I. Henrik csatája a magyarokkal, illusztráció, Sächsische Weltchronik

A merseburgi csatát Merseburg mellett vívták, 933. március 15-én. Az osztrák-német oldalon I. Madarász Henrik ellen Lehel és Bulcsú magyar hadvezérek seregei álltak fel.

LeírásaSzerkesztés

Liudprand cremonai püspök említi, hogy a pogány magyarok „huj, huj” csatakiáltással vetették rá magukat a „Kyrie eleison” (Uram, irgalmazz) fohászát éneklő németekre. De a németek vezetője nagy taktikai érettségről tett tanúbizonyságot az összecsapás előtti utolsó eligazítás során: Henrik király a csata megkezdése előtt a következő tanácsot adta: „Amikor elkezditek a harcot, senki ne próbálja előzni a bajtársát, … , hanem egyik oldalról a pajzsoktól védve a pajzsokon fogjátok fel az első nyíllövéseket, azután … rohanjatok rájuk, hogy másodszor ne tudják kilőni rátok a nyilaikat mindaddig, amíg nem érzik a fegyvereitek által ütött sebeiket” (Győrffy: 1958, Liudprand: Antapodosius II/31)

Következménye, hatásaSzerkesztés

A magyar sereg megfutott. A futás azt jelenti hogy jelentős emberveszteséget nem szenvedtek el.[1][2] A csata következményeképpen megszűnt a német birodalom adófizetői jogállása, mindaddig Madarász Henrik a magyarok adófizetője volt.[3] Magyar részről egy hadosztály vesztett csatát.[4] Bulcsú hadvezér már 937-ben győzedelmes hadjáratot vezetett német és francia területekre,[5] a csatavesztés hatása inkább lélektani volt: Bebizonyította, hogy a magyarokkal szemben a siker reményében föl lehet venni a harcot.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lásd erről Szabados György történész álláspontját a 24.hu-nak adott interjúban: Futás volt Merseburgnál, nem vereség.
  2. Röviden annyi történt, hogy színlelt megfutás (ősi magyar harcmodor) igazi futássá lett. Futás volt Merseburgnál, nem vereség.
  3. Gembloux-i Sigebert, X. századi krónikás: Ungari tributum a Saxonibus repetentes, ab exercitu Heinrici regis occiduntur aut capiantur; eisque ad internecionem deletis, tributum quod repetabatur, Deo pro gratiarum actione in aecclesiis et pauperibus exsolvitur." Mon. Germ. Hist. SS. VI. p. 347.
  4. "E hadműveletre mindössze egy hadosztályt vetnek be (...)s már csak ezért is csekély jelentőségű." Padányi Viktor: Vérbulcsú
  5. "Negyven év óta ez az első magyar vereség nyílt ütközetben (az Inn-völgyi csata egy fáradt, hazavonuló sereg tőrbecsalása volt), és az addigi verhetetlennek hitt magyarok tekintélyének nagyon árt, dacára annak, hogy három és fél évvel később, 937-ben Bulcsú nagyszabású és nagyszerűen vezetett első európai hadjáratában a csorbát majd fényesen kiköszörüli." Padányi Viktor: Vérbulcsú