Theobald von Bethmann-Hollweg

Theobald von Bethmann-Hollweg (Hohenfinow, 1856. november 29. – Hohenfinow, 1921. január 1.) német politikus. A Német Birodalom 5. kancellárja volt az 1909-től 1917-ig terjedő időszakban. A közigazgatás területén jó képességekkel rendelkezett, a kormányzást illetően nem.

Theobald von Bethmann-Hollweg
A Német Birodalom 5. kancellárja
Hivatali idő 1909. július 14. – 1917. július 13.
Uralkodó	II. Vilmos
Előd	Bernhard von Bülow
Utód	Georg Michaelis
A Porosz Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő 1909. július 14. – 1917. július 13.
Uralkodó	II. Vilmos
Előd	Bernhard von Bülow
Utód	Georg Michaelis
Született	1856. november 29. Hohenfinow
Elhunyt	1921. január 1. (64 évesen) Hohenfinow
Sírhely	Hohenfinow
Párt	független politikus
Szülei	Felix Karl Moritz von Bethmann Hollweg
Foglalkozás	politikus jogász
Iskolái	Strasbourgi Egyetem Landesschule Pforta
Halál oka	tüdőgyulladás
Vallás	protestantizmus
Díjak	Szent András-rend Knight Grand Cross of the Royal Victorian Order Elefántrend Potsdam díszpolgára
Theobald von Bethmann-Hollweg aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Theobald von Bethmann-Hollweg témájú médiaállományokat.

Élete

Theobald von Bethmann-Hollweg 1856. november 29-én született Hohenfinowban egy bankár és földbirtokos család gyermekeként. Strassburgban, Lipcsében és Berlinben folytatott jogi tanulmányokat, majd köztisztviselőként helyezkedett el. 1905-ben porosz belügyminiszternek, 1907-ben pedig a Birodalmi Hivatal belügyi államtitkárának nevezték ki. 1909. július 14-én Bernhard von Bülow utódjaként vette át a Német Birodalom kancellári teendőit.

Bethmann-Hollweg belpolitikája enyhén liberális volt, de szinte mindig engedett a nála radikálisabb és erősebb személyek nyomásának. Külpolitikát tekintve a britekkel nem sikerült megegyezésre jutnia a tengerészeti fegyverzetcsökkentést illetően (1909 márciusában és 1912 februárjában), a II. Vilmos által támogatott Alfred von Tirpitz tengernagy ellenállása miatt. Alfred von Kiderlen-Wächter, Bethmann-Hollweg államtitkára, idézte elő az 1911 júliusától novemberig tartó marokkói válságot, melyben a Német Birodalom meghátrálásra kényszerült Franciaországgal és Nagy-Britanniával szemben. Ennek ellenére Bethmann-Hollweg sikeresen együttműködött Sir Edward Grey brit külügyminiszterrel annak megakadályozásában, hogy a Balkán-háborúk egy komolyabb konfliktushoz vezessenek az Osztrák–Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom között. Talán ez nevezhető a legnagyobb külpolitikai sikerének.

Hazai politikájában a német hadsereg bővítésére tett erőfeszítései nem csökkentették a Német Birodalom nemzetközi helyzetét érintő hazai aggodalmakat. Bár hitt abban, hogy a reichstagi többség támogatásán alapuló demokratikus monarchia létrehozása elkerülhetetlen, nem volt a parlamentáris kormányzás lelkes híve. A porosz választójogi reformra tett kísérlete komolyabb elhatározás híján elbukott.

Kétségtelen, hogy nem akart háborút, de egyes vélemények szerint szerepe volt a júliusi válság kirobbantásában, mivel az Osztrák–Magyar Monarchiát biztatta a Szerbia elleni fellépésre. Az ezt követő, az Osztrák–Magyar Monarchiának és az Orosz Birodalomnak küldött német figyelmeztetések már nem tudták megakadályozni az első világháború kitörését. A német katonai vezérkar nyomásának engedve végül hozzájárult a háború azonnali megkezdéséhez.

Ma már nincs egyetértés abban, hogy olyan tárgyalásos békéért tett volna erőfeszítéseket, ami kizárta volna a Német Birodalom területszerzését, de kétségtelen, hogy ezt volt az ő személyes álláspontja. A korábbi vélekedésekkel ellentétben nagyobb engedményekre kényszerült a nacionalista, hódításokat támogató személyek és a katonaság követelései irányában. 1916-ban megpróbálta közvetítőnek bevonni az Amerikai Egyesült Államokat. Ellenezte a korlátlan tengeralattjáró-háború bevezetését, mivel felfogta, hogy az amerikaiak háborúba való belépése el fogja dönteni annak menetét.

1917. április 7-én további ellentétbe került mind a katonai vezetőkkel, mind a polgári konzervatívokkal, amikor választójogi reformokra tett ígéreteket Poroszországban. 1917 júliusában a Reichstagban folyó békekötéssel kapcsolatos viták során lemondásra kényszerült. Helyére Georg Michaelis került 1917. július 14-én. Visszavonulása után, 1919 és 1921 között megírta a visszaemlékezéseit a világháborúról a Betrachtungen zum Weltkriege című, két részes könyvében. 1921. január 1-jén hunyt el Hohenfinowban.

Források

• Encyclopedia Britannica: Theobald von Bethmann Hollweg
• Theobald von Bethmann Hollweg életrajzok az answer.com honlapján

Elődje:
Bernhard von Bülow

A Német Császárság birodalmi kancellárja
1909. július 14. –
1917. július 13.

Utódja:
Georg Michaelis