IV. Lajos német-római császár

német-római császár

IV. Lajos vagy Bajor Lajos (németül: Ludwig IV. der Bayer), (1283. április 1.[1]1347. október 11.[1]) 1314-től német király, 1327-től itáliai király, majd 1328-ban koronázták német-római császárrá. A Wittelsbach-házhoz tartozó bajor herceg középkori német főnemes volt.

IV. Lajos
Lajos portréja a müncheni Miasszonyunk-templomban található síremlékén
Lajos portréja a müncheni Miasszonyunk-templomban található síremlékén

Ragadványneve Bajor
Német király (Romanorum Rex)
Uralkodási ideje
1314. október 20.[1] 1347. október 11.
KoronázásaAachen
1314. november 25.[1]
Elődje VII. Henrik
Utódja IV. Károly
Itáliai király
Uralkodási ideje
1327. május 31. 1347. október 11.
KoronázásaMilánó
1327. május 31.
Elődje VII. Henrik
Utódja IV. Károly
Német-római Birodalom császára
Uralkodási ideje
1328. január 17. 1347. október 11.
KoronázásaRóma
1328. január 17.[1]
Elődje VII. Henrik
Utódja IV. Károly
Bajorország hercege
1314-ig társuralkodó
Uralkodási ideje
1301 1347. október 11.
Elődje I. Rudolf
Utódja V. Brandenburgi Lajos
II. István
V. Római Lajos
I. Vilmos bajor herceg
I. Albert bajor herceg
V. Bajor Lajos
Életrajzi adatok
Uralkodóház Wittelsbach-ház
Született 1283. április 1.
Heidelberg
Elhunyt 1347. október 11. (64 évesen)
Puch[1]
NyughelyeFrauenkirche
Édesapja II. Lajos bajor herceg
Édesanyja Habsburg Matild
Testvére(i)
  • Rudolf I
  • Agnes of Bavaria, Margravine of Brandenburg-Stendal
  • Mathilda of Bavaria
Házastársa 1. felesége: Beatrix
Házastársa 2. felesége: Margit
Gyermekei 1. feleségétől:
Matilda, Anna, Lajos, Ágnes, István
2. feleségétől:
Margit, Anna, Lajos, Erzsébet, Vilmos, Albert, Ottó, Beatrix, Ágnes, Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1283. április 1-jén született Münchenben, II. Lajos felső-bajorországi herceg és rajnai palotagróf másodszülött fia volt. Anyja Habsburg Matilda, I. Rudolf német király lánya. Apja halála után a Habsburg-udvarban, Bécsben nevelkedett. 1294-ben apja halála után bátyja, I. Rudolf bajor herceg örökölte a felső-bajor hercegséget, de bátyja 1300-ban[2] maga mellé emelte, mint társuralkodót. Bár anyja révén rokonságban állt a Habsburgokkal, 1307-ben vitába keveredett a családdal alsó-bajorországi birtokai miatt. 1310-ben Lajos és bátyja felosztották egymást közt a felső-bajor hercegséget, de 1313-ban az osztozkodás kapcsán háború tört ki közöttük. A Münchenben megkötött békét követően Lajos lett az egyeduralkodó.

Még ugyanabban az évben legyőzte unokatestvérét, Frigyes osztrák herceget (I. Habsburg Frigyes, később (III.) Frigyes német király), akivel az alsó-bajor hercegség örököseinek gyámsága miatt került összetűzésbe. 1313. november 9-én a Gammelsdorf közelében vívott győztes csata után Frigyesnek le kellett mondania az ifjú hercegek gyámságáról.

Német királyság szerkesztés

 
A mühldorfi csata (1322) korabeli ábrázolása
 
IV. Lajos arany pecsétje 1328-ból

1313 augusztusában meghalt VII. Henrik német-római császár és német király. Törvényes utódát, Luxemburgi Jánost a választófejedelmek egy része félreállította, és inkább Lajost támogatták. Ellenfele unokatestvére, Frigyes volt, akit 1314. október 19-én négy szavazattal német királynak választottak (Frigyesre szavazott Lajos bátyja, I. Rudolf rajnai palotagróf is). A következő napon azonban Péter mainzi érsek kezdeményezésére új választásra került sor, ahol Lajos már öt szavazatot kapott a mainzi, trieri, cseh, brandenburgi és szász–lauenburgi választótól.[3]

1314. november 25-én Lajost az aacheni katedrálisban megkoronázták, míg Frigyest Bonnban koronázta meg a kölni érsek. A két király között háború tört ki, amelynek során Lajos 1316-ban elismerte Svájc függetlenségét a Habsburg hercegektől. A háborút az 1322. szeptember 28-án vívott mühldorfi csata döntötte el, ahol a Lajos által vezetett bajor csapatok vereséget mértek Frigyesre, foglyul ejtvén őt magát és 1300 osztrák nemest.

A győzelem ellenére XXII. János pápa nem ismerte el Lajos uralmát és a kettejük közötti vita 1324-ben odáig fajult, hogy a pápa kiközösítette Lajost.

Lajos három évig tartotta fogva Frigyest a trausnitzi várban, végül azonban Frigyes bátyja, I. Lipót osztrák herceg és a pápa nyomására 1325. március 13-án szabadon eresztette. Frigyes vállalta, hogy visszatér a fogságba, ha nem tudja Lipótot meggyőzni, hogy hagyjon fel az ellenállással Lajossal szemben. Mivel Lipót valóban nem akarta elfogadni Lajos uralmát, Frigyes visszatért Münchenbe, bár a pápa is felmentette Lajosnak tett esküje alól. Lajost ez a nemes gesztus annyira lenyűgözte, hogy felújította barátságát Frigyessel és megegyeztek, hogy közösen fognak uralkodni az egész birodalom felett.

Az egyezség azonban sértette a pápa és a választófejedelmek érdekeit, így az ő nyomásukra 1326. január 7-én Ulmban újabb egyezséget kötöttek: eszerint Frigyes uralkodik Németországban mint a "Rómaiak királya", míg Lajos elfoglalta a német-római császári trónt. Lipót bátyja halála után azonban Frigyes lemondott a birodalomban betöltött posztjáról, és 1330-ban bekövetkezett haláláig osztrák hercegként uralkodott.

Német-római császárság és konfliktus a pápával szerkesztés

 
IV. Lajos udvarában fogadja és a birodalom vikáriusává nevezi ki II. Eduárd angol királyt

Az 1326-os kiegyezés után Lajos Itáliába vonult, és 1327-ben Milánóban itáliai királlyá koronázták. Lajos már 1323-ban sereget küldött Itáliába, hogy megvédjék a császárság szövetségesét, Milánót a nápolyi seregek támadása ellen, akik a francia királlyal együtt a pápát támogatták a császárság elleni harcában.

1328 januárjában Lajos bevonult Rómába, ahol az idős Sciarra Colonna szenátor, névleg a római nép kapitánya császárrá koronázta. Három hónappal később Lajos kiadott egy kiáltványt, amelyben "Jacques de Cahors"-t, azaz XXII. János pápát eretnekséggel vádolta meg, és megfosztotta a pápai címtől. Egy ferences szerzetest, Pietro Rainalduccit tett meg ellenpápának V. Miklós néven, ám 1328 augusztusában mindkettőnek menekülni kellett Rómából, mivel Róbert nápolyi király sereget és flottát küldött ellenük.

1337-ben Lajos szövetséget kötött III. Eduárd angol királlyal VI. Fülöp francia király ellenében - utóbbi XII. Benedek pápa támogatója, valamint a pápa és a császár közötti megegyezés ellenzője volt. 1338-ban Eduárd a császári udvar vendége volt, ahol Lajos a birodalom vikáriusává nevezte ki. 1341-ben azonban a szövetség felbomlott, mert úgy tűnt, hogy Lajos és Fülöp meg tudnak egyezni, erre azonban végül nem került sor.

A pápasággal folytatott további tárgyalások kudarca miatt 1338-ban hat német választófejedelem kijelentette, hogy a választófejedelmek többsége által megválasztott személy automatikusan megkapja a császári címet és nem szükséges a pápai megerősítés.

Uralkodása szerkesztés

 
Lübecki arany gulden, 1341-ből
 
Oklevele 1341-ből, amellyel Frigyest, Saneck urát első cillei gróffá emelte

Lajos a Teuton Lovagrend erős támogatója volt. 1337-ben megbízta a rendet, hogy hódítsa meg (és térítse keresztény hitre) Litvániát és Oroszországot, annak ellenére, hogy a lovagok csak három kisebb terület meghódítására kértek engedélyt.

Energiája nagy részét a birodalom gazdaságának fejlesztésének szentelte. Ennek fontos eleme volt a városok támogatása. Számos kiváltságot adományozott, egyebek közt Frankfurtnak vásártartási jogot biztosított, Lübeck városának pedig engedélyezte, hogy arany pénzérmét verjenek.

1323-ban legidősebb fiának, Lajosnak adta a brandenburgi őrgrófságot. 1329-ben visszaadta bátyja fiainak, Rudolfnak és Rupertnek a Rajnai Palotagrófságot. 1335. május 2-án a Karintiai Hercegséget birodalmi hűbérbirtokként II. Albert és Ottó osztrák hercegeknek adományozta.

1340-ben I. János herceg halálát követően uralma alatt egyesült az egész Bajor Hercegség. 1342-ben családja számára megszerezte Tirolt, miután érvénytelenítette János Henrik morva őrgróf és felesége, Margit házasságát, és Margitot legidősebb fiához, Lajoshoz adta.

Harca a Luxemburgi-házzal szerkesztés

Lajos dinasztikus politikája és külpolitikája révén számos ellenséget szerzett magának a német nemesség körében, fő ellensége a Luxemburg-ház volt. 1346 nyarán Luxemburgi Károlyt VI. Kelemen pápa támogatásával ellenkirálynak választották. Károlyt általában a pápa bábfigurájának tartották. Bár Károly nagy sereget gyűjtött, Lajos számíthatott a birodalmi városok, a teuton lovagok és az osztrák hercegek támogatására.

1346. augusztus 26-án a crécyi csata során csaptak össze az angol és a birodalmi csapatok a francia lovagokkal és támogatóikkal. Károly és apja, János is részt vettek a csatában, utóbbi életét is vesztette. Károlynak sikerült elmenekülnie. A további háborúskodásnak elejét vette, hogy Lajos 1347. október 11-én medvevadászat közben agyvérzést kapott. Lajos fiai ugyan Günther von Schwarzburgot támogatták a német trónért folytatott harcban, de 1349-ben, Günther halála után ők is Károly oldalára álltak.

Családja és gyermekei szerkesztés

  1. Matilda[4] (13131346. július 2., Meißen), férje 1329-től II. Frigyes meisseni őrgróf
  2. fiatalon elhunyt gyermek[4] (1314 szeptembere – ?)
  3. Anna[4] (13161319. január 29., Kastl)
  4. Idősebb Lajos[4] (1316 májusa – 1361. szeptember 18.), V. Lajos néven bajor herceg, brandenburgi őrgróf és tiroli gróf
  5. Ágnes[4] (1318 – ?)
  6. István[4] (1319 ősze – 1375. május 13.), II. István néven bajor herceg
  1. Margit[4] (13251374), akinek első férje István szlavón herceg (1332 – 1354), Károly Róbert magyar király fia. István halála után 1357/1358-ban ment feleségül Gerlach von Hohenlohe grófhoz.
  2. Anna[4] (13261361. június 3., Fontenelles), férje Gyermek János bajor herceg (1329 – 1340)
  3. Lajos[4] (13281365. május 14.), aki VI. Lajos néven lett bajor herceg és brandenburgi választófejedelem
  4. Erzsébet[4] (13291402. augusztus 2., Stuttgart)
  5. Vilmos[4] (1330. május 12.1389. április 15.), I. Vilmos néven bajor herceg, 1357-től Hainaut grófja, 1349-től Holland grófja
  6. Albert[4] (1336. július 25.1404. december 13.), I. Albert néven bajor herceg, holland és hainaut-i gróf (bátyja halála után)
  7. Beatrix[4] (13441359. december 25.), férje XII. Erik svéd király
  8. Ágnes[4] (13451352. november 11.)
  9. Ottó[4] (13461379. november 15.), V. Ottó néven bajor herceg és brandenburgi választófejedelem
  10. Lajos[4] (1347 októbere – 1348)

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6   107. oldal
  2. Vagy feltehetően 1304-ben
  3. Weiszhár: Német királyok IV. Lajos, 107–110. o.
  4. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Wittelsbach 1 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Források szerkesztés

  • Weiszhár: Német királyok: Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6  
  • Charles Cawley: Medieval Lands - Bavaria. Foundation for Medieval Genealogy. [2008. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 5.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis IV, Holy Roman Emperor című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
VII. Henrik
Német király
13141347
Német-római császár
13281347
Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburg-házHabsburg-ház
 
Következő uralkodó:
IV. Károly