Főmenü megnyitása

A szlovákok (régiesen: tótok) szlovák nyelvet beszélő nyugati szláv népcsoport.

Szlovákok
Anton Bernolák • Ľudovít Štúr • Andrej Hlinka • Štefan Banič • Jozef Miloslav Hurban • Stodola Aurél • Kollár Ádám Ferenc • Milan Hodža • Hviezdoslav • Milan Rastislav Štefánik • Gustáv Husák • Alexander Dubček
Anton BernolákĽudovít ŠtúrAndrej HlinkaŠtefan BaničJozef Miloslav HurbanStodola AurélKollár Ádám FerencMilan HodžaHviezdoslavMilan Rastislav ŠtefánikGustáv HusákAlexander Dubček
Teljes lélekszám
6 millió
Régiók
 Szlovákia 4 352 775
Lélekszám régiónként
Régió
 Egyesült Államok810 000
 Csehország200 000[1]
 Kanada100 000
 Egyesült Királyság90 000
 Szerbia52 750[2]
 Magyarország29 647[3]
 Németország25 200
 Argentína22 500
 Románia17 226[4]
 Franciaország16 000
 Olaszország15 000
 Ausztrália12 000
 Írország10 801[5]
 Ausztria10 500
 Ukrajna6397
 Horvátország4712
 Belgium4000
 Brazília3000
 Chile2300
 Lengyelország2000
 Hollandia1800
 Spanyolország1600
 Izrael1500
 Dél-afrikai Köztársaság800
Nyelvek
szlovák
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlovákok témájú médiaállományokat.

A szlovákok történeteSzerkesztés

A magyar és szlovák történészek között komoly viták vannak arról, hogy a történelmi Magyarországon belül mikortól és milyen értelemben beszélhetünk szlovákokról.

Bizonyosnak tűnik, hogy a honfoglaló magyar törzsek a Nagymorva Birodalom összeomlását átvészelő szláv népcsoportokat találtak a Kárpát-medence északi részén, mely térség egyébként nem alkotta a magyarok szállásterületének szerves részét, inkább védelmi célból (gyepű) használták. A Vág és Nyitra folyók medencéjében élő szlávok a mai szlovákok egy részének ősei, de sem egységes nyelvvel, sem közös identitással még nem rendelkező, nemzetségi viszonyok között élő földműves lakosságnak tekinthetők történetileg.

A középkorban jelentős csehországi, morvaországi és részben lengyelországi bevándorlás növelte a nyugati szláv nyelvű népesség súlyát a történelmi Felső-Magyarországon. Azt lehet mondani, hogy a szlovákság etnikai integrációja a 16. század végére ment végbe, de a mai szlovák identitástól jelentősen eltért abban, hogy premodern jellegű volt, azaz a magyar állam iránti lojalitás jellemezte. A nyelvi integráció gyakorlatilag csak a 19. századra valósult meg, mert divergens nyelvi folyamatok is jellemezték a nyugati és keleti szlovák nyelvjárást: területi-földrajzi okokból is más szláv népekkel kerültek elsődlegesen nyelvi viszonylatba a Felvidék nyugati és keleti felén élő szlovákok.

Év Az ország lakossága
1919-ig Magyar Királyság
1920-1938, 1945-1993 Csehszlovákia
1993-tól Szlovákia
Szlovákok száma az országban
(%)
Kimutatott növekedés / fogyás
az előzőhöz képest (%)
1850[6] 9 580 ezer (Mk) 1 729 ezer[7] (18) -
1869 (Mk) () ()
1880 13 749 603 (Mk) 1 864 529 (11,9)[8] ()
1890 15 261,8 ezer[9] (Mk) () ()
1900 16 838 255 (Mk)[10] 2 002 165 (11,9)[11] ()
1910 18 264 533 (Mk)[12] 1 946 357 (10,7)[13] ()
1919 2 940 ezer (Szk) 1 940 980 () ()
1921 13 607 385 (Csszk)[14]
2 993 859 (Szk)
() ()
1930 3 324 111 (Szk) () ()
1950 3 442 317 (Szk) (86,6) ()
1961 4 174 046 (Szk) (85,3) ()
1970 4 537 290 (Szk) (85,5) ()
1980 4 991 168 (Szk) 4 317 008 (86,5) ()
1991 5 274 335 (Szk) 4 519 328 (85,7) ()
2001 5 379 455 4 614 854 (85,8) ()
2011 5 397 036 4 352 775 (80,7) ()

Lásd még: A népesség etnikai összetételének változása Felső-Magyarországon (1495-1910) és Szlovákia mai területén (1880-1991)

Szlovákok kisebbségbenSzerkesztés

2002-ben a szerbiai Vajdaságban 56 000 fő vallotta magát szlováknak. A vajdasági szlovákok központja Petrőc (szlovákul: Báčsky Petrovec, szerbül: Bački Petrovac), a további települések: Dunagálos, Kölpény, Pincéd, Liliomos, Bácsújfalu, Kiszács, Antalfalva, Nagylajosfalva, Újsándorfalva, Istvánvölgy, Aradi, Nagyerzsébetlak, Ópazova, Lúg, Ljuba, Szalánkeménszőlős stb.

Magyarországon a 2001-es népszámláláshoz kapcsolódó kérdőív szerint közel 18 000 szlovák él. Nagy részük a Pilis térségében és Békésben. A magyarországi szlovákok kulturális központja Békéscsaba, ahol szlovák konzulátus is található.

Horvátországba a 19. század végén és a 20. század elején költöztek, főleg Szlavóniába és Baranyába. A legnagyobb szlovák települések Szlavóniában: Josipovac és Jurjevac; Jelisavac, Markovac és Ledenik; Miljevci; Pakrac és Lipovljani. Ezen kívül még vannak kisebb szlovák települések: Zokov Gaj és Kneževac. Több város környékén is élnek szlovákok: Zágráb, Újlak, Eszék, Fiume, Soljani, Radoš. 2001-ben 4712 fő vallotta magát szlováknak Horvátországban.[15]

Élnek szlovákok Románia partiumi részén is, itteni központjuk Nagylak.

VallásSzerkesztés

A szlovákok többsége katolikus, kisebbrészt evangélikus.

Híres szlovákokSzerkesztés

A sok évszázados együttélésnek köszönhetően a tudomány és a kultúra számos kiemelkedő alakját egyaránt magáénak vallja a szlovák és a magyar nemzet.

Külső hivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. http://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ez.html
  2. http://webrzs.stat.gov.rs/WebSite/userFiles/file/Aktuelnosti/Prezentacija_Knjiga1.pdf
  3. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz_2011.pdf
  4. Archivált másolat. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 8.)
  5. http://www.cso.ie/en/media/csoie/census/documents/census2011profile6/Profile%206%20Migration%20and%20Diversity%20Commentary.pdf
  6. Magyarország népei az 1850. évi népszámláláskor
  7. +9 ezer Horvátországban és a Határőrvidéken.
  8. Demografická štatistika na Slovensku
  9. Magyarország népessége
  10. Horvát–Szlavónország nélkül, egyben lásd: Az ezeréves Magyarország
  11. Számadatokat lásd: Magyar Katolikus Lexikon - Lex Apponyi; Ugyanaz: [1]
  12. Horvát–Szlavónország nélkül, egyben lásd: Az ezeréves Magyarország
  13. Számadatokat lásd: Magyar Katolikus Lexikon - Lex Apponyi; Ugyanaz: [2]
  14. Škorpila F. B.; Zeměpisný atlas pro měšťanské školy; Státní Nakladatelství; second edition; 1930; Czechoslovakia
  15. Archivált másolat. [2009. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 3.)