VI. Frigyes dán király

Dánia és Norvégia királya

VI. Frigyes (dánul: Frederik den Sjette), (Christiansborg Palota, 1768. január 28.Amalienborg palota, 1839. december 3.) Dánia királya 1808-tól haláláig, és Norvégia királya 1808-tól 1814-ig. Uralkodása idején bomlott fel a négyszáz éves dán-norvég perszonálunió.

VI. Frigyes
Isten kegyelméből Dánia és Norvégia királya, a vendek és gótok királya,
Rügen, Schleswig, Holstein, Stormarn, Dithmarschen és Oldenburg hercege
Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye
Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye

Dánia királya
Uralkodási ideje
1808. március 13. 1839. december 3.
KoronázásaHillerød
1815. július 31.
ElődjeVII. Keresztély
UtódjaVIII. Keresztély
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1808. március 13. 1814. február 7.
ElődjeVII. Keresztély
UtódjaKeresztély Frigyes
Életrajzi adatok
UralkodóházOldenburg
Született1768. január 28.
Koppenhága
Elhunyt1839. december 3. (71 évesen)
Koppenhága
NyughelyeRoskildei székesegyház
ÉdesapjaVII. Keresztély dán király
ÉdesanyjaBritanniai Karolina Matilda
Testvére(i)Princess Louise Auguste of Denmark
HázastársaHessen–Kasseli Mária
GyermekeiKarolina hercegnő
Vilhelmina Mária hercegnő
Vallásevangélikus
VI. Frigyes aláírása
VI. Frigyes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Frigyes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gyermekkora szerkesztés

Frigyes 1768. január 28-án született a koppenhágai Christiansborg-palotában.[1] Apja VII. Keresztély dán és norvég király volt, anyja pedig a születése idején még csak tizenhat éves Hannoveri Karolina Matilda, III. György brit király húga.[1]

Ekkoriban az udvar hangulatát alapvetően apja elmebetegsége határozta meg. Keresztély alkalmatlan volt az uralkodásra, azért a hatalomért a különböző klikkek versengtek és a királyné egyre inkább elszigetelődött. A változást az új kegyenc, Johann Friedrich Struensee 1769-es megjelenése hozta, aki udvari orvosként Frigyest is sikeresen immunizálta himlő ellen. Struensee gyakorlatilag régensként uralkodott és Frigyes nevelésében is döntő szava volt. Szó szerint értelmezte Rousseau divatos „vissza a természethez” filozófiáját és a kisgyermeket sokszor hosszú időre magára hagyták, hogy megtalálja belső tiszta önmagát és még télen is alig adtak rá ruhát. Struensee a királyné szeretője lett és a közvélekedés szerint ő volt az apja Frigyes húgának, Lujza Augusztának.

1772-ben Keresztély király mostohaanyja, Braunschweig-Wolfenbütteli Julianna Mária özvegy anyakirályné kezdeményezésére letartóztatták és kivégezték Struenseet. A királyi pár házasságát felbontották és a négyéves Frigyes anyját a Hannoveri Választófejedelemségbe, Cellébe száműzték, ahol hamarosan meghalt.

Régensherceg szerkesztés

1784-ben Frigyes tizenhat éves és nagykorú lett. Apjával aláíratott egy okiratot melyben őt nevezi ki az Államtanács élére és Andreas Bernstorff miniszter támogatásával puccsszerűen átvette a régensi hatalmat Julianna Máriától. Bernstorff hatására széles körű felvilágosult reformokba kezdett. Eltörölte a parasztok röghözkötöttségét, melyet ötven évvel korábban vezettek be.

A francia forradalom hatása érezhető volt a szabadabbá tett dán sajtóban is, emiatt Frigyes óvatosabbá vált a reformokkal. Miután Bernstorff 1797-ben meghalt, Frigyes egy új rendelettel csökkentette a sajtószabadságot és súlyos büntetésekkel sújtotta azt aki bírálta a kormányzatot. Hogy példát statuáljanak, több újságírót is száműzetésre ítéltek.

 
A koppenhágai csata. N. Pocock képe.

A napóleoni háborúk idején szerkesztés

Dánia 1800-ban csatlakozott az orosz-svéd-porosz semlegességi paktumhoz és fenntartotta a jogot hogy kereskedjen Napóleon Franciaországával. Nagy-Britannia ezzel veszélyeztetve látta a kereskedelmi blokádját a franciák ellen és úgy döntöttek, hogy még azelőtt semmisítik meg a paktum országainak flottáit, hogy egyesíteni tudnák őket. 1801-ben a Hyde Parker és Horatio Nelson vezette angol flotta megsemmisítő csapást mért a Koppenhága mellett horgonyzó dán hajóhadra.[2]

Az elkövetkező években Napóleon Európa nagy részét meghódította, ám Dániának sikerült semlegesnek maradnia. Az angolok féltek, hogy ha Dánia enged a francia nyomásnak, akkor egyrészt veszélybe kerül a tengeri út Oroszországba, másrészt a dán flotta Napóleon kezére kerül. 1807-ben ultimátumot intéztek a dán kormányhoz, hogy csatlakozzanak a franciaellenes szövetséghez, vagy adják át hadiflottájukat Britanniának (garanciával a háború utáni visszaszolgáltatásra). Mikor a dánok nem válaszoltak, három napig ágyúzták Koppenhágát és csapatokat tettek partra a város közelében. A bombázás következményeképpen legalább kétezer civil vesztette életét és a város épületeinek 30%-a megrongálódott. A városparancsnok Frigyes parancsa ellenére nem felgyújtotta, hanem átadta a hajóhadat. A támadás miatt Frigyes hadat üzent Angliának és szövetséget kötött Franciaországgal.

1808-ban meghalt VII. Keresztély és Frigyes névlegesen is uralkodó lett.

Napóleon bukása után Dánia a vesztes oldalon találta magát. Még a császár elbai száműzetése idején az új svéd király, XIV. Károly rákényszerített egy egyezményt, amelyben kisebb kárpótlásokért (Rügen szigete és Pomeránia egy darabja) lemond Norvégiáról. Norvégia a szerződés hírére fellázadt és Keresztély herceg vezetésével kikiáltották a függetlenséget, de a svéd hadsereg leverte a felkelést. Később a bécsi kongresszuson szentesítették ezt a döntést. A kongresszuson az is felmerült, hogy Dániát felosztják Svédország, a német hercegségek és esetleg Nagy-Britannia között, ezért mivel a királynak sikerült megőriznie a függetlenséget, hazatértekor nagy ünneplésben részesült.

A háború után szerkesztés

A háború után gazdasági válság sújtotta az országot, egészen az 1830-as évekig. Frigyes minden demokratikus és liberális kezdeményezést elnyomott, csak 1834-ben engedélyezte négy helyi parlament felállítását, de azoknak is csak tanácsadói jogköre volt. A választójogot is úgy alkották meg, hogy minden negyvenedik polgárnak volt akkora jövedelme hogy leadhatta a voksát a jelöltekre.

1837-ben gyűjtést kezdeményeztek egy nemzeti múzeum felállítására, a telket a király adományozta. A múzeum 1848-ban, kilenc évvel Frigyes halála után nyílt meg.

VI. Frigyes 1839. december 3-án, hetvenegy éves korában halt meg az Amalienborg-palotában. Utóda a trónon unokatestvére, VIII. Keresztély lett.

Családja és gyermekei szerkesztés

 
VI. Frigyes és családja. Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye.

VI. Frigyes 1790-ben feleségül vette Hessen-Kasseli Mária Zsófiát. Nyolc gyermekük született, de csak két leány érte meg a felnőttkort. Frigyes volt az utolsó dán király, akinek hivatalosan is volt szeretője. Frederikke Dannemand jó kapcsolatot tartott fent a királynéval, állítólag amikor a király beteg volt, akkor kettesben ápolták.[3]

Gyermekei Mária Zsófiától:

  • Keresztély (1791. szeptember 22. – 1791. szeptember 23.)
  • Mária Lujza (1792. november 19. – 1793. október 12.)
  • Karolina (1793. október 28. – 1881. március 31.), feleségül ment apja unokatestvéréhez, Frigyes Ferdinándhoz
  • Lujza (1795. augusztus 21. – 1795. december 7.)
  • Keresztély (1797. szeptember 1. – 1797. szeptember 5.)
  • Júlia Lujza (1802. február 12. – 1802. február 23.)
  • Friderika Mária (1805. június 3. – 1805. július 14.)
  • Vilhelmina Mária (1808. január 18. – 1891. május 30.), előbb feleségül ment a jövendő VII. Frigyeshez de elváltak. Másodszorra Károly schleswig–holstein–sonderburg–glücksburgi herceghez ment hozzá.

Gyermekei Frederikke Dannemandtól:

  • Lovisa (1810. április 16. – 1888. december 18.)
  • Karolina (1812–1844)
  • Frigyes (1813. július 20. – 1888. március 12.)
  • Valdemár (1819 június 6. – 1835. március 4.)

Származása szerkesztés

VI. Frigyes király családfája
VI. Frigyes
(Koppenhága, 1768. január 28. –
Koppenhága, 1839. december 3.)
dán király
Apja:
VII. Keresztély
(Koppenhága, 1749. január 29. –
Rendsburg, 1808. március 13.)
dán király
Apai nagyapja:
V. Frigyes
(Koppenhága, 1723. március 31. –
Koppenhága, 1766. január 14.)
dán király
Apai nagyapai dédapja:
VI. Keresztély
(1699. november 30. – 1746. augusztus 6.)
dán király
Apai nagyapai dédanyja:
Brandenburg–Kulmbachi Zsófia Magdolna
(1700. november 28. – 1770. május 27.)
Apai nagyanyja:
Nagy-Britanniai Lujza
(London, 1724. december 18. –
Koppenhága, 1751. december 19.)
Apai nagyanyai dédapja:
II. György
(1683. október 30. – 1760. október 25.)
brit király
Apai nagyanyai dédanyja:
Brandenburg–Ansbachi Karolina
(1683. március 1. – 1737. november 20.)
Anyja:
Nagy-Britanniai Karolina Matilda
(London, 1751. július 22. –
Celle, 1775. május 10.)
Anyai nagyapja:
Nagy-Britanniai Frigyes
(Hannover, 1707. február 1. –
London, 1751. március 31.)
walesi herceg
Anyai nagyapai dédapja:
II. György
(1683. október 30. – 1760. október 25.)
brit király
Anyai nagyapai dédanyja:
Brandenburg–Ansbachi Karolina
(1683. március 1. – 1737. november 20.)
Anyai nagyanyja:
Szász–Gotha–Altenburgi Auguszta
(Gotha, 1719. november 30. –
London, 1772. február 8.)
Anyai nagyanyai dédapja:
II. Frigyes
(1676. július 28. – 1732. március 23.)
szász–gotha–altenburgi uralkodó herceg
Anyai nagyanyai dédanyja:
Anhalt–Zerbsti Magdolna Auguszta
(1679. október 13. – 1740. október 11.)

Források szerkesztés

  1. a b Kongelig fødsel og dåb - om kirkebøgerne - fra Dansk Historisk Fællesråd. historie-online.dk. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  2. Dirckinck-Holmfeld: På sporet af København (s.122-123), forlaget Borgen, København 1993, ISBN 87-418-6815-3
  3. R- Broby-Johansen: Det gamle København (s. 34), forlaget Thanning og Appel, København 1978, ISBN 87-413-6347-7

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frederik 6. című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
VII. Keresztély
Dánia királya
18081839
 
Következő uralkodó:
VIII. Keresztély
Előző uralkodó:
VII. Keresztély
Norvégia uralkodója
18081814
 
Következő uralkodó:
Keresztély Frigyes