Wikipédia

Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)

(1823–1890) magyar politikus, államférfi
Disambig.svg „gróf Andrássy Gyula politikus” lehetséges további jelentéseiről lásd: Andrássy Gyula (egyértelműsítő lap).

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (teljes nevén Andrássy Gyula Károly) (Oláhpatak, Osztrák Császárság, 1823. március 8. – Volosca, (ma Abbázia része) Osztrák–Magyar Monarchia, 1890. február 18.)[1] az Andrássy családból való magyar arisztokrata politikus, szabadkőműves, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1867 és 1871 között (ideiglenesen a Monarchia pénzügyminisztere és Magyarország honvédelmi minisztere is), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt az 1868-as horvát–magyar kiegyezés létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában, és az önálló Magyar Honvédség megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla, intézmény, valamint a róla elnevezett Andrássy Gyula-díj, és a budapesti Andrássy út is őrzi.

Id. Andrássy Gyula
Andrássy Gyula foto.jpg
Az Osztrák–Magyar Monarchia
2. közös külügyminisztere
Hivatali idő
1871. november 14. – 1879. október 2.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Ferdinand Freiherr von Beust
Utód Heinrich Karl von Haymerle
A Magyar Királyság 3. miniszterelnöke
Hivatali idő
1867. február 17. – 1871. november 14.
Uralkodó I. Ferenc József
Előd Szemere Bertalan
Utód Lónyay Menyhért
Született Oláhpatak
1823. március 8.
ElhunytVolosca
1890. február 18.[1] (66 évesen)
Sírhely Andrássy-mauzóleum
Párt Deák-párt
Szülei Andrássy Károly
Szapáry Etelka
Házastársa Kendeffy Katinka
Gyermekei Andrássy Tivadar
Andrássy Ilona
Ifj. Andrássy Gyula
Foglalkozás főispán, miniszter
Iskolái Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnázium
Halál oka húgyvérűség (uremia)
Vallás római katolikus
Díjak Aranygyapjas rend lovagja
Szent István-rend nagykeresztje
Id. Andrássy Gyula aláírása
Id. Andrássy Gyula aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Id. Andrássy Gyula témájú médiaállományokat.
Gróf Andrássy Gyula szobra a Parlament előtt 1907-ben, amelyet 1945-ben eltávolítottak, bronzanyagát felhasználták az 1956-ban ledöntött Sztálin-szoborhoz[2]
Zala György: Gróf Andrássy Gyula 1906-ban felállított lovas szobra, Kendeffy Katinka grófnő elhalt férje legjobb képmásának tartotta a fedetlen fővel, elgondolkodó arckifejezéssel, póz nélkül megmintázott szobrot[3]
Andrássy Gyula lovon, Franz Kollarz metszete
Gróf Andrássy Gyula rekonstruált lovas szobra a Országház előtt, 2015-ben

ÉleteSzerkesztés

Apja gróf Andrássy Károly (1792–1845), anyja Szapáry Etelka grófnő (1798–1876) volt. Születési helyét illetően a források hol Tőketerebest, hol Kassát, hol Oláhpatakot említik. (Tőketerebesen valójában fia, ifj. Andrássy Gyula gróf született, 1860-ban.)

IfjúkoraSzerkesztés

Hazafias szellemű nevelést kapott, a család hagyományosan ellenzéki szellemű volt. Középiskolai tanulmányait a budai Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban végezte. Ifjúkorában a reformkor pezsgése igen jelentős hatást gyakorolt rá. Jogi tanulmányainak befejezése után a korabeli arisztokrata ifjak szokását követve hosszú külföldi utazást tett. Példaképeként tisztelte Széchenyi Istvánt, akivel a Tisza szabályozása kapcsán személyesen is megismerkedett. A „legnagyobb magyar” felismerte kitűnő képességeit, és nagy jövőt jósolt az akkor politizálni kezdő fiatalembernek: „minden lehet belőle, még Magyarország nádora is”.

1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, a diétán többször felszólalt, Kossuth Lajos politikájának támogatójaként. Első politikai jellegű felszólalása Zemplén megye 1844. szeptember 25 – 27-i közgyűlésén hangzott el. „Ha a közjóról van szó – mondta – , akkor nem szabad provinciális szempontoknak hódolni, mert különben lehet ugyan az ember jó zempléni, de sohasem jó hazafi."[4]

A szabadságharc idejénSzerkesztés

1848 áprilisától Zemplén vármegye főispánja, Jellasics betörése után a megyei önkéntes nemzetőrök parancsnokaként részt vett a pákozdi csatában, majd harcolt Schwechatnál is. A tavaszi hadjáratban Görgei Artúr segédtisztjeként szolgált.

1849 tavaszán honvéd ezredessé léptették elő. A Szemere-kormány külügyminiszterének, gróf Batthyány Kázmérnak megbízásából Konstantinápolyba utazott diplomáciai küldetésben, a szorongatott magyar szabadságharc számára igyekezett külföldi támogatást szerezni. Többször ment Párizsba és Londonba is. A magyar szabadságharc bukása után nem térhetett haza.

SzáműzetésbenSzerkesztés

1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. Kisebb megszakításokkal a francia fővárosban élt ezután, ahol élénken részt vett a társasági életben. Kora egyik legszebb férfiának tartották. A párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették. Kendeffy Katinka grófnővel az emigrációban kötött házasságot.

A kiegyezésSzerkesztés

 Lásd még: Andrássy-kormány és Magyar–horvát kiegyezés
 
Andrássy Gyula (1848)
 
Andrássy Gyula, színezett fotó (1867)
 
Székely Bertalan: A király koronázása, 1867. június 8-án Andrássy az esztergomi érsekkel megkoronázza I. Ferenc József magyar királyt (freskó)
 
Andrássy Gyula, 1861-ben
 
A Borsszem Jankó című élclap karikatúrája az 1879. szeptember 23-án megjelent lapszámban
 
Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek
 
Benczúr Gyula: Andrássy, 1884
 
Anton von Werner: A berlini kongresszus (középen Andrássy Gyula kék egyenruhában, Otto von Bismarck német kancellár fekete ruhában és Suvalov orosz diplomata díszöltözetben)
 
Andrássy Gyula kormánya megalakulásakor (1867. február 20.) Felül középen: Andrássy Gyula miniszterelnök; felső sor balról: Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horvát Boldizsár igazságügy-miniszter ; alsó sor balról: Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Festetics György király személye körüli miniszter, Gorove István földművelés- ipar- és kereskedelemügyi miniszter (Barabás Miklós kőrajza)

1857-ben hazatérhetett. Azonnal bekapcsolódott a politikába, Deák Ferenc követőjeként. Kegyelmet nem kért, a főispáni tisztséget sem vállalta el újra, meg kívánta várni, míg újra alkotmányos viszonyok jöhetnek létre. Továbbra is kapcsolatban maradt az emigrációval. Sátoraljaújhely követe az 1861-es és az 1865–1868-as országgyűlésen, 1865 és 1867 között a képviselőház alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője lett, az azt megszövegező, ún. Hatvanhetes bizottság tagjaként. Deák számára fontos volt Andrássy diplomáciai és politikai tehetsége, a bécsi udvar által iránta tanúsított elfogadottságára szükség volt ahhoz, hogy a császár is rugalmasan álljon a kiegyezés kérdéséhez. Ezen kívül az Erzsébet császárné és Andrássy közötti jó viszony is döntő fontosságú volt a kitűzött célok elérése szempontjából.[5]

Deák Ferenc javaslatára 1867. február 17-én Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Az Andrássy-kormány, Magyarország első kormánya az 1848–49-es forradalom és szabadságharc óta február 20-án tette le hivatali esküjét.

Június 8-án Ferenc József magyar királlyá koronázásakor ő látta el a nádor feladatait a ceremónia során. A miniszterelnöki tisztséget 1871. november 14-ig látta el. Jelentős érdemeket szerzett a dualista államon belül az önálló modern magyar államszervezet megteremtésében. Politikai helyzete kényes volt, mivel miniszterelnökként nem ő, hanem Deák volt a parlamenti többség vezetője, másrészt ekkor még a kiegyezés ellenzőinek tábora is igen erős volt. Andrássynak jelentős szerepe volt a horvát-magyar kiegyezés (1868) létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában és az önálló magyar Honvédség megalakításában. Miniszterelnöksége idején került sor az Állami Számvevőszék felállítására, a közigazgatás és a bíráskodás szétválasztására, a Határőrvidékek feloszlatására.

Közös külügyminiszterkéntSzerkesztés

1871 és 1879 között az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere volt, egy ideig a közös pénzügyeket is felügyelte. E tisztségében átalakította a Monarchia külpolitikájának addigi irányvonalát, megszüntette az ország elszigeteltségét, közeledett a Német Császársághoz, az Orosz Birodalomhoz és Olaszországhoz is. Bismarck kancellárral baráti viszonyt ápolt. Később főleg a magyar közvélemény nyomására szakított az oroszbarát politikával, és a Monarchia semleges maradt az 1877–78-as orosz–török háborúban. Külügyminiszterségének legnagyobb eredménye az 1878-ban megtartott berlini kongresszus volt, amely gátat vetett a háború következtében a Balkán felé megindult orosz térfoglalásnak. A Balkán helyzetét rendező nagyhatalmi konferencia során az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott Bosznia-Hercegovina megszállására. Ennek kapcsán főleg a nagy költségek és az elrendelt mozgósítás miatt számos bírálatot kapott. Ezek hatására lemondott, ami előtt még sikerült megkötnie a Német Birodalommal azt az alapszerződést, amelyet a kiegyezés mellett élete másik fő művének tekintett.

„ Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charme-ja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. ”
– Mikszáth Kálmán
„ … e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni. ”
– Széll Kálmán 1906. december 6.

Utolsó éveiSzerkesztés

Élete utolsó éveit elhatalmasodó betegsége miatt tőketerebesi kastélyába visszavonulva töltötte, továbbra is figyelemmel kísérve a közéleti eseményeket. A pesti állami temetési szertartásán sokan részt vettek, többek között Erzsébet magyar királyné is. Sisi leánya, Mária Valéria főhercegnő, így ír Andrássy temetéséről naplójában: "Február 21. Ma temetik Andrássyt. Mama özvegyéhez utazott – én később mentem utána. – Amikor a Mama elment, biztosította Andrássy özvegyét hűségéről, odaadásáról, szeretetéről, és arra kérte, hogy ő és fiai minden helyzetben támaszkodjanak rá. Mama azt mondta nekem, hogy csak most jött rá, mi volt számára Andrássy: először érzi magát egészen elhagyatva tanácsadó és barát nélkül.” [6]A temetés után a grófot, az ottani kastélyparkban álló mauzóleumában helyezték örök nyugalomra, ahol feleségével együtt nyugszik. Halálának helyén, a horvátországi Voloskón utolsó lakhelyét emléktábla jelöli.[7]

CsaládjaSzerkesztés

Kendeffy Katalin grófnőt (1830–1896) 1856. július 9-én vette feleségül, Párizsban. Három gyermekük született:

  • Andrássy Tivadar (Párizs, 1857. július 10. – Budapest, 1905. május 13.) feleségétől, Zichy Eleonóra grófnőtől (1867–1945) négy lánya született, köztük Katalin (Katinka, Katus, a „vörös grófnő”), aki nagykárolyi gróf Károlyi Mihály miniszterelnök, köztársasági elnök felesége lett. Tivadar halála után Eleonóra feleségül ment férje öccséhez, az ifjabb Andrássy Gyulához, aki így a lányok mostohaapja lett.
  • Ilona (1858–1952), ifj. gróf Batthyány Lajos (1860–1951) felesége
  • Ifj. Andrássy Gyula (1860–1929), a Magyar Királyság bel- és külügyminisztere

MűveiSzerkesztés

  • Andrássy Gyula beszédei 1847–1871, 1-2.; kiad. Lederer Béla; Franklin, Bp., 1891–1893
  • Gróf Andrássy Gyula beszéde a véderő-törvényjavaslat tárgyában; Franklin, Bp., 1889 (Olcsó könyvtár)
  • A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai, Budapest, 1901
  • Andrássy Gyula Bosznia okkupációjáról tartott három beszéde; Franklin, Bp., 1914 (Olcsó könyvtár)
  • Kedves Idám! Leveleskönyv. Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Tolnayné Kiss Mária; Akadémiai, Bp., 1992
  • Kedves Idám! Leveleskönyv. Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Tolnayné Kiss Mária, szerk. Faludi Ildikó, Kaján Marianna, átdolg. kiad.; Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., Gödöllő, 2016 (Gödöllői kastély-könyvek)

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b Halálesete bejegyezve a voloscai rk. halotti akv. 15/1890. fsz. alatt
  2. ↑ Felállították Andrássy Gyula lovas szobrát a Kossuth téren, mno.hu
  3. ↑ Gróf Andrássy Gyula lovasszobra Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, zalagyorgy.info
  4. ↑ Hadtörténelmi Közlemények, 103. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1990) 4. szám Hermann Róbert: ‘A szép akasztott’. Andrássy Gyula 1848-1849-es szerepéről. – 1990. 3. p.. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  5. ↑ Andrássy Gyula gróf élete - Az „akasztott ember”, akiből miniszterelnök lett, andrassygyula.org
  6. ↑ Michaela Vocelka – Karl Vocelka: Ungarn und die politische Seite der Kaiserin. 2014. 50–65. o. ISBN 978-3-406-66090-0 Hozzáférés: 2020. nov. 1.  
  7. ↑ Határtalanul 2017 - Kosztolányisok Horvátországban, kdaltisk.hu

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Hetven év után: újra Andrássy-szobor a Kossuth téren
  • Sebestény Sándor: Emlékképek gr. Andrássy Gyula életéből – Polgári Szemle, 2014. október – 10. évfolyam, 3-6. szám – Hozzáférés: 2016. április 10.
  • Kákai Aranyos II. [Ábrányi Kornél]: Gróf Andrássy Gyula. Politikai élet- és jellemrajz; Athenaeum Ny., Bp., 1878
  • Andrássy Gyula Gróf. Adomák, apróságok; összegyűjt. Szöts Pál; Athenaeum, Bp., 1890
  • Kónyi Manó: Beust és Andrássy 1870- és 1871-ben; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár)
  • Nagy György: Emlékbeszéd gróf Andrássy Gyula arczképének Temes vármegye tanácstermében történt leleplezése alkalmából; Csendes Ny., Temesvár, 1893
  • Balogh Pál: Andrássy Gyula gróf; Lampel, Bp., 1906 (Magyar könyvtár)
  • Wertheimer Ede: Gróf Andrássy Gyula élete és kora, 1-3.; MTA, Bp., 1910–1913
  • Wlassics Gyula: Gróf Andrássy Gyula külpolitikája; Franklin Ny., Bp., 1913
  • Szekfű Gyula: Történetpolitikai tanulmányok; Irodalmi Társaság, Bp., 1924 (Napkelet könyvtár)
  • Ottlik György: Idősebb gróf Andrássy Gyula; Franklin Ny., Bp., 1944
  • Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak. Széchenyi, Deák, Andrássy, Tisza, Apponyi, Bethlen, Teleki. Az európai magyarság előhírnökei. A bécsi Szent István Egyletben elhangzott előadások; 2. jav. kiad.; Márton Áron, Bp., 1996
  • Diószegi István: Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában a XIX. század második felében. Felsőoktatási tankönyv; Teleki László Alapítvány, Bp., 1998
  • Kozári Monika: Andrássy Gyula; Gondolat, Bp., 2018
  • Tőkéczki László: A bohém zseni. Gróf Andrássy Gyula szellemi-politikai arcéle; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2020
  • A két gróf Andrássy Gyula; szerk. Márkus Tamás; Ifj. Gróf Andrássy Gyula Alapítvány, Bp., 2021

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Elődje:
Szemere Bertalan
Magyarország miniszterelnöke
1867–1871		 
 Utódja:
Lónyay Menyhért
Elődje:
Friedrich Ferdinand von Beust
Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
1871. november 14. – 1879. október 2.
 Utódja:
Heinrich Haymerle
Elődje:
Lónyay Menyhért

Ludwig von Holzgethan

Az Osztrák-Magyar Monarchia pénzügyminisztere
1871. november 14. – 1872. január 15.
1876. június 11. – augusztus 14.
( mindkétszer ideiglenesen )
 Utódja:
Ludwig von Holzgethan

Leopold Hofmann

Elődje:
Aulich Lajos
Honvédelmi miniszter
1867. február 17. – 1871. november 14.		 
 Utódja:
Lónyay Menyhért
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrássy_Gyula_(politikus,_1823–1890)&oldid=24426572”