Wikipédia

Habsburg-család

uralkodó dinasztia
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A Habsburg-család (1740-ig, illetve a magyar trónon 1780-ig Habsburg-ház; 1745-től, és 1780-tól Habsburg–Lotaringiai-ház) Európa egyik legjelentősebb uralkodócsaládja volt, amely osztrák hercegek és főhercegek, német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban több észak-itáliai és német hercegség, választófejedelemség stb. urai voltak. A család nem-uralkodó főhercegi tagjai közül is több jelentős politikus, főpap és hadvezér került ki.

Habsburg-család
Ausztria uralkodó hercegeinek és főhercegeinek családja, közülük kerültek ki a Habsburg-ház uralkodói
A 68 évig uralkodó Ferenc József osztrák császár, a Habsburg-ház egyik legkiemelkedőbb tagja
A 68 évig uralkodó Ferenc József osztrák császár, a Habsburg-ház egyik legkiemelkedőbb tagja
Ország

Német-római Birodalom
Habsburg Birodalom

Nemzetiség osztrák
osztrák-magyar
spanyol
Alapítva 11. század
Alapító Radbot, Klettgau grófja
Főág Habsburg-ház
Oldalág Habsburg–Lotaringiai ág
Kyburg ág
Habsburg–Toszkánai ág
Habsburg–Tescheni ág
Habsburg–Estei ág
Titulus Ausztria főhercege
Ausztria császára
Cseh király
Magyar király
Mexikói császár
Modena hercege
Német-római császár
Toscanai nagyherceg
Jeruzsálemi király
Horvát király
Erdély fejedelme
Francia császár
Brazil császár
Olasz király
Dalmát király
Szerb király
(teljes lista)
Rezidencia Hofburg
Prágai vár
Budavári Palota
Schönbrunn
Habsburg kastély
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg-család témájú médiaállományokat.
A Habsburgok zászlaja, mely a kiegyezésig az Osztrák Császárság zászlajaként is szolgált, azután pedig az Osztrák–Magyar Monarchia osztrák felének zászlajaként
A Habsburg császár címere, számos területével.

A család eredeteSzerkesztés

A család eredete a 10. századig nyúlik vissza. Az első név szerint ismert ős Gazdag Guntram volt, bár ő még nem viselte a Habsburg nevet (973-ban halt meg). A Habsburg név a 11. században ragadt az alemann eredetű családra, amikor II. Ottó (meghalt 1111) a mai Svájc területén, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál fekvő Habichtsburg grófja lett. Más forrás szerint Habichtsburgot Guntram unokája, Werner építtette, aki egyébként 1002-től már Strassburg püspöke volt. A vár neve magyarul Héjavárat jelent, és innen ered az ismert Habsburg családi címer is.

Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi területekkel egészítettek ki (egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet). Később a svájci területekről elüldözték őket a svájciak, és ezzel nagyjából egyidejűleg a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva megszerezték maguknak első kelet-ausztriai birtokaikat.

Német királyok és német-római császárokSzerkesztés

A család első uralkodója I. Rudolf (1218–1291)[1], akit 1273-ban választottak német királlyá. 1282-ben az augsburgi birodalmi gyűlésen fiainak ajándékozta az Ottokár cseh királytól magyar segítséggel megszerzett birodalmi területeket, Felső- és Belső-Ausztriát, Stájerországot, Krajnát és Karintiát, ezzel kialakítva a család későbbi közép-európai bázisát. 1315-ben a svájci szabadságharc következtében ottani területeik nagy részét elveszítették. Ezt követően változó, de összességében folyamatosan növekvő birodalmi területek urai.

A német királyi címet I. Rudolf fia, I. Albert (1308) halála után elveszítették (közöttük sincs folytonosság: 1292–1298 között Nassaui Adolf uralkodott), és csak II. Albert szerezte vissza 1438-ban.

Császári címet elsőként III. Frigyes (1415–1493) viselte (német királlyá 1442-ben, német-római császárrá 1452-ben koronázták). Ettől kezdve folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok 1742-ig amikor VII. (Wittelsbach) Károlyt, választották császárrá. 1745-ben Mária Terézia férjét, I. (Lotaringiai) Ferencet választották meg, ők alapították meg a Habsburg–Lotaringiai-házat.

1806-ban a Német-Római Szent Birodalmat megszűntnek nyilvánították, és II. Ferenc német-római császár I. Ferenc néven még két évvel korábban, 1804-ben felvette az Ausztria császára címet, amelyet 1918-ban az (I. ) Osztrák Köztársaság kikiáltásakor és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásakor I. Károly császár (IV. Károly néven magyar király) veszített el.

A spanyol HabsburgokSzerkesztés

 
A Habsburgok által uralt területek Európában a mühlbergi csata után (1547), a The Cambridge Modern History Atlasban (1912) – zöld színnel jelölve, a Német-római Birodalom és a Castiliai Újvilági területeket nem tartalmazza a térkép

1496-ban I. Miksa német király (1508-tól német-római császár) fia, IV. (Szép) Fülöp, aki ekkor anyja, Burgundi Mária örököseként már Németalföld teljes jogú uralkodója volt, Johannát, I. (Katolikus) Izabella kasztíliai királynő és II. (Katolikus) Ferdinánd aragón király másodszülött lányát vette feleségül, miközben Fülöp húga, Margit, 1497-ben János kasztíliai és aragóniai trónörököshöz ment férjhez. János viszont még 1497-ben meghalt, és a kasztíliai királyi családban bekövetkezett tragédiák következtében 1500-ban Fülöp felesége, Johanna lett a trón örököse. Hivatalosan 1502-ben nevezték ki Johannát Kasztília és Aragónia trónörökösévé, mikor a férjével személyesen ellátogatott Kasztíliába és Aragóniába. A Kasztíliai Királyságban Johanna (később őt nevezték Őrült Johannának) 1504-től uralkodott, 1506-tól férjével, I. Fülöppel, az Aragóniai Királyságban már férje halála után 1516-ban lett uralkodó. A két királyság formálisan megtartotta különállását, és csak perszonálunió kötötte őket egymáshoz. Szép Fülöp 1506-ban meghalt, ezért 1516-tól a mentális betegségben szenvedő Johanna idősebbik fia, Habsburg Károly (1500–1558) főherceg lett az anyja mellett előbb régens, majd társuralkodó, aki az apai nagyapja, I. Miksa császár 1519-ben bekövetkezett halála után a német területeket is megszerezte. 1519-től öröklés útján automatikusan Ausztria főhercegévé vált, míg választás révén nyerte el előbb 1520-tól a német királyi, majd 1530-tól a császári címet. Károly, miközben – egy hétéves időszakot leszámítva – a felesége, Portugáliai Izabella, illetve a helytartói útján kormányozta a hispániai királyságokat, elsősorban német birodalmi ügyekkel (emellett pedig főleg Itáliával és Németalfölddel) foglalkozott, az ausztriai tartományokat öccsére, Ferdinándra bízta, aki 1526-ban a sógora, II. Lajos halála után a felesége, Lajos nővére, Jagelló Anna jogán megörökölte a magyar és cseh királyságokat. Károly 1556-ban visszavonult az uralkodástól, és birodalmát kétfelé osztotta: a hispániai királyságok, Kasztília és Aragónia annak ekkor már terjedelmes tengerentúli birtokaival valamint Nápollyal és Németalfölddel együtt a fiáé, II. Fülöpé lett, míg a német-római császári címet és a németországi birtokokat Ferdinánd kapta meg. A Károly alatt kialakított abszolutizmus és az erősen központosított monarchia lehetővé tette, hogy offenzív (hódító) politikát folytassanak a királyok. Ennek köszönhetően Európa legerősebb hatalmává vált a Hispániai (spanyol) terület. A spanyol hatalom a 16. században európai (politikai-katonai) hegemóniára tett szert, II. Fülöp rendelkezett a legerősebb és legmodernebb hadsereggel. II. Fülöp lelkiismeretes, buzgó hivatalnok módjára, szinte a legapróbb ügyekkel is foglalkozott. Fia, III. Fülöp (1598–1621), és unokája IV. Fülöp (1621–1665) nem törődtek a birodalommal, a kormányzást kegyenceikre bízták, akik a saját hasznukat részesítették előnyben a birodaloméval szemben. A Habsburg túlsúly megtörésére irányult a harmincéves háború amely vallási köntösbe öltöztetve tört ki. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a már évtizedek óta recsegő-ropogó spanyol birodalom végleg elveszítse európai hegemóniáját, és azt tőle XIV. Lajos Franciaországa ragadta el. A Habsburg-család osztrák és spanyol ága között 200 év alatt megkötött 11 házasság közül kilenc első unokatestvérek vagy nagybácsi–unokahúg között jött létre. Az utolsó spanyol Habsburgot, II. Károlyt (1665–1700), akinek az anyja, Mária Anna és az apja, IV. Fülöp között kötött házasság is nagybácsi–unokahúg viszony volt, kevésbé érdekelték az államügyek, helyette 1696-ig az édesanyja Habsburg Mária Anna, majd annak halála után, 1696-tól 1700-ig kegyencei kormányozták a spanyol királyságokat.

II. Károly gyermektelenül hunyt el, és végrendeletében a nővére, Mária Terézia és XIV. Lajos unokáját, Fülöpöt, Anjou hercegét tette meg örökösévé. Az ezt követő spanyol örökösödési háborúban a Habsburgok és szövetségeseik, például az angolok, John Churchillnek, Marlborough hercegének a vezetésével többször is győzelmet arattak a franciák felett. A katalánok és az aragóniaiak Károly főherceghez csatlakoztak, akit 1706-ban Madridban is a spanyol királyságok uralkodójává is kikiáltottak, de őt hivatalosan nem ismerték el később III. Károlynak. Őt azonban I. József császár halála után VI. Károly néven német-római császárnak is megválasztották, ekkor Anglia és a Habsburg Birodalom szövetsége felbomlott, és végül V. Fülöpöt ismerték el spanyol királynak (utrechti egyezmény), ezzel a spanyol korona véglegesen a Bourbonok kezére jutott.

A Habsburgok és MagyarországSzerkesztés

A magyar történelemben elsőként a Habsburgok között I. Albert lánya, Ágnes jelent meg, aki III. András felesége volt. Az Árpád-ház kihalása (1301) után – noha a birodalmi felfogás szerint ennek alapján jogot formálhattak volna a magyar trónra – I. Albert német király Anjou Károly (Róbert) trónigényeit támogatta, akinek az édesanyja, Klemencia szintén Habsburg-házi hercegnő, és I. Rudolf lányaként Habsburg Ágnes királyné nagynénje volt, a másik két aspiránssal, a cseh III. Vencellel és Bajor Ottóval szemben.

A magyar trónon az első Habsburg-házi uralkodó 1437 és 1439 között Albert király volt, V. Albert néven osztrák uralkodó herceg, II. Albert néven német király, I. Albert néven cseh király, aki a feleségének, Luxemburgi Erzsébetnek, Zsigmond magyar király és német-római császár leányának jogcíme révén jutott a magyar trónra. Az ő fia lett V. László, magyar és cseh király.

V. László halála után 1459-ben egyes főurak III. Frigyes magyar királlyá választását szorgalmazták, de koronázására nem került sor (noha a korona László révén az ő birtokában volt), hanem Hunyadi Mátyás lett a király. 1463-ban a bécsújhelyi béke értelmében Frigyes használhatta a magyar királyi címet, visszaszolgáltatta a magyar koronát, Mátyást fiává fogadta, ezáltal Frigyes elismerte Mátyást, ugyanakkor Mátyás örökösének ismerte el Frigyest, vagy fiát, Miksa főherceget, amennyiben Mátyásnak nem születik fiúgyermeke. [2] Ennek ellenére a két uralkodó között az 1470-es években újabb háborúk zajlottak, amelyek során Frigyes kénytelen volt elismerni Mátyást Csehország királyának, majd elveszítette ausztriai tartományai egy részét is, amelyeket csak Mátyás halála után sikerült visszaszereznie.

Noha Mátyás halála után a Habsburgok több jogcímen is igényt formálhattak volna a magyar trónra, a magyar rendek Jagelló Ulászló cseh király mellett döntöttek.

 
II. Lajos magyar király

A dinasztikus kapcsolatok azonban tovább szövődtek: a I. Miksa német-római császár által szorgalmazott Habsburg–Jagelló házassági szerződés értelmében Ulászló leánya, Anna I.  Ferdinándnak, V. Károly császár öccsének, Ausztria uralkodó főhercegének lett a felesége, Ulászló fia, II. Lajos pedig Károly és Ferdinánd húgát, Máriát vette el. A szerződés értelmében amelyik uralkodó utód nélkül hal meg, a másik örökli annak országait. A mohácsi csata és II. Lajos magyar király halála után V.  Károly német-római császár (és spanyol király) az özvegy Máriát hazahívta és Németalföld helytartójává nevezte ki.

 
Habsburg Mária magyar királyné (1520)

Ennek alapján I. Ferdinánd (1526-tól cseh király, 1531-től német király, 1558-tól német-római császár) igényt formált a magyar trónra. 1526. december 16-án meg is választották, illetve 1527. november 3-án megkoronázták. A rendek egy része (tkp. a köznemesi párt) azonban Szapolyai János erdélyi vajda személye mellett döntött, akit szintén megkoronáztak (1526. november 11. ). Tizenkét éven át tartó belháború következett, amelynek során egyik fél sem tudott felülkerekedni a másikon. A két király végül 1538-ban a váradi békében megegyezett, hogy János halála esetén Ferdinánd örökli a trónt. Szapolyai 1540-ben bekövetkezett halála után a Habsburgok szinte egyszerre érték el két célkitűzésüket, és jutottak a cseh és a magyar korona birtokába, amelyeket 1918-ig meg is tartottak. A Habsburgok spanyol földön hozzászoktak az abszolutisztikus kormányzáshoz, számukra a közép európai országokban (Magyarország, Lengyelország, Csehország) virágkorát élő rendiség nyűgnek számított amelyet letörni igyekeztek. Ez többnyire csak az osztrák tartományokban sikerült I. Ferdinándnak, Magyarországon és Csehországban nem. Utódai (II. Miksa és Rudolf) is a központosításra törekedtek (volt alkalmuk testközelből megtapasztalni az abszolút uralkodó hatalmát, hiszen mindketten a spanyol udvarban nevelkedtek egy ideig) de komolyabb erőfeszítésre, a rendiség letörésére csak Rudolf uralkodása második felében került sor. Azonban a magyar és erdélyi rendi megmozdulások, felkelések (Bocskai István, Bethlen Gábor, Rákócziak hadjáratai) megvédték a rendek jogait, s ha nagy erőfeszítések árán is, de fenntartották a rendi dualizmust (1608–1671). A 17. század végére a rendek pozíciói egyre romlottak (már a cseh rendekre sem számíthattak mert azokat letörte a Habsburg túlerő s abszolutizmust vezettek be. Nem mellékesen kell itt megjegezni, hogy Csehországot Habsburg örökös tartománnyá alakították, s ott a rendiséget végleg felszámolták, Magyarországon ez csak ideig-óráig sikerült pl: I. Lipót uralkodása idején (1671–1681), valamint Mária Terézia és II. József alatt (1765–1790), és I. Ferenc alatt (1812–1825 között). A dinasztia és a magyar rendek viszonyára a 16. és a 17. század folyamán erősen rányomta a bélyegét az a mondás, mely szerint a Habsburgok az országot, ősi ellenségétől, a töröktől megszabadítani nem tudták, alkotmánya szerint kormányozni nem akarták. A 18. században a Rákóczi-szabadságharc leverése után a várt megtorlás elmaradt, (általános amnesztiát hirdetett Bécs) az udvarhű nemeseket Rákóczi és Bercsényi elkobzott birtokaiból jutalmazták meg, de egyéb retorzió nem történt. A magyar rendekkel az új király kibékült, újra összehívták az országgyűlést, helyreállították (ha nem egészen is) a rendi alkotmányt.

Habsburg-ház leszármazási ágaiSzerkesztés

Bővebben: Habsburg-ház

Habsburg-házSzerkesztés

Lásd még: osztrák hercegek és főhercegek, német királyok, cseh királyok listája

Gazdag Guntram megalapításával (az első jelentős tagtól számítva):

  1. I. Rudolf német király (1218–1291)
    1. I. Albert német király (1255–1308)
      1. I. Rudolf cseh király (1282–1307)
      2. III. Frigyes német király (1289–1330)
      3. I. Lipót osztrák herceg (1290–1326)
      4. II. Albert osztrák herceg (1298–1358)
        1. IV. Rudolf osztrák főherceg (1339–1365)
        2. V. Frigyes osztrák herceg (1347–1362)
        3. III. Albert osztrák herceg (1349–1395) (a Habsburg-ház Alberti ágának megalapítója)
        4. III. Lipót osztrák herceg (1351–1386) (a Habsburg-ház Lipóti ágának megalapítója)
      5. Ottó osztrák herceg (1301–1339)
    2. II. Rudolf osztrák herceg (1271–1290)
      1. Parricida János (1290–1313)

Habsburg-ház ágaiSzerkesztés

Habsburg-ház Alberti ágSzerkesztés

III. Lófarkas Albert osztrák herceg megalapításával:

  1. IV. Albert osztrák herceg (1377–1404)
    1. Albert német, magyar és cseh király (1397–1439)
      1. György herceg (1435)
      2. V. László magyar és cseh király (1440–1457)

Habsburg-ház Lipóti ágSzerkesztés

III. Igazságos Lipót osztrák herceg megalapításával:

  1. Vilmos osztrák herceg (1370–1406)
  2. IV. Lipót osztrák herceg (1371–1411)
  3. II. Ernő osztrák herceg (1377–1424)
    1. III. Frigyes német-római császár (1415–1493)
      1. I. Miksa német-római császár (1459–1519)
        1. IV. Fülöp burgundi herceg (1478–1506)
          1. V. Károly német-római császár (1500–1558) (a Habsburg-ház spanyol ágának megalapítója)
          2. I. Ferdinánd német-római császár (1503–1564) (a Habsburg-ház dunai ágának megalapítója)
    2. VI. Albert osztrák herceg (1418–1463)
  4. IV. Frigyes osztrák herceg (1382–1439)
    1. Zsigmond osztrák főherceg (1427–1496)
      1. Wolfgang főherceg (1480)

Habsburg-ház dunai ágSzerkesztés

Lásd még: osztrák főhercegek, német-római császárok, német királyok, magyar királyok, cseh királyok listája

Ferdinánd német-római császár, magyar és cseh király megalapításával:

  1. II. Miksa német-római császár (1527–1576)
    1. Rudolf német-római császár (1552–1612)
      1. Don Julius Caesar D'Austria (1585–1609)
    2. Ernő főherceg (1553–1595)
    3. Mátyás német-római császár (1557–1619)
    4. III. Miksa osztrák főherceg (1558–1618)
  2. II. Ferdinánd osztrák főherceg (1529–1595)
  3. II. Károly osztrák főherceg
    1. II. Ferdinánd német-római császár (1578–1637)
      1. III. Ferdinánd német-római császár (1608–1657)
        1. IV. Ferdinánd magyar király (1633–1654)
        2. I. Lipót német-római császár (1640–1705)
          1. I. József német-római császár (1678–1711)
          2. VI. Károly német-római császár (1685–1740) (leányági leszármazottak)
        3. Károly József olmützi püspök (1649–1664)
      2. Lipót Vilmos főherceg (1614–1662)
    2. Miksa Ernő főherceg (1583–1616)
    3. V. Lipót osztrák főherceg (1586–1632) (a Habsburg–Tiroli ág megalapítója)
    4. Károly József hercegpüspök (1590–1624)

Habsburg-ház, spanyol ágSzerkesztés

Lásd még: spanyol királyok, portugál királyok listája

Károly német-római császár és spanyol király megalapításával:

∞ Franciaországi Erzsébet
∞ Ausztriai Anna
∞ Ausztriai Mária Anna

Habsburg-ház oldalágaiSzerkesztés

Habsburg–Tiroli ágSzerkesztés

Habsburg–Lotaringiai-ház leszármazási ágaiSzerkesztés

Bővebben: Habsburg–Lotaringiai-ház

Habsburg–Lotaringiai-ház főágaSzerkesztés

Lásd még: német-római császárok, osztrák császárok, német királyok, magyar királyok, cseh királyok listája

Lotaringiai Ferenc István császár és Habsburg Mária Terézia császárné és királynő megalapításával:

  1. II. József német-római császár (1740–1790)
  2. Károly József főherceg (1745–1761)
  3. II. Lipót német-római császár (1747–1792)
    1. I. Ferenc osztrák császár (1768–1835)
      1. I. Ferdinánd osztrák császár (1793–1875)
      2. Ferenc Károly főherceg (1802–1878)
        1. I. Ferenc József osztrák császár (1830–1916)
          1. Rudolf főherceg (1858–1889) (ma is élnek leányági leszármazottai)
        2. I. Miksa mexikói császár (1832–1867)
        3. Károly Lajos főherceg (1833–1896)
          1. Ferenc Ferdinánd főherceg (1863–1914) (ma is élnek leszármazottai)
          2. Ottó Ferenc József főherceg (1865–1906)
            1. I. Károly osztrák császár (1887–1922) (ma is élnek leszármazottai)
            2. Miksa Jenő főherceg (1895–1952) (ma is élnek leszármazottai)
          3. Ferdinánd Károly főherceg (1868–1915)
        4. Lajos Viktor főherceg (1842–1919)
    2. III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg (1769–1824) (a Habsburg–Toscanai ág megalapítója)
    3. Károly tescheni herceg (1771–1847) (a Habsburg–Tescheni ág megalapítója)
    4. Sándor Lipót magyar nádor (1772–1795)
    5. József Antal magyar nádor (1776–1847) (a magyar nádori ág megalapítója)
    6. Antal Viktor főherceg (1779–1835)
    7. János főherceg (1782–1859)
      1. Ferenc meráni gróf (1839–1891) (ma is élnek leszármazottai)
    8. Rainer József főherceg (1783–1853)
      1. Lipót Lajos főherceg (1823–1898)
      2. Ernő főherceg (1824–1899) (ma is élnek el nem ismert leszármazottai)
      3. Zsigmond főherceg (1826–1891)
      4. Rainer főherceg (1827–1913)
      5. Henrik főherceg (1828–1891)
    9. Lajos főherceg (1784–1864)
    10. Rudolf olmützi hercegérsek (1788–1831)
  4. Ferdinánd Károly főherceg (1754–1806) (a Habsburg–Estei ág megalapítója)
  5. Miksa Ferenc kölni érsek (1756–1801)

Habsburg–Lotaringiai-ház oldalágaiSzerkesztés

Habsburg–Estei ágSzerkesztés

Lásd még: Modena, Reggio és Ferrara hercegeinek listája

Ferdinánd Károly főherceg és Estei Mária Beatrix modenai hercegnő megalapításával:

  1. Mária Terézia főhercegnő (1773–1832)
    ∞ I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király
  2. Mária Leopoldina főhercegnő (1776–1848)
    ∞ Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem
  3. IV. Ferenc modenai herceg (1779–1846)
    ∞ Savoyai Mária Beatrix
    1. Mária Terézia főhercegnő (1817–1886)
      ∞ Henri d’Artois, Chambord grófja
    2. V. Ferenc modenai herceg (1819–1875)
      ∞ Bajorországi Adelgunda Auguszta
    3. Ferdinánd Károly főherceg (1821–1849)
      ∞ Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Franciska
      1. Mária Terézia főhercegnő (1849-1919)
        ∞ III. Lajos bajor király
    4. Mária Beatrix főhercegnő (1824–1906)
      ∞ Don Juan de Borbón, Montizón grófja
  4. Ferdinánd Károly főherceg (1781–1850)
  5. Miksa József főherceg (1782–1863)
  6. Károly Ambrus esztergomi érsek (1785–1809)
  7. Mária Ludovika főhercegnő (1787–1816)
    ∞ I. Ferenc osztrák császár

Habsburg–Toszkánai ágSzerkesztés

Lásd még: Toszkána uralkodóinak listája

III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg megalapításával:

  1. II. Lipót toszkánai nagyherceg (1797–1870)
    ∞ (1. ) Szászországi Mária Anna Karolina (2. ) Bourbon–Szicíliai Mária Antónia
    1. (1. ) Auguszta Ferdinanda főhercegnő (1825–1864)
      ∞ Luitpold bajor királyi herceg
    2. (2. ) Mária Izabella főhercegnő (1834–1901)
      ∞ Francesco di Paola, Trapani grófja
    3. (2. ) IV. Ferdinánd toszkánai nagyherceg (1835–1908)
      ∞ (1. ) Szászországi Anna Mária (2. ) Bourbon–Parmai Aliz
      1. Leopold Wölfling (1868–1935)
      2. József Ferdinánd főherceg (1872–1942) (ma is élnek leszármazottai)
      3. Péter Ferdinánd főherceg (1874–1948) (ma is élnek leszármazottai)
    4. (2. ) Károly Szalvátor főherceg (1839–1892)
      ∞ Bourbon–Szicíliai Mária Immakuláta
      1. Lipót Szalvátor főherceg (1863–1931) (ma is élnek leszármazottai)
        ∞ Spanyolországi Blanka
      2. Ferenc Szalvátor főherceg (1866–1939) (ma is élnek leszármazottai)
        ∞ Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria
    5. (2. ) Lajos Szalvátor főherceg (1847–1915)
    6. (2. ) Johann Orth (1852–1911)<
  2. Mária Terézia Franciska főhercegnő
    ∞ Károly Albert szárd–piemonti király

Habsburg–Tescheni („hadvezéri”) ágSzerkesztés

Károly tescheni herceg megalapításával:

  1. Mária Terézia főhercegnő (1816–1867)
    ∞ II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király
  2. Albert tescheni herceg (1817–1895)
    ∞ Bajorországi Hildegárd Lujza
    1. Mária Terézia főhercegnő (1845–1927)
      ∞ Württembergi Fülöp
    2. Matild Mária főhercegnő (1849–1867)
  3. Károly Ferdinánd főherceg (1818–1874)
    ∞ Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Franciska
    1. Frigyes tescheni herceg (1856–1936)
      ∞ Isabella von Croÿ-Dülmen
      1. Albert tescheni címzetes herceg (1897–1955)
    2. Mária Krisztina főhercegnő (1858–1929)
      ∞ XII. Alfonz spanyol király
    3. Károly István főherceg (1860–1933)
      ∞ Habsburg–Toscanai Mária Terézia
      1. Károly Albert főherceg (1888–1951) (ma is élnek leányági leszármazottai)
      2. Leó Károly főheceg (1893–1939) (ma is élnek leszármazottai)
      3. Vilmos Ferenc főherceg (1895–1948)
    4. Jenő főherceg (1863–1954)
  4. Frigyes Ferdinánd Lipót főherceg (1821–1847)
  5. Mária Karolina Lujza főhercegnő (1825–1915)
    ∞ Rainer Ferdinánd főherceg
  6. Vilmos főherceg (1827–1894)

Magyar nádori ágSzerkesztés

Lásd még: Magyarország nádorainak listája

József Antal főherceg megalapításával:

  1. Hermina Amália főapátnő (1817–1842)
  2. István Ferenc Viktor magyar nádor (1817–1867)
  3. Erzsébet Franciska főhercegnő (1831–1903)
    ∞ (1. ) Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor (2. ) Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd
  4. József Károly Lajos főherceg (1833–1905)
    ∞ Szász–Coburg–Koháry Klotild
    1. Mária Dorottya főhercegnő (1867–1932)
      ∞ Philippe d’Orléans, Orléans hercege
    2. Margit Klementina főhercegnő (1870–1955)
      ∞ Albert Thurn und Taxis-i herceg
    3. József Ágost magyar kormányzó (1872–1962)
      ∞ Bajorországi Auguszta Mária
    4. László Fülöp főherceg (1875–1895)
  5. Mária Henrietta főhercegnő (1836–1902)
    ∞ II. Lipót belga király

Egyéb birtokok és címekSzerkesztés

A család tagjai különböző időszakokban a következő címeket viselték:

Habsburg-házSzerkesztés

A spanyol ág 1580 és 1640 között portugál uralkodókat is adott.

Habsburg–Lotaringiai-házSzerkesztés

A család fontosabb uralkodóiSzerkesztés

 
A Habsburg-család birtokainak címerei 1555-ben
Más fontosabb családtagok

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ A Habsburgok felemelkedése, Rudolf császárra választása. National Geographic. (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  2. ↑ Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.  

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg-család témájú médiaállományokat.
Német-római császári dinasztiák
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Habsburg-család&oldid=25840646”