Főmenü megnyitása

Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg; szlovákul Nové Mesto pod Šiatrom) város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A Sátoraljaújhelyi járás és kistérség székhelye.

Világörökség logo.png  A településen világörökségi helyszín található 
Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely - Pálos-piarista templom és rendház.jpg
Sátoraljaújhely címere
Sátoraljaújhely címere
Sátoraljaújhely zászlaja
Sátoraljaújhely zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásSátoraljaújhelyi
Jogállás város (1899)
Polgármester Szamosvölgyi Péter (FIDESZ)[1]
Irányítószám 3980
Körzethívószám 47
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség14 253 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség200,15 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület73,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sátoraljaújhely (Magyarország)
Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 39″, k. h. 21° 39′ 22″
Sátoraljaújhely (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sátoraljaújhely
Sátoraljaújhely
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sátoraljaújhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátoraljaújhely témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét a közeli Sátor-hegyről kapta, eredetileg Sátorhalmának (Saturhalma) hívták.

FekvéseSzerkesztés

A város Észak-Magyarországon, a Zempléni hegyvidék, régi nevén Eperjes-Tokaj Érchegység északkeleti részében, a szlovák határ mentén fekszik, Miskolctól közúton 82 km-re. Három tájegységet köt össze: a Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja „kapuja”.

CímereSzerkesztés

„Sátoraljaújhely Város címere: arany koronával ékesített álló háromszögletű pajzs, kék mezejében arany »V« betű, szárai között lebegő, szintén arany szőlőfürttel.”[3]

„A pajzs a felső élén nyitott, ötágú (három levél között két éken tölgymakkot mintázó ékítmény, a középső levél kereszt alakú) abroncsán geometrikus rajzolatokkal díszített aranykorona helyezkedik el. A korona emlékezetünkbe idézi, hogy királyi alapítású és birtoklású város volt Sátoraljaújhely, később is nagy forgalmú közigazgatási központként működött.

A kék mező az idők távolába vesző múltat szimbolizálja, hiszen ez a vidék ősidők óta lakott, Árpád vezér a honfoglaláskor "Sátorhalomtól egészen a Tolcsva vizéig az egész földet lakosaival egyetemben" Ketel vitéznek adta. A helyi vizekre (Ronyva, Zsolyomka, Bózsva patakok, Bodrog folyó) utal a kék szín a címerben.

A nagy V jelentései: az Újhely nevet, a betelepített vendégeket, a várost, a várat, később a vármegyei székhelyet is. A V-betű alakja - vadkanagyarat mintázva - az erdőségek legjellegzetesebb állatára is utalni kíván.

A szőlőfürt, mint régi keresztény jelkép, megjeleníti, hogy már a 13. század elején ágostonos szerzetesek éltek itt, a század közepén betelepedtek a pálosok is (II. József koráig), majd megjelennek a dominikánusok és ferencesek is. A korona levelei ismét csak a szőlőkultúrára, a levelek közötti makkok pedig az erdővel borított hegyekre utalnak.”

[4]

ZászlajaSzerkesztés

Két egyenlő vízszintes sávból áll. A felső vörös, az alsó pedig arany (sárga) színű.

VárosrészeiSzerkesztés

A városhoz tartozik 1981 óta Rudabányácska, Széphalom és 1985 óta Károlyfalva.

Széphalom községet a rudabányácskai bányászok alapították, először 1440-ban említik Kysbanya néven. Itt élt 1806-tól haláláig Kazinczy Ferenc. Az akkoriban Kisbányának, Kisbányácskának nevezett községet Kazinczy nevezte el Széphalomnak, bár hivatalosan csak 1886-ban kapta meg a nevet. Itt található a Kazinczy emlékcsarnok, a kertben Kazinczy Ferenc sírja és a 2008-ban létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma. Széphalomhoz 1940-ben hozzácsatolták Hosszúlázt, majd 1981-ben az egészet Sátoraljaújhelyhez.

Károlyfalvát német telepesek alapították az 1750-51-es években, akiket az új tulajdonos, Trautson János herceg hozott a Fekete-erdő vidékéről a Sárospatak melletti elkobzott, kiürült volt Rákóczi-birtokra. A települést a herceg Károly nevű fiáról nevezte el (Carolfalve, Karlsdorf). A megélhetést kereső jövevények - 16 család - nehéz munkával teremtették meg az irtványtelepülést, s tartották fenn magukat a két város között földművelésből, állattartásból, szőlőművelésből, építettek maguknak templomot és iskolát, községházát és parókiát, lassan asszimilálódva, s a 20. század viharaiban egyértelműen ragaszkodva a magyar földhöz.

TörténeteSzerkesztés

 
A város panorámája
 
A katolikus templom és a Kossuth-szobor
 
A városháza főhomlokzata
 
A felújított városközpont, a Kossuth Lajos utca
 
A felújított városközpont, a Kossuth tér
 
A Széchenyi tér kávézói
 
A Szent István nagytemplom és a Hősök tere
 
A Szent István nagytemplom barokk belső tere
 
Kossuth tér a nagytemplom előtt

Az első feljegyzések szerint 904-ben vette hatalmába a környéket Alaptolma, Ketel vezér fia, s a gróf Cseszneky család őse, majd az Aba nemzetség birtokába került. 1110-ben Könyves Kálmán az Apuliából ideköltözött Casertai Rátold grófnak adományozta a területet.

Saturhalma a tatárjáráskor elpusztult. A túlélők – mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették – nem építették újjá. Az új település („nova –villa”) helyéül a Ronyva patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. Ennek az első írásos említése IV. Béla 1256-ban készült okiratában történik. A pálos rend ekkor telepedett le az akkor még különálló településnek számító Barátszeren, a város legrégebbi részén.

Újhely 1261-ben kapott városi rangot V. István ifjabb királytól. Ekkor épült a vára is. III. Endre városnak („civitas”) nevezte „Saturala Wyhel” alakban.

I. Lajos király 1351-ben a legyőzött litván fejedelem fiának, Koriatovics Tódor hercegnek adományozta, aki rutén telepesekkel népesítette be. A 1314. század folyamán végig királyi, illetve királynői birtok volt. Luxemburgi Zsigmond 1429-ben Pálóczy György esztergomi érseket és fivéreit tette meg a vidék urává.

A Pálóczy és a Perényi család hosszú időn át versengett, sőt hadat is vezetett egymás ellen Újhely váráért és birtokáért. 1533-ra sikerült a Perényieknek a birtokokat irányításuk alá vonni, akik protestánsok lévén, a katolikus intézmények helyett protestáns iskolát alapítottak Patakon és Újhelyen is. Az újhelyi vár jelentősége a sárospataki várkastély árnyékában egyre inkább csökkent. 1558-ban a várat Telekessy Imre császári hadvezér leromboltatta.

A várost 1566-ban a törökök kirabolták és felgyújtották.

1567 és 1573 között kamarai birtok, 1573-tól a Dobó családé. 1605 és 1607 között Bocskai István hajdúi szállták meg, majd 1608-ban Lorántffy Mihály lányai örökölték.

A Rákócziak 1616-tól birtokolták házasság révén. Lorántffy Zsuzsanna 1660-ban bekövetkezett halála után menye, Báthory Zsófia és unokája, I. Rákóczi Ferenc örökölte. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort.

1697-ben egy újhelyi országos vásáron pattant ki Tokaji Ferenc felkelése, amely egész Hegyalját forrongásba hozta és előfutára lett a Rákóczi vezette szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc Újhely fejlesztésére rendszeresen adományokat adott, testőrei számára külön utcasort építtetett. A szatmári béke után az elkobzott Rákóczi-birtok részeként Trauthson, osztrák herceg birtokába, majd kamarai kezelésbe került. 1806-ban – a pataki uradalom részeként – Bretzenheim hercegé lett.

Kereskedelme a 18. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a város határain. A század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki.

A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította. A szabadságharc alatt 1849 januárjában fegyvergyár működött Újhelyen. A bukás után a város lakossága ellenzéki magatartást tanúsított.

1871-ben a Magyar Északkeleti Vasút megnyitotta Szerencs–Sátoraljaújhely vonalát. A vasútépítés idején a városban nagy izgalmakat keltett a pályaudvar elhelyezése, mert az építtető vasúttársaság és az állam az indóház helyét máshová javasolta, mint ahová az újhelyiek óhajtották. Sátoraljaújhelytől Ungvárig a vasút 1872-ben készült el.

Az infrastruktúra fejlesztése gyors ütemű volt: a városi villamos erőmű 1896-ban létesült, a vízvezeték és csatornahálózat kiépítése 1906-ban kezdődött.

1833-ban nyílt meg az első közkórház, majd 1890-ben a város vezetése új kórház építéséről döntött, melyet 1905-ben adtak át.

A kiegyezést követően pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A „Zemplén megyei Híradó” 1862-től, a „Zemplén” című hírlap 1870 és 1944 között jelent meg. Színház épült (1883), megalakult a Kazinczy-kör (1902), sportegyletek szerveződtek (1890), tornacsarnok, fürdő nyílt (1900).

Sátoraljaújhely a 18-19. században mezőváros volt, 1871-ben pedig, amikor a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, nagyközséggé alakult. 1899-ben a település rendezett tanácsú várossá alakult, vállalva a nagyobb önállósággal járó többletterheket.

A Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Palota és Fogház 1905-ben készült el Czigler Győző műépítész tervei alapján.

A cseh haderő 1919. április 30-án elfoglalta a várost. A Tanácsköztársaság katonai egységei június 6-án foglalták vissza. A csehek augusztus 13-án ismét bevonultak és egészen 1920 tavaszáig megszállva tartották a környéket.

 
Az új határ kettévágta a települést

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb (az elcsatolt városrész az Újhely (Slovenské Nové Mesto) nevet kapta Csehszlovákiában).

A település a csonka Zemplén vármegye székhelye maradt, de elveszítette vasúti gócpont szerepét, kereskedelmi forgalma csökkent, gazdasági élete visszaesett. Lakossága a Szepes vármegyéből elmenekült magyar köztisztviselőkkel, hivatalnokokkal és azok családtagjaival gyarapodott.

A két világháború között a város fejlesztésére – bár történtek beruházások – a kormányzat összességében kevés erőt fordított. Az irredenta és revizionista mozgalom a város feletti hegyen Magyar Kálvária emlékművet állíttatott (1946-ban lerombolták, a rendszerváltást követően újjáépítették).

1924-ben Károlyi gróf kezdeményezésére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút, amellyel a hegyközi Pálházától egészen Nyíregyházáig el lehetett jutni. A városon áthaladó szakaszt az 1980-as évek elején felszámolták.

1944. március 22-én a város börtönében fogva tartott politikai foglyok kitörtek. A német katonai segítséggel levert Sátoraljaújhelyi börtönlázadásnak 60 halálos áldozata volt.

1944 nyarán a városból a kassai lista szerint 2567 fő zsidó származású lakost deportáltak és hurcoltak el koncentrációs táborokba.[5]

A negyedik és a második ukrán front egységei heves harcokat követően 1944. december 3-án űzték ki a német és a velük szövetséges egységeket.

Sátoraljaújhely megyeszékhelyi rangját Zemplén vármegye megszűnésével, az 1950-es megyerendezéskor vesztette el.

NépcsoportokSzerkesztés

A település lakosságának 93%-a magyar, 6%-a cigány és 1%-a szlovák nemzetiségűnek vallja magát.[6] Kisebb német közösség él a városhoz tartozó Károlyfalva településrészen.

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:


TestvérvárosaiSzerkesztés

Vályi András leírása (1796-ból)Szerkesztés

Vályi András „Magyar Országnak Leírása” (1796.) című művében az alábbiakat írja a városról:

"Újhely. Sátorallya Újhely. Ujhelinum. Jeles hegyallyai Város Zemplén Várm. földes Ura a Kir. Kamara, és mások is, lakosai katolikusok, ó hitüek, evangelikusok, reformátusok, és zsidók is, fekszik S. Patakhoz egy jó mértföldnyire, Sátor hegye alatt elég kies helyen, s a Vármegye szép Háza, és Gyűlései által nevezetesíttetik. Ronyva vize nedvesíti egy részét.

Egygyik Szentegyháza Sz. Imrének tiszteletére épült, mellyet Imre Erdély-Országi Vajda, és Zemplén Vármegyének akkori Fő Ispánnya építtetett. Másik pedig 1355diktől fogva a R. Sz. Pál Szerzetén lévő Atyáknak bírtokok vala, s Sz. Egidiusnak emlékezetére van szentelve. A Rákóczi nevét viselő díszes Kápolna, e Szentegyház mellett jeles 557épület, s több nevezetességekkel itten van Csepelényi Györgynek teste, a ki egyedül maradott vala az Ozmanoknak dühösködésekkor e vólt Paulinusoknak Klastromában, fogságba került, s 1672. feje vétetett az ellenségeskedők által.

A Szent Háromságnak tiszteletére szentelt Kápolnát pedig 1709-dikben pestisnek idején a Lakosok építtették. Az Óhitüeknek Templomjokat Keriatovich Tódor, a Reformátusokét pedig Perényi Péter építtette vala.[7] Jó nagy Zsinagógájok van a Zsidóknak is itten. Épületei a Városnak a Magyarok szokások szerént épültek. Jeles ellenben a’ Vármegye-Háza, melly 1768-dikban készült s más némelly épületek is díszesítik e Várost. Nagy Szentegyháza elkezdetett, de félbe hagyattatott.

Szőlőhegyei híresek, a mellyeknek terméseit magas hegye alatt épültt kő pintzékben sok esztendőkig eltarthattyák; határja jó termésű, vagyonnyai jelesek, borai híresek, vásárjai hasznosak, és népesek; levegője egésséges, egy részét Bodrog vize nedvesíti; kedves, és valóban óltós lakást szolgáltat Lakosainak; elegyes, sárga, és fekete nyirkos földgye 3 nyomásbéli, terem gabonát, árpát, és zabot; jó borral bővelkedik, fa nélkül pedig szűkölködik."

Fényes Elek leírása (1851-ből)Szerkesztés

Fényes Elek a „Magyarország Geographiai Szótára” (1851) című művében az alábbiakat írja (sátoralja)Újhelyről:

"Ujhely (Sátoralja-), Zemplén v. magyar-orosz-tót mv., a Ronyva pataka mellett, igen kellemes vidéken, Sáros-Patakhoz északra 1 1/2 mfldnyire: 2401 romai, 1464 g. kathol., 1174 ref., 120 evang., 26 n. e. óhitü, 1125 zsidó lak. Romai és g. kath. parochia; ref. szentegyház; synagóga.

A rom. katholikusoknak két templomuk, s ugyan annyi kápolnájuk van. A paroch. templomot Palóczy Imre erdélyi vajda épittette. A reformatusok egyházát pedig Perényi Péter, a nádor fia; a gör egyesültekét hg. Keriatovich, ki ide a várhegyre várat is épite, s a helységet orosz gyarmatokkal annyira megnépesité, hogy már 1390-ben városnak nevezteték.

 
A Zempléni Levéltár termei Sátoraljaújhelyen
 
Bortemplom

A város nem igen rendesen épült, s házai többnyire alacsonyak. Kitünőbbek ezek közt a csinos izlésü megyeház, a rom. kath. gymnasium épületei, s némelly nemes udvarházak. Emlitést érdemel még a Győrnél 1809-ben elesett felkelő nemes vitézek emlékoszlopa, a cs. k. postahivatal. A r. kath. gymnasiumban piaristák tanitanak.

A várostól nyugotra szép hegyek közt láthatni a tábori-sátor formát ábrázoló Sátor hegyét is, mellytől a város nevezetét vette. – Egyébiránt Ujhely még a Hegyaljához tartozik, s tágas kiterjedésü szőlőhegyei igen nemes bort teremnek. A bor jóságára nagy befolyással vannak az itteni, mintegy 300-ra menő száraz pinczék. Szántóföldei gondos mivelés mellett mind buzát és kukoriczát, mind más gabonanemeket bőven adnak, s 2834 holdat foglalnak el; rétei jók; legelője a népességhez képest igen szűk; erdeje elég.

Mesteremberei számosak, s mind a heti-, mind az országos vásárok élénkek szoktak lenni, kivált gabonára, mellyet a felföldi tótok vesznek meg…

Későbben a s. pataki várhoz kapcsoltatott, s ezen várossal együtt jött a mostani birtokosának, hg. Breczenheimnak kezére. Különben a városnak vannak némelly kiváltságai, s határában több nemesek birnak szabad földeket."

A Pallas nagy lexikonábanSzerkesztés

 
Rendház

A Pallas nagy lexikona a 19. század végén az alábbiakat írja a településről:

„Sátoralja-Újhely, nagyközség Zemplén vármegye S.-i j.-ban, a Ronyva partján s a Hegyalja sátoralaku hegyei tövében; fejlőlő és élénk városka, a vármegye törvényhatóságának és a járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszék, járásbiróság, kir. közjegyzőség, pénzügyiigazgatóság és pénzügyőrség, kir. tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, m. kir. erdőgondnokság, folyam- és kulturmérnöki hivatal, állami állatorvos és csendőrszakaszparancsnokság székhelye.

Van r. kat. főgimnáziuma, tanonciskolája, vármegyei közkórháza, 2 takarékpénztára és népbankja, dohánygyára (200 munkás), téglagyára, s nagy államivasúti főműhelye. Élénk kereskedést űz fával és egyéb terményekkel.

Van adóhivatala, vasúti állomása, Posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt székel a bodrogközi tiszaszabályozási társulat, a zemplénvármegyei orvos-gyógyszerészegyesület és több más közhasznu egyesület és társulat. A magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület 1882. alakult.

Itt jelenik meg a Zemplén címü hetilap (XXVII. évf.) és a Közérdek c. szaklap (IV. évf.). Lakóinak száma (1891) 13 017, köztük 11 047 magyar, 853 német, 909 tót; hitfelekezet szerint 4909 r. kat., 2096 gör. kat., 271 ág. evang., 1717 helvét és 4018 zsidó. Határa 7150 ha.”

KultúraSzerkesztés

Sátoraljaújhely kulturális szempontból az ország és a megye jelentős települései közé tartozik. Többek között itt élt és munkálkodott nyelvújítóként és főlevéltárnokként Kazinczy Ferenc, itt kezdte pályáját és itt tartotta első szónoklatát Kossuth Lajos.

Sátoraljaújhely továbbra is a megye egyik kulturális központja és a turisták számára is vonzó.

LátnivalókSzerkesztés

 
Sátoraljaújhely, Pálos-piarista templom és rendház

KépgalériaSzerkesztés

Zemplén KalandparkSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

 
Sátoraljaújhely vasútállomás

Sátoraljaújhely közvetlenül a szlovák határnál fekszik. A várost teljes egészében átszeli a 37-es főút, melynek a városon belül 2008-tól tehermentesítő szakasza is van. A teherforgalom csak ezt az utat használhatja városon belül.

A város autóbusz közlekedéséről az ÉMKK gondoskodik. A vasútállomás közvetlen szomszédságában található az autóbusz-állomás, ahonnan távolsági járatok indulnak Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen városokba. Számos helyközi járat kiindulópontja az állomás, közlekednek autóbuszok a Hegyköz és Bodrogköz településeire. A helyi járatok Rudabányácska, Károlyfalva, Széphalom városrészekre közlekednek.

A városnak egy vasútállomása van a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal egyik végén, amelynek az épületét a neves építész, Pfaff Ferenc tervezte. Nappal majdnem minden órában indulnak vonatok Szerencs felé. A vonatok egy része Miskolcon át tovább közlekedik Budapestre, a többinek Szerencsen csatlakozása van Nyíregyházáról Miskolcon át Budapestre közlekedő vonatokhoz. Nem közlekedik személyszállító vonat Slovenské Nove Mesto (Szlovákújhely) felé.

MédiaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Sátoraljaújhely települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 12.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Az önkormányzat 2001. évi rendelete szerint.
  4. http://www.nemzetijelkepek.hu/onkormanyzat-satoraljaujhely.shtml
  5. Halálvonatok 1944-ben a kassai lista. holokausztmagyarorszagon.hu. (Hozzáférés: 2018. február 21.)
  6. A nemzetiségi népesség száma településenként
  7. A református hitközség tagjainak anyakönyvezése 1737-ben indult meg.

További információkSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely, 1905