Szász–Lauenburgi Hercegség

A Szász Hercegség felosztásakor 1296-ban az egyik létrejött nagy hercegi uradalom az Elba két partján elhelyezkedő, töredezett hercegség, a Szász-Lauenburgi Hercegség volt, mely meg tudta őrizni függetlenségét a holsteini és schwerini uralkodók hatalmi törekvéseivel szemben. 1303-ban az országot három vonal mentén osztották fel II. János, III. Albrecht és I. Erik között. A három ország 100 éven át ellenségesen állt szemben egymással. A harcok gyengítették az uralkodó erejét, így a nemesség erősíthette hatalmi pozícióit. 1404-ben erős nemesi szövetségek alakultak. A hercegi hatalmat tovább gyengítette, hogy uradalmaik nyersanyagokban szegények voltak, és az elsősorban földművelésből élő lakosság nem tudott nagy mértékű adókat biztosítani. Ezzel szemben a hercegség Hanza-városok közelében lévő uradalmai komoly nyersanyagforrásokkal rendelkeztek, melyek között elsősorban a hajóépítésben fontos szerepet játszó fakitermelésnek jutott döntő szerep.

Szász–Lauenburgi Hercegség
1296 – 1876
Szász–Lauenburgi Hercegség címere Szász–Lauenburgi Hercegség zászlaja
A hercegség 1848-ban
Fővárosa	Lauenburg/Elbe Ratzeburg
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász–Lauenburgi Hercegség témájú médiaállományokat.

A Hercegség a 14. században megépülő Stecknitz-csatorna befejezése után Lübeck Hanza-város befolyása alá került. Utóbbi 1359-ben meg is vette a Szász-Lauenburgi Hercegségtől Mölln városát és környékét, majd 1370-ben Bergedorfot. A hercegség a 15. században megpróbálta a lübecki nyomást feloldani, de a lübecki és hamburgi részről érkező katonai nyomás, melyet az 1420-as perlebergi béke zárt le, véget vetett ez irányú törekvéseinek. Azt azonban sikerült kiharcolniuk, hogy Bergedorf közös fennhatóság alá kerüljön.

Az 1314-es kettős német királyválasztáson Szász-Lauenburg szövetségben állt a brandenburgi és kölni választóval, az 1329-es királyválasztásból azonban külső nyomásra kimaradt. Az Askani-ház Wittenbergi ágának 1422-es kihalásakor a szász-lauenburgi herceg megpróbálta okirathamisítással megszerezni a dinasztia uradalmait. Ehhez a pápa és a Bázeli Tanács segítségét is felkérte, azonban törekvéseik eredmény nélkül maradtak.

A szász-lauenburgi hercegek hatalmukat kis mértékben ki tudták terjeszteni az brémai, hildesheimi, lübecki, mindeni és verdeni püspökségek megszállásával, de befolyásuknak továbbra is ellenállt Holstein és a Welf-család.

Uralkodók

1705 – 1876

• György I. Lajos, 1705–1727
• György II., 1727–1760
• György III., 1760–1803
  • francia megszállás, 1803–1805
  • a Porosz Királyság része, 1805–1806
  • francia megszállás, 1806–1810
  • a Vesztfáliai Királyság része, 1810
  • az Első Francia Császárság része, 1810–1814
• I. Frigyes, 1814–1839
• I. Keresztély, 1839–1848
• II. Frigyes, 1848–1863
• II. Keresztély, 1863–1864
  • Heinrich Philipp Rudolph Levin von Wintzingerode birodalmi kormányzó (Reichskommissar) az Első Schleswig-Holsteini háború alatt
• I. Vilmos, 1865–1876

Források

• genealogie-mittelalter.de