Főmenü megnyitása

Matthias Erzberger

német politikus

Matthias Erzberger (Buttenhausen, 1875. szeptember 20.Fekete-erdő, 1921. augusztus 26.) német politikus, a katolikus Centrumpárt (Deutsche Zentrumspartei) balszárnyának vezetője volt. Az ő feladata volt az első világháborút lezáró compiègne-i fegyverszünet német részről történő aláírása, amelyért nem sokkal később szélsőséges nacionalista merénylet áldozata lett.

Matthias Erzberger
Matthias Erzberger
Matthias Erzberger
Született 1875. szeptember 20.
Buttenhausen
Elhunyt 1921. augusztus 26. (45 évesen)
Fekete-erdő
Állampolgársága német
Nemzetisége német
Foglalkozása
Tisztség
  • szövetségi pénzügyminiszter
  • A weimari köztársaság parlamentjének tagja
  • A német birodalmi Reichstag tagja
Iskolái Fribourgi Egyetem
Halál okanem természetes halál
Sírhely Baden-Württemberg
A Wikimédia Commons tartalmaz Matthias Erzberger témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

IfjúkoraSzerkesztés

Matthias Erzberger 1875. szeptember 20-án született Buttenhausenban egy kézműves gyermekeként. Tanulmányai befejezése után a középpárti Deutsches Volksblatt újságírójaként helyezkedett el és egyre jelentősebb szerepet játszott a Középpárt württembergi szervezetében. 1903-ban képviselő lett a Reichstagban és fokozatosan a párt balszárnyának vezetőjévé vált. A Bernhard von Bülow kormánya ellen indított támadása, mely az afrikai gyarmatokkal állt kapcsolatban, a Reichstag feloszlatásához vezetett 1906 decemberében.[1]

Az első világháborúbanSzerkesztés

Az első világháború alatt, bár eleinte támogatta a német terjeszkedést, jelentős szerepet játszott a Reichstag 1917. július 19-én meghozott határozatában, mely a német területi gyarapodást feladó béketárgyalások megkezdését szorgalmazta. Erzberger szerepet játszott azokban az eseményekben is, melyek Theobald von Bethmann-Hollweg kancellár lemondásához vezettek. Miután a Reichstagban többségbe kerülő koalíció élére került célja a demokratikus, alkotmányjogi reformok végrehajtása lett. Az 1918-as breszt-litovszki béke támogatása mellett önrendelkezést követelt a kelet-európaiak számára. Már a háború ideje alatt íródott Der Völkerbund című könyvében is támogatta a Népszövetség létrehozásának ötletét. A háború végén Erzbergert választották meg a békeküldöttség vezetőjévé és ennélfogva az ő feladata lett a Compiègne-i fegyverszünet aláírása 1918. november 11-én.[1]

A háború utánSzerkesztés

Erzberger az első köztársasági kormány tagjaként a versailles-i békeszerződés elfogadását szorgalmazta. 1919 júniusától 1920 márciusáig ő töltötte be az alkancellári és a pénzügyminiszteri tisztségeket. Pénzügyi reformjai miatt ellentétbe került mind a birtokos osztállyal, mind a föderalistákkal. A fegyverszünet aláírása miatt és a demokratikus köztársaság főszereplőjeként a szélsőjobboldali erők támadásának célpontjává vált. 1920 márciusában pert nyert Karl Helfferich ellen, aki politikai korrupcióval vádolta meg. Ennek ellenére benyújtotta a lemondását. Pártja sem az ellene intézett támadások során, sem a lemondása után nem nyújtott részére kellő támogatást. 1921. augusztus 26-án a Fekete-erdőben töltött szabadsága alatt szélsőséges nacionalisták lőfegyvert használva sikeres merényletet követtek el ellene.[1] Gyilkosait egy ideig Gömbös Gyula rejtegette, ám Fényes László újságíró leleplezte őket.[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c Encyclopedia Britannica:Matthias Erzberger (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)
  2. Faludy György: Pokolbéli víg napjaim, Budapest, Magyar Világ Kiadó, 1989 ISBN 963 7815 00 7 (27. oldal) online elérés

Külső hivatkozásSzerkesztés