. 1912-ben magántanárrá képesítették. 1905-től a máramarosszigeti, 1913–1914-ben a debreceni jogakadémia tanára volt. 1914-től 1948-ig a Debreceni Egyetem nyilvános rendes tanára, 1922–1923-ban és 1934–1935-ben a Jog- és államtudományi Kar dékánja, 1938–1939-ben az egyetem rektora volt. Tagja volt a debreceni Tisza István Társaságnak.

Magánélete

szerkesztés

Felesége Szilágyi Erzsébet Mária volt, akit 1917-ben Mezőtúron vett nőül.

Gyermekei:

  • Bacsó Jenő (1918–1991) jogász, egyetemi docens.
  • Bacsó Alexandrin Mária Teréz (1921–?). Férje 1943 és 1959 között rétháti Kövér Ákos alezredes volt.
  • A szocializmusról (Máramarossziget, 1907)
  • Peralapító cselekmények (Máramarossziget, 1908)
  • A jogvédelem előfeltételei a polgári perben (Máramarossziget, 1910)
  • A felülvizsgálati eljárás (Budapest, 1915)
  • A mulasztási ítélet (Budapest, 1915)
  • A polgári perrendtartás tankönyve (Budapest, 1917)
  • A végrehajtási eljárás tankönyve (Debrecen, 1917)
  • A kötött bizonyítás jelentősége a felülvizsgálati eljárásban (Debrecen, 1923)
  • A polgári per célja (Debrecen, 1931)
  • A fellebbvitel újabb szabályozása a polgári perben (Miskolc, 1933)
  • Az ügyvédi díj megállapítása iránti eljárás jogi természete (Miskolc, 1933)
  • Tudományos perjog (Debrecen, 1937)
  • Reformtörekvések polgári perrendünkben (Budapest, 1939)
  • Az elismerés és lemondás mint tudomáskijelentés (Debrecen, 1946)