Szatmári béke

a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 5.

A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 29.-30. között Nagykárolyban kötöttek meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, mindezt II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem távollétében, aki ekkor éppen I. Péter orosz cárral tárgyalt. Ezt követően április 30-án Károlyi Sándor a szövetkezett magyar és erdélyi rendek képviseletében és a demoralizált, rosszul felfegyverzett, bomlófélben lévő kuruc hadak a majtényi síkon végleg letették a fegyvert a labancok előtt. A kuruc nemesek és főtisztek a béke oklevelét május 1-én írták alá.[3] A szabadságharc küzdelmeit lezáró békekötés kimenetele egy kompromisszum lett a rendiség és a felvilágosult abszolutizmus között, amely egészen az 1848-as forradalomig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül.[4]

Szatmári béke
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal
A Szatmári békekötés záradéka, a nemesi aláírásokkal
Aláírás dátuma1711. május 1.
Aláírás helyeSzatmár
AláírókPálffy János gróf és Carl von Locher, Freiherr von Lindenheim;
Károly Sándor gróf és 16 másik nemes
A Wikimédia Commons tartalmaz Szatmári béke témájú médiaállományokat.
Magyarország a szatmári béke korában
A majtényi kuruc fegyverletételt jelző emlékmű a Kismajtény és Domahida közötti vasútállomás mögött áll[1][2](2007)

Előzményei

szerkesztés

1683-tól a második bécsi ostromot követően a török uralom alóli felszabadító hadjárat során, a Habsburgok meghódíthatták a Magyar Királyság azon területeit, amelyek korábban 1699-ig oszmán felséghatóság alatt voltak. Azonban az osztrákok ellen, akiket pedig eredetileg felszabadítóként fogadtak a magyarok, 1703-ban lázadás tört ki Magyarország északkeleti részén. 1703. május 12. keltezéssel Rákóczi Ferenc fejedelem és Bercsényi Miklós gróf kiadta a „nemes és nemtelen” országlakosokat hadba hívó „Mi Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc Fejedelem és Gróff Székesi Bercsényi Miklós…” kezdetű breznai kiáltványt, amellyel elkezdődött a szabadságharc.

 
Philipp Rugendas: Kuruc lovas – rézmetszet

I. József magyar király a spanyol örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. Az Udvari Haditanács elnöke,a törökverő Savoyai Jenő 1710-ben visszarendelte Sigbert Heistert és egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári haderő élére. A Haditanács rendelkezése értelmében Heisternek azonnal át kellett adnia a hadi pénztárt, a hadi irodát a törzzsel az új császári főparancsnoknak, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett.[5]

Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, ahol megállapodtak, hogy Pálffy háromheti fegyverszünetet enged, Rákóczi pedig a királyhoz fordul egy levéllel, melyet Károlyi visz föl Bécsbe.[6] 1711. február 21-én a fejedelem Lengyelországba utazott, hogy az orosz cárral tárgyaljon, amely után azonban már soha többé nem tért vissza Magyarországra.[7] Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándort időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. 1711. április 26-án Kassa őrsége, Károlyi rábeszélésének engedve, egyetlen puskalövés nélkül behódolt báró Ebergényi László császári altábornagy seregeinek.

A békeszerződés ratifikálása

szerkesztés
 
Comes Joannes Pálffy és Carolus Locher de Lindenheim haditanácsos aláírásai az okmányon

Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze. A béke büntetlenséget ígért a kurucok számára. A szövetkezett magyar rendek 1711. április 27-ikén „gyűltek be a statusok, magyarországiak és erdélyi exulansok Szatmárt a templumban, a ki az előtt prófontház volt ”, ahol Károlyi Sándor nyitotta meg az ülést és a rendek ott elfogadták a békességet, mintsem „számkivetettek legyenek”. Április 29-ikén végleg elkészült a békeokmány szövege, amelyet Pálffy János és Locher Károly haditanácsos alá is irtak.[8] A majtényi síkon április 30-án tették le a kurucok a fegyvereiket és zászlóikat, ahol a 149 zászlót leszúrták a földbe, letették a hűségesküt az akkor már két hete halott I. József német-római császárra, magyar és cseh királyra, ám a fegyvereiket megtarthatták és bántatlanul elvonulhattak.[9] A nemesség képviselői a szerződést Szatmárnémetiben a Vécsey-palota helyén egykor állt épületben írták alá. Az aláírás támaszául szolgált ún. „szatmári-asztal”-t,[10] amelyre a sátoraljaújhelyi kórház pincéjében találtak rá, ma a füzérradványi Károlyi-kastélyban őrzik. Ugyanott őrzik azt a feszületet is, amely az asztalon állt a békeszerződés aláírásakor.[11]

Az erdélyi és a magyar rendek képviselői, 44 (egyes források szerint 45) kuruc tanácsúr és tiszt, május 1-én írta alá a béke oklevelét, amelyen még az utolsó percekben is javítottak. Pálffy János május 2-án jelentette Savoyai Jenőnek, az Udvari Haditanács elnökének: „Sok fáradsággal, sok jó és rossz szóval s a szövetségesek által újra támasztott kételyek és nehézségek eloszlatása után sikerült elvégre a szerződésbe idemellékelt békepontokat elfogadtatni velük”..[12]

Az okirat ratifikálására május 26-án Bécsben került sor.[13][14] A leendő új magyar király a Habsburg-házból származó osztrák főherceg III. Károly, 1711. július 20-án erősítette meg ünnepélyesen Barcelonában a megszületett békét.[15] 1712 elején Bécsbe érkezése után, a legelső dolgainak egyike volt Magyarország teljes kibékítése, koronázó országgyűlést hirdetett, majd 1712. május 22-ikén Pozsonyban megtörtént a koronázása. Ez volt az első olyan rendi gyűlés, amelyen az uralkodó és a magyar rendek megkezdték a szatmári megegyezés elvi talaján a közös viszony újraértelmezését.[16][17]

..így végződött a magyar háború, e békekötéssel, amelynek eredetijét kezeimbe tevék le. Sohasem tulajdonítám ezen eseményt a nemzet könnyelműségének, hűtelenségének, avagy végre személyemtől való elfordulásának: mert hiszen, hogy hozzám ragaszkodott, annak folyvást a legmegindítóbb jeleit adta.
II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól a végéig (1711), 298. oldal[18]

Rákóczi egy zászló alá tudta hívni a különböző vagyoni és társadalmi helyzetben lévő embereket és a magyarok mellett az országban élő nemzetiségeket, köztük a szlovákokat, a románokat és a ruszinokat. Fő célja az volt, hogy diplomáciai eszközökkel elérje a francia–magyar szövetség hivatalossá tételét, Magyarország sorsa pedig egy nemzetközi konferencián dőlhessen el.[19]

Mészáros Kálmán hadtörténész véleménye szerint, Károlyi jó békét kötött Rákóczi ellenében.[20] Magát a békeokmány egyik eredeti példányát, az Osztrák Állami Levéltárban őrzik.[21] Egy másik ismert eredeti példánya pedig antikváriumi forgalomból a 19. században került a bécsi közgyűjteménybe.[22]

A szerződés legfontosabb intézkedései

szerkesztés
  • megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
  • a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
  • a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
  • vallásszabadságot ígérnek
  • Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását

Rákóczi nem hajlandó erre, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe. Itt politikai okok miatt Rodostóba (ma Tekirdağ) száműzik.

Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság.

A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról, fenntartották Magyarország és Erdély alkotmányát, de nem egyesítették a két országrészt.[23]

A szatmári béke eredményei

szerkesztés
  • Közkegyelmet biztosított.
  • A kuruc sereg május 1-jén letette zászlóit a majtényi síkon, a katonák fegyvereiket megtartva hazatérhettek.
  • A király szavatolta Magyarország és Erdély szabadságjogait.
  • Ígéretet tett az alkotmány visszaállítására, a szabad vallásgyakorlatra, az országgyűlés összehívására.
  • A rendeket sértő idegen intézményeket és méltóságokat megszüntették.
  1. Szatmári béke emlékoszlopa A majtényi fegyverletétel emlékműve. kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  2. A Rákóczi–megemlékezés a majtényi síkon. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  3. Háromszáz éve írták alá a szatmári békét. mult-kor.hu, 2011. április 29. (Hozzáférés: 2021. október 8.)
  4. Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014) A rendiség és a szatmári béke. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  5. R. Várkonyi Ágnes: Esélyek és alternatívák a szatmári béketárgyalásokon 1710–1711. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  6. Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Pálffy tárgyalásai Károlyival és Rákóczival. A szatmári békekötés és a majtényi meghódolás.. [2020. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  7. 1711. február 21.. Rubicon. [2020. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  8. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története - József király halála. A szatmári béke., 1895. (Hozzáférés: 2020. január 6.)[halott link]
  9. Laczlavik György – Németh István: II. Rákóczi Ferenc pecsétjei. Magyar Nemzeti Levéltár. [2017. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  10. A “szatmári asztal” is látható a füzérradványi Károlyi-kastélyban Archiválva 2018. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, nemzetimuemlek.hu
  11. A Szatmári-feszület a füzérradványi Károlyi-kastélyban. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  12. Köpeczi Béla: A bujdosó Rákóczi. Akadémiai Kiadó, 1991. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  13. Oross András: A szatmári béke. Magyar Nemzeti Levéltár. [2019. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  14. Czigány István: A kuruc állam katonai helyzete és a szatmári béke (pdf). Hadtörténelmi közlemények. (Hozzáférés: 2020. január 6.)
  15. Kalmár János: III.Károly és Magyarország 1711-ben, Levéltári Szemle, 39. (1989) 4. szám pp. 47. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  16. Forgó András: Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével. Veszprém Megyei Levéltár. [2018. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  17. Szalay József- Baróti Lajos: A magyar nemzet története III. Károly. (1711–1740.) (html). [2020. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 12.)
  18. II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékiratai a magyar háborúról, 1703-tól a végéig (1711). (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  19. 1711. április 30. | Majténynál a kurucok leteszik a fegyvert Archiválva 2018. január 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, rubicon.hu
  20. Jó békét kötött Károlyi, Rákóczi ellenében. Történelem másként
  21. Honismeret, 39. évf. 4. sz. (2011.), epa.oszk.hu
  22. Mészáros Kálmán: Szatmár és Nagymajtény, 1711-2011, Honismeret 2011/4. Honismeret. [2021. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
  23. Magyarország beilleszkedése a Habsburg Birodalomba. [2019. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 7.)
  24. R. Várkonyi Ágnes: Rálóczi tanulmányok - Végig nem vitt viták: A Szatmári béke a történetírásban pp. 299. L’Harmattan Kiadó. (Hozzáférés: 2020. január 6.)

További információk

szerkesztés
  • Károlyi Sándor, a magánember
  • Károlyi Sándor gróf önéletírása és naplójegyzetei Pulay Jánosnak A szathmári békességről írt munkája. I. II. rész Kiadta Szalay László. Második rész. Pest, 1865.
  • Bánkuti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez
  • Történészek a szatmári békéről: „árulás vagy reálpolitikai lépés”. Szatmárnémeti konferencia (Nyíregyháza, 2003)
  • Bariska István: A Dunántúl és a Szatmári béke Archiválva 2021. május 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Debreczen és a szatmári béke. Adalékok Debreczennek a Rákóczi-szabadságharcz korabeli történetéhez; Csokonai-Kör, Debrecen, 1903
  • Zayzon Sándor: Károlyi és a szatmári béke; szerzői, Bp., 1915
  • A szatmári béke története és okirattára; sajtó alá rend., tan., jegyz. Lukinich Imre; MTT, Bp., 1925 (Magyarország újabbkori történetének forrásai)
  • Bánkuti Imre: A szatmári béke; Akadémiai, Bp., 1981 (Sorsdöntő történelmi napok)
  • Bánkuti Imre: Dokumentumok a szatmári béke történetéhez / Dokumente zur Geschichte des Friedenschlusses von Szatmár; BTM, Bp., 1991 (BTM műhely)
  • Kalmár János: Alternatívák Magyarországon a szatmári béke után; Korona, Bp., 1997 (A történelem alternatívái)
  • "... kedves hazám boldogulása munkáját kezébe adom...". Történészek a szatmári békéről: "árulás vagy reálpolitikai lépés". A Szatmárnémetiben 2001. április 27-én megrendezett történészkonferencián elhangzott előadások szerkesztett változatai; szerk. Takács Péter; Periférián Alapítvány és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára, Nyíregyháza, 2003
  • Pulyai János: Szatmári békesség; sajtó alá rend., bev., jegyz. Mészáros Kálmán és Bánkúti Imre; Nap, Bp., 2007
  • Bene regi – a király javára. Ebergényi László császári altábornagy szerepe a szatmári békekötésben. Ebergényi László válogatott levelei és Bivolínyi István töredék naplója, 1710–1711; levelezés sajtó alá rend., bev. Mészáros Kálmán, naplóford., jegyz. Bánkúti Imre; Nap, Bp., 2010 (Rákóczi források)
  • "... hazánknak szabadsága helyre állíttassék". A Rákóczi-kiállítás katalógusa a Rákóczi-szabadságharc és a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából. Damjanich János Múzeum, Szolnok, 2011. március 31–június 8.; szerk. Bagi Gábor, Szathmári István; Damjanich Múzeum, Szolnok, 2011