Batthyány-kormány

Batthyány Lajos kormánya (1848)

A Batthyány-kormány (1848. március 23.október 2.) Magyarország első felelős „ministeriuma” (minisztériuma vagy kormánya). 1848. március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette a kormány[1] névsorát.[2] A kormány szeptember 11-én mondott le, de különböző okokból végül október 2-án adta át szerepkörét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak.

Batthyány-kormány
(1848. március 17.október 2.)
Időhossz6 hónap
KormányfőBatthyány Lajos
ÁllamfőV. Ferdinánd magyar király
Államformamonarchia

PártokEllenzéki Párt, Konzervatív Párt
Előző kormány
Következő kormány
nem volt
Országos Honvédelmi Bizottmány

A Batthyány-kormány névsora szerkesztés

 
Tyroler József: A Batthyány-kormány
(színezett metszet Weber Henrik rajza alapján)
 
Emléktábla Budapesten:
V. kerület, Kossuth Lajos utca 3.
Tisztség Név Párt
Miniszterelnök gróf Batthyány Lajos Ellenzéki Párt
Igazságügy-miniszter Deák Ferenc Ellenzéki Párt
Belügyminiszter Szemere Bertalan Ellenzéki Párt
Vallás- és közoktatási miniszter báró Eötvös József Ellenzéki Párt
A király személye körüli miniszter herceg Esterházy Pál Antal Konzervatív Párt
Pénzügyminiszter Kossuth Lajos Ellenzéki Párt
Földművelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter Klauzál Gábor Ellenzéki Párt
Hadügyminiszter Mészáros Lázár Párton kívüli
Közmunka- és közlekedésügyi miniszter gróf Széchenyi István Párton kívüli

1848 szeptemberében a kormánytagok névsora átalakult, hat miniszter helyett államtitkárok, illetve a közmunka- és közlekedésügyi tárca osztályfőnöke vette át az adott tárcák irányítását.

Bécs törekvése az alkotmánymódosításra 1848 szeptemberéig szerkesztés

A külpolitikai események hatására a sajátos magyarországi helyzet kezelése egyelőre politikai síkon történt, aminek alapját az áprilisi törvények adták. A törvénycsomag azonban nem rendelkezett a hatalom udvarral történő megosztásának kérdéseiről, ezért mindkét fél -főleg amíg a katonai rendezés lehetősége nem volt kilátásban- igyekezett kipróbálni az új törvények adta lehetőségeit.

Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon: milyen erők állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk. Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival "puhítgatta" a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba. A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt – lásd Kossuth-bankjegyek –, sőt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegető szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott.

Batthyány erejét mutatja az is, hogy képes volt újabb kormányalakításával tárgyalóképes félként megjelenni – s csak akkor vonult vissza, s adta át a végrehajtói hatalmat a katonai jelleggel bíró Országos Honvédelmi Bizottmánynak, amikor mindent kipróbált.

Ezek a magyar sikerek vezették el az udvart ahhoz a döntéshez, hogy egyedül katonai eszközökkel lehet számára hasznos döntést elérni (ezt részben az ellenforradalom katonai sikerei – ausztriai, cseh és észak-itáliai győzelmek –, részben pedig az ellenőrzése alatt egyre növekedő területek katonai potenciáljának figyelembe vétele eredményezi). A döntés egyértelműsége azonban meglehetősen későn derült ki: ez tette lehetővé a felkészülést és a harc vállalását.

Jegyzetek szerkesztés

  1. 1848. évi III. törvényczikk független magyar felelős ministerium alakitásáról.
    • 14. §. A ministeriumnak, azon tagján kívül, melly a Felség személye körül a 13. §-ban említett ügyekre ügyelend, következő osztályai lesznek: a) Belügyek; b) Országos pénzügy; c) Közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás; d) Földmüvelés, ipar és kereskedés; e) Vallás és közoktatás; f) Igazságszolgáltatás és kegyelem; és g) Honvédelem osztályai.
    • 15. §. Mindegyik osztálynak, valamint az ahoz tartozó, s az illető osztályfőnökök vezérlete alatt állandó hivatalos személyzetnek élén külön minister áll.
  2. Az első magyar ministerium összes személyzetének név és lakkönyve (Pest, 1848) https://books.google.hu/books?id=UN0MAAAAYAAJ&hl=hu&pg=PP2#v=onepage&q&f=false (Hozzáférés: 2014. május 8.)