A szlovákok (szlovákul: slovenský, régiesen: tótok) szlovák nyelvet beszélő nyugati szláv népcsoport. Szlovákiában etnikai többséget alkotó nép, emellett Szlovákia államalkotó népcsoportja.

Szlovákok
Anton Bernolák • Ľudovít Štúr • Andrej Hlinka • Štefan Banič • Jozef Miloslav Hurban • Stodola Aurél • Kollár Ádám Ferenc • Milan Hodža • Hviezdoslav • Milan Rastislav Štefánik • Gustáv Husák • Alexander Dubček
Anton BernolákĽudovít ŠtúrAndrej HlinkaŠtefan BaničJozef Miloslav HurbanStodola AurélKollár Ádám FerencMilan HodžaHviezdoslavMilan Rastislav ŠtefánikGustáv HusákAlexander Dubček
Teljes lélekszám
6 millió
Régiók
 Szlovákia 4 352 775
Lélekszám régiónként
Régió
 Egyesült Államok810 000
 Csehország200 000[1]
 Kanada100 000
 Egyesült Királyság90 000
 Szerbia52 750[2]
 Magyarország29 647[3]
 Németország25 200
 Argentína22 500
 Románia17 226[4]
 Franciaország16 000
 Olaszország15 000
 Ausztrália12 000
 Írország10 801[5]
 Ausztria10 500
 Ukrajna6397
 Horvátország4712
 Belgium4000
 Brazília3000
 Chile2300
 Lengyelország2000
 Hollandia1800
 Spanyolország1600
 Izrael1500
 Dél-afrikai Köztársaság800
Nyelvek
szlovák
Vallások
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovákok témájú médiaállományokat.

Jelentős szlovák él kisebbség él Ausztriában, Horvátországban, Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában. Ezenkívül bevándorlóként jelentős számú szlovák él Amerikában.

A szlovák népnév eredete szerkesztés

A "Slavus kifejezés szerepel 13.századi dokumentumokban, Szlovákia területére utal.[6] A magyar és szlovák történészek között komoly viták vannak arról, hogy a történelmi Magyarországon belül mikortól és milyen értelemben beszélhetünk szlovákokról. Valószínűleg a szlovák népnév a 15.-dik században lett használatos. Egyes vélemények szerint a Szlovo (jelentése: szó) szóból ered, azonban sokkal inkább lehetséges hogy a szláv népnév egy változata.

Magyarországon a szláv népcsoportokat rendszerint a tót kifejezéssel illették, ezáltal a szlovák népességet is így nevezték meg. Az elnevezés egyes kutatók szerint a tauta (a litván nyelvben jelentése nép) szóra vezethető vissza.[7]

A szlovákok nők esetén a slovenska míg férfiaknál a slovenský szóval illetik magukat.

A szlovákok története szerkesztés

Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.

A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok.

Az osztrák-magyar kiegyezést követően a magyar politikai elit, de főként a kormány magatartása a nemzetiségek kérdésében azt eredményezte, hogy a monarchia végnapjaira nem maradt egyetlen szlovák politikus, illetve gondolkodó sem, aki kiállt volna a Magyar Királyság mellett. A szlovák anyanyelvű nemesség nagyrészt elmagyarosodott, kisebb részt szlovák érzelmű maradt a monarchia szétesése után is.[8]

Év Az ország lakossága
1919-ig Magyar Királyság
1920-1938, 1945-1993 Csehszlovákia
1993-tól Szlovákia
Szlovákok száma az országban
(%)
Kimutatott növekedés / fogyás
az előzőhöz képest (%)
1850[9] 9 580 ezer (Mk) 1 729 ezer[10] (18) -
1869 (Mk) () ()
1880 13 749 603 (Mk) 1 864 529 (11,9)[11] ()
1890 15 261,8 ezer[12] (Mk) () ()
1900 16 838 255 (Mk)[13] 2 002 165 (11,9)[14] ()
1910 18 264 533 (Mk)[15] 1 946 357 (10,7)[16] ()
1919 2 940 ezer (Szk) 1 940 980 () ()
1921 13 607 385 (Csszk)[17]
2 993 859 (Szk)
() ()
1930 3 324 111 (Szk) () ()
1950 3 442 317 (Szk) (86,6) ()
1961 4 174 046 (Szk) (85,3) ()
1970 4 537 290 (Szk) (85,5) ()
1980 4 991 168 (Szk) 4 317 008 (86,5) ()
1991 5 274 335 (Szk) 4 519 328 (85,7) ()
2001 5 379 455 4 614 854 (85,8) ()
2011 5 397 036 4 352 775 (80,7) ()

Lásd még: A népesség etnikai összetételének változása Felső-Magyarországon (1495-1910) és Szlovákia mai területén (1880-1991)

Szlovákok kisebbségben szerkesztés

 
A szlovákok elterjedése a Vajdaságban

2002-ben a szerbiai Vajdaságban 56 000 fő vallotta magát szlováknak. A vajdasági szlovákok központja Petrőc (szlovákul: Báčsky Petrovec, szerbül: Bački Petrovac), a további települések: Dunagálos, Kölpény, Pincéd, Liliomos, Bácsújfalu, Kiszács, Antalfalva, Nagylajosfalva, Újsándorfalva, Istvánvölgy, Aradi, Nagyerzsébetlak, Ópazova, Lúg, Ljuba, Szalánkeménszőlős stb.

Magyarországon a 2001-es népszámláláshoz kapcsolódó kérdőív szerint közel 18 000 szlovák él. Nagy részük a Pilis térségében és Békésben. A magyarországi szlovákok kulturális központja Békéscsaba, ahol szlovák konzulátus is található.

Horvátországba a 19. század végén és a 20. század elején költöztek, főleg Szlavóniába és Baranyába. A legnagyobb szlovák települések Szlavóniában: Josipovac és Jurjevac; Jelisavac, Markovac és Ledenik; Miljevci; Pakrac és Lipovljani. Ezen kívül még vannak kisebb szlovák települések: Zokov Gaj és Kneževac. Több város környékén is élnek szlovákok: Zágráb, Újlak, Eszék, Fiume, Soljani, Radoš. 2001-ben 4712 fő vallotta magát szlováknak Horvátországban.[18]

Élnek szlovákok Románia partiumi részén is, itteni központjuk Nagylak.

A mai szlovákok őseinek genetikája szerkesztés

Vladimír Ferák, a Pozsonyi Károly Egyetem Természettudományi Karának Molekuláris Biológiai Tanszékének tanárának kutatásai szerint: a szlovák lakosság csaknem 85%-ának "genetikai gyökerei" a fiatalabb paleolitikumba, azaz 20-50 ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza.[forrás?]

A szlovákokat a közös nyelv és kultúra teszi szlovákokká, nem a génállomány.

Vallás szerkesztés

A szlovák nép nagy többségben katolikus. Ezen kívül más keresztény felekezetek tagjai is előfordulnak.

Híres szlovákok szerkesztés

A sok évszázados együttélésnek köszönhetően a tudomány és a kultúra számos kiemelkedő alakját egyaránt magáénak vallja a szlovák és a magyar nemzet.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2014. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  2. Archivált másolat. [2018. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  3. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  4. Archivált másolat. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  5. http://www.cso.ie/en/media/csoie/census/documents/census2011profile6/Profile%206%20Migration%20and%20Diversity%20Commentary.pdf
  6. „Richard Marsina, Ján Benko: A szlovákok első évszázadai a Magyar Királyságban [online]. Pozsony: Literárne információs centrum, [cit. 2018-09-23].”.  
  7. Zaic Gábor: Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete 
  8. Demmel József: Stav zemiansky národa slovenského - Uhorská šľachta slovenského pôvodu. In: Forum Historiae, 2012, roč. 6/2. ISSN 1337-6861. [1] Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. Magyarország népei az 1850. évi népszámláláskor
  10. +9 ezer Horvátországban és a Határőrvidéken.
  11. Demografická štatistika na Slovensku
  12. Magyarország népessége
  13. Horvát–Szlavónország nélkül, egyben lásd: Az ezeréves Magyarország
  14. Számadatokat lásd: Magyar Katolikus Lexikon - Lex Apponyi; Ugyanaz: [2]
  15. Horvát–Szlavónország nélkül, egyben lásd: Az ezeréves Magyarország
  16. Számadatokat lásd: Magyar Katolikus Lexikon - Lex Apponyi; Ugyanaz: [3]
  17. Škorpila F. B.; Zeměpisný atlas pro měšťanské školy; Státní Nakladatelství; second edition; 1930; Czechoslovakia
  18. Archivált másolat. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 3.)

További információk szerkesztés