Főmenü megnyitása

Hont vármegye

Hont vármegye (szlovákul és németül: Hont; latinul: Hontiensis, Honthiensis, Hontensis, Honthum) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részén. A vármegye legnagyobb része ma Szlovákiához, kis része Magyarországhoz tartozik.

Hont vármegye
Hont vármegye címere
Hont vármegye címere

Központ Hont, Korpona, Ipolyság
Népesség
Népesség 132 500
Nemzetiségek magyarok, szlovákok, németek
Földrajzi adatok
Terület2 633  km2
Térkép
Hont vármegye térképe
Hont vármegye térképe
Hont vármegye domborzati térképe
Hont vármegye domborzati térképe
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hont vármegye témájú médiaállományokat.
Hont vmegye az első katonai felmérés térképén, 1780 körül
Hont vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Névadója és első ispánja Hont-Pázmány nemzetség egyik névadó őse, Hont (Hunt) lovag.[1]

Tartalomjegyzék

FöldrajzaSzerkesztés

A vármegye területének legnagyobb része hegyes, csak az Ipoly völgyében található síkság. A hegységek az Északi-Kárpátok csoportjai, a Selmecbányai-hegység, az Osztroski-hegység. Északról Bars és Zólyom vármegyék, keletről Nógrád vármegye, délről Esztergom és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék, nyugatról pedig Bars és Esztergom vármegyék határolták.

TörténelemSzerkesztés

Hont vármegye a 11. században vált le a vele szomszédos Nógrád vármegyétől. Az 1300-as évek elején hozzácsatolták a Kis-Hont nevű régiót, amely 1802-ig volt része, akkor egyesült Gömörrel és létrejött Gömör és Kis-Hont vármegye, amelynek székhelye Rimaszombat lett.

1552 és 1685 között a vármegye az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt és a Nógrád szandzsákhoz tartozott.

1920-ban a vármegye északi, nagyobb része Csehszlovákiához került, a déli rész továbbra is Magyarországnál maradt. A Csehszlovákiához tartozó rész 1923-ig önálló megyeként tovább működött, 1923–1928 között Zólyom megyéhez tartozott, 1928 után viszont megszűntek a megyék Szlovákia területén. A Magyarországhoz tartozó rész először tovább működött Nagymaros székhellyel, majd 1923-tól 1938-ig Nógrád és Hont k.e.e. vármegye része volt.

Az első bécsi döntés 1938-ban Hont területének nagy részét Magyarországnak ítélte, ekkor jött létre Bars és Hont k.e.e. vármegye, amely 1945-ig létezett. A Csehszlovákiánál, majd Szlovákiánál maradt rész az 1938-ban az 1928 előtti Zólyom megye helyébe lépő Garam megye része lett.

A második világháború után helyreállt az 1938 előtti országhatár, és a magyarországi rész Nógrád-Hont vármegye része lett, majd nagy része 1950-től Pest megyébe olvadt be.

KözigazgatásSzerkesztés

Hont vármegye a 20. század elején hat járásra volt felosztva:

A megyéhez tartozott ezen kívül Korpona rendezett tanácsú város.

LakosságSzerkesztés

1896-ban összesen 132 500 lakosa volt, ebből:

A vármegyében nem volt szlovák iskola, csak magyar.[3][4]

Főispánok 1525-ig[1]Szerkesztés

1001 – Hont (Hunt), 1156 – German, 1237 – 1239 - Lukács, 1247 – Márk, 1267 előtt - 1267 – Péter, 1269 – Hedrik, 1275 – 1278 – Demeter, 1291 – 1292 – Bogomér, 1298 – János, 1300 – Kemin curialis comes, első oklevél, 1313 – Péter, 1322 – Márk, 1322 – 1325 – Balázs, 1328 – János, 1329 – 1340 – Miklós, 1340 – 1346 – Moronchuk, 1350 – 1359 – Gilétfi Domonkos, 1375 – Nelepec fia Iván, 1376 – 1385 – Balázs, 1379 – Treutel János, volt szörényi bán, 1389 – Szécsényi Frank és Simon, 1396 – Miklós, 1406 – Tar Lőrinc, 1409 – Gyarmathy László, 1437 körül – Arani Miklós, 1454 – Szécsényi László, 1506 – 1510 – Szoby Mihály,

Alispánok 1525-ig[1]Szerkesztés

1325 – Cholnok, 1332 – János, 1343 előtt – Orrós Miklós, 1344 – János, 1347 – 1348 – Pál, 1351 – 1353 – Demeter, 1355 – Imre, 1361 – 1365 – Kürthy Antal, 1367 – Leszenyei Chako Pál, 1369 – Kürthy Antal, 1372 – Mata fia Miklós, 1382 – Bank, 1392 – 1393 – Muslay Jakab, 1404 – Rohman Imre, 1406 – 1407 – Gyallay Pál, 1408 – Koth Miklós, 1410 – Gyallay Pál 1411 – 1413 – Koth Miklós, 1414 – Fejes János és Maróthy János, 1417 – Fejes János és Szudy Zsigmond, 1418 – Szalatnay János, Thury Domonkos, Szudy Zsigmond, 1423 – Kürthy András és Szudy Zsigmond, 1424 – Szekellőy János és Szalatnay Simon, 1426 – Sáffár Tamás és Valkay János, 1427 – M...tha István és Szenterzsébeti Imre, 1427 – Valkay János, 1429 – 1430 – Berneczei Simon, 1431 – Piry Miklós, 1431 – 1432 – Szenterzsébeti Imre, 1434 – Szügyi Orbonáz András, Piry Miklós, 1436 – Csehy Balázs, 1437 – Hathy Ferenc és Libercsey Simon, 1438 – Balasethy Nagy Pál, 1447 – Kéry Benedek, 1448 – Balogi Lökös Simon és Simonyi György, 1450 – Kormos Ambrus, Darasy Péter, Dalyo Mihály, 1451 – Kormos Ambrus, Dersenyey Miklós, Dalyo Mihály, 1454 – 1455 – Szelényi Tamás és Zsembery Gergely, 1457 – Küstössy Zarka Gergely, 1462 – Dalyo Mihály, Csehy Miklós, 1462 – 1464 – Csehy Miklós, Királyfiay Péter, 1464 – Csehy Miklós, Horhy Miklós, 1465 – Csehy Miklós, Palásthy Domonkos, 1465 – 1466 – Maróthy György, 1467 – 1468 – György, Leszenyei Chako Pál, 1467 – 1471 – Deméndy Péter, 1472 – Nyéky Imre, 1473 – Nyéky Imre, Bory Osvald, 1474 – Nyéky Imre, 1475 – Nyéky Imre, Varsányi Benedek, 1478 – Darasy Simon, 1479 – 1484 – Darasy Simon, Csery Miklós, 1484 – Csery Miklós, Maróthy Péter, 1486 – Dalmadi Horváth János, Kürthy Uriel, 1486 – 1490 körül - Dalmadi Horváth János, Leszenyei Chako János, 1491 – Luka György, 1492 – Luka György, Kalonday György, 1493 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1494 – Csery Antal, Palásthy Paska János, Baloghy István, 1495 – Csery Antal, Palásthy Paska János, 1496 – Csery Antal, 1497 – Csery Antal, Baloghy István, Piry Bertalan, 1498 – Palásthy Paska János, 1499 – 1501 – Kalonday György, Teszéry Péter, 1502 – 1503 – Kalonday György, Baloghy István, 1504 – 1510 – Kalonday Péter, Csehy Joakim, Teszéry Péter, 1511 – 1513 – Kóváry Pál, 1516 – Szalatnay Jakab, 1516 – 1522 – Kóváry Pál, Sipeky László, 1523 – 1525 – Kóváry Pál,

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt, Magyar Országos Levéltár, Akadémia Kiadó, Budapest, 1971
  2. Apponyiho školské zákony. In: Encyklopédia Slovenska I. zväzok
  3. szerk.: Apponyi: Magyar Katolikus Lexikon > L > Lex Apponyi 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés