II. Musztafa oszmán szultán

oszmán szultán (1664-1703)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 12.

II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6.Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még abban az évben elhunyt).

II. Musztafa

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1695. február 6.[1] 1703. augusztus 22.[1]
ElődjeII. Ahmed
UtódjaIII. Ahmed
Életrajzi adatok
UralkodóházOszmán-ház
Született1664. február 6.
Drinápoly
Elhunyt1703. december 29. (39 évesen)
Isztambul
NyughelyeIsztambul
ÉdesapjaIV. Mehmed
ÉdesanyjaEmetullah Rábia Gülnus szultána
Testvére(i)
Gyermekei
II. Musztafa aláírása
II. Musztafa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ifjúsága

szerkesztés

Musztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed és Emetullah Rábia Gülnus szultána fiaként.

Trónra lépése

szerkesztés

Musztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.[1]

A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.[1]

Orosz háború

szerkesztés

A magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.[2][3]

Asszonyai:

Saliha szultána

Şehsuvar szultána

Afife Kadin

Bahitiyar Kadin

Ivaz Kadin

Fülane Kadin

Gyermekei:

Ayse szultána (1696-1752) - Alicenab Kadintól  

Emine szultána ( 1696-1739) - Alicenab Kadintól

Safiye szultána (1696-1778) - Alicenab Kadintól

I.Mahmud oszmán szultán ( 1696-1754) - Saliha szultánától

Rukiye szultána ( 1697-1698) -Saliha szultánától

Szulejmán herceg ( 1697-1697) - Afife Kadintól

Mehmed herceg ( 1698-1703) - Afife Kadintól

III.Oszmán szultán (1699-1757) -Sehusvar szultánától

Hatice szultána ( 1698- 1710) - Bahitiyar Kadintól

Hasan herceg  ( 1699-1733) - Bahitiyar Kadintól

Hüseyn herceg ( 1699-1700) - Bahitiyar Kadintól

Fatma szultána ( 1699-1700) - Saliha szultánától

Selim herceg ( 1700-1700) - Afife Kadintól

Ismihan szultána ( 1700-1700) - Ivaz Kadintól

Ümmügülsüm szultána  ( 1700-1701) - Fülane Kadintól

Zeynep szultána (1700-1705) -Fülane Kadintól

Emetullah szultána ( 1701-1727) - Ivaz Kadin

Ahmed herceg ( 1703-1703) - Afife Kadintól

Trónfosztása, halála

szerkesztés

A kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, ezek fellázadtak és letették a trónról.[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.

A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.

  1. a b c d e f g Bokor József (szerk.). Musztafa (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
  2. Archivált másolat. [2013. július 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 27.)
  3. Mathias Schreiber: Peter der Große: Drang zum Meer, Speiegel-Online, 2012. január 31.


Elődje:
II. Ahmed
Utódja:
III. Ahmed
Elődje:
II. Ahmed
Utódja:
III. Ahmed