Főmenü megnyitása

II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6.Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még abban az évben elhunyt).

II. Musztafa
Mustafa2.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1695. február 6.[1] 1703. augusztus 22.[1]
Elődje II. Ahmed
Utódja III. Ahmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1664. február 6.
Drinápoly
Elhunyt 1703. december 29. (39 évesen)
Isztambul
NyughelyeIsztambul
Édesapja IV. Mehmed
Édesanyja Emetullah Rábia Gülnus szultána
Házastársa
Gyermekei
II. Musztafa aláírása
II. Musztafa aláírása
Osmanli-nisani.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

IfjúságaSzerkesztés

Musztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed és Emetullah Rábia Gülnus szultána fiaként.

Trónra lépéseSzerkesztés

Musztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.[1]

A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.[1]

Orosz háborúSzerkesztés

A magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.[2][3]

CsaládjaSzerkesztés

Asszonyai:

Saliha szultána

Şehsuvar szultána

Afife Kadin

Bahitiyar Kadin

Ivaz Kadin

Fülane Kadin

Gyermekei:

Ayse szultána (1696-1752) - Alicenab Kadintól  

Emine szultána ( 1696-1739) - Alicenab Kadintól

Safiye szultána (1696-1778) - Alicenab Kadintól

I.Mahmud oszmán szultán ( 1696-1754) - Saliha szultánától

Rukiye szultána ( 1697-1698) -Saliha szultánától

Szulejmán herceg ( 1697-1697) - Afife Kadintól

Mehmed herceg ( 1698-1703) - Afife Kadintól

III.Oszmán szultán (1699-1757) -Sehusvar szultánától

Hatice szultána ( 1698- 1710) - Bahitiyar Kadintól

Hasan herceg  ( 1699-1733) - Bahitiyar Kadintól

Hüseyn herceg ( 1699-1700) - Bahitiyar Kadintól

Fatma szultána ( 1699-1700) - Saliha szultánától

Selim herceg ( 1700-1700) - Afife Kadintól

Ismihan szultána ( 1700-1700) - Ivaz Kadintól

Ümmügülsüm szultána  ( 1700-1701) - Fülane Kadintól

Zeynep szultána (1700-1705) -Fülane Kadintól

Emetullah szultána ( 1701-1727) - Ivaz Kadin

Ahmed herceg ( 1703-1703) - Afife Kadintól

Trónfosztása, halálaSzerkesztés

A kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, ezek fellázadtak és letették a trónról.[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.

A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.

JegyzetekSzerkesztés