A rénszarvas (Rangifer tarandus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Rénszarvas
Evolúciós időszak: 0,8 Ma
Pleisztocén - jelen
Svalbard rénszarvas (R. tarandus platyrhynchus)
Svalbard rénszarvas (R. tarandus platyrhynchus)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Cervoidea
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Nemzetség: Rangiferini
Nem: Rangifer
Smith, 1827
Faj: R. tarandus
Tudományos név
Rangifer tarandus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Cervus tarandus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Rénszarvas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rénszarvas témájú médiaállományokat és Rénszarvas témájú kategóriát.

Erdei karibu (Rangifer tarandus caribou)

Európában tarándszarvas és iramszarvas, Észak-Amerikában karibu néven is ismerik. Nyelvújítás kori magyar neve (nyargalóc) nem terjedt el.[1] Körülbelül 800 000 évesek az első ismert tarándszarvas-leletek, megjelenésük a Günz–Mindel-interglaciálishoz köthető. Őseik és közelebbi fejlődéstörténetük egyelőre ismeretlen.

Nemének egyetlen faja.

Faji nevének eredete szerkesztés

Pszeudo-Arisztotelész szerint a tarandosz (ταρανδος) nevezetű jószág a budinok, illetve gelónok országában él. (Télfy szerint a szóban forgó állat jávorszarvas vagy rénszarvas, iramszarvas. A habarcz szó jelentése pedig polip.)

„A gelónoknak nevezett scytháknál van valamely rendkívüli ritkaságu vadállat, mely tarandus-nak (jávorszarvas vagy iramszarvas) neveztetik. Azt mondják, hogy szőrének színét váltóztatja azon hely szerint, a melyen találkozik. S ezért nehezen megfogható; mert a fák és vidékek színét veszi föl. Legcsudálatosabb pedig az, hogy szőrét változtatja; mert a többi állatok a bőrt változtatják, péld. a chamäleon és a habarcz. Nagysága olyan mint az ököré. Pofájának alakja pedig hasonló a szarvaséhoz.”A hallott csodákról, XXX. szakasz (Télfy János fordítása).[2]

A szóban forgó állat nevét Alexandriai Hészükhiosz is szkítaként jegyzi. A szó jelentése szerinte szarvashoz hasonló állat.[3]

Előfordulása szerkesztés

Skandináviában, Oroszország északi területein, illetve Kanadában és Alaszkában honos, Grönlandra és Izlandra is betelepítették. Legdélibb alfajuk a mongol Ujgurföldön él. Elterjedési területe tehát hatalmas, s nemrégiben még hatalmasabb volt. A történelmi időkben Lengyelországban és Németország egyes vidékein is, a jégkorszakok idején pedig a mai Magyarország területén is előfordult.

Megpróbálkoztak a rénszarvas betelepítésével a déli félteke megfelelőnek vélt sarki területein is, így Déli-Georgián és a francia déli területek részét képző Kerguelen-szigeteken is, de a déli féltekén sehol sem sikerült igazán meghonosítani.

Az észak-amerikai alfajokat összefoglaló néven karibunak, az eurázsiaiakat pedig tarándszarvasnak nevezzük, a rénszarvas elnevezés igazából a háziasított tarándszarvast jelenti.

Alfajai szerkesztés

Megjelenése szerkesztés

Testét csokoládébarna, fekete, illetve fehéresszürke szőrzet borítja. A világosabb színű szőrzet leginkább a nyaktájékra és az állat farára jellemző, de az egyes testtájakat borító szőrzet színárnyalata igen változatos, általában jellemző egy adott földrajzi területre. Feltűnő jellegzetessége, hogy patái különösen szélesek, laposak, annak érdekében, hogy az állat ne süppedjen bele a hóba és a mocsárba. Futás közben ízületei kattogó hangot adnak. Az agancs a legtöbb szarvasra jellemző, ám a rénszarvas különleges amiatt, hogy nemcsak a bikáknak, hanem a teheneknek is van agancsuk. A rénszarvasok testméretei is igen különbözőek lehetnek: testhosszuk 120–220 cm, marmagasságuk 87–140 cm, testtömegük pedig 60–318 kg.

Életmódja szerkesztés

Csapatokban, csordákban jár, s így vonul nyaranta az északabbra fekvő területekre. A csapat vezetője legtöbbször egy öreg, tapasztalt nőstény.

Nem válogatós: füvek, levelek, lágy szárú növények, rügyek, erdei gyümölcsök, gombák, zuzmók szerepelnek az étlapján. Az állati eredetű táplálékot (tojás, kisemlősök) sem veti meg. A táplálékát télen a hó alól kotorja elő.

Szaporodása szerkesztés

Vemhességi ideje 228 nap, ellésenként jobbára csak egyetlen utód születik. Az 5–11 kg-os újszülött szarvasborjú alig egy órával megszületése után már lábra áll és követi anyját, néhány napon belül pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan tud szaladni, mint a kifejlett állatok: akár 60–80 km-es óránkénti sebességgel. A fiatalok 18-30 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Szarvas szarv nélkül? szerkesztés

Sokan különösnek tartják, hogy a szarvasnak nem szarva, hanem agancsa van. Az agancs szavunk nagyon „fiatal”, csupán 100 éves, a nyelvújítás korában ugyanis még nem különböztették meg a szarvat és az agancsot. Pedig a különbség óriási: az üreges szarv a koponyával összenőtt szarvcsapból és az azt körülölelő szaruhüvelyből áll, ami az alapjánál folyamatosan nő. Ezzel szemben a csontalapú agancsot a szarvasfélék évente levetik, majd újranövesztik. A növekedés alatt az agancsot egy dúsan erezett bőrréteg, a háncs fedi: ezen keresztül jutnak a tápanyagok az agancs csúcsába, ahol a tulajdonképpeni növekedés történik. Mikor az agancs elérte a végleges hosszát, az agancscsont elhal, és az azt fedő bőr elszárad. Ezt a bőrt a szarvas ledörzsöli. Az agancsváltás előtt a leválási helynél a csontállomány lebomlik, és az agancs könnyen leválik. Néhány nap múlva a rózsatőn újra megjelenik a bőr, és elkezd nőni az új agancs.

A rénszarvas agancsa nemcsak azért különleges, mert a tehenek is viselnek ilyen fejéket, hanem azért is, mert igen változatos, érdekes alakú lehet. Sok rénszarvasnál például előfordul, hogy az agancs egyik ága (a gímszarvas szemágának megfelelő ág) lapátszerűen előremered. Az is gyakori, hogy az agancs a koronát alkotó ágak alatt hosszú szakaszon nem ágazik el, így a korona egyfajta „nyélen” ül.

Érdekességek szerkesztés

A sarkvidéki népek a tarándszarvast már ősidők óta vadásszák. Az eszkimók még mindig az ősi vadászati módszert alkalmazzák, kihasználva a szarvasok gyenge látását. A szarvasok vonulási útvonalán ember formájú kőtömböket állítanak fel, ezekkel a réneket zárt völgykatlanokba terelik, ahol az egész csordát lemészárolják.

Eurázsiában már legalább háromezer esztendeje háziasították. A tundrán és a tajgában, ahol más háziállatok használhatatlanok lennének, a rénszarvas a legjobb igásállat, húst és tejet ad, prémjét felhasználják ruhák és sátrak készítésére, csontja és ina különféle szerszámokhoz nyersanyag. Igazi univerzális háziállat.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Könyvek szerkesztés

  • Knud Rasmussen: Thulei utazás
  • Duncan Pryde: Most már eszkimó vagy!
  • Sten Bergman: Kamcsatka ősnépei, vadállatai és tűzhányói között
  • E. W. Pfizenmayer: Kelet-Szibéria ősvilága és ősnépei
  • Geraszim Uszpenszkij: Védett erdők sűrűjében
  • Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

További információk szerkesztés