A csehek (cseh nyelven: Češi, archaikus cseh nyelven: Čechové) Közép-Európában élő, a nyugati szlávokhoz tartozó népcsoport, ma Csehország lakóit jelenti. A 7. század környékén az egyik legerősebb nyugati szláv törzs, amelyik a mai Csehország környékén élt.

Csehek
Češi
Comenius • Husz János • František Palacký • Jan Evangelista Purkyně IV. Károly • Alfons Mucha • II. Vratiszláv • Bedřich Smetana
ComeniusHusz JánosFrantišek PalackýJan Evangelista Purkyně
IV. KárolyAlfons MuchaII. VratiszlávBedřich Smetana
Teljes lélekszám
11 - 12 millió
Lélekszám régiónként
Régió
 Csehország6 372 104 (2011)[1]
 Egyesült Államok1 328 486[2]
 Kanada79 915[3]
 Németország20 000–50 000
 Argentína38 000[4]
 Szlovákia30 367[5]
 Ausztrália21 196
 Ausztria20 000
 Svájc20 000
 Ukrajna11 000
 Franciaország10 731 (1990)
 Horvátország10 510 (2001)
 Izrael8 000
 Svédország7 175 (2001)
 Egyesült Királyság6 000
 Írország5 159[6]
 Spanyolország5 622 (2006)
 Oroszország5 000~6 000
 Brazília5 000
 Hollandia3 500
 Románia3 339
 Lengyelország3 000
 Magyarország1 000
Nyelvek
cseh nyelv
Vallások
ateisták (79,4%), római katolikus (10,3%), protestánsok (0,8%)[7]
Rokon népcsoportok
nyugati szlávok: morvák, szlovákok, lengyelek
A Wikimédia Commons tartalmaz Csehek
Češi
témájú médiaállományokat.

Külső nevük szerkesztés

Külső névnek egy nép esetén azt a nevet mondjuk, amelyen az illető népet más népek hívnak. A magyarok saját nevükön nevezik őket cseheknek, de a németek és az újlatin népek Bohemi, Boemi néven illetik őket, amely név a kelta bojokról ragadt rájuk, mivel az ő római időbeli szállásterületükre költöztek be.[8] Hasonló okokból hívjuk a germán kvádok és markomannok mai utódait bajoroknak.

A Kijevi krónika češi, čechy, časkij néven említi őket.[8]

Nyelvük szerkesztés

A cseh nyelv (csehül český jazyk vagy čeština) az indoeurópai nyelvcsalád, azon belül a nyugati szláv nyelvek tagja. Legközelebbi rokona a szlovák nyelv, amellyel kölcsönös érthetőség áll fenn (mintha egyazon nyelv két nyelvjárása lenne), de ugyanebbe a csoportba tartozik a lengyel és a szorb nyelv is. Két fő nyelvjárása a csehországi és a morvaországi, utóbbit azonban mások külön morva nyelvnek tartják, mely részben nem alaptalan. A legrégebbi nyelvemlékek a 13. századból valók.

A nyelvet mintegy 12 milliónyian beszélik, Csehországon kívül Szlovákiában, Németországban, Ausztriában valamint az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában elszórva használják.

2004. május 1. óta az Európai Unió egyik hivatalos nyelve.

Történetük szerkesztés

A cseh törzs szállásterülete a 7. században nagyjából a Říp hegység és Krakkó között terült el, nem fedte le a mai Csehországot, ugyanakkor túl is nyúlt rajta. De jelen voltak nyugaton Nürnbergig és Regensburgig, délen a Dunáig. Szomszédságukban sok szláv törzs lakott. Az Ohře (Éger folyó) középső folyásánál a lučanok, mellettük a sedličanok, a Bílina folyó medencéjében a lemužok. Szomszédaik voltak a dečanok és a litomiriček. Pšovban (Mělník) a pšovanok éltek, az Iser felső folyásánál a cseh-horvátok, tőlük keletre a zličanok, a Moldva felső folyásánál a dudlebek. Mindezek utódait nevezzük ma cseheknek.[8]

Szamo frank kereskedő az Avar Birodalom ellen 623-ban létrehozta a szláv törzsek szövetségét, ami Szamo haláláig, 658-ig működött. A Morva Fejedelemség fennállása (830 körül – 902) idején a csehek is az ő befolyásuk alá tartoztak. A 9. század második felében a morvákhoz téríteni érkezett Konstantin-Kirill és Metód idején a bizánci és nyugati keresztény befolyás küzdelmében a csehek a nyugati kereszténység befolyása alá kerültek. Előtte 845-ben 14 cseh törzsfő Regensburgban felvette már a kereszténységet. Szvatopluk halála után a csehek függetlenítették magukat a morváktól.[8]

A 9. században kezdődött a cseh állam kialakulása. A cseh törzs központja kezdetben Levý Hradec volt – itt épült az első keresztény templom – majd Prága lett. A 920-as években Prágában a Přemysl nemzetség került hatalomra. A zličan törzsbeli Slavník nemzetséggel folytattak küzdelmet a Csehország feletti főhatalomért, ami 995-ben a javukra dőlt el, a Slavníkokat szinte teljesen kiirtották, központjukat, Libicét elpusztították.[8]

Ezután a törzsi identitás elenyészett, A történeti Csehország népét, nyelvét, kultúráját csehnek nevezzük. Sőt a népbe, nyelvbe, kultúrába beleértjük a morvákat is a 10. századtól, bár Csehország és Morvaország politikailag külön egység maradt. Az előbbi mint Cseh Fejedelemség, majd Cseh Királyság a Német-római Birodalom egyik országaként, majd mint Csehország, a Habsburgok örökös tartománya. Morvaország mint Morva Őrgrófság – előbb mint a birodalom önálló országa, majd mint a Cseh Királyság tartozéka – végül mint a Habsburgok örökös tartománya létezett. Csehszlovákia is használta a Csehország és Morvaország neveket tartományai nevében. A morvák különállása politikai, nyelvjárási szinten maradt meg.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 22.)
  2. https://archive.is/20120529130614/www.mzv.cz/consulate.newyork/cz/dalsi_uzitecne_informace/o_statistice_obyvatel_usa_hlasicich_se_k/index.html
  3. Archivált másolat. [2013. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  4. http://www.checoslovaco.net/historie-krajanu-v-Argentine/103/cesti-krajane-v-argentine[halott link]
  5. Archivált másolat. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  6. Archivált másolat. [2018. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  7. Archivált másolat. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 8.)
  8. a b c d e szerk.: Kristó Gyula, Engel Pál, Makk Ferenc: Csehek, Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9