Főmenü megnyitása

Róna-Tas András

magyar nyelvész, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja

Róna-Tas András (Budapest, 1931. december 30. –) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar őstörténet, a tibetológia, a turkológia és a mongolisztika területének neves kutatója. Segített megérteni a magyar nyelv és kultúra török elemeit. 1990 és 1992 között a József Attila Tudományegyetem rektora.

Róna-Tas András
Róna-Tas András rektori székfoglaló beszédét adja elő a József Attila Tudományegyetemen
Róna-Tas András rektori székfoglaló beszédét adja elő a József Attila Tudományegyetemen
Született 1931. december 30. (87 éves)
Budapest
Állampolgársága magyar (1989. október 23. – )
Házastársa Veres Éva (1958–)
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
  • nyelvész
  • történész
  • egyetemi oktató
  • orientalista
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1950–1955)
Kitüntetései
A József Attila Tudományegyetem rektora
Hivatali idő
1990 1992
Előd Csákány Béla
Utód Csirik János
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozat
Tudományos publikációk száma 167 (2016. április 7.)[1]
Akadémiai tagság

A Wikimédia Commons tartalmaz Róna-Tas András témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1950-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a frissen átnevezett Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz–orientalisztika szakán, ahol 1955-ben szerzett bölcsész diplomát. Tanárai Ligeti Lajos, Németh Gyula, Ortutay Gyula és Tálasi István voltak. 1958-ban szerzett egyetemi doktori címet tibetisztikai tárgyú disszertációjával. Melléktárgyai a mongolisztika és az egyetemes néprajz volt.

Diplomájának megszerzése után az Akadémiai Kiadó munkatársaként kezdett el dolgozni, ahol az Enciklopédia szerkesztésében segédkezett. 1956-tól az ELTE Belső-ázsiai Intézetében MTA-segédmunkatársként dolgozott. Eközben 1957 és 1958 között első mongóliai expedíciójában vett részt. 1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Központi Katalógusának munkatársa lett, majd 1961-ben osztályvezetőjévé nevezték ki. 1965-ben a Volga-vidéken tesz tanulmányutat, ahol a csuvasok és tatárok között gyűjt nyelvészeti és néprajzi adatokat. 1968-ban a József Attila Tudományegyetemen (JATE, ma: Szegedi Tudományegyetem) tudományos munkatársi megbízást kap. 1973-ban ismét a Volga-vidékre látogatott. 1973-ban megkapta címzetes egyetemi tanári, 1974-ben egyetemi tanári kinevezését és elindítja az ország első egyetemi altajisztikai képzését. 1984-ben az általa alapított önálló altajisztika tanszék vezetője lett. 1990-ben az MTA és a JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának vezetőjévé nevezték ki. Szintén 1990-ben az egyetem rektorává választották. Az egyetemet 1992-ig vezette. 1992 és 1993 között a Magyar Felsőoktatási Egyesületek Szövetsége elnöke volt. 2002-ben professor emeritus lett. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1964-ben védte meg a tibeti és mongol nyelvészetről szóló nyelvtudományok kandidátusi, 1971-ben az altaji nyelvrokonsággal kapcsolatos akadémiai doktori értekezését. Az Orientalisztikai Bizottság és az MTA Szegedi Területi Bizottság tagja lett. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Fontos szerepet vállalt a felsőoktatási akkreditációban. 1992 és 1994 között az Ideiglenes Országos Akkreditációs Bizottság elnöke volt, majd az akkreditációs rendszer megszilárdulásakor az Országos Akkreditációs Bizottság, illetve 2001-ig a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) elnöke volt. 2001 és 2004 között a MAB tiszteletbeli elnöke volt, majd megválasztották a MAB általános alelnökévé. 2006-ban a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság felülvizsgálati bizottságának élére választották meg. A Csuvas Nemzeti Akadémia, a törökországi Atatürk Társaság és a Svéd Királyi Humán Tudományok Társaságának külföldi, a helsinki Finnugor Társaság tiszteleti tagja. A Szent István Akadémia is felvette tagjai sorába.

A Bonni Egyetem (1971–1972, 1985–1986) és a Bécsi Egyetem (1982–1983) vendégprofesszora volt. 1982 és 1989 között a Tibeti Tudományok Nemzetközi Társaság elnökeként is dolgozott, 1994-ben pedig megválasztották az Urál-Altaji Társaság alelnökévé, 2006-ban pedig elnökévé. 1996 és 2004 között az Acta Orientalia című tudományos szakfolyóirat főszerkesztője volt.

A Mindentudás Egyeteme népszerű ismeretterjesztő sorozat keretében tartott előadást 2004. március elsején (Nép és nyelv – A magyarság kialakulása).

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe a tibeti, a mongol és a csuvas nyelv, valamint a magyar őstörténet és magyar nyelv török vonatkozásai.

Jelentős eredményeket ért el a honfoglalás előtti magyar–török kapcsolatok kutatásában, illetve a magyar etnogenezis (etnikai kialakulás) és az államalapítás kérdésében. Fontosak az orientális dialektológiai (nyelvjárástani) kutatásai is. A tibetológia területén a tibeti nyelvtörténet alapjait, a tibeti dialektusok (nyelvjárások) rendszerét és a modern tibeti nyelv fonémáinak alakulását vizsgálta. A mongolisztika területén a dariganga nyelvjárás, valamint a nomád népek néprajzának kérdéseivel és leírásával foglalkozik. Turkológiai kutatásaiban a csuvas nyelv történetét és forrásait, illetve a török nyelvek területén elfoglalt helyét vizsgálja. Emellett az őstörök nyelvi rekonstrukciót (újjáépítést) kutatja.

Több mint háromszázötven tudományos mű szerzője vagy társszerzője ebből száznál több publikációja idegen nyelven jelent meg.

CsaládjaSzerkesztés

1958-ban nősült, felesége Veres Éva orvos, neurológus, az orvostudományok kandidátusa. Házasságukból egy fiúgyermek (Róna-Tas Ákos szociológus, University of California, San Diego), illetve egy leánygyermek (Róna-Tas Ágnes orvos, hematológus) született.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • Nomádok nyomában (1961)
  • The Dariganga Dialect (1961)
  • Tibeto-Mongolica (1966)
  • Thar-pa chen-po (1967)
  • Epigraphica Bulgarica (1973)
  • A nyelvrokonság (1978)
  • Bevezetés a csuvas nyelv ismeretébe (1978)
  • Studies in Chuvash Etimology (1982)
  • Language and History (1986)
  • A csuvas nyelv vázlatos nyelvtana (1987)
  • An Introduction to Turkology (1991)
  • A honfoglalás kori magyarság : akadémiai székfoglaló : 1991. június 10. (1993)
  • A magyarság korai története (1995)
  • A honfoglaló magyar nép (1996)
  • Hungarians and Europe in the Early Middle Ages (1999)
  • Spätformen des zentralasiatischen Buddhismus (2005)
  • The World of the Khazars, New Perspectives. Selected Papers from the Jerusalem 1999 International Khazar Colloquium (szerk., 2007)
  • Kis magyar őstörténet. A magyarok korai története az államalapításig; Balassi, Bp., 2007[2]
  • The world of the Khazars. New perspectives. Selected papers from the Jerusalem 1999 International Khazar Colloquium; szerk. Peter B. Golden, Haggai Ben-Shammai, Róna-Tas András; Brill, Leiden–Boston, 2007 (Handbook of Oriental studies Section eight Central Asia)
  • Róna-Tas András–Berta Árpád: West old Turkic. Turkic loanwords in Hungarian, 1-2.; Harrassowitz, Wiesbaden, 2011 (Turcologica)
  • Tibeto-Mongolica revisited. With a new introduction and selected papers on Tibetan linguistics; Global Oriental, Boston–Leiden, 2014

JegyzetekSzerkesztés

  1. Róna-Tas András publikációs listája. Magyar Tudományos Művek Tára, 2016. április 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
  2. Róna-Tas András: Kis magyar őstörténet. konyvar.hu. (Hozzáférés: 2011. április 3.)

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Róna-Tas András lásd 186. p. ISBN 963-482-037-9
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1970. Szeged, Márta Ferenc – Tóth Károly, 1971. Róna-Tas András lásd 97. p.
  • Néptörténet–nyelvtörténet. A 70 éves Róna-Tas András köszöntése; szerk. Károly László, Kincses Nagy Éva; SZTE, Szeged, 2001