Nagybánya

város Romániában, Máramaros megyében

Nagybánya (románul: Baia Mare, németül: Frauenbach, Frauenseiffen, Neustadt, régi elnevezése Asszonypataka, latinul: Rivulus Dominarum) municípium Romániában. Máramaros megye székhelye.[7][8]

Nagybánya (Baia Mare, Frauenbach vagy Frauenseiffen)
Nagybánya címere
Nagybánya címere
Nagybánya zászlaja
Nagybánya zászlaja
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rang megyei jogú város
Községközpont Baia Mare
Beosztott falvak
Polgármester Cătălin Cherecheș[1] (USL)
Irányítószám 430011–430550
Körzethívószám +40 x62[2]
SIRUTA-kód 106318
Népesség
Népesség
  • 122 660 fő (2011. okt. 31.)[4]
  • 114 925 fő (2011)[5] +/-
Magyar lakosság8713 (8%, 2021)[6]
Község népessége108 759 fő (2021. dec. 1.)[3]
Népsűrűség460,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228[7][8] m
Terület234,71[7][8] km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 34′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 34′ 19″
Nagybánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybánya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Neve szerkesztés

Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.

Földrajz szerkesztés

A város az ország északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, az 1307 m magas Rozsály-hegy déli lábánál, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység (és az annak részét képező Rozsály-tömb, románul Igniş) határolja.[7]

Közigazgatási területe 234,71 km²,[8] a városhatáron belüli, szűken vett terület pedig 33,75 km².[9] A szomszédos községek délen Lénárdfalva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu.[7]

Története szerkesztés

Kezdetek szerkesztés

Egyes történelemkutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való (Frauenbach, Asszonypataka néven), amikor a király szászokat telepített a környékre. Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak (Asszonypataka) hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként (Középhegy) említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt. Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.[10][11]

A román történelemszemlélet szerint a Nagybányai-medence Boirebisztasz dák államának része volt, és néprajzi, nyelvészeti és régészeti bizonyítékok igazolják a románság kialakulását és folytonosságát ezen a tájon. (Lásd még: A románok eredete.)

A bányász kisváros szerkesztés

 
Szent István-torony

Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, tornya pedig 40 méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig magaslik Nagybánya felett.

 
A Zazar folyó
 
Nagybánya látképe a Szent István-toronyból

A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester. Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.

A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits István szerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető.

Az arany városa szerkesztés

 
Főtér, Erzsébet-ház

1464-ben Mátyás király kiváltságlevelet írt a városnak, az ő uralkodása alatt a bányászat ismét megerősödött. A moldovaiak betörései miatt, Nagybánya kérésére Mátyás király megengedte a városnak, hogy falakkal, sáncárkokkal és bástyákkal vehessék körül. Ezekből napjainkra már csak a Mészáros-bástya maradt fönn. Ebben az időszakban a Magyar Királyság aranytermelésének több mint fele Nagybánya kezében volt.

1551-ben a Habsburg-házbeli I. Ferdinánd birtokába került a város. A bányák ekkor magánkézből bérlők kezébe kerültek s a rablógazdálkodásuk miatt a bányászat ismét hanyatlófélbe került, az egyébként jól felszerelt, európai szintű bányák ismét elhanyagolttá váltak. A bányászat mellett kőművesek, ácsok, kőfaragók, szűcsök, fazekasok, szabók, ötvösök voltak jó hírű mesteremberei Nagybányának. A nagybányai ötvösök országszerte ismertek, egy közülük, Bánfihunyadi Ötvös János világhírre tett szert azzal, hogy a londoni Gresham kollégium tanárává vált, s az angolok kiemelkedő tudósként tisztelik. Egy másik híres ötvös, Ocsovai Dániel II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomóját készítette. 1547-ben Kopácsi István a város lakóit a reformáció mellé állította, és megalapította a Schola Rivulinát, Erdély és a Partium (valamint a mai Románia) területének első középiskoláját, amely 1755-ig működött.[11]

1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől, és Nagybánya városára ruházta át. A 17. század közepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 1660 elején a váradi Ali pasa portyázó csapatai dúltak a környéken, majd 1660 nyarán hatalmas, 16 000 arannyi váltságdíjat csikartak ki a várostól.

1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cobb császári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét. 1685-ben a császári hadak Máramarosban teleltek, megszállás alatt tartva a vidéket. 1687-ben a reformátusok elvesztették az István-templomot és az iskolájukat, amit a jezsuiták 1691-ben vettek át. 1692-ben a minorita rend megkapta a várostól a Szent Miklósról nevezett kispiaci templomot, ami mellé rendházat építettek.

II. Rákóczi Ferenc 1703-ban átállásra szólította fel a várost, mivel Nagybánya támogatta a fejedelem szabadságharcát. A szabadságharc bukását követő Szatmári béke visszaállította az azt megelőző állapotokat. VI. Károly német-római császár viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1742-ben pestisjárvány pusztított Nagybányán. A pénzverde épületét 1739-ben fejezték be. Ez az épület ma is látható, a megyei történelmi és régészeti múzeum van benne.

1771-ben kezdték el a görögkatolikus templom építését, majd 1792-ben a Híd utcai református templomét. 1793-tól négyosztályos görögkatolikus népiskoláról vannak feljegyzések. A Magyar Jádzó Társaság 1796-ban kért engedélyt a város tanácsától, és 1797-ben már német nyelvű társulat is működött. 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptember havában Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg.

1848-ban a város a forradalom mellé állt, ebben az évben Kossuth Lajost Nagybánya díszpolgárává avatták. 1848 decemberében Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására. A szabadságharc bukása után Berenczey László erdélyi kormánybiztos sok más forradalmárral együtt Nagybányán talált rejtekhelyet.

A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követte, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következett. Létrejött a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakult a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a nagybányai festőiskola. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, kigyúltak az első villanylámpák (1909). 1889-ben jelent meg az első román nyelvű újság, a Gutinul című hetilap.[11] Lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt.

Román kézen szerkesztés

1919. január 9-én[12] bevonultak a román királyi csapatok. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödtek a román intézmények. A középoktatás nyelve román lett, a görögkatolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözött, de eredménytelen harc folyt azért, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék.

A második bécsi döntés értelmében 1940. szeptember 7-én Nagybányára is bevonult a magyar honvédség. A honvédség tiszteletére állított diadalkaput nem sokkal korábban egy román harckocsi letarolta.[13] 1941. június 27-én, egy nappal a kassai bombázás után a szovjet légierő bombázta Nagybányát.[14]

A II. világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Ezzel egy időben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jöttek létre. Bevándorlás nyomán a lakosok száma 18 000-ről 170 000-re nőtt.

A forradalom után szerkesztés

Az 1989-es forradalom óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak.[11] Sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent. A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnik és a város fő gazdasági ereje a kereskedelemben van.

Több külföldi cég Nagybánya környékére helyezi kelet-európai lerakatát, képviseletét. Ilyen a Mercedes, amely itt nyitotta meg legnagyobb kelet-európai kamion, busz és haszonjármű lerakatát. Továbbá a közeli Szakállasdombón (Dumbrăvița) épül a Universal Alloy Co. által egy Airbus és Boeing alkatrészeket készítő gyár.

2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A tiszai ciánszennyezés két hét alatt vonult le, hatalmas károkat okozva.[15]

2011 júniusában az önkormányzat – balesetveszélyre hivatkozva – 1,8 m magas betonfalat építtetett két, összesen 200 roma család (mintegy 6-700 fő) által lakott tömbház és az előttük elhaladó forgalmas út közé. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) azonban 6000 lejes pénzbírságot szabott ki Cătălin Cherecheş polgármesterre, mivel álláspontjuk szerint a fal felépítése diszkriminációnak minősül, és nem oldja meg a problémákat.[16] A Romani Criss egyesület 2011 decemberében beperelte a polgármesteri hivatalt. A Bukaresti Törvényszék 2012. novemberi ítélete szerint nem történt diszkrimináció, az egyesület azonban fellebbezni fog.[17]

Népesség szerkesztés

1910-ben 12877 lakosából 9992 fő magyar, 2677 román és 175 német volt.

Az 1992-es népszámlálás szerint a 149 205 fős lakosság nemzetiségi összetétele: román 80,59%, magyar 17,39% (25 364 fő), német 0,64%, zsidó 0,06%. 1992 és 2002 között a romák és az ukránok kivételével minden nemzetiség lélekszáma csökkent, de eltérő arányban. A 2002-es népszámlálás szerint 136 254 fő lakta. A nemzetiségi arányok: románok 82,85%, magyarok 14,79% (20 466 fő), cigányok 1,5%, németek 0,35%, ukránok 0,25%, zsidók 0,04%.[7][9] A 2011-es népszámlálás szerint 123 738 lakosa volt. Az anyanyelvi megoszlás a következő: románok 97801 (79,0%), magyarok 12 606 (10,2%), cigányok 1767 (1,4%), németek 140, ukránok 126, egyéb 115. Hovatartozásáról nem nyilatkozott 11 183 (9,0%), ez némileg torzítja az arányokat. 2011cenzus

Önkormányzat és közigazgatás szerkesztés

 
Nagybánya

A helyi tanács összetétele:

Párt 2004 2008 2012 Jelenlegi tanács
  Nemzeti Liberális Párt (PNL) 9 9 8                
  Szociáldemokrata Párt (PSD) 4 5 7                
  Konzervatív Párt (PC) 2                
  Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 3 3 2                
  Dan Diaconescu Néppárt (PP-DD) 2                
  Demokrata Liberális Párt (PD-L) 5 6 1                
  Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) 1                
  Nagy-Románia Párt (PRM) 2                

Gazdaság szerkesztés

A foglalkoztatási ráta a városban 38,1%. A foglalkoztatottak száma a 2003-as 57 553-ról 2005-re 52 889-re csökkent, elsősorban az elbocsátások, a munkavállalók elvándorlása és a nyugdíjazások miatt. A legjelentősebb visszaesés az iparban, ezen belül is a kitermelő iparban történt. Csökkent az oktatási és az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma is. Ezzel szemben a banki, biztosítási és távközlési területen növekszik a foglalkoztatás.[9]

Közlekedés szerkesztés

Közösségi közlekedés szerkesztés

A város a 400-as vasúti fővonal mentén fekszik, melynek része a Zsibó–Nagybánya-vasútvonal és a Szatmárnémeti–Nagybánya-vasútvonal. Itt ágazott ki belőle a Nagybánya–Felsőbánya-vasútvonal, amelyen jelenleg nincsen személyforgalom.

A helyi közösségi közlekedést nagyrészt az SC URBIS SA biztosítja. A városi hálózatot 1 trolibusz- és 12 autóbuszvonal alkotja. 17 különjárat egyes cégeket szolgál ki a műszakváltások idején. 10 buszjárat a szomszédos falvakkal és Felsőbányával köti össze a várost.[9]

Közúti közlekedés szerkesztés

A tervezett Nagybánya–Nyíregyháza-autópálya Magyarország felé biztosítana kapcsolatot. Ennek első szakasza az M3-as autópálya NyíregyházaVásárosnamény szakaszának része Vajáig. A második szakasz a tervezett R49-es gyorsút, a harmadik pedig a szintén tervezési fázisban levő romániai szakasz Pete és Nagybánya között.

2011 decemberében a városi önkormányzat megkezdte a tervezett nagybányai körgyűrű környezetvédelmi engedélyeztetését. A beruházás várhatóan 2012 februárjában kerülhet bele a város éves költségvetésébe, a versenytárgyalás pedig leghamarabb júliusban kezdődhet meg, ami optimális esetben nyár végi vagy őszi munkakezdést jelentene. Az átadásra 20132014-ben kerülhet sor.[18]

Légi közlekedés szerkesztés

A város repülőtere, a nagybányai nemzetközi repülőtér Miszmogyoróson található.[19]

Kultúra szerkesztés

 
Galimberti Sándor: Városkép (Nagybánya)

A város magyar művelődési és társadalmi életének központi intézménye a 2001-ben létrehozott Teleki Magyar Ház. Gróf Teleki Sándor egykori háza a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség tulajdona, működtetője a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, de a ház a katolikus, református, evangélikus és baptista egyházközségek, valamint más magyar civil szervezetek – többek között a 015. sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, az Erdélyi Kárpát-egyesület Gutin Osztály, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a Németh László Gimnázium – közösségi életét egyaránt szolgálja.[20]

A város legjelentősebb magyar vonatkozású kulturális rendezvényei, fesztiváljai a magyar művelődést és a Teleki családot középpontba állító májusi Teleki Napok, a régi bányászünnepből újjáélesztett és a város védőszentjére is emlékeztető augusztusi Szent István Napok, a város legnagyobb magyar rendezvénye, a helyi magyar egyesületek összefogásával 2006 óta megrendezett Főtér Fesztivál, valamint a Gesztenyeünnep, ami 1993 óta a város napja.[21]

A Nagybányai Városi Színház épülete 1967-ben épült. Azóta nem került sor jelentősebb felújításra, így az épület falai megrepedeztek. Kellékek tárolására szolgáló raktárai nincsenek. A tervek szerint felújítása 2012-ben kezdődne, és 2014-re fejeződne be.[22]

Sport szerkesztés

Látnivalók szerkesztés

 
Szentháromság-templom

A város legfontosabb látnivalói:

Galéria szerkesztés

Személyek szerkesztés

  • Itt született, élt és hunyt el Thurmann Olivér (1841–1899) polgármester. Réti István: A nagybányai művésztelep c. könyvében a 7,12, 23, 147, 148, 151, 158 oldalakon ír Thurmann Olivér szerepéről a nagybányai festőiskola létrehozásában.
  • Itt született, élt és hunyt el Turman Antal (1787–1862) bányavállalkozó, Az 1848-as forradalomhoz kapcsolódik: „Berzenczei László erdélyi kormánybiztos kocsisnak öltözve Turman Antal istállójában tartózkodott míg tovább menekülhetett, s ugyancsak Turman Antal házában rejtőzve irta meg Kemény Zsigmond »Zord Idök« című regényét” (Palmer: Nagybánya és környéke c. könyv 69. oldalán).
  • Itt született Rumbach Sebestyén (1764–1844) pesti orvos, gyógyfürdő-alapító.
  • Itt hunyt el Thurzó János (1437–1508) bányavállalkozó
  • Itt született Bánfihunyadi János (1576–1650 k.) alkimista, ötvös, az angliai Gresham College kémiatanára, a „hermetikus filozófia” kutatója
  • Itt tanult Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomdász[23]
  • Itt élt Fésűs Menyhért (1802–1874) polgármester
  • Itt született id. Lendvay Márton (1807–1858) színész[23]
  • Itt született Csányi Dániel (1820–1867) matematikus
  • Itt élt és hunyt el Teleki Sándor (1821–1892) 1848–49-es honvéd ezredes[24]
  • Itt született Vezéry Ödön (1841–1937) jogász, szerkesztő[25]
  • Itt született Richter Ede (1852– ?) selmecbányai levéltáros, muzeológus.
  • Itt született, élt és hunyt el Schönherr Gyula (1864–1908) történész[23]
  • Itt nevelkedett, élt és hunyt el Thorma János (1870–1937) festőművész (aki itt a református temetőben nyugszik)
  • Itt született és élt Réti István (1872–1945) festőművész[23]
  • Itt született Monay Ferenc (1878–1964) római katolikus pap, művelődéstörténész, műfordító, közíró.
  • Itt született Thurzó Ferenc (1880-?) gimnáziumi tanár.
  • Itt született Maticska Jenő (1885–1906) festőművész[23]
  • Itt született Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író[23]
  • Itt született Kövess István (1890–? 1997 előtt) jogász, jogi szakíró, újságíró
  • Itt született Németh László (1901–1975) író[23]
  • Itt született, alkotott és hunyt el Slevenszky Lajos (1910–1975) festő, díszlettervező.
  • Itt született, élt és hunyt el Vida Géza (1913–1980) szobrász
  • Itt született és hunyt el Szász Károly (1919–1965) művészettörténész
  • Itt született Németh Amadé (1922–2001) karmester, zeneszerző
  • Itt született 1926-ban Stössel István az orvostudományok doktora, orvosi szakíró.
  • Itt született Kádár István (1930–? 1981) matematikai szakíró
  • Itt született Boncz Géza (1944–2000) magyar író, humorista
  • Itt született Vida György (1946) művészettörténész, műkritikus
  • Itt született Csoma György (Nagybánya, 1951. május 8. – Nagybánya, 2005. május 31.) – újságíró, könyvkiadó.
  • Itt született Vasile Miriuță (1968) román származású magyar válogatott labdarúgó
  • Itt született Török Zsolt Csaba (1968) biológus, biológiai szakíró.
  • Itt született Koller Ákos (1974) magyar válogatott labdarúgó
  • Itt született Tar Gabriella-Nóra (1977) színház- és irodalomtörténész.
  • Itt született Adrian Sînă (1977) román zenei producer, énekes, az Akcent dance-pop zenekar frontembere.
  • Itt született Paula Seling (1978) román énekesnő, a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivál harmadik helyezettje.
  • Itt született Barabás Lilla színésznő (1834–1909)
 
Misztótfalusi Kis Miklós
 
Id. Lendvay Márton
 
Schönherr Gyula
 
Németh László

Testvérvárosok szerkesztés

 
Nagybánya

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Mayor (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)[halott link]
  2. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  3. 2021-es romániai népszámlálás
  4. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  5. https://www.larousse.fr/encyclopedie/ville/Baia_Mare/107189, 2022. december 6.
  6. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  7. a b c d e f Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) fekv nevű lábjegyzeteknek
  8. a b c d City presentation (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)[halott link]
  9. a b c d City of Baia Mare (angol nyelven). Nagybányai várostérség (SUBM), 2008. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
  10. Múlt (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2009. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  11. a b c d A város rövid története (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  12. Archivált másolat. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  13. Ablonczy (2011), i. m. 54, 59. o.
  14. Andaházy Székely Viktor: A m.kir. I. gyorshadtest 1941. évi ukrajnai hadműveletei. Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, 2009. 20-21. old.[halott link]
  15. Azonnal ölt: tíz éve történt a tiszai ciánszennyezés (magyar nyelven). Origo, 2010. január 30. [2011. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  16. Nem bontják le Nagybányán az „elválasztó falat” (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. november 17. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
  17. Maradhat a romákat elválasztó fal (magyar nyelven). Index, 2012. november 29. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
  18. Körgyűrű Nagybányán (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 29. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  19. Prezentare (román nyelven). Nagybányai repülőtér, 2011. [2012. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  20. Alapító okirat (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2001. július 6. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  21. Vendégmarasztaló (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  22. Felújítják a színházat (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 28. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  23. a b c d e f g Nagybányai pantheon (magyar nyelven). Nagybánya.ro / Schönherr Gyula Történelmi kör, 2008. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  24. Gróf Teleki Sándor (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  25. Vezéry Ödön. [2012. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés