Nomádok

nem letelepedett életmódot folytató közösség
(Nomád szócikkből átirányítva)

A nomádok vándorló életmódot folytatnak. A legelső emberi közösségek mind helyváltoztatóak voltak. Az újkőkorszakban, a mezőgazdaság kialakulásával jelent meg a letelepült életmód, ami mellett az állattartó nomadizmus még sokáig fennmaradt. Az ókorban és a középkorban a nomád népek többnyire törzsközösségekben éltek, ezekre használhatjuk a nomád törzsek elnevezést is. A világ néhány pontján a 21. században is gyakorolják a nomád életformát.

A szó és a fogalom eredete

szerkesztés

A nomád szó eredete a „legeltetni” igével összefüggő görög nomasz („pásztor”). Hérodotosz ezzel a szóval jelölte a szkítákat, megkülönböztetve őket a földművelőktől. Emile Benveniste francia nyelvész azonban rámutatott a nomós „legelő” és a nómos „törvény” szavaknak az összefüggésére is. A nemó „megegyezés vagy törvény szerint felosztani” jelentésű ige ugyanis a nomádok legelőinek egymás közötti felosztására is utalhat. A nomádok tehát nem tetszés szerint vándoroltak, hanem – legalábbis egymás között és békeidőben – meghatározott területeket használtak saját céljaikra.[1] idézi [2]

A szó eredeti görög jelentésének jobban megfelelő hazai szakirodalmi használat mellett, a nomád életmód vagy nomadizmus kifejezést gyakran alkalmazzák egyszerűen a vándorlás, kóborlás értelmében is. Így használja általában a nyugat-európai szakirodalom is, a nomádok közé sorolva például a hagyományos peripatetikus vándorlást folytató romákat vagy a dél-afrikai zsákmányoló-gyűjtögető busmanokat, sőt még a thaiföldi úgynevezett tengeri nomád halásznépeket is. Az állataikat legeltetve vándorló népeket ugyanakkor a nyugati szakirodalom a „pásztorkodó nomádok” kifejezéssel különíti el.

A nomadizálás fajtái

szerkesztés

Alapvető különbség mutatkozik a nyitott és a zárt nomadizmus között (excluded/external és enclosed). Az előbbi a nagy léptékű nyílt területekre, elsősorban sztyeppékre vonatkozik, ahol a mozgást semmi sem akadályozza. A zárt nomadizálás a természeti körülmények miatt behatárolt, vagy letelepült népességgel körülvett területekre jellemző, ahol az állatcsordák mozgása korlátozott területen valósulhat meg.[3]

A nomád népek egy része szabadon vándorol állataival, például az észak-afrikai tuaregek. Ez a horizontális nomadizmus, amely nem igényel ideiglenes szállásterületet sem. Más részük meghatározott területi rend szerinti szállás- és legelőváltó gazdálkodást folytat, amely az évszakok váltakozásához igazodik. Ilyenek például a kelet-afrikai maszájok vagy a hagyományos életformájukat gyakorló belső-ázsiai mongolok. Ez többnyire vertikális nomadizmus.

A nomád életmód mellett létezik félnomád és transzhumáló életmód is. A félnomád népeknél csak a nép egyik része vándorol, míg a másik részük letelepedett földművelést folytat, ennek neve integrált nomadizmus. Ilyen életmódot folytatott például a honfoglaló magyarság. A transzhumálás során ezzel szemben az egész nép letelepedetten él, csak a pásztorok vándorolnak az állatállománnyal, hosszabb időszakokra elhagyva az állandó településeket.

A vándorlás módja szerint tehát sokféle nomadizálás lehetséges a nyitott, horizontálistól a zárt, vertikális, integrált nomadizálásig. Merev kategóriák azonban nincsenek, a nomadizálás jellege a mobilitás és az élelemtermelés típusa két változó értékével írható le. E két változó általában kapcsolatban van egymással: a pásztorkodás nagyobb aránya általában nagyobb mobilitást jelent.

Alaptípusok

szerkesztés

Az óvilági nomadizálás öt alaptípusát lehet megkülönböztetni:[4]

 
Vágta a Kurultájon (2014)
  1. Benveniste
  2. Tőkei-nomád 11. o.
  3. Simon Zsolt (2009). „Nomádok voltak-e a luvik”. Ókor VIII (2), 15-20. o. ISSN 1589-2700.  
  4. Komoróczy
  • Benveniste: Emile Benveniste: Le vocabulaire des istitutions indo-européennes. Paris: (kiadó nélkül). 1969. I kötet., 85 o. o.  
  • Komoróczy: Komoróczy Géza: Város a nomádok szemével, nomád a városiak szemével az ókori Mezopotámiában. In Tőkei Ferenc (szerk) – Ecsedy Ildikó – Vékony Gábor: Nomád társadalmak és államalakulatok. Budapest: Akadémiai. 1983. 89. o. = Kőrösi Csoma Kiskönyvtár, 18. ISBN 963 05 3187 9  
  • Tőkei-nomád: Tőkei Ferenc (szerk) – Ecsedy Ildikó – Vékony Gábor: Nomád társadalmak és államalakulatok. Budapest: Akadémiai. 1983. = Kőrösi Csoma Kiskönyvtár, 18. ISBN 963 05 3187 9  

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés