Bars vármegye

közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében

Bars vármegye (szlovákul Tekov, németül Barsch, latinul Barsiensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság felvidéki részében. Székhelye az 1700-as évektől Aranyosmarót volt. A vármegye területe jelenleg Szlovákia része. Székhelye Aranyosmarót volt, de több nevezetes várossal is rendelkezett (Körmöcbánya, Léva).

Bars vármegye
Bars vármegye címere
Bars vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Aranyosmarót
Főbb települések Körmöcbánya
Léva
Újbánya
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségek 54,55% szlovákok,
34,58% magyarok,
9,68% németek
Vallás katolikusok, reformátusok
Földrajzi adatok
Terület2724 km²
Térkép
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Pozíció a Magyar Királyság térképén
Domborzati térkép
Domborzati térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bars vármegye témájú médiaállományokat.
Bars vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Földrajz Szerkesztés

 
Léva vára

A vármegye északnyugati részét magas hegységek, déli részét pedig síkságok fedik. Legfontosabb folyója a Garam.

Északon Nyitra és Turóc vármegyék, keleten Zólyom és Hont vármegyék, délen Komárom és Esztergom vármegyék, nyugaton pedig Nyitra vármegye határolta.

Történelem Szerkesztés

Bars vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Barsvár központtal valószínűleg a Miskolc-Bés nemzetség birtokain.[1]Bars várát először 1075-ben említi okirat Borsu néven, a megye róla kapta nevét. A kővár felépítése előtt állt itt egy palánkvár is. 1240-ben IV. Béla a váraljai településnek városi rangot adott.

Forgách Zsigmond 1611 júliusától szeptemberéig sikertelen hadjáratot vezetett Erdélybe Báthory Gábor erdélyi fejedelem ellen, melynek során sok barsi katona veszett oda.[2]

1841-es vármegyei közgyűlés az országgyűlési költséget, a Nemzeti Színház rájuk eső költségét, illetve a nemesi felkelések elmaradt összegeit a vármegye nemeseire és birtokaira elosztva rótta ki.[3] 1849 elején Bars vármegye tisztikara hódolt az új császárnak Ferenc Józsefnek.[4] 1892-ben a megye a cigányok kóborlásának megakadályozására adott ki szabályrendeletet.[5]

 
Körmöcbánya

1918-ban Csehszlovákia része lett, amit a trianoni békeszerződés erősített meg 1920-ban. A vármegye utolsó magyar alispánja, dr. persei Persay Ferenc (1854-1937), rendet tett a zűrzavaros Tanácsköztársaság után, a vármegye védelme szervezésében jeleskedett, és nagy szerepet töltött később a Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája igen aktív tagjaként.

Az I. bécsi döntés 1938-ban Bars vármegye területének déli részét Magyarországnak ítélte. Ekkor ez a megyetöredéket Bars és Hont k.e.e. vármegye néven, Léva székhellyel összevonták Hont vármegyével, melynek egyik része addig Magyarországhoz tartozott Nógrád és Hont k.e.e. vármegye keretei között, másik részét ugyanekkor csatolták Magyarországhoz.

A második világháború után a bécsi döntések érvényüket veszítették, visszaálltak az 1938 előtti határok.

Szlovákia függetlenné válása, 1993 óta az egykori Bars vármegye területe ennek része, és az 1996-os közigazgatási reform óta részben a Nyitrai kerülethez, részben a Besztercebányai kerülethez tartozik.

Lakosság Szerkesztés

Matunák Mihály szerint a nyelvhatár még a török korban északabbra húzódott, egyes települések a visszafoglalást követően szlovákosodtak el teljesen az újratelepítéseknek köszönhetően. Nagy hatással volt erre például az 1599-es török betörés.[6]

A lakosság száma 1857-ben[7] 140 556 volt. Közülük 45 881 magyar (32,64%), 7 985 német (5,68%), 86 690 szlovák (61,68%) anyanyelvű volt.

A lakosság száma 1880-ban 142 691 volt. Közülük 42 118 magyar (29,52%), 16 863 német (11,82%), 79 108 szlovák (55,44%), 381 egyéb anyanyelvű volt.

A vármegyének 1910-ben 179.312 lakosa volt, ebből:

 
A banképület Aranyosmaróton

anyanyelvű volt.

Közigazgatás Szerkesztés

 
Bars vármegye fekvése a mai Szlovákián belül

Bars vármegye öt járásra volt felosztva 1910-ben:

A megyében három rendezett tanácsú város volt:

Ispánok Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

  1. Györffy György. 15 / A vármegye X. századi előzményei és korai szervezete., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 
  2. Szerémi 1891: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Budapest, 31.
  3. Palugyay Imre 1848: Megye-rendszer hajdan és most IV. Pest, 28. Az Oszlányi és Garami járásban 124-124, a Tapolcsányiban 289, a Verebélyiben 721 és a Lévai járásban 750 nemes volt.
  4. Figyelmező 2/26, 1 (1849. február 20.)
  5. Kassai Szemle 8/62, 1 (1892. május 25.)
  6. Matunák 1904: Véghles vára. Breznóbánya, 136-140; 1905: Az 1599 évi barsvármegyei tatárjárás. Történelmi Tár VI, 598; 1927: Slovensko nikdy nepatrilo ani k Česku ani k Poľsku. Nagyszombat, 74-75.
  7. Fényes Elek:A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)

Források Szerkesztés

További információk Szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Bars vármegye témájú médiaállományokat.