Szlovákok

	Szlovákok
	Anton Bernolák • Ľudovít Štúr • Andrej Hlinka • Štefan Banič • Jozef Miloslav Hurban • Stodola Aurél • Kollár Ádám Ferenc • Milan Hodža • Hviezdoslav • Milan Rastislav Štefánik • Gustáv Husák • Alexander Dubček
	Teljes lélekszám
	6 millió
	Régiók
	Szlovákia 4 352 775
	Lélekszám régiónként
Régió	Fő
Egyesült Államok	810 000
Csehország	200 000
Kanada	100 000
Egyesült Királyság	90 000
Szerbia	52 750
Magyarország	29 647
Németország	25 200
Argentína	22 500
Románia	17 226
Franciaország	16 000
Olaszország	15 000
Ausztrália	12 000
Írország	10 801
Ausztria	10 500
Ukrajna	6397
Horvátország	4712
Belgium	4000
Brazília	3000
Chile	2300
Lengyelország	2000
Hollandia	1800
Spanyolország	1600
Izrael	1500
Dél-afrikai Köztársaság	800
	Nyelvek
	szlovák
	Vallások
	katolicizmus; protestantizmus; ortodox keresztény;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovákok témájú médiaállományokat.

A szlovákok (régiesen: tótok) szlovák nyelvet beszélő nyugati szláv népcsoport.

A szlovákok története Szerkesztés

A magyar és szlovák történészek között komoly viták vannak arról, hogy a történelmi Magyarországon belül mikortól és milyen értelemben beszélhetünk szlovákokról.

Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.

A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok.

Az osztrák-magyar kiegyezést követően a magyar politikai elit, de főként a kormány magatartása a nemzetiségek kérdésében azt eredményezte, hogy a monarchia végnapjaira nem maradt egyetlen szlovák politikus, illetve gondolkodó sem, aki kiállt volna a Magyar Királyság mellett. A szlovák anyanyelvű nemesség nagyrészt elmagyarosodott, kisebb részt szlovák érzelmű maradt a monarchia szétesése után is.^[6]

Év	Az ország lakossága 1919-ig Magyar Királyság 1920-1938, 1945-1993 Csehszlovákia 1993-tól Szlovákia	Szlovákok száma az országban (%)	Kimutatott növekedés / fogyás az előzőhöz képest (%)
1850^[7]	9 580 ezer (Mk)	1 729 ezer^[8] (18)	-
1869	(Mk)	()	()
1880	13 749 603 (Mk)	1 864 529 (11,9)^[9]	()
1890	15 261,8 ezer^[10] (Mk)	()	()
1900	16 838 255 (Mk)^[11]	2 002 165 (11,9)^[12]	()
1910	18 264 533 (Mk)^[13]	1 946 357 (10,7)^[14]	()
1919	2 940 ezer (Szk)	1 940 980 ()	()
1921	13 607 385 (Csszk)^[15] 2 993 859 (Szk)	()	()
1930	3 324 111 (Szk)	()	()
1950	3 442 317 (Szk)	(86,6)	()
1961	4 174 046 (Szk)	(85,3)	()
1970	4 537 290 (Szk)	(85,5)	()
1980	4 991 168 (Szk)	4 317 008 (86,5)	()
1991	5 274 335 (Szk)	4 519 328 (85,7)	()
2001	5 379 455	4 614 854 (85,8)	()
2011	5 397 036	4 352 775 (80,7)	()

Lásd még: A népesség etnikai összetételének változása Felső-Magyarországon (1495-1910) és Szlovákia mai területén (1880-1991)

Szlovákok kisebbségben Szerkesztés

2002-ben a szerbiai Vajdaságban 56 000 fő vallotta magát szlováknak. A vajdasági szlovákok központja Petrőc (szlovákul: Báčsky Petrovec, szerbül: Bački Petrovac), a további települések: Dunagálos, Kölpény, Pincéd, Liliomos, Bácsújfalu, Kiszács, Antalfalva, Nagylajosfalva, Újsándorfalva, Istvánvölgy, Aradi, Nagyerzsébetlak, Ópazova, Lúg, Ljuba, Szalánkeménszőlős stb.

Magyarországon a 2001-es népszámláláshoz kapcsolódó kérdőív szerint közel 18 000 szlovák él. Nagy részük a Pilis térségében és Békésben. A magyarországi szlovákok kulturális központja Békéscsaba, ahol szlovák konzulátus is található.

Horvátországba a 19. század végén és a 20. század elején költöztek, főleg Szlavóniába és Baranyába. A legnagyobb szlovák települések Szlavóniában: Josipovac és Jurjevac; Jelisavac, Markovac és Ledenik; Miljevci; Pakrac és Lipovljani. Ezen kívül még vannak kisebb szlovák települések: Zokov Gaj és Kneževac. Több város környékén is élnek szlovákok: Zágráb, Újlak, Eszék, Fiume, Soljani, Radoš. 2001-ben 4712 fő vallotta magát szlováknak Horvátországban.^[16]