Paleogén

földtörténeti időszak
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2017. április 11.

A paleogén földtörténeti időszak, amely 65,5 ± 0,3 millió évvel ezelőtt kezdődött a kréta időszak után, és 23,03 millió évvel ezelőtt ért véget a neogén időszak kezdetekor.[6] Nevezik néha nummulitikumnak is a Nummulites nemhez tartozó ősmaradványok nagy gyakorisága miatt, valamint magyar szakirodalmi megfelelője az óharmadidőszak.

Paleogén
(66 – 23,03 millió évvel ezelőtt)
Előző időszak
Következő időszak
Kréta
Neogén
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
O226 %[1] – a mai szint 130 %-a
CO2500 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 2-szerese
Hőmérséklet18 °C[3] – 4 °C-kal tér el a mai szinttől
Idővonal
A kainozoikum idő eseményei
m • v • sz
-65 —
-60 —
-55 —
-50 —
-45 —
-40 —
-35 —
-30 —
-25 —
-20 —
-15 —
-10 —
-5 —
0 —
6
7
8
9
10
11
5,332 –
3,600 Ma
7,246 –
5,332 Ma
11,608 –
7,246 Ma
13,82 –
11,608 Ma
15,97 –
13,82 Ma
20,43 –
15,97 Ma
23,03 –
20,43 Ma
28,4 ± 0,1 –
23,03 Ma
33,9 ± 0,1 –
28,4 ± 0,1 Ma
37,2 ± 0,1 –
33,9 ± 0,1 Ma
40,4 ± 0,2 –
37,2 ± 0,1 Ma
48,6 ± 0,2 –
40,4 ± 0,2 Ma
55,8 ± 0,2 –
48,6 ± 0,2 Ma
58,7 ± 0,2 –
55,8 ± 0,2 Ma
~61,1 –
58,7 ± 0,2 Ma
~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma
1
2
3
4
5
Kainozoikum
Mezozoikum
NNegyedidőszak
P.Pleisztocén
Plio.Pliocén
1K-T esemény
2Paleocén-eocén
hőmérsékleti maximum

3Az Antarktisz első
állandó jégtakarója[4]
4Messinai sókrízis[5]
5Az észak-amerikai préri
kiterjedése
6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma)
7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma)
8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma)
9Ioni (0,781 – 0,126 Ma)
10Felső (0,126 – 0,0117 Ma)
11Holocén (0,0117 Ma – )
A kainozoikum eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.
Eocén kori ősemlős, az Uintatherium

A paleogén során alakult ki kisszámú fajból az emlősök nagy változatossága, miután a kréta időszak végén, a kréta–tercier kihalási esemény során többek között a szárazföldi élőhelyek nagy részét korábban uraló dinoszauruszok is kihaltak, számos élőhelyet és életmódot hagyva betöltetlenül.

 
A kainozoikum 65 millió évének hőmérsékletváltozásai

A korszak végén az éghajlat némileg lehűlt, és Észak-Amerikában visszahúzódtak a beltengerek. A lehűlés előtt, a paleogén első negyedében volt azonban a bolygó egyik leggyorsabb globális felmelegedése, aminek eredménye, a paleocén-eocén hőmérsékleti csúcs jelentős változásokat okozott a tengeri élővilágban. (Ennél az éghajlati eseménynél húzzuk meg a paleocén és az eocén határát.)

Ősföldrajz

szerkesztés

A paleogén során már létrejöttek a mai kontinentális és kisebb szárazföldtömbök, bár még más formációban és pozícióban mint ma.

Élővilág

szerkesztés

Az emlősök közül sok faj nagyméretűvé vált, a szárazföldön elfoglalva az óriás őshüllők helyét, mások egyéb szárazföldi, vízi és légi élőhelyekre specializálódtak. Ebben a korszakban vették fel a maival jórészt megegyező alakjukat a madarak fajai.

A paleocén-eocén felmelegedés felborította az óceánok és a légkör áramlási rendszereit, ami a szárazföldön segítette az emlősök specializálódását, a mélytengerekben pedig a fenéklakó foraminiforák számos fajának kihalásához vezetett.

Az időszakot az alábbi három korra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):

Régebbi tagolás

szerkesztés

A paleogént néha kora harmadidőszak, a neogént késő harmadidőszak néven is említik. Ez egy korábbi felosztást tükröz, amely harmadidőszak alatt a mai felosztás szerinti paleogént és a neogén jórészét értette, a pleisztocén és a holocén (jelenkor) korszakok pedig a negyedidőszak részeiként szerepeltek. A tudósok ezt a régebbi felosztást többnyire már nem használják, mivel a paleogén-neogén felosztásban az időszakok hosszúságban jobban összemérhetők a korábbi földtörténeti korokkal.

  1. Fájl:Sauerstoffgehalt-1000mj.svg
  2. Fájl:Phanerozoic Carbon Dioxide.png
  3. Fájl:All palaeotemps.png
  4. Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001. 
  5. Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4. 
  6. International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)