Krasznojarszk
Krasznojarszk (oroszul Красноярск) város Oroszország ázsiai részén, Szibériában, a transzszibériai vasútvonal 4098. kilométerénél, a Jenyiszej partján. A Magyarországnál 25-ször nagyobb Krasznojarszki határterület központja, Szibéria harmadik legnagyobb városa. A transzszibériai vasútvonal fontos állomása és Oroszország egyik legnagyobb alumínium-előállítója. Építészete figyelemre méltó, Anton Csehov Szibéria leggyönyörűbb városának tartotta.[5]
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Krasznojarszk (Красноярск) | |||
![Krasznojarszk belvárosa[1]](/wiki/F%C3%A1jl:Krasnoyarsk_view.JPG) | |||
| Krasznojarszk belvárosa[1] | |||
| |||
| egyéb neve(i): Krasznij, Krasznij Jar | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Krasznojarszki határterület | ||
| Alapítás éve | 1628 | ||
| Polgármester | Edkham Akbulatov | ||
| Irányítószám | 660000–660136 | ||
| Körzethívószám | 391 | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1 083 865 fő (2017)[2][3] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 150 m | ||
| Terület | 348[4] km² | ||
| Időzóna | KRAT (UTC+7) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Krasznojarszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 56° 00′ 43″, k. h. 92° 52′ 17″Koordináták: é. sz. 56° 00′ 43″, k. h. 92° 52′ 17″ | |||
Krasznojarszk
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
| |||
| Krasznojarszk weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznojarszk témájú médiaállományokat. | |||
.png)
Földrajza szerkesztés
A város teljes területe, beleértve a külvárosokat és a folyót, 348 négyzetkilométer.[6] Az átlagos januári középhőmérséklet -15,6 °C, júliusban 18,5 °C.
Története szerkesztés
1628-ban a Jenyiszej-menti kirgizek támadásai elleni védelem megerősítésére Andrej Dubenszkij kozák atamán építtetett cölöpvárat a Jenyiszej partján. Ezt az erődítményt Красный Яр-nak (Vörös-partnak) nevezték el. A település 1690-ben kapott városi jogokat, és ekkor lett hivatalos neve Krasznojarszk.
Krasznojarszk fejlődése valójában csak 1740-et követően kezdődött el, amikor elérte a várost a Moszkvából induló Szibériai útvonal (a mai M53 út). A fellendülés tovább erősödött a közeli aranybányák felfedezése és az 1895-ben megépült vasútvonal nyomán. 1822. január 26-án kapott városi rangot.
A 19. században Krasznojarszk a szibériai kozákság központja volt. I. Miklós cár Krasznojarszkba száműzte a dekabrista felkelés legtöbb résztvevőjét. Az ide száműzött dekabristák nagy része soha nem tért vissza Európába.
Az ipar fejlődése Krasznojarszkban a Transzszibériai vasútvonal megnyitását követően kezdődött. A vasútvonal legjelentősebb műtárgya az 1899-ben a városnál épült vasúti híd.
1934-ben alakul ki Oroszország második legnagyobb közigazgatási területe, a Krasznojarszki határterület, ennek központja a város.
A második világháború alatt több tucat gyárat evakuáltak Ukrajnából és Nyugat-Oroszországból Krasznojarszkba és a közeli településekre, ez további ipari növekedésre ösztönözte a várost. A háború után további jelentős ipari létesítmények épültek, úgymint alumínium-üzemek, kohászati üzemek, nemesfém-feldolgozók és mások.
Az 1970-es években a Szovjetunió egy többfázisú radarállomás építésébe kezdett Abalakovónál, Krasznojarszk közelében, ez sértette az ABM szerződést. 1983 elején az Egyesült Államok követelte megszüntetését. A Szovjetunió 1989-ben ismerte el a radarállomás létezését. A felszerelést idővel eltávolították és a leszerelést 1992-ben hivatalosan is bejelentették. De feltételezik, hogy a berendezést csak új helyszínre költöztették: Komszomolszk-na-Amure közelébe.[7]
A Szovjetunió felbomlását követően megkezdődött a privatizáció. Sok jelentős vállalat és gyár, mint például a krasznojarszki alumíniumüzem vált oligarchiák és feltételezett bűnszövetkezetek tulajdonává[forrás?], míg másokat a fizetésképtelenség nyomán felszámoltak. A gazdasági átalakulás eredményeként megnőtt a munkanélküliség, sztrájkokra került sor.
A város legjelentősebb pénzügyi botránya az 1990-es évek második felében történt, ekkor a Krasznojarszki Alumínium Üzem egy ismert üzletemberének, Anatolij Bikovnak tulajdonjogát törölték, miután azzal vádolták meg, hogy megölette partnerét, Vilor Sztruganovot.[forrás?] A vádról végül kiderült, hogy hamis.
Pjotr Pimaskov 1996-os polgármesterré választását követően a városkép fokozatos javulást mutat. A régi történelmi épületeket helyreállították. Az aszfaltjárdák burkolatát kővel cserélték fel, számos teret és pihenőparkot helyreállítottak, ill. újakat is építettek.
Gazdasága szerkesztés
A városban 2007. július 1-jével betiltották a szerencsejátékokat.[8]
Lakossága szerkesztés
948 500 fő (2009);[9] 973 826 fő (a 2010. évi népszámláláskor), melyből 861 855 orosz, 9610 ukrán, 9466 tatár, 7039 azeri, 6714 örmény, 6274 kirgiz, 4310 tadzsik, 4266 üzbég, 4101 német, 3325 fehérorosz.[10]
Híres emberek szerkesztés
- Itt született Juz Aleskovszkij (1929–2022) orosz író, költő, dalszerző, énekes, 1979-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.kalitva.ru/uploads/posts/thumbs/1176474784_kalitva.jpg
- ↑ https://web.archive.org/web/20170203162719/http://web.krasstat.gks.ru/offstat/02/3/1.8.xls
- ↑ http://www.ias-statistika.ru/module/Free/OneNews.aspx?773
- ↑ Archivált másolat. [2020. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
- ↑ Anton Chekhov, "The Crooked Mirror" and Other Stories, Zebra Book, 1995. Lásd az angol fordítás 200. oldalát, ahol Szibérián való átutazásáról ír.
- ↑ Archivált másolat. [2011. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
- ↑ http://www.globalsecurity.org/wmd/world/russia/yeniseysk.htm
- ↑ Magyar Rádió, Kossuth, Krónika, 2007. július 3. 22:00
- ↑ http://www.newslab.ru/news/283524
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
