Főmenü megnyitása

Ulánbátor (mongolul Улаанбаатар, klasszikus mongol jelekkel: Ulaghanbaghatur.svg, Ulaɣan Baɣatur, ejtés ulaan baatur, jelentése „vörös hős”), Mongólia fővárosa.

Ulánbátor (Улаанбаатар)
Panorama Ulan Bator 39.JPG
Ulánbátor címere
Ulánbátor címere
Ulánbátor zászlaja
Ulánbátor zászlaja
Közigazgatás
Ország Mongólia
Alapítás éve1639 Urga néven
1924-től Ulánbátor
Irányítószám 210
Körzethívószám 11
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség1 396 288 fő (2015) +/-
Népsűrűség259 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság1350 m
Terület4704,4 km²
IdőzónaUTC+8
Elhelyezkedése
Ulánbátor (Mongólia)
Ulánbátor
Ulánbátor
Pozíció Mongólia térképén
é. sz. 47° 55′ 13″, k. h. 106° 55′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 13″, k. h. 106° 55′ 02″
Ulánbátor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ulánbátor témájú médiaállományokat.

FöldrajzSzerkesztés

A város a Tola folyó (a Szelenga mellékfolyója) partján fekszik, mintegy 1300 m tengerszint feletti magasságban. A város mellett emelkedik a mongolok egykori szent hegye, a Bogd-úl, amely ma természetvédelmi terület.

Lakóinak száma 1968-ban 260 ezer, 1977-ben 345 ezer, 2005-ben – a vonzáskörzetekkel, Nalajh várossal együtt – 764 ezer fő volt. 2007-ben elért 1 milliót is.

ÉghajlatSzerkesztés

A város éghajlata szélsőségesen kontinentális, a nyár forró, a tél hosszú és hideg (−30 °C), kevés a csapadék (átlag 300 mm), a levegő páratartalma rendkívül alacsony.

Ulánbátor éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)−1,97,718,725,533,834,735,136,930,824,112,9−1,536,9
Átlagos max. hőmérséklet (°C)−15,6−11,4−2,08,316,821,622,721,515,66,8−4,4−13,75,6
Átlaghőmérséklet (°C)−24,6−20,6−9,80,38,914,616,614,77,3−1,1−13,2−21,9−2,3
Átlagos min. hőmérséklet (°C)−26,5−24,1−15,4−5,82,78,311,29,32,2−6,0−16,2−23,8−6,9
Rekord min. hőmérséklet (°C)−44,2−40,6−35,1−26,1−14,6−6,4−3,0−5,6−18,0−25,3−36,0−41,6−44,2
Átl. csapadékmennyiség (mm)12281341575126632212
Havi napsütéses órák száma1762042652622992692492582452271771562787
Forrás: Hong Kong Onservatory


TörténeteSzerkesztés

 
Ulánbátori utca
 
Vízszállító kocsi a Gandan-dombon, a kolostorba igyekvő lámával (1972)

Régi neve Da Hüré (Даа Хурээ) vagy Ih Hüré (Их Хурээ) („nagy kolostor”); 1911-től, az önálló Mongólia megalakulásától 1924-ig Nijszlel Hüré (Нийслэл Хурээ) („főváros-kolostor”). Külföldön az orosz Urga elnevezést vették át, ami a mongol örgö („jurtapalota”) szóból ered. Később kapta az Ulánbátor nevet ami „vörös hőst” jelent.

1639-ben jött létre az első buddhista főpapi székhely egy lámakolostorban, amely – a nomád viszonyoknak megfelelően – egyik helyről a másikra vándorolt, és végül 177879-ben telepítették le a mai város helyén. A templomok és szerzeteslakások mellé előbb kínai kereskedők, kézművesek, majd orosz kereskedők települtek, és a 19. század közepére a kolostorváros nemcsak a lámaista egyház, hanem a Kína és Oroszország közötti tea kereskedelem központja lett. A régi fővárosnak két központja volt: a nagyobbik a mai Szühebátor tér helyén állott kolostor körül, a kisebbik az ún. Gandan-dombra épült kolostor körül alakult ki, ezeket vették körbe a városi lakosság jurtái. Különálló negyedet alkottak a kínai kereskedők vályogházai. A 20. század elején a városban száznál több kisebb-nagyobb szentély, kolostor működött, közel 15 ezer szerzetessel. Amikor 1911-ben megdöntötték a mandzsu császárság hatalmát, az önállóvá lett ország uralkodója az addigi főpap (a Dzsepcundamba Kutuktu azaz a Bogdo gegen) lett. Az ő idejében létesült Urgában többek között az első jelentősebb villamos erőmű, valamint az orosz-mongol nyomda, ahol az első mongóliai és mongol nyelvű újságokat nyomtatták. A város 1919-ben a kínaiak, majd a fehérgárdista Ungern báró hatalma alá került, végül 1921-ben a Vörös Hadsereg által támogatott mongol csapatok vették birtokukba. 1924-ben a Nagy Népi Hurál (parlament) első ülésén kikiáltották a népköztársaságot, a főváros ekkor kapta a mai Ulánbátor („Vörös Hős”) nevet. A forradalom után itt kezdődött el az ország újkori élete. A város szovjet segítséggel épült, és az 1930-as években ugyancsak szovjet „segítséggel” szüntették meg buddhista jellegét, rombolták le szinte összes templomát, lámakolostorait.

A mai városSzerkesztés

A jelentősebb építkezések az 1940-es évek második felében kezdődtek, a fontosabb középületek ma is a sztálini korszak neobarokkos, neoklasszicista jellegzetességeit hordozzák. A régi városszerkezet gyökeresen megváltozott, korszerű út- és közműhálózat létesült, és szovjet mintára lakótelepeket (ún. mikrorajonokat) alakítottak ki. A belső kerületekből az 1970-es évekre eltűntek a jurták és vályogházak, de a kiépített körzeteket ma is jurtatelepek sokasága övezi.

A város központja a mongol forradalom vezéréről elnevezett Szühebátor tér, itt rendezték a kommunista állam központi ünnepségeit, és 1989-ben itt kezdődtek a kommunista rendszer elleni első megmozdulások is. A téren áll a Nagy Népi Hurál (parlament) palotája, melynek építését 1945-ben fejezték be (1961-ben átépítették), és az Állami Opera és Balettszínház épülete (19451949.). Szühebátor és Csojbalszan szovjet mintára épített mauzóleumát 2005-ben eltávolították a térről, hogy helyet adjanak Dzsingisz kán készülő új emlékművének. A város sokáig legmagasabb épülete volt a Béke sugárúton épült, nyolc emeletes 1969-ben megnyitott nagyáruház (Их дэлгүүр).

 
Az üzleti negyed

Gazdaság, közlekedésSzerkesztés

A főváros első nagyipari létesítménye az 1934-ben alapított Iparművek volt, körülötte alakult ki a gyárnegyed. Kiemelkedő iparágak többek között a fémfeldolgozó ipar, az élelmiszeripar, az építőanyag gyártás, a legfontosabb létesítmények az NDK-magyar együttműködéssel épített húsipari kombinát, a bőr- és ruhagyár, a központi malom. A főváros vonzáskörzetéhez tartozó Nalajh ipari városban szénbánya, üveggyár működik, Szonginóban 1973 óta üzemel a jelentős magyar segítséggel létesített, korszerű oltóanyag- és takarmánygyár.

A városi tömegközlekedés főleg autóbuszokon bonyolódik, 1987 óta több új trolibuszvonal is létesült. A külföldi kapcsolatot az Oroszország és Kína között közlekedő, Ulánbátort is érintő vasútvonal, illetve az ország egyelőre egyetlen nemzetközi repülőtere biztosítja. A várostól 58 km-re délre épülőben van egy új nemzetközi repülőtér is, melynek alapkövét 2012. áprilisában tették le, a munkáltok a tervek szerint 2016. decemberében fejeződnek be. A megyeszékhelyekre rendszeres légi járatok közlekednek. Repülőtere a Dzsingisz Kán nemzetközi repülőtér.

KultúraSzerkesztés

OktatásSzerkesztés

A főváros életének fontos tényezője, hogy itt találhatók az ország legjelentősebb felsőoktatási és kulturális intézményei, köztük a Mongol Állami Egyetem és további négy főiskola, valamint a legnagyobb nyilvános könyvtár. Az Állami Opera és Balettszínház mellett a városnak több prózai színháza is van.

MűvészetSzerkesztés

A Természetrajzi Múzeum állandó kiállításának nevezetessége a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz. A hagyományos és az újkori mongol művészet alkotásai láthatók a 17. századi buddhista főpapról és szobrászról, Dzanabadzarról elnevezett Szépművészeti Múzeumban.

FesztiválSzerkesztés

Kiemelkedő látványosság a nemzeti ünnep, a Nadam évente megrendezett rendezvénysorozata, a hagyományos birkózó-, íjász- és lovasversenyekkel.

Az állami operaszínház Opera szezonális program Színházi színház Nemzeti Galéria A nemzeti táncegyesület A Manzusir-kolostor temploma

LátnivalókSzerkesztés

  • A főváros nevezetessége az egyetlen lámakolostor mely a szocializmus évei alatt is működhetett, a Gandan (Örömteli) kolostor. Legrégibb szentélye a 19. század közepén épült.
  • A Palotamúzeum az utolsó bogdo-gegen (főpap és egyben világi uralkodó) téli palotájának fennmaradt épületeiből: hat kínai stílusú templomból és az orosz stílusú, emeletes lakóházból áll. Az épületegyüttest a díszkapukkal és a palotakerttel együtt 18931903 között alakították ki, eredetileg jóval nagyobb területen.
  • Az egykori Csojdzsin láma kolostorát 19041905-ben építették a kínai pagodák stílusában, 1941-ben Vallástörténeti Múzeummá alakították át. Egyedülálló az itt őrzött ún. cam-maszk-ok gyűjteménye: az istenségeket ábrázoló különféle álarcokat rituális táncok alkalmával viselték a szerzetesek.
 
A Gandan kolostor bejárata (1972)
 
Csojdzsin láma kolostora (múzeum, 1972)
 
A Palotamúzeum díszkapuja (1972)
 
A Téli Palota Béke Kapuja

TestvérvárosokSzerkesztés

VárosképSzerkesztés

Panorámakép a városról

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ulaanbaatar.mn: Улаанбаатар хотын ах, дүү хотууд Archiválva 2010. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Ulánbátor testvérvárosai)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Улан-Батор című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés