Léva

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 12.

Léva (szlovákul Levice, kiejtése németül Lewenz) város Szlovákiában. A Nyitrai kerület Lévai járásának székhelye. Hozzá tartozik Csánk, Génye, Hontkiskér, Hontvarsány, Horhi és Kereszthegy is.

Léva (Levice)
Léva címere
Léva címere
Léva zászlaja
Léva zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rangváros
PolgármesterJán Krtík[1]
Irányítószám934 01
Körzethívószám00421 (0) 36
Forgalmi rendszámLV
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség31 974 fő (2021. jan. 1.)[2][3]
Népsűrűség571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület60,9963 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 12′ 49″, k. h. 18° 36′ 25″48.213611°N 18.606944°EKoordináták: é. sz. 48° 12′ 49″, k. h. 18° 36′ 25″48.213611°N 18.606944°E
Léva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Léva témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A lévai várjáték
A lévai vár rekonstrukciós rajza
Léva ostroma, 1664 júliusa

A Garam völgyében, Selmecbányától légvonalban 34 km-re délnyugatra, a Selmeci-hegység előterében fekszik.

Nevének eredete

szerkesztés

1347-ben említik először „Leua" néven. Ez a szláv Leva személynévből származik, amely a Lőrinc személynév változata.

Története

szerkesztés

A város az alacsony várdomb körül alakult ki, amelyen korábban kelta erődítmény állott. 1930-ban 72 darabból álló kelta érmeleletet találtak, amely ma a múzeum gyűjteményét gazdagítja.[4] Az 5. század közepén a hun birodalom jelentős hatalmi központja.[forrás?] Az óvárostól északra levő dombon állnak várának romjai. Léváról két helyszínről származnak honfoglaláskori sírleletek, illetve Génye lelőhelyről 1898-ban és 2005-ben kerültek elő leletek.[5] A város egyik legrégibb településhelye azonban a Baratka-domb, ahol 12. századi vár és templom romjai látszanak.

Léva vára a 13. század közepe táján épült, királyi vár, 1270-ben II. Ottokár cseh király hiába ostromolta. Csák Máté ezt is elfoglalta, 1321-ben újra a királyé, ettől kezdve Bars vármegye székhelye. Károly Róbert király a vár előtt fejeztette le Záh Felicián Sebe nevű lányát. 1428-ban Zsigmond király Sárosi László fia Lévai Cseh Péter, macsói bánnak adományozza az ősei által már korábban bírt és általa is birtokolt Lewa várát annak Bars és Hont megyei tartozékaival.[6]

1544-ben Balassa Menyhért hősiesen megvédte a török támadás ellen,[7] de hitszegése miatt kegyvesztett lett és Erdélybe menekült, a várat I. Ferdinánd hadai kemény ostrommal foglalták el. Várnagya volt Thury György, 1560-ban Dobó István kapta meg, aki 1571-ben várkastélyt építtetett a vár alatt, amely ma is áll. 1605-ben Bocskai serege a várost felégetve a várat sikertelenül ostromolta, de később Bethlen Gábor hadai bevették. 1663. november 1-jén kapitánya átadta a falai alatt megjelent nagy török seregnek.

1664-ben De Souches tábornok visszafoglalta, ekkor esett el Koháry István ezredes, akinek emlékművet állítottak.[8] 1665 nyarán ismét ostrom alá vette a török, de De Souches felmentette. 1678-ban Thököly serege foglalta el, majd feladta, de 1685-ben ismét visszafoglalta.

1703. szeptember 17-én Ocskay kurucai vették be, de október 31-én a császáriak visszafoglalták. Rövidesen újra kuruc kézre került. 1708 októberében Heister tábornok serege foglalta el. Nemsokára azonban Vak Bottyán seregei foglalták el, és mivel megerősíteni nem tudták, 1709-ben falait lerombolták. Azóta rom.

1736-ban a városi tisztujítás során a református tisztségviselők nem tették le az esküt a katolikus templomban, s lemondtak. Ezután kimondták, hogy a jövőben kizárják őket az összes hivatalból. A vallási türelmetlenség odáig fajult, hogy 1740-ben a vármegye rendeletéből templomukat lebontották, két harangjukat elvették és az egyiket a katolikus, a másikat pedig a ferencesek templomának tornyában helyezték el. Ugyanúgy lerombolták iskolájukat és a prédikátor házát is. A gyülekezetük által fenntartott ispotályt lefoglalták és eladták.[9]

1810 körül és 1822-ben nagy tűzvész pusztított a városban.[10] Csáky László gróf, országgyűlési képviselő jobbágyainak ingyen megengedte, hogy tarlójáról a szalmát ingyen elvigyék. Innen ered a Csáky szalmája szólás, amikor valami szabad préda. 1885. május 7-én nyitották meg Léván a – Brach Ferenc megyei tisztiorvos kezdeményezésére társadalmi összefogással épült – 2. megyei kórházat (az első Hizéren volt). A kórház első igazgatója 1905-ig Karafiáth Máriusz volt.[11]

 
A lévai vásár, 1938

A trianoni diktátumig Bars vármegye Lévai járásának, 1938 és 1945 között pedig Bars és Hont k.e.e. vármegye székhelye (1944. december 20-án foglalták el a szovjet csapatok).

1945 után a város magyar lakosságának 8%-át deportálták, 9,3%-a elmenekült, túlnyomó többsége pedig reszlovakizált.[12] A szlovák betelepítések, a reszlovakizáció és az 1945 után a szlovák falvakból történő felgyorsuló betelepülés hatására a magyarok aránya 1961-re 16,9%-ra esett vissza. 19912011 között az asszimiláció révén ez az arány tovább csökkent 15,2%-ról 9,2%-ra.[13]

1880-ban 6491-en lakták, ebből 5106 magyar és 778 szlovák anyanyelvű.

1890-ben 7400 lakosából 6282 magyar és 784 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 8488 lakosából 7449 magyar és 785 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 9675-en lakták: 8752 magyar, 688 szlovák és 199 német anyanyelvű.

1919-ben 10 838 lakosából 7405 magyar, 3263 cseh és szlovák, 119 német, 1 ruszin és 50 egyéb nemzetiségű volt. Ebből 7785 római katolikus, 1276 zsidó, 1298 református, 442 evangélikus, 31 görög katolikus és 6 egyéb vallású volt.[15]

1921-ben 10 343 lakosából 6676 magyar, 331 zsidó, 215 német, 2960 csehszlovák, 12 egyéb nemzetiségű és 149 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 12 576 lakosából 4974 magyar, 5956 csehszlovák, 954 zsidó, 214 német és 447 állampolgárság nélküli volt.

1941-ben 12 758-an lakták: 11 763 magyar és 723 szlovák.

1970-ben 16 845 lakosából 2929 magyar, 13 611 szlovák és 240 cseh volt.[16]

1980-ban 26 132 lakosából 4010 magyar, 21 646 szlovák és 357 cseh volt.[17]

1991-ben 33 991 lakosából 28 126 szlovák (82,75%), 5165 magyar (15,2%), 438 cseh (1,1%), 159 cigány (0,5%) és 11 ruszin (0,03%) nemzetiségűnek vallották magukat.

2001-ben 36 538 lakosából 30 997 szlovák (84,8%), 4469 magyar (12,2%), 365 cseh (1%), 146 cigány (0,4%) nemzetiséghez tartozónak mondták magukat.

2011-ben 34 844 lakosából 27 050 szlovák (77,6%), 3202 magyar (9,18%), 229 cseh (0,65%), 153 cigány (0,43%), 38 lengyel (0,1%), 19 morva (0,05%), 12 német (0,03%), 12 bolgár (0,03%), 11 ukrán (0,03%), 7 orosz (0,02%), 5 horvát (0,01%), 4 ruszin (0,01%), 3 szerb (0,008%), 2 zsidó (0,005%), 64 egyéb (0,18%) és 4033 ismeretlen nemzetiségű lakta (11,5%).

2021-ben 31 974 lakosából 26 652 szlovák (83,36%), 2644 magyar (8,27%), 195 cseh (0,61%), 124 cigány (0,39%), 33 ukrán (0,1%), 29 lengyel (0,09%), 16 bolgár (0,05%), 14 német (0,04%), 7 morva (0,02%), 7 horvát (0,02%), 5 ruszin (0,02%), 5 szerb (0,02%), 5 zsidó (0,02%), 66 egyéb (0,21%) és 2071 ismeretlen nemzetiségű lakta (6,48%). [18]

Nevezetességei

szerkesztés
  • 13. századi várának romjai a várostól északra emelkedő dombon állnak. Az 1970-es évek kezdetén még három rovásírásos kőtömb volt a vár egy azóta elbontott falában.
  • 12. századi várának maradványai a Baratka-dombon láthatók.
  • Barokk plébániatemplom. 1645-ben került újra a katolikusokhoz, új védőszentje Szent Mihály arkangyal lett. 1696-ban a lévai tűzvészben leégett a templom is. Az 1772-es tűzvészben még a harangok is megolvadtak. Az 1780-as években Esterházy Miklós herceg építtette újjá. Faharanglábja 1831-ben kapott új harangokat (5), majd 1896-ban Toronyépítő Egyletet hoztak létre. Közadakozásból 1902-ben kettős kőtornyot építettek.[19] A templom kriptájában temették el Kollonich Siegfriedet.[20]
  • Ferences temploma és kolostora reneszánsz stílusban épült, majd barokk stílusban átépítették, később a piaristáké lett.
  • Református temploma is barokk stílusú, 1785-1788 között épült. Faharanglábja volt, 1808-ban a templommal együtt leégett.[21] Két harangját 1916-ban a hadsereg elkobozta. Az új harangokat Budapesten Szlezák László harangöntő mester készítette 1923-ban. A kisebbik 170 kg-os harangot 1943-ban ismét be kellett szolgáltatni. A H hangon szóló, 435 kg-os nagyharang átvészelte a háborút. A kisebbik harangot 2008-ban pótolták, az E hangon szóló 145 kg-os harang az őrbottyáni Gombos Miklós alkotása. 2007 októberében emléktáblát avattak a Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben Csehországba deportált, valamint a Magyarországra kitelepített felvidéki magyarság tragikus meghurcoltatásának emlékére. Az emléktáblát Erdélyi Géza szlovákiai református püspök avatta fel. A templom előtt a lévai gályarab prédikátoroknak, Czeglédi Péternek és Rimaszombati Kis Jánosnak állított emlékkő áll, amelyet 2016. április 30-án avattak fel.[22]
  • Főterén 1945 októberében emlékművet emeltek a szovjet Vörös Hadseregnek. A 18,5 m magas, mészkőlapokkal borított obeliszket Taby Ica lévai szobrász tervei alapján építették. Oszlopfőjéről 1991-ben távolították el a kommunista jelképeket.[23]
  • Lévai Vadásznapok
  • Barsi Múzeum

Híres emberek

szerkesztés

Itt született

szerkesztés

Itt hunyt el

szerkesztés
  • Itt tanított Horváth Adolf János (1870-1945) tanár, Szob és környéke régészeti emlékeinek kutatója, a Börzsöny Múzeum kiállítási anyagának megalapozója.
  • Itt tanított Alaksza Ambrus (1903-1983) költő, műfordító, kritikus.

Itt tanult többek között:

  • Baross Gábor (1848-1892) magyar gazdaság- és közlekedéspolitikus.
  • Gyürky Gyula (1860–1949) bányamérnök.
  • Loczka József (1855-1912) magyar ásványkémikus (mineralógus), a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának igazgató őre
  • Matis Gyula (1894-1973) pedagógus, tanfelügyelő, természetvédő.
  • Pálmay József (1863–1928) genealógus. Udvarhely vármegye múzeumának titkára.
  • Tuba Károly (1879-1958) költő, író, újságíró.

Testvértelepülések

szerkesztés
  1. (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050.  
  2. https://www.scitanie.sk/obyvatelia/zakladne-vysledky/struktura-obyvatelstva-podla-narodnosti/OK/SK0232/OB
  3. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  4. levice.sme.sk
  5. Pölhösová, M. 1991: Kostrový hrob z 10. storočia na Ludanskej ulici v Leviciach. AVANS 1989, 83; Nevizánszky GáborProhászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 52-53.
  6. DLDF 71946.
  7. [1] Tinódi Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág, és Murán várának megvevése (1549)
  8. [2] Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története
  9. Bakó István: Léva. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség; Kovács Teofil 2018: A lévai református templom lerombolása Szilágyi Sámuel levele alapján. Új nézőpont 5/1, 59.
  10. Makkai 1987, 25.
  11. RNDr. PhMr. Ernest Alt, Eugen Bába, MUDr. Ladislav Huljak: Dejiny levickej nemocnice 1885-1985, OÚNZ Levice, 1985, magyar összefoglalóval
  12. Popély Árpád: A Lévai járás etnikai arculata
  13. Szlovák népszámlálási adatok, 1991, 2011
  14. Archivált másolat. [2019. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
  15. A városi monográfia hibásan a következő adatokat közli: 10 338 lakosából 6763 magyar, 2985 csehszlovák, 337 zsidó, 230 német és 23 egyéb. Ebből 7139 római katolikus, 1361 zsidó, 1330 református és 398 evangélikus vallású volt (2016 Levice – monografia mesta. 91.)
  16. Gyurgyík 2017 43. oldal
  17. Gyurgyík 2017 101. oldal
  18. Počet obyvateľov podľa národnosti v obciach v okrese Levice k 1. 1. 2021. [2022. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 21.)
  19. Balogh Ilona 1935: Magyar fatornyok. Budapest, 121; 1903 Bars vármegye. Budapest, 139-140; A lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplom nem mindennapi története
  20. emlekhelyek.csemadok.sk
  21. Sz. Kiss Károly 1879: Monografiai vázlatok a barsi ref. esperesség multja s jelenéből. Pápa, 298.
  22. Pásztor Péter: Czeglédi Péter Napok: Emléktáblát avattak a református gályarab prédikátornak (magyar nyelven). felvidek.ma, 2016. május 2. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
  23. Múlt-kor történelmi portál
  • Haiczl Kálmán 1932: Léva története a XVI. sz. végéig. Léva
  • Haiczl Kálmán 1933: Léva története a XVII. században. Léva
  • Vojtech Ondrouch 1937: "Barbarské" mince z Levíc. Bratislava XI, 16-22.
  • Jan Filip 1956: Keltové ve střední Evropě. Praha, tab. XCIX: 10.
  • Randík, A.: Ornitologické poznámky z rybníkov pri Leviciach. Sborník prác z ochrany prírody v Západoslovenskom kraji. Bratislava, 1962, 103-107. o.
  • Sándor Károly 1964: A lévai vár történetéből. Új Ifjúság 13/27. (1964. július 7.)
  • Ľudmila Kraskovská 1964: Datovanie ranohistorických a historických pamiatok mincami. Sborník SNM - História 4, 118.
  • Hamar Kálmán 1971: A Barsmegyei Népszava és a Garam-vidéki lapok 1919-ben, valamint a lévai direktórium tevékenysége. Irodalmi Szemle 1971/10.
  • Réti László 1973: A Magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecsétjeik. Budapest, 114
  • Behula, Pavol 1973: Z dejín Levíc po roku 1918
  • Ondrej Ožďáni: Nové praveké a včasnodejinné nálezy v Leviciach. AVANS 1975, 172-173.
  • Zoltán Drenko 1976: Archeologický výskum Levického hradu. Zbor. SNM – História 16, 113-126.
  • Sándor, Karol 1980: Z dejín levických cechov.
  • Dejiny levickej nemocnice 1885–1985
  • Makkai László 1987: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból. 24-25.
  • Sándor, Karol 1991: Levice – Z dejín mesta a múzea – A város és a múzeum történetéből
  • Pálffy Géza 1995: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. Hadtörténelmi Közlemények 108, 162-163.
  • Beata Suchánska 1998: História piaristického gymnázia v Leviciach (1815-1919). Zborník Tekovského múzea v Leviciach III, 55-88.
  • Korpás Zoltán 1999: Egy spanyol zsoldosvezér levelei a XVI. század közepén vívott magyarországi háborúkról. Adalékok Bernardo de Aldana magyarországi tevékenységéhez (1548–1552). Fons 6/1-2
  • Kopčeková, Monika - Bielich, Mário - Čurný, Marián 2007: Záchranný archeologický výskum na Námestí hrdinov v Leviciach. AVANS, 2005, 104-107. és 240. o.
  • Jarmila Bátovská: Schoellerovci a Levice. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Šľachtici v Leviciach v dobe Esterházyovcov. Forum Historiae, 2008/2.
  • Dóka Klára: Lévai nemesek az Esterházy család birtoklása idején. In: Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére, 2008
  • I. Rusina a kol. (Ed.) 2009: Renesancia – Dejiny slovenského výtvarného umenia. Bratislava. ISBN 978-80-8085-940-4
  • 2010 Levice - monografia mesta.
  • 2011 Synagóga v Leviciach. Pamiatky a múzeá 60/4, 23-27
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 178-179, 188, 193.
  • Mihálová, N. 2013: Politický vývoj v Leviciach v čase vzniku prvej Československej republiky. Acta Musei Tekovensis Levice IX, 50-59.
  • Marta Švoliková 2014: Maďarské protižidovské zákonodarstvo a jeho dosahy - Príklad židovskej komunity v Leviciach. In: M. Fialová (zost.): Protižidovské zákonodarstvo na Slovensku a v Európe.
  • Mihálová, N. 2015: Bitka pri Leviciach a mesto Levice na medirytinách zo 17. storočia v zbierkach Tekovského múzea v Leviciach. Acta Musei Tekovensis Levice X.
  • Pilinský, P. 2015: Židovská populácia mesta Levice podľa údajov z celonárodného sčítania 1869. Acta Musei Tekovensis Levice X.
  • Tolnai Csaba 2015: Levice na starých fotografiách - stratené mesto.
  • Novák Margaréta 2016: Myšlienky na margo jednej brány. In: Zborník z II. medzinárodnej konferencie Modrý Kameň, september 2014 - Valentín Balaša a jeho doba - historické súvislosti.
  • Gyurgyík 2017: Gyurgyík László. Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján (2017) 
  • Novák Margaréta 2018: A lévai nőegylet története. In: Musaeum Hungaricum 7, 25-32.
  • F. Romhányi Beatrix 2019: A középkori magyar plébániák és a 14. századi pápai tizedjegyzék. Történelmi Szemle LXI/3, 343.
  • Prohászka Péter - Alois Stuppner 2019: Bemerkungen zu einer Tonlampe des C. Atilius Vestalis aus Levice: In: Salve, Edvarde!
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 52-53.
  • 2020 Zsigmondkori Oklevéltár XIV. 1427. Budapest, No. 639.

További információk

szerkesztés