Főmenü megnyitása

10. század

időszámításunk szerinti 901–1000 közötti évek

EseményekSzerkesztés

 
Bolgár-bizánci csatajelenet (917)
 
Európa a 10. század végén

MagyarságSzerkesztés

  • Magyar kalandozó hadjáratok Európában (899970)
  • A X. század az önálló középkori Magyar Apostoli Királyság sikeres megalapozásának-kiharcolásának évszázada, mely - III. (Nagy) Béla korára - Angliával valamint Franciaországgal vetekedő erejű hatalom Európában.
  • 899-ben, Arnulf keleti frank király felkérésére, egy különleges taktikai küzdelemben legyőzzük I. Berengár itáliai király háromszoros túlerőben lévő csapatait, a Brenta-folyó mentén.  
  • A pozsonyi csata (907), mely megszilárdította uralmunkat a Kárpát-medencében: "Kurszán Horkát (Kusaj vagy Kusán, az indoiráni fehér hunok egyik elnevezése) 904-ben, a németek „béketárgyalás” címén tőrbe csalják és lemészárolják. 907-ben, a „decretum..., Ugros eliminandos esse." ("rendeljük..., hogy a magyarok kiírtassanak.") elképzelést zászlajukra tűző, jelentős túlerőben lévő ellenfél megindul Magyarország ellen, akiket a pozsonyi csatában, hadaink csodálatos taktikája és magasrendű hősiessége révén úgy tönkre verünk, hogy százhúsz évig nem tapossa hazánk földjét idegen hódító. Az erőpróba mértékét jelzi, hogy három árpádfi – a Dunántúl felől, az érintettség okán a legnagyobb sereggel támadó Jutas és Üllő valamint a Felvidékről lecsapó Tarhos tömény parancsnokok - élet áldozatot hoznak a haza oltárán. Ezzel a rendkívüli helytállással a szintén Felvidéken tartózkodó, idős Árpád Kende (Kün=Nap, Kündüm=Napkirály, ótörök) is pecsétet üt kimagasló életművére és a világraszóló győzelem hírei nyomán fellépő felhevültség révén távozik az árnyékvilágból. Anonymus szerint utódja legkisebb gyermeke, a Könyves Kálmán királyhoz hasonlóan kicsit selypegő Zsolt („Sol”-t”=„Aranyló Nap fia”, szittya-hun-rusz). Azonban a mindössze tizenegy évesen közép-királlyá kikiáltott ifjú nem tudja igazán kordában tartani az életerős törzseket, így a X. században voltaképp három, egymással hol együttműködő, hol versengő hatalmi központ alakul ki. Olyan leírás is fennmaradt, hogy két tekintélyes magyar sereg teljesen véletlenül találkozik egymással Szászországban. Az egyik dunántúli avar, a másik pedig az ország közepéről való had (vö.: Dümmerth Dezső: "Álmos, az áldozat"). A napkeleti, erdélyi részeken viszont a Gyula az úr (Jula; Jyla, ótörök), aki az eurázsiai íjfeszítő lovas népek hagyományában, mint hadvezéri „cselekvő király”, a második a rangsorban, amiből következően színe a fehér (fehér magyarok). Nevének jelentése „Fáklyafény”, többek között a sötétség, a nem tudás, a lehúzó erő elleni küzdelem jelentéstartalommal (vö.: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.” Szent Máté 10,34). Ibn Fadlán szerint a sztyeppei íjfeszítő lovas törzsek körében létezett egy szokás, amennyiben, a Gyula, mint kagán-bég minden reggel megjelenik a Nagykagán (Sah) előtt mezítláb, kezében egy bottal, majd azt meggyújtván a főhely, a trónus (a Közép-király) jobb oldalán helyezkedik el. Ez a csodálatos ótörök „önkéntes alárendelődés” tartalmú pusztai szakrális hagyomány jelzi, hogy tisztában lehettek a nagy hatalmú „cselekvő király” helyzet kényes voltával: Ha a Fényhozó Isten szolgája, akkor „helyén van az ész”, ha viszont önistenítővé (Luciferré, Isten majmolójává, utánzójává) válik, akkor a „lét-feledett ész” lép működésbe.  A Horka méltóság a harmadik a rangsorban. Színe a fekete (fekete magyarok). Az elnevezés egyfajta szakrális áthatottságú, ám harcos vonatkozású, mintegy „főbírói” tisztségre utal, ami az eurázsiai szittya-hun nemzettségek hagyománya szerint, általában a hódoltatott vagy csatlakozott népek fölé rendelt vezetőt is jelenti. A középen ülő Főkirály balján foglal helyet. Végül mindkét tekintély beolvad a keresztény Apostoli Király személyébe. Azonban, ha a társadalmi egyensúly felborulni látszik, akkor ismét láthatóvá válhat az ősi képlet, ami kiegyensúlyozó és összhangteremtő hatású. Ez történt 1222-ben, amikor az Aranybulla pecsétjén II. András mellett-alatt, kétoldalt megjelent egy Nap (Gyula) és egy Hold (Horka), ami jelképesen többek között azt nyomatékosítja, hogy helyreállítódott az égi rend tisztelete az Ég-alattiban. A háttér az Atyaisten, az uralkodó pedig Világkirály helyzetben van ábrázolva, aki közvetít Ég és Föld között." (Csiba Zsolt: "Szent Álmos hagyatéka")
    • 933 a merseburgi (riadei) csatában I. Henrik német csapatai győznek a magyarok felett
    • Követeink 948-ban Bizáncban fontos tárgyalást folytatnak Bíborbanszületett Konstantin császárral: A Nyugat felé történő sűrű, túlnyomórészt győzedelmes szerződéses hadjáratok, nem csak honvédelmi indíttatású megelőző csapásoknak és hírszerzés célú tevékenységnek tekinthetőek, hanem jelentős bevételeket is jelentenek, természetesen főleg a kockáztatók számára. Olyannyira, hogy amikor Vérbulcsú (a név a vérszerződöttségre utal) Nyugat-Magyarország és Árpád-házi Tarhos (Tárkány) unokája az ifjú Tormás Közép-Magyarország nevében - de azért egy csapatban - bizánci követségbe megy, már nem a központi részeket uraló Árpád-házi Zsolt családja, hanem a Dunántúlt maga mögött tudó, Árpád-házi Jutas családja adja a főkirályt, méghozzá fia, Fajsz (903-955) személyében. Ennek megfelelőn Bulcsú Horka - követtársánál - kiemeltebb figyelemben részesül, melyből fakadóan, miután megkeresztelkedik, tiszteletbeli birodalmi főnemes (patrícius) címmel is kitüntetik. Mindez azért valószínűleg hozzájárul ahhoz is, hogy miután hazatérnek - és a Kelet-Római Birodalom jelentős összegű adóján Tormás herceggel testvériesen megosztoznak - Bulcsú Horka, a X. század egyik, ha nem a legkitűnőbb hadvezére lova fejét nem Kelet, hanem Nyugat felé fordítja.
    • Az Úr 954-es esztendejében Bulcsú Horka ötezer kilométeres (!), párját ritkító hadjáratot indít, melynek során hozzávetőlegesen negyven, jelentős erőket megmozgató csatában győz: Miután szövetkezik I. Otto - a későbbi német-római császárság megalapítója - ellenlábasaival, seregével végigvonul Belgiumon, Észak-Franciaországon, Burgundián. A Riviérán haladva átkel az Alpokon, majd megvívja Friaul, Verona és Aquila várait, hogy aztán végeláthatatlan málhás szekér sorral hazatérjen, óriási ünneplést kiváltva országszerte. „Körülbelül 250 éjszakát, 500 étkezést, 500 etetést és itatást jelent 12.000 ló számára. Több nagy folyón keltek át (Enns, Rajna és kétszer a Pó), a kisebbekről nem is beszélve. A kisebb-nagyobb ütközetek számtalanok.” (Dr. Padányi Viktor: „Vérbulcsú”).
    • Az augsburgi csata (955): A következő évben Bulcsú Horka, bajor urak segély kérésének eleget téve Augsburg mellett jelenik meg hadaival, ahol elárulják, kedvezőtlen terepre csalják és végül elhúzódó, mindkét oldalon sok áldozatot kívánó küzdelem árán elfogják és kivégzik. A küzdelem kimenetele egyfajta döntetlen helyzetet eredményez, nagyobb óvatosságra készteti mindkét felet, hiszen a németek csak nagyjából 70 év múltán, 1030-ban indítanak ellenünk komoly hódító hadjáratot, amikor is Szent István legyőzi II. Konrád német-római császár hatalmas seregét és kiűzi az országból. Mindazonáltal Augsburgnak természetesen vannak belpolitikai következményei. Például helyreáll a „közép-király” hagyományos uralma, amennyiben a dunántúli részeket uraló Jutas fia, Fajsz főkirály katonailag meggyöngül és ezért ismét a központi területek jelentősége nő meg, aminek következtében Zsolt fia, Taksony (921-970) lesz a főkirály. Ráadásul erősíti őt leendő apósa, a rokon népével szövetségkötés révén frissen hozzánk csatlakozott Tonuz Apa besenyő (hun-türk) kagán is, a muhi csata egyik hősének, Tomaj Dénes nádornak a felmenője.
  • 972-997 Géza fejedelem alatt megindul az államszervezés. A század közepéig uralkodó bizánci kulturális befolyást a latin egyház térhódítása és német politikai kapcsolatok váltják fel.
  • "Az erőviszonyok kiegyenlítődéséből fakadhat az is, hogy a dunántúli Koppány vezér (950-997; „Kapgán”, a „Kagán” avar megfelelője) már nem bizánci, hanem a római rendtartás (rítus) szerint keresztelkedik meg, sőt – mint Pap Gábor egyik kiváló elemzésében kifejti - idővel egyre inkább a salzburgi érsekség szellemi (spirituális) befolyása alá kerül, míg a kelet-magyarországi Gyula Konstantinápollyal van ugyanígy. Ebből kifolyólag – minden földrajzpolitikai belátásból fakadó, olykor erőszakos térítési törekvés dacára - éppenséggel Taksony fia Géza (945-997) és különösképpen az ő fia Vajk, a későbbi Szent István (975-1038) az, aki hazánk önállóságát kiharcolja, majd ráadásként a Pápával elfogadtatja, hogy őseink több ezer éves eurázsiai szakrális szellemi hagyományának megfelelően Papkirály (Apostoli Király) is lehessen. Tehát vízszintesen mintegy közvetítő a római egyház és a keleti szellemiség - függőlegesen pedig az égi és a földi világ - között." (Csiba Zsolt: "Szent Álmos hagyatéka")
  • 1000 II. Szilveszter pápa koronát küld Vajk magyar fejedelemnek, akit István néven királlyá koronáznak

EurópaSzerkesztés

Közép-AmerikaSzerkesztés

 
A Fátimida-kalifátus 969 körül

Ázsia, AfrikaSzerkesztés

VallásSzerkesztés

Híresebb emberekSzerkesztés

Államfők, hadvezérekSzerkesztés

Lásd még: Államok vezetőinek listája a 10. században

MagyarokSzerkesztés

  • Ugek fia, Álmos, magyar uralkodó, az Anonymus által Szentnek nevezett Álmos de genere Athilae regis, de genere Turul (819-895), az Árpád-ház megalapítója.
  • Álmos fia, Árpád, magyar uralkodó a hun örökség révén, honvisszafoglaló vezér (845-907).
  • Árpád fia, Levente
  • Árpád fia, Jutas (?-907)
  • Árpád fia, Üllő (?-907)
  • Árpád fia, Tarhos (?-907)
  • Tarhos unokája, Tormás
  • Kurszán (Kusaj vagy Kusán, az indoiráni fehér hunok egyik elnevezése) Horka jeles hadvezér (?-904)
  • Árpád fia, Zsolt magyar uralkodó (896- ?), Anonymus szerint a pozsonyi csatát követően Árpád örököse.
  • Jutas fia, Fajsz magyar uralkodó (903-955)
  • Kál fia, Bulcsú vezér jeles hadvezér (? -955)
  • Zsolt fia, Taksony magyar uralkodó (921-970)
  • Tonuz Apa besenyő (hun-türk) kagán, Taksony apósa, a muhi csata egyik hősének, Tomaj Dénes nádornak a felmenője.
  • Taksony fia, Géza fejedelem magyar uralkodó (945-997)
  • Koppány („Kapgán”, a „Kagán” avar megfelelője) vezér (950-997)
  • Géza fia, Vajk, a későbbi Szent István (975-1038)

Vallási személyekSzerkesztés

  • Hierotheosz bizánci szerzetes, akit 956-ban a konstantinápolyi pátriárka a „türkök püspökévé” szentel, az erdélyi Gyula szolgálatában.
  • Szent Adalbert püspök, vértanú (meghalt 997)

Fejlesztések, felfedezésekSzerkesztés

  • Az íjfeszítő lovas népek - köztük a mieink - hatására megjelenik Európában a kengyel használata. A fogatolás új módja, a szügyhámot felváltó vállhám (kínai eredetű) valamint a patkolás.
  • A komló első említése a sörfőzés alkotóelemeként.

Évtizedek és évekSzerkesztés

Megjegyzés: A tizedik század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva.

890-es évek 890 891 892 893 894 895 896 897 898 899
900-as évek 900 901 902 903 904 905 906 907 908 909
910-es évek 910 911 912 913 914 915 916 917 918 919
920-as évek 920 921 922 923 924 925 926 927 928 929
930-as évek 930 931 932 933 934 935 936 937 938 939
940-es évek 940 941 942 943 944 945 946 947 948 949
950-es évek 950 951 952 953 954 955 956 957 958 959
960-as évek 960 961 962 963 964 965 966 967 968 969
970-es évek 970 971 972 973 974 975 976 977 978 979
980-as évek 980 981 982 983 984 985 986 987 988 989
990-es évek 990 991 992 993 994 995 996 997 998 999
1000-es évek 1000 1001 1002 1003 1004 1005 1006 1007 1008 1009


A Wikimédia Commons tartalmaz 10. század témájú médiaállományokat.