Juraj Jánošík

szlovák betyár

Juraj Jánošík (Terhely, 1688. január 25.Liptószentmiklós, 1713. március 17.) Juro néven is ismert és magyarul Jánosik Györgynek nevezett[1] hírhedt szlovák betyár. Jánošík a szlovákok körében legendává vált, életét számos irodalmi mű és film dolgozza fel. A szlovák népköltészet és a hazafias hangvételű romantikus művészeti alkotások képzeletbeli attribútumokkal gazdagították legendává magasztalt alakját.

Juraj Jánošík
Született 1688. január 25.
Terhely
Elhunyt 1713. március 17. (25 évesen)
Liptószentmiklós
Tisztsége Harnaś
Halál okahalálbüntetés

A Wikimédia Commons tartalmaz Juraj Jánošík témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jánošík egy lengyel fametszeten
Jánošík monumentális emlékműve, Terhely, Szlovákia

Élete szerkesztés

1688-ban született Terhelyen, Trencsén vármegyében. A falu környéki hegyi tanyákon nőtt fel. Bár ekkoriban már megszűnt Thököly Imre kuruc állama, a Felső-Magyarországi Fejedelemség, de a Felvidéken a kuruc felkelők tevékenysége aktív maradt. Már a bujdosók soraiban is rengeteg volt a szlovák, jelentékeny számban vettek részt továbbá Thököly küzdelmeiben, illetve a hegyaljai felkelésben. Jánošík tizennyolc évesen beállt Rákóczi kuruc seregébe, ahol Winkler Vilmos gyalogezredében szolgált. Az ezred állománylistáján szerepel is a neve. Amikor 1708-ban a trencséni csatában a császári csapatok vereséget mértek Rákóczi seregére, fogságba esett, és kényszersorozás útján a császár szolgálatába került, ezzel szemben más vélemények szerint önként pártolt át a császáriakhoz. Rabőrként szolgált a biccsei várban, ahol megismerkedett az egyik fogvatartottal, Tomáš Uhorčík zsiványkapitánnyal.

Jánošíkot szülei pénzért megváltották a katonai szolgálat alól, s visszatért szülőfalujába, de amikor Uhorčík 1711-ben megszökött, beállt a bandájába. A zsiványok esküjét szeptember 29-én tette le. Többek között lovakat csempészett Lengyelországból. Később a zsiványok kapitányává választották, de nem sokáig töltötte be ezt a tisztséget, mert a liptói pandúrok 1713-ban elfogták. Kínzást sem nélkülöző bírósági tárgyaláson fosztogatás és a Rákóczi-szabadságharcban való részvétel vádjával halálra ítélték, és 1713. március 17-én Liptószentmiklóson kivégezték.[2]

Kultuszának kialakulása szerkesztés

A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezése a 18. század második felében kezdődött. A népi kultúra előtérbe kerülésével lett egyik-másik néphagyomány által tisztelt hős fokozatosan szlovák nemzeti hőssé. Eleinte más népi származású betyár neve is ismertté vált. A betyárok heroizmusa azonban csakhamar Juraj Jánošík személyében összpontosult, ő lett az új hős, aki a dacot és az erőt, a társadalmi és emberi igazságtalansággal való határozott ellenállást testesítette meg.[3]

Érdekességek szerkesztés

Források szerkesztés

  1. Folk traditions as a basis for intercultural dialogue in Central Europe (angol nyelven). World Student Christian Federation. (Hozzáférés: 2010. február 26.)[halott link]
  2. Juraj Jánošík (1688 – 1713) (magyar nyelven). Slovakia.travel. [2009. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 26.)
  3. Dusan Skvarna: A modern szlovák nemzeti szimbólumok keletkezéséről (magyar nyelven). hitelfolyoirat.hu. [2007. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 22.)
  4. A betyárját! Tiszt lett Jánošíkból! (magyar nyelven). ujszo.com, 2008. február 6. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 3.)
  5. Tomáš Kamenár: 671.001 "Jánošík" má za sebou první testovací jízdu v Žilině :.. (cseh nyelven). zelpage.cz, 2010. május 27. (Hozzáférés: 2010. június 4.)

További információk szerkesztés