Főmenü megnyitása

A Don – ókori szkíta neve görögösen Tanaisz (Ταναις); oroszul Дон [Don] – Oroszország egyik folyója. Vízgyűjtő területét tekintve az európai országrész harmadik legnagyobb folyója a Volga és a Káma után.

Don
A Don a Rosztovi területen
A Don a Rosztovi területen
Közigazgatás
Országok Oroszország
Földrajzi adatok
Hossz1950 km
Forrásszint180 m
Vízhozam935 m³/s
Vízgyűjtő terület422 000 km²
Forrás Közép-orosz-hátság, Tulai terület
Torkolat Azovi-tenger, Taganrogi-öböl
é. sz. 47° 34′ 07″, k. h. 40° 51′ 10″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 07″, k. h. 40° 51′ 10″
Elhelyezkedése
Donrivermap.png
A Wikimédia Commons tartalmaz Don témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

A Közép-orosz-hátság északi részén ered. A Tulai, a Lipecki, a Voronyezsi, a Rosztovi és a Volgográdi területen folyik keresztül, és Rosztov-na-Donu alatt, 340 km² területű deltát képezve, ömlik az Azovi-tenger Taganrogi-öblébe. Medrét Kalacs városától 190 km-en át az 1952-ben elkészült, 2600 km² területű Cimljanszki víztározó alkotja.

Alföldi jellegű folyó, esése kicsi, sok kisebb-nagyobb kanyart alkot. Árterülete széles, az alsó szakaszon néhol eléri a 12–15 km-t. A folyó csaknem teljes hosszúságában a jobb oldali partfal magas, a bal part menedékes, lapos. Alsó szakaszán a folyó esése rendkívül csekély, folyása nagyon lassú („Csendes Don”).

Vízgyűjtő medencéje az erdős puszta és a füves puszta övezetében fekszik, ahol kevés a csapadék, ezért vízhozama – a nagy északi folyókhoz viszonyítva – igen kicsi, mindössze 935 m³/s. Az éves vízmennyiség 70%-a a tavaszi áradáskor vonul le. A folyó december elején befagy, és az alsó szakaszon kb. 3 hónap után, a felsőn jóval később enged fel.

A Don nagy része, a torkolattól kb. 1600 km-ig hajózható. Nyáron a sok zátony miatt a megfelelő mélységet kotrással biztosítják.

A Don és a Volga között Kalacsnál 1952-ben megépült hajózható csatorna a Dont is bekapcsolta a Balti-, Kaszpi- és Fehér-tengert összekötő vízi utak rendszerébe.

Az ókori TanaiszSzerkesztés

Ókori görög forrásokban[1] a Don folyó szkíta neve (görögösen) Tanaisz. Vékony Gábor, a rovásírás egyik szakértője, magyar őstörténet-kutató – Hérodotosz, görög történetíró tudósításával ellentétben – másként képzeli el a Don vidékének földrajzi leírását.

Hérodotosz az Olbia városából – Vékony szerint ma Ocsakiv a Dnyeper-öböl bejáratánál – az Urál felé haladó karavánutat leírva elmondja, hogy kelet felé, a Tanaiszon átkelve a szauromaták földje következik. Olyan terület, melyen sem gyümölcstermő, sem vadon tenyésző fa nem nő. E vidéken, a Maiotisztól észak felé, 15 nap járóföldnyi területen laknak a szauromaták, azután pedig a budinok, majd az Oarosz folyón túl 7 nap járóföldnyi pusztaság következik, s a thüsszageták lakóhelye.

Egy másik helyen Hérodotosz elmondja, hogy észak felől, a thüsszageták földjéről négy folyó igyekszik a Maiotisz felé: a Lükosz, az Oarosz, a Tanaisz és a Hürgisz vagy Szürgisz.

Vékony Gábor szerint nevezett folyók ekképpen azonosíthatók: 1) a Donyec felső folyása az Oszkol torkolatáig, 2) az Oszkol és a Donyec az Ajdar torkolatáig, 3)  az Ajdar és a Donyec a Donig, 4) a Don.[2] A Don torkolatvidékéhez nagyjából észak felől érkező „nagyobb folyó”, melynek mindkét partján pusztai növényzet tenyészik, valóban, a Donyec–Ajdar együttese.

Vékony állítását – erősíti meg Róna-Tas András – alátámasztják a növényföldrajzi adatok, feltéve, hogy a szauromaták lakóhelyét a füves pusztára, és nem a félsivatagba akarjuk helyezni. Egyrészt a torkolatánál a Don kelet felől folyik, azon átkelni tehát dél felé lehet. Kelet felé hamar véget ér a füves puszta, és a félsivatag következik, a Don–ManyicsVolga által határolt területen. A füves puszta övezete dél felé, a Manicstól délre, a Kubányig terjed, észak felé pedig a Don jobb partján található. A pusztai övezet azután a Volga–Don-megközelítéstől északra kiterjed a Volgától keletre eső területekre is.[3]

A Tanaisz név – Vékony állítása szerint – eredetileg Danaid volt, s e szó gyöke, a dan-, folyót jelent (avesztai dánu, oszét don). Az -aid–awed szóelem viszont azonosítható az Ajdar nevének első szótagjával. A Dnyeper és a Dnyeszter neve is, teszi még hozzá Vékony, hasonló alapból vezethető le.[4]

A szóban forgó névnek azonban nem kell iráni eredetét feltételezni – folytatja Vékony –, mivel az ótörök teŋ középtörök ten és tin fejleményei is ugyanehhez az eredményhez vezetnek.[* 1]

Jelentősebb mellékfolyóiSzerkesztés

Nagyobb városok, kikötőkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A görögös Tanaisz szó végéről a görögben kötelező névszói toldalékot (-isz) lenyesve Tana alakú szótőhöz jutunk. A nyelvhasonlítás szabályai szerint a képzésük stb. módja szerint rokonított mássalhangzók – jelen esetben t és d – helyet cserélhetnek. Ennélfogva a Don szkíta nevének eredeti alakja Dana lehetett, nem pedig Danaid. A Vékony által említett -aid–awed szóelemre nincs forrásunk, s az Ajdar ókori nevét sem ismerjük. Hasonlóképpen nem tudunk mit kezdeni a töröknek mondott teŋ stb. szóalakkal, illetve Vékony ezzel kapcsolatos fejtegetésével. Vékony az egykori görög gyarmatváros helyét is tévesen jelöli meg. Olbia Pontiké romjai a mai Parutyino tőszomszédságában találhatók. Róna-Tas növényföldrajzi viszonyokra alapozott eszmefuttatása szintén gyenge lábakon áll. Nem a korabeli – 2500 évvel ezelőtti –, hanem a mai állapotokat veszi figyelembe.

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés