Szatmári vár

Szatmár vára Szatmárnémeti belvárosának helyén állt. Ma már semmi nem látható belőle.

Szatmári vár 1662-ben

Szatmári vár 1688-ban

Leírása

A szatmári végvárat ma már csak az itáliai hadmérnökök által készített alaprajzokból ismerhetjük meg. Neves hadi építészek tervezték meg, többek között a Baldigara fivérek: Ottavio és Giulio vagy Cesare Porta. A szabályos ötszögletű erősséget sarkain egy-egy olaszbástya védelmezte. Megközelítését két kapu szolgálta, udvarán helyezkedtek el a nagy létszámú katonaság szállásai, valamint az élelmiszer és hadianyag raktárak. A végvár külső védőműveit is fokozatosan kiépítették, olló és szarvműveket emeltek szintén fa-föld alapra.

A városbeli építkezések során felbukkanó vármaradványok arra vallanak, hogy a vizenyős talajban készített alapokat nagyobb méretű kőtömbökre és néhány sornyi téglára fektették le a korabeli építők. Nagyobb méretű régészeti kutatás nem történt a szatmári vár pontosabb megismerésére.

Nevének eredete

Szatmár nevét a régi írások 1150-ben említik először Zothmar néven. Nevét egykori tulajdonosáról kapta.

Története

A környék már ősidők óta lakott volt, helyén ősi földvár maradványait találták.

11-13. század

Az egykori Ecsedi-láp mocsarai szélén fekvő Szatmár első várának építése - a fellelt adatok alapján - I. István király, s az államalapítás idejére tehető, határvédelmi célokból épült földvár lehetett, mely az 1000 táján épült első ispáni várak közé tartozhatott.

1217-től 1230-ig királyi erősségként (Castrum Regium) jelölik az oklevelek, vagyis itt már erődítmény állt.

1230-ban II. András király a Gizella királynéval Magyarországra jött szatmári nemeseket szabadságjogokkal ajándékozta meg.

1241-ben a tatárok lerombolták a szatmári várat, elpusztult Szatmár városa és a Szamos túlpartjára épült Németi is..

1261-ben IV. Béla király fiának, V. Istvánnak itt lévő mulatóhelyéről írnak.

1264-ben V. István Szatmárnak és a Szamos túlsó partján felépült Németi lakosainak szabadságlevelet adott.

14-16. század

1330-ban Németi lakosait említik az oklevelek, akik királyi vadászok voltak.

1411-ben Szatmárt egy időre több más várossal együtt Belgrádért cserébe kapta Brankovics György szerb vajda is.

1543-ban I. Ferdinánd király Szatmárt és Németit a Báthoryaknak: Báthory András bíboros apjának, Báthory Kristófnak és Báthory Istvánnak adta ajándékba, akik itt a Szamos folyó szigetén jól megerősített várat építtettek. A várat később János Zsigmond foglalta el.

1558-ban Izabella királyné Szapolyai János özvegye, János Zsigmond gyámja Szatmár és Németi lakosait felmentette a vámok fizetése alól. Balassa Menyhértet tette meg főkapitánynak, s Nagybányát három vármegye dézsmájával neki adta, s lakhelyéül Szatmárt rendelte. Balassa Menyhért azonban a vár katonáit maga mellé állítva a várat Habsburg Ferdinánd részére elfoglalta.

János Zsigmond török segítséggel megostromolta Szatmárt, de Zay Ferenc kapitány vitézsége miatt sikertelenül. 1565-ben azonban amikor Balassa Menyhért csapataival Kassa környékén portyázott, Báthory István a várat katonáival hirtelen meglepve, azt visszafoglalta.

1565-ben Schwendi Lázár és Báthory András nagy erőkkel indult a vár visszaszerzésére, Báthory István a várat a közelgő sereget látva a várat felgyújtotta, s magára hagyta. Schwendi Lázár a magára hagyott várhoz könnyen hozzájutva azt elfoglalta, majd a várat ismét erősen felépíttette. Az ötszögletűre épített Szatmári vár 1569 és 1573 között készült el Giulio Baldigara tervei szerint.

17-18. század

1622-ben a vár a Bethlen Gábor és II. Ferdinánd között megkötött nikolsburgi béke értelmében Bethlen Gábor tulajdonába került.

1657-ben Szatmár már Rákóczi birtok volt, melyet a lengyelek pusztítottak.

1668-ban I. Lipót a Szatmáron élő nemeseket adófizetésre és katonatartásra kötelezte. Még ebben az évben a vármegye gróf Nádasdy Ferenc országbírónak panaszkodik a szatmári vár német katonaőrségének sarcolásaira, s kéri az országbírót, cseréljék magyarra az őrséget.

1669-ben az elkeseredett nemesség, s a közeli Aranyosmeggyes várának védői Lónyai Annának, a vár úrnőjének biztatására megtámadták és felkoncolták a vár német őrségét, miközben éppen zsákmányszerző úton voltak.

1680-ban I. Apafi Mihály huszonnégyezer törökkel, erdélyiekkel és havasalföldiekkel ostromolta, de sikertelenül.

1682-ben Thököly Imre kezébe került a vár, de 1684-ben katonái I. Lipót seregeinek feladták.

1686-ban Antonio Caraffa császári hadvezér Szatmáron rendezte be szállását, s a várost súlyosan megadóztatta.

1705-1706 ban Rákóczi több ízben parancsot adott a vár lerontására, sikertelenül. Végül 1711-ben Károlyi Sándor csakugyan felégettette.

19. századtól napjainkig

A vár teljesen elpusztult, mára felszíni nyoma nincs, csak néha bukkannak nyomára építkezések közben.

Kapcsolódó szócikkek

• Szatmári uradalom

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
• Vasárnapi Ujság 1854-1860 (Zombory Gusztáv)
• Szatmár vára