Illés (település)
Illés (1891-ig Illia, szlovákul Ilija) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában.
Illés (Ilija) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Besztercebányai | ||
Járás | Selmecbányai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1266 | ||
Polgármester | Milan Jokel | ||
Irányítószám | 969 03 | ||
Körzethívószám | 045 | ||
Forgalmi rendszám | BS | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 350 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 32 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 497 m | ||
Terület | 10,63 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 25′ 11″, k. h. 18° 54′ 02″48.419636°N 18.900622°EKoordináták: é. sz. 48° 25′ 11″, k. h. 18° 54′ 02″48.419636°N 18.900622°E | |||
Illés weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Illés témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Fekvése
szerkesztésSelmecbányától 4,5 km-re délre fekszik, országúton csak Selmecbányán át közelíthető meg.
Északról Selmecbánya, délnyugatról Bacsófalva, délről Berencsfalu és Béld, keletről pedig Szentantal községgel határos.
Története
szerkesztésA község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a korai bronzkorban éltek emberek, később a laténi kultúra települése állt itt.
A falut 1266-ban "Sanct Egid" néven említik először, eredeti neve ugyanis temploma védőszentje után "Szentegyed" volt. 1504-ben "Ilesfalwa", 1558-ban "Illia" néven szerepel az írott forrásokban. A Hont-Pázmány nemzetség, majd a Csáky család birtoka. 1347-ben Nagy Lajos király oklevelében "Scenthegud" néven szerepel. A 16. században a litvai és a csábrági, majd a szitnyai váruradalom része. 1540-ben 11 és fél portát számláltak a faluban.
1548-ban a Balassáké, majd a 18. századtól a Koháry család birtoka, lakói főként mezőgazdasággal, erdei munkákkal, kézművességgel foglalkoztak. 1715-ben 26 adózó háztartása volt. 1828-ban 59 házában 355 lakos élt, akik erdei munkákkal, szénégetéssel, a 20. század elejétől bányászattal, szövéssel foglalkoztak.
A határában álló Szitnya vára a 13. század közepén a bányavárosok védelmére épült. A 16. században Balassa Menyhért hírhedt rablófészke volt, melyet 1547-ben Salm császári serege ostrommal elfoglalt. Ezután a Pálffyak és a Koháryak birtoka. A kuruc harcokat követően lerombolták, így a szabadságharcban már nem volt szerepe.
Vályi András szerint "ILLIA. Tót falu Hont Vármegy. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selymetzhez fél mértföldnyire, Szent Antalhoz 1 órányira, és annak filiája, földje terméketlen, sovány, nagyobb részént, erdőség a’ határa; többnyire a’ Bányákból való munkából, és szekerezésből élnek."[2]
Fényes Elek szerint "Illia, (Sz. Egyed), tót falu, Honth vmegyében, Sz. Antal mellett: 398 kath., 3 evang. lak. Nagy erdő. F. u. h. Coburg. Ut. p. Selmecz."[3]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.
Népessége
szerkesztésA falunak 1910-ben 606, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2011-ben 340 lakosából 321 szlovák.
Nevezetességei
szerkesztés- A falutól délnyugatra 2,5 km-re, egy 1009 m magas hegy tetején láthatók Szitnya várának romjai.
- A falunak román stílusú műemléktemploma van. A templom a 13. század első felében épült, főoltára 17. századi. Pieta és Madonna szobra 15. századi műalkotás. Eredeti gótikus táblaképeit a turócszentmártoni múzeum őrzi.
Külső hivatkozások
szerkesztés- Hivatalos oldal Archiválva 2011. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Községinfó
- Illés Szlovákia térképén
- Regionalnenoviny.sk
- Képek és angol szöveg a várról
- E-obce.sk
- [1] Tinódi Sebestyén: Szitnya, Léva, Csábrág, és Murán várának megvevése (1549)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
szerkesztés- Milan Hanuliak 1996: Stredoveké nálezy z Ilije a ich význam. Študijné zvesti 32.
- Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
- Maksay Ferenc 1959: Urbáriumok XVI–XVII. század. Budapest, 296 nn.