IV. Mehmed oszmán szultán
IV. Mehmed (Isztambul, 1642. január 2. – Drinápoly, 1693. január 6.) oszmán szultán 1648-tól 1687-ig. Hosszú uralkodása változó sikerű volt: tehetséges vezírei, a Köprülük ugyan többször is diadalra juttatták a birodalmat, ami ennek eredményeképp 1683-ra elérte területi kiterjedésének csúcspontját, az oszmán hatalom lassú hanyatlását azonban mégsem tudták meggátolni.[1] Ekkor rázták le a lengyelek Sobieski János vezetésével az török igát és kezdődött meg az oszmánok kiűzése Magyarország területéről.[1] A vadászat iránti szenvedélye miatt az utókortól a Vadász Mehmed (Avcsi Mehmed) jelzőt kapta.
| IV. Mehmed | |
.jpg) | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1648. augusztus 8. – 1687. november 8. | |
| Elődje | Ibrahim |
| Utódja | II. Szulejmán |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1642. január 2. Isztambul |
| Elhunyt | 1693. január 6. (51 évesen) Edirne |
| Nyughelye | Isztambul |
| Édesapja | Ibrahim |
| Édesanyja | Turhan Hatidzse szultána |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Emetullah Rábia Gülnus szultána |
| Gyermekei |
|
 | |
| IV. Mehmed aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Mehmed témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Ifjúkora szerkesztés
Mehmed 1642. január 2-án született Ibrahim szultán fiaként.
Trónralépte szerkesztés
A trón ugyan már édesapja letétele után, 1648-ban rászállt, de nagykorúságáig mások kormányoztak nevében.[1] 1656-ban maga vette át az uralkodást, de akkor is csak báb volt környezetének kezében és a pompa meg bujaság rabja. A hárem befolyása mind erősebben kezdett érvényesülni.[2] Az Oszmán Birodalom alapjaiban megrendülve a felbomlás szélén állt;[2] a pénzügyek zilált állapota minden mértéket meghaladt;[2] a janicsárok folytonos zendülései miatt a belső béke és biztonság egyre kevésbé létezett.[2]
Köprülü Mehmed fellépése szerkesztés
Ekkor, a legsúlyosabb válság pillanatában egy férfiú vette kezébe az állam gyeplőjét, aki megfelelő erővel és szellemi tehetséggel rendelkezett.[2] A férfi Köprülü Mehmed nagyvezír volt.[2] Először is a velenceiekkel számolt le, akiktől visszafoglalta az egy évvel azelőtt elfoglalt Lemnosz és Tenedosz szigeteket és hatalmukat a keleti tengereken újra korlátok közé szorította.[2] A Dardanellák mindkét partján hatalmas erősségeket emelt.[2]
Erdélyi hadjáratok szerkesztés
Köprülü Mehmed nagy gondot fordított Erdély ügyeire is, ahol II. Rákóczi György a török porta által kinevezett fejedelemmel, Barcsay Ákossal küzdött az államalakulat koronájáért.[2] Rákóczi ugyan elűzte Barcsayt, de utána elesett a török ellen vívott gyalui csatában.[2] 1660-ban a török seregek bevették Nagyváradot, majd – az I. Lipót magyar király hadvezérétől, Raimondo Montecuccoli által nem segített – új erdélyi fejedelem Kemény János is.[2] Végül I. Apafi Mihály kapta meg a törököktől Erdély trónját.[2] Ekkor azonban Köprülü Mehmed már nem élt; fia Köprülü Ahmed követte a nagyvezíri tisztségben.[2]
Magyarországi hadjárat szerkesztés
Körülü Ahmed ezek után Magyarország ellen fordult.[2] Elfoglalta Érsekújvárt, Nyitrát, Lévát, és miután a császári hadakkal sehol sem találkozott – Montecuccoli főhadvezér Zrinyi Miklós kérései ellenére tétlenül nézte a törökök pusztításait –, az ősz derekán 30 000 rabszolgával győztesen Konstantinápolyba hazatért.[2]
A következő év, 1664 tavaszán Köprülü ismét Magyarországra jött, és miután a Dráva mellékét elpusztította, valamint Zrínyiújvárat elfoglalta.[2] Seregei súlyos vereséget szenvedtek a szentgotthárdi csatában, mindazonáltal a nyolc nappal később megkötött vasvári béke mindent helyreütött: Érsekújvár és Nagyvárad török kézen maradt, a vereség hatását pedig csak a kirabolt és a törökök hatalmában maradt Magyarország érezte.[2]
Lengyelországi háború szerkesztés
Köprülü ezek után megostromolta Krétát, amely 2 évig húzódott, Lengyelország ellen vezette hadait.[2] Mehmed szultán az 1672-től 1676-ig tartó háborút azzal a céllal indította, hogy elfoglalja Ukrajnát. Bár elfoglalta a stratégiai fontosságú Kamienec várát és a budzsáki egyezményben megkapta a lengyel Ukrajna és a kozákok feletti hatalmat, egy évvel később Sobieski János vereséget mért a törökökre a chocimi ütközetben, később egy sor újabb csatában. Ezzel a nyugati ukrán területek újból Lengyelországhoz kerültek.[forrás?]
Oroszországi háború szerkesztés
A kudarc nem tántorította el a szultánt: új nagyvezíre, a lengyel háború idején még kajmakán Kara Musztafa az oroszok ellen folytatta a háborút közel öt éven át. Seregei behatoltak az orosz Ukrajnába, bevonultak Kijevbe, de a harcokban kivérzett török és tatár sereg 1681-re már nem bírta a megterhelést és lemondott Ukrajna meghódításáról.
Magyarország elvesztése szerkesztés
Mehmed végzetes hibát követett el, amikor hallgatott Kara Musztafa javaslatára, amely nem körültekintően felelevenítette a szulejmáni tervet, a császárváros megkaparintását.[forrás?] Bécs alatt a török kudarcot vallott (1683), Esztergom (1683), illetve Budavár elveszett (1686), a nagyharsányi („második mohácsi”) csatában 1687-ben nagy vereséget szenvedtek a törökök, a velenceiek pedig tengeren arattak győzelmeket.[1]
Sikerek Oroszország ellen szerkesztés
Oroszországgal szemben viszont némi sikert elkönyvelhetett, mert az oroszok, a Szent Liga tagjaként három hadjáratot indítottak a Krím ellen, de a tatárok és a törökök visszaverték.[forrás?] Ez viszont nem ellensúlyozta a nagy vereségeket, amelyek olyan nagy elégedetlenséget keltettek, hogy a fővárosban Szulejmán nagyvezírt megölték,[1] a sereg pedig Mehmed szultánt börtönbe vetette[1] és öccsét, II. Szulejmánt emelte helyébe a trónra.[1]
Családja
Asszonyai
- Emetullah Rábia Gülnus szultána
- Afife szultána
Gyermekei:
Fiai
- II. Musztafa oszmán szultán (1664. február 6. – 1703. december 30.) Gülnustól
- Ibrahim herceg (1665 – 1666) Afifétől
- III. Ahmed oszmán szultán (1673. december 30. – 1736. július 1.) Gülnustól
- Bayezid herceg (1678. december 15. – 1678. december 18.)
- Szulejmán herceg (1681 – 1685)
Lányai
- Hatice szultána (1662 – 1743. május 9.) Gülnustól
- Ümmi szultána (1668 – 1700) Gülnustól
- Fatma szultána (1680 – 1700) Gülnustól
Halála szerkesztés
Mehmed fogságban halt meg 1693. január 6-án.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Mohammed (4.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r Bokor József (szerk.). Török birodalom, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
| Elődje: Ibrahim |
|
Utódja: II. Szulejmán |
| Elődje: Ibrahim |
|
Utódja: II. Szulejmán |
