Főmenü megnyitása

III. Ferdinánd magyar király

Német, magyar és cseh király

III. Habsburg Ferdinánd (ismert még mint III. Ausztriai Ferdinánd, németül: Ferdinand III. von Österreich, csehül: Ferdinand III. Habsburský, horvátul: Ferdinand III. Austrijski; Graz, Habsburg Birodalom, 1608. július 13. – Bécs, Habsburg Birodalom, 1657. április 2.), a Habsburg-házból származó osztrák főherceg, aki 1637-től német-római császár, német, magyar és cseh király, valamint IV. Ferdinánd néven Ausztria uralkodó főhercege 1657-es haláláig.

III. Ferdinánd
Ferdinand III (1608-1657).jpg

Német-római császár
III. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1637. február 15. 1657. április 2.
KoronázásaRegensburg
1636. december 22.
Csehország királya
III. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1637. február 15. 1657. április 2.
KoronázásaPrága
1627. november 27.
Magyarország királya
III. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1637. február 15. 1657. április 2.
KoronázásaSopron
1625. december 8.
Ausztria uralkodó főhercege
IV. Ferdinánd
Uralkodási ideje
1637. február 15. 1657. április 2.
Életrajzi adatok
Uralkodóház Habsburg
Született 1608. július 13.
Graz
Elhunyt 1657. április 2. (48 évesen)
Bécs
NyughelyeCsászári kripta
Édesapja II. Ferdinánd német-római császár és magyar király
Édesanyja Bajorországi Mária Anna
Házastársa Spanyolországi Mária Anna
Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina főhercegnő
Gonzaga Eleonóra Magdolna
Gyermekei többek között:
IV. Ferdinánd német, magyar és cseh király
Mária Anna spanyol királyné
I. Lipót német-római császár és magyar király
Károly József nagymester
Eleonóra lengyel királyné
Mária Anna Jozefa pfalzi választófejedelemné
Vallás római katlikus
III. Ferdinánd címere
III. Ferdinánd címere
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Ferdinánd témájú médiaállományokat.

Ferdinánd 1608-ban született II. Ferdinánd császár és Bajorországi Mária Anna gyermekeként. A kortárs leírások alapján Ferdinánd személyisége tekintélyt parancsoló és béketűrő volt. Hét nyelven is beszélt, köztük németül, latinul, spanyolul, olaszul, franciául, csehül és magyarul. Nem örökölte apja vallási fanatizmusát, a béke érdekében hajlandó volt teret engedni a protestánsoknak is. Érdekelték a természettudományok és a művészet, 1657-ben egy olasz irodalmi akadémiát is alapított Bécsben. A legnagyobb szenvedélye a zene volt, ő maga is komponált. Ferdinánd háromszor nősült, házastársai Habsburg Mária Anna spanyol és portugál infánsnő, Habsburg–Tiroli Mária Leopoldina főhercegnő és Gonzaga Eleonóra Magdolna mantovai hercegnő voltak. Gyermekei között van többek közt a későbbi I. Lipót német-római császár, továbbá Mária Anna spanyol királyné, Eleonóra lengyel királyné és Mária Anna Jozefa pfalzi választófejedelemné is.

Útja a koronáigSzerkesztés

1608. július 13-án Grazban született II. Ferdinánd német–római császár, magyar és cseh király, és Mária Anna bajor hercegnő (1574–1616) harmadszülött fiaként. Heten voltak testvérek, de a két bátyja korai halála után ő lett a trónörökös.

Ferdinánd szinte mindenben, külsőleg és belsőleg egyaránt különbözött apjától. Magas termetű, de vékony testalkatú volt, fekete haja és sötét, rendkívüli kifejezőerejű szemei éles kontrasztban álltak sápadt arcával. Gyermekként igen törékeny, sőt gyenge volt, ami miatt rendszeres testedzéssel kellett testét erősíteni. Hadtudományokra udvarmestere, Thun lovag tanította; a vallási és gazdasági ismereteket természetesen apja lelki vezetőitől, a jezsuitáktól sajátította el, akiket egyébként meglepő módon nem kedvelt. Ennek ellenére ő is az ellenreformáció híve volt, de II. Ferdinándnál jóval kompromisszumkészebbnek mutatkozott. Apja jól felkészítette az uralkodásra, mivel III. Ferdinánd kiválóan képzett volt a földrajzban, történelemben, diplomáciában és államtudományban. Emellett tehetséges zeneszerző és költő is volt. Róla írták azt, hogy „jogarát a kard és a lant fogta közre”. Apja már fiatalon bevonta az államügyek intézésébe, ő rejtjelezte a jelentéseket.

1625. december 8-án Pázmány Péter esztergomi érsek a soproni ferences templomban („Kecske-templom”) Magyarország királyává koronázta (Pozsonyban pestisjárvány volt), 1627. november 27-én pedig a cseh trónt is elfoglalhatta. Az 1630. évi birodalmi gyűlésen nem szavazták meg trónutódlását, csak 1636 decemberében, két hónappal apja halála előtt koronázták német–római királlyá.

1634-ben apja őt nevezte ki a császári seregek főparancsnokává, mivel a korábbi sikeres hadvezért, Wallenstein tábornagyot II. Ferdinánd a személye ellen szőtt összeesküvés ürügyén kivégeztette. A harmincéves háborúban megismerkedett a katonai élettel, hadseregszervezési tapasztalatokat szerzett. Részese volt Donauwörth és Regensburg elfoglalásának (1634 májusában), a svédek felett aratott nördlingeni győzelemnek (1634 szeptemberében), és sikerült kiszorítania a svéd csapatokat Dél-Németországból.

Császár és királySzerkesztés

1637. február 15-én elhunyt apja, s ő a hadvezetést a kormányzati munkával cserélte fel. A fiatal császár békét akart, ennek ellenére a harcok folytatódtak, mivel a franciák és a svédek érdekeit továbbra sem vették figyelembe. A háború politikai-szövetségesi szálai egyébiránt teljesen összefonódtak, hiszen már nem az volt lényeges, ki a katolikus, ki a protestáns, hanem a Német–római Birodalom léte forgott kockán. A franciáknak a svédek mellett sikerült megnyerniük szövetségesnek az erdélyi fejedelmet, I. Rákóczi Györgyöt, aki 1643-ban a protestáns vallásszabadság védelme okán kapcsolódott be a harmincéves háborúba a svéd–francia szövetség oldalán. A császár a törökkel 1640-ben 22 évre meghosszabbította a békét. Ezzel egyidejűleg megtiltotta a magyar főurak portyázásait a törökök ellen, hogy ne veszélyeztessék a békét.

Magyar belpolitikájaSzerkesztés

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, a svédek szövetségeseként, 1644-ben támadást intézett ellene. Az erdélyi csapatok feldúlták Észak-Magyarországot, elfoglalták Kassát, majd 1645 márciusában Morvaországban egyesültek a svédekkel. Rákóczi azonban a hadjáratban való részvételt valójában csak pozíciójának megerősítésére akarta felhasználni, ezért Linzben 1645 végén békét kötött Ferdinánddal. A linzi béke a Bethlen Gábor kötötte 1621-es nikolsburgi békéhez volt hasonlatos: Rákóczi élete végéig megkapta a hét felső-magyarországi vármegyét (melyek közül Szabolcs és Szatmár vármegyéket életükre még fiai is örökölhették), valamint még négy – köztük a tokaji – várat. Emellett a béke garantálta a királyi Magyarországon is a szabad vallásgyakorlatot, leállították a templomfoglalásokat, és megegyeztek abban is, hogy a vallási sérelmeket az országgyűlés elé viszik, melyet Ferdinándnak három hónapon belül össze kellett hívnia. Rákóczi cserébe felbontotta a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget, seregével kivonult Ferdinánd országrészéről, s nem avatkozott többé a Magyar Királyság ügyeibe. A magyarság a nikolsburgi, majd a linzi békével pozíciót nyert.

A vesztfáliai békeSzerkesztés

 
III. Ferdinánd

A nagy európai háború azonban még nem ért véget, s a franciak és a svédek minden fronton a spanyol és az osztrák Habsburgok fölé kerekedtek, azonban a hátországok mindkét táborban megelégelték az elhúzódó és igen költséges háborút. A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békeszerződések megkötésére 1648 októberében került sor Münsterben és Osnabrückben. A Habsburgoknak el kellett ismerniük a Holland Egyesült Tartományok és Svájc függetlenségét, Svédország megszerezte a Balti-tenger német partvidékét, Franciaország megkapta Elzászt, Metzet és Verdunt. Az 1555-ös augsburgi vallásbéke immáron kiterjedt a reformátusokra is. A háború kirobbantásában egyedüli bűnbakká megtett Pfalz helyett Bajorország lett a Német–római Császárság nyolcadik választófejedelemsége. Maga a császárság formálisan fennmaradt, de egységesen működő birodalomként gyakorlatilag megszűnt létezni, inkább körülbelül háromszáz kisebb-nagyobb fejedelemség laza szövetségének lehetett tekinteni. A fejedelmek jogot kaptak az önálló külpolitikára, viszont a törvényhozás és a császár külpolitikai döntései a birodalmi gyűlés jóváhagyásától függtek, ahol egyhangúlag kellett volna dönteni, ami az érdekellentétek miatt jobbára lehetetlennek bizonyult, így a birodalmi gyűlés döntésképtelenné vált.

A vesztfáliai békeszerződések révén a legelőnytelenebb helyzetbe maga a birodalom került, ám Ferdinánd saját országaiban nem kényszerült engedményeket tenni. Sőt, az osztrák és cseh tartományokban felszámolta a rendiséget, amivel megvetette az abszolutizmus kiépítésének alapjait.

1648 utánSzerkesztés

1648 októbere III. Ferdinándnak nemcsak hatalom- és területvesztést, hanem országgyarapodást is hozott. Október 11-én meghalt I. Rákóczi György, így a linzi szerződés értelmében csak Szabolcs és Szatmár megye maradt az új feledelem, II. Rákóczi György birtokában, a többi öt (Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg és Ugocsa) visszatért az anyaország kebelébe. A vesztfáliai béke után azonban a török Magyarországról történő kiűzését célzó háború, melyet Erdélyen kívül más érintett országok is támogattak volna, Zrínyi Miklós és a magyar főnemesek várakozása ellenére nem indult meg.

 
III. Ferdinánd a magyar Szent Koronával

Ferdinánd a békeévekben reform keretében kidolgozta a legfelsőbb birodalmi törvényszék és a birodalmi udvari tanács tevékenységét, melyet az 165354. évi regensburgi birodalmi gyűlésen elfogadtatott. A legidősebb fiát, IV. Ferdinándot is sikerült német-római királlyá választatnia, aki már 1646 óta Csehország, 1647-től pedig Magyarország királya is volt. A császárt viszont az állandó birodalmi hadsereg megszervezésének ügyében kudarc érte, mivel a birodalmi gyűlés, elsősorban anyagi okokra hivatkozva, nem támogatta a javaslatát. Az elutasításban valószínűleg szerepe volt annak a jogos félelemnek, hogy az állandó hadsereget a császár esetleg egy akaratának ellenszegülő tartománnyal vagy tartományokkal szemben veti be.

A trónöröklés kérdéseSzerkesztés

III. Ferdinándot 1654 júliusában nagy tragédia érte: az óvintézkedések ellenére IV. Ferdinánd, a huszonegy éves trónörökös himlőjárvány áldozata lett. A császárnak még két fia volt, az 1646-ban elhunyt első feleségétől, Mária Annától Lipót főherceg, és második feleségétől, a már szintén elhunyt Tiroli Mária Leopoldinától Károly József főherceg. A választás annak ellenére egyértelmű volt, hogy Lipót papi tanulmányokat folytatott, hiszen ő tizennégy, míg öccse ötéves volt ekkor. 1655-ben a császárnak sikerült Lipótot magyar, majd 1656-ban cseh királlyá választatnia, ám a birodalmi rendeken nem tudta keresztülvinni akaratát (régi álmuk volt a császároknak, hogy a birodalomban közjogi állásukat (trónjukat) örökletessé tegyék de ez egyiküknek sem sikerült), s a magyar országgyűlés sem egyezett bele, hogy a Habsburgok számára örökletessé tegye a magyar trónt. Érdekesség, hogy az udvar ekkor kísérletet tett az örökösödési rend rögzítésére (a Habsburg családon belüli választójoga volt a rendeknek, nem általános választójoga! ugyanis az 1547. évi V. tc. kimondta a Habsburgok jogát a trónra), s a nádornak (gróf Wesselényi Ferencnek) levelet küldtek (névtelenül) hogy a rendek királyválasztó joga csupán képzelt, nem létező jog (valóban csak a családon belüli választásra korlátozódott, de ettől létezett), s nem hajlandó-e lemondani róla, mondván most még előnyösen és önként megteheti, mert a török kiűzésével mindenképp elveszti azt. Wesselényi felolvasta az országgyűlésen, s óriási felháborodás volt a fogadtatása. Ekkor az udvar látva az elégedetlenséget, nem tett komolyabb kísérletet az örökös királyság elfogadtatására.[1]

Utolsó éveiSzerkesztés

Ferdinánd utolsó éveit harmadik felesége, a fiatal, de művelt és jámbor Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő és az általa még inkább felerősödött itáliai kultúra iránti vonzalom aranyozta be. A hercegnőtől – aki ugyanazt a nevet viselte, mint Ferdinánd mostohaanyja – négy gyermeke született, akik közül két leány érte meg a felnőttkort. III. Ferdinándot 1657. április 2-án érte a halál Bécsben. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a kapucinusok bécsi templomának kriptájában (Kaisergruft) temették el.

Házasságai és gyermekeiSzerkesztés

 
Ferdinánd első felesége, Habsburg Mária Anna infánsnő elsőszülött gyermekükkel, Ferdinánd főherceggel

Ferdinánd háromszor nősült, és a három házasságából összesen hat gyermeke érte meg a felnőttkort.

Első felesége a Habsburg-ház spanyol ágából származó Mária Anna spanyol és portugál infánsnő, egyben első unokatestvére volt. Mária Anna III. Fülöp spanyol és portugál király (szintén rokona) és Habsburg Margit osztrák főhercegnő (Ferdinánd apai nagynénjének) volt a második legidősebb leánygyermeke. Kettőjük házasságára 1631. február 20-án került sor Bécset. Kapcsolatukból összesen hat gyermek született, melyek közül három érte meg a felnőttkort, Mára Anna császárkirályné maga pedig utolsó gyermekük születésébe halt bele, gyermekágyi lázba. Gyermekeik:

Második felesége a Habsburg-ház tiroli ágából származó Mária Leopoldina osztrák hercegnő, szintén első unokatestvére volt. Mária Leopoldina V. Lipót osztrák főherceg és tiroli gróf (Ferdinánd apai nagybátyja) és Claudia de’ Medici toszkánai hercegnő legfiatalabb leánygyermeke volt. Házasságukra Linzben került sor 1648. július 2-án. Összesen egy fiuk született, mert Mária Leopoldina az első szülését követően, Ferdinánd első feleségéhez hasonlóan, gyermekágyi lázban elhunyt 1649. augusztus 7-én, a szülés napján. Gyermekük:

Harmadik felesége a Gonzaga-házból származó Gonzaga Eleonóra mantovai hercegnő volt. Eleonóra II. Károly mantovai herceg és Gonzaga Mária mantovai hercegnő legfiatalabb leánygyermeke volt. A házasságukra 1651. április 30-án került sor Bécsújhelyen. Összesen négy gyermekük született:

TitulusaiSzerkesztés

CímeiSzerkesztés

Örökös címei:

  • Ausztria főhercege
  • Habsburg fejedelmi grófja
  • Német, magyar és cseh királyi herceg

Magyarország királya mint III. Ferdinánd: 1637. február 15. – 1657. április 2.

  • Horvátország, Dalmátország, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királya
koronázása: Nagyboldogasszony-templom, Sopron, 1625. december 8.

Csehország királya mint III. Ferdinánd: 1637. február 15. – 1657. április 2.

koronázása: Szent Vitus-székesegyház, Prága, 1627. november 27.

A Szent Német-római Birodalom császára mint III. Ferdinánd: 1637. február 15. – 1657. április 2.

koronázása: Szent Péter-katedrális, Regensburg, 1636. december 22.

Ausztria uralkodó főhercege mint IV. Ferdinánd: 1637. február 15. – 1657. április 2.

CímereiSzerkesztés

 
 
 
Ferdinánd címere mint
a rómaiak királya
(1636–1657)
Ferdinánd aranypajzsos címere
mint német-római császár
(1637–1657)
Ferdinánd címere mint
német-római császár
(1637–1657)

EmlékezeteSzerkesztés

Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsi Hadtörténeti Múzeumban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szalay-Baróti A Magyar Nemzet Története

ForrásokSzerkesztés

  • Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói. Szerk.: Horváth Jenő. Helikon, Budapest 2004 ISBN 9632088948
  • A Habsburgok
  • Szendrei László: Uralkodók – Magyar királyok és erdélyi fejedelmek

Külső hivatkozásSzerkesztés


Előző uralkodó:
II. Ferdinánd
Magyarország uralkodója
1637 – 1647
 
Következő uralkodó:
I. Lipót
Előző uralkodó:
II. Ferdinánd
Német király
1636 – 1657
Német-római császár
1637 – 1657
 
Következő uralkodó:
I. Lipót