A karlócai békeszerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán (törökül Karlofça, németül Karlowitz, horvátul Srijemski Karlovci, szerbül Sremski Karlovci – ma Szerbia, Vajdaság). A béke az 16831697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, amely az utóbbiak vereségével zárult. Az aláírók az Oszmán Birodalom, valamint a Habsburg Monarchiát, a lengyel–litván államot, a Velencei Köztársaságot és Oroszországot is magában foglaló Szent Liga voltak. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, Erdélyt és Szlavóniát.

Karlócai béke
A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
A karlóciai béketárgyalások (Ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699)
A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
A szerződés török nyelvű példánya (Velence, Dózse-palota)
Típusa Határozott időtartamra (25 évre) szóló békeszerződés
Aláírás dátuma 1699. január 26.
Aláírás helye Karlóca (Karlowitz)
Aláírók Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Flag of Most Serene Republic of Venice.svg Velencei Közt.
Standard of the Russian Tsar.png Orosz Birodalom
Fictitious Ottoman flag 3.svg Oszmán Birodalom
Nyelvek német, török
A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

A szerződés megkötéseSzerkesztés

1698. október 18-án Savoyai Jenő herceg, császári főparancsnok fegyverszünetet kötött a szultán megbízottaival. Novemberben Karlócán megkezdődtek a tárgyalások a Szent Liga képviselői és a szultán biztosai között. A megbízottak a békeszerződést 1699. január 26-án írták alá, melyet I. Lipót február 16-án erősített meg.[1]

A szerződés tartalmaSzerkesztés

Az oszmán megszállás alatt lévő (korábban litván, majd lengyel) Podólia (ma: Ukrajna) Lengyelországhoz került, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Dalmácia nagy részét és Moreát (Peloponnészosz-félsziget) a Velencei Köztársaság vette birtokba. Az oroszok jogot szereztek az általuk elfoglalt Don-parti Azov erődjének megtartására.

A karlócai békével Magyarország nagy részén megszűnt az oszmán hódoltság, és lehetővé vált az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése. A törökök a (nagyrészt lakatlan) Temesköz és a Szerémség dél keleti részének kivételével minden magyar hódoltsági területről lemondtak, bár a Temesköz jelentős részét Savoyai Jenő herceg vezette császári csapatok már elfoglalták. A békekötés megszabta, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztény alattvalók vallásukat szabadon gyakorolhatják. A felek egymás országában szabadon kereskedhetnek. A foglyokat kicserélik, vagy mérsékelt váltságdíjért szabadon engedik. A határszéli várak jó állapotát fenntarthatják, de újat a felek nem építhetnek. A béke illetve a fegyverszünet 25 évre lett megkötve. A szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket. Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepítette le, a török birodalom belsejében, Nikomédiában (ma İzmit).[2][3]

A béke értékeléseSzerkesztés

„Magyarország nem kapta vissza teljességben régi területét. A Temesköz török kézen maradt. A Királyság állami szuverenitása nem nyert megfogalmazást, a Habsburg-török megállapodás szerint a Fejedelemség, mint önálló állam nem létezett. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a béke olyan áldásaival sem rendelkezhetett önállóan, mint a szabad kereskedelem, a rabcsere, a határvédelem és a török földön élők lelki gondozása. A török veszély sem múlt el: a XVIII. században még három hosszabb-rövidebb török háborút kellett Magyarországnak elszenvednie,” állapítja meg R. Várkonyi Ágnes. „A béke kidolgozásában nem vettek részt magyar politikusok, diplomaták, joggal állapítható meg: „sine nobis de nobis – nélkülünk döntöttek rólunk.”[forrás?]

A temesvári vilajet térképe (1699–1718)
Az aláírás helyszíne (az egykori vezéri sátor) helyén emelt Békekápolna (Kapela mira)


JegyzetekSzerkesztés

  1. Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon. (Históriai mozaikok) Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1986. 388-389. ISBN 963326197X
  2. Tóth, 1997.
  3. Németh, 2015.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Karlócai béke témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés