Országház
Az Országház Budapest egyik legismertebb középülete, a Magyar Országgyűlés és egyes intézményeinek (például Országgyűlési Könyvtár) székhelye. Budapest V. kerületében, a Duna partján, a Kossuth Lajos téren található. Bár az épületre gyakran Parlament-ként is hivatkoznak, de ez a megnevezés nem pontos: a parlament az Országházban ülésező testület, az Országgyűlés megnevezése idegen szóval. A világ harmadik legnagyobb parlamentje.[forrás?]
Országház | |
![]() | |
Település | Budapest V. kerülete |
Hely |
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 1-3. |
Építési adatok | |
Építés éve | 1885 – 1904 |
Építési stílus | Neogótikus, eklektikus |
Felhasznált anyagok | tégla, mészkő, díszkövek |
Védettség | Műemlék, Kulturális világörökség |
Tervező | Steindl Imre |
Építész(ek) | Steindl Imre |
Építési költség | 38 000 000 osztrák–magyar korona |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | Az Országgyűlés és könyvtárának helyszíne |
Tulajdonos | Magyarország |
Alapadatok | |
Magassága | 96 m |
Alaprajz | Téglalap |
Alapterület | 17 745 m² |
Hosszúsága | 268 m |
Szélessége | 123 m |
Egyéb jellemzők | |
Liftek száma | 13 |
Nevezetességei | Európa második, és a világ harmadik legnagyobb parlamenti épület. |
Világörökségi adatok | |
Típus | Kulturális |
Kritériumok | I, II, IV |
Felvétel éve | 1987 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 25″, k. h. 19° 02′ 44″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Országház témájú médiaállományokat. |
Tartalomjegyzék
Az épületSzerkesztés
Az Országház elrendezése teljesen szimmetrikus, az épület ugyanis kétkamarás országgyűlés számára készült 1896-ban. Az északi szárnyban a felsőház, a déli szárnyban az alsóház ülésterme kapott helyet. A két ülésterem tükörképe egymásnak. A parlamenti ülésekre ma az alsóházi termet használják, a felsőházi terem látogatható turisták számára, illetve frakcióüléseket, konferenciákat és fogadásokat tartanak benne. Érdekesség, hogy az alsóházi társalgóban a padlószőnyeg piros, a felsőháziban viszont kék, lévén a felsőház tagjai hagyományosan nemesek voltak, akikről azt tartották, hogy kék a vérük.
Az építkezés történeteSzerkesztés
A pályázatSzerkesztés
Az épület felépítéséről az Országgyűlés törvényt alkotott: az 1880. évi LVIII. tv. alapján tervpályázatot hirdettek 1881-ben. Magyarország számára egy állandó országház építésére több kiváló építész jelentkezett. 1883. február 1-jén a pályázat határideje lejárt, ekkorra tizenkilenc terv érkezett be. A bírálat alapján a kitűzött négy egyenlő díjat az „Alkotmány I.”, a „Patres conscripti”, az „Alkotmány II.” és a „Scti. Stephani regis” jeligéjű terveknek ítélték oda.[1]
- Steindl Imre „Alkotmány I.” neogótikus hatású épületterve
- Hauszmann Alajos „Patres conscripti” neobarokkot és neoklasszicizmust sugárzó terve
- Schickedanz Albert és Freund Vilmos „Alkotmány II.” együttes alkotása, mely elsősorban az antik építészeten alapult
- Otto Wagner és társai „Scti. Stephani regis” neoreneszánsz pályaműve
Steindl Imre megvalósult terveSzerkesztés
Steindl Imre megvalósult terve a historizáló eklektika jegyében született, barokk alaprajzú, barokk tömeghatású épület, részleteiben alapvetően neogótikus stílusú. Ez a monumentális épület a bécsi neogótika szellemében épült, világosan érzékelhető rajta Steindl bécsi mesterének, Friedrich von Schmidtnek hatása.[2] Schmidt centrális elrendezésű Bécs-Fünfhaus-i templomát rajnai gótikus stílusban építette, s ennek kupolája nagy hatással volt Steindl Imrére, amikor a budapesti Országház kupoláját megtervezte.[3] Ugyanekkor Steindl teljességgel egyedit alkotott, amikor a barokk alaprajzot és tömegkompozíciót szintetizálta a tiszta csúcsíves neogót építkezési stílussal. Az épület mind külső tömeghatásában, mind belső enteriőrjében méltán tekinthető a 19-20. század fordulója egyik nagy alkotásának az európai kontinensen. Az Országház éppen úgy hazánk fővárosát reprezentáló épületté vált, mint Sir Charles Barry londoni parlamentje a brit fővárosnak.[4]
A magyar állam ezeréves fennállásának alkalmából, annak millenniumi esztendejében, 1896. június 8-án tartotta az új, még épülő parlamenti épületben az Országgyűlés első ülését.[5]
Az építkezésSzerkesztés
Az Országház építésének feltétele volt, hogy kizárólag hazai építőanyagokat használjanak fel. Kivétel a főlépcső mellett található nyolc, egyenként hat méter magas márványmonolit, amelyet Svédországból hozattak (összesen 12 ilyen oszlop készült, a másik négy a londoni Parlamentben található). Az építkezés 1885-től 1904-ig tartott, azaz a tervező az épület teljes befejezését már nem érhette meg. Az első kapavágás 1885. október 12-én történt a Tömő-tér talaján, az építkezés során tizenhét éven keresztül átlagosan ezer ember dolgozott, 176 000 köbméternyi földet mozgattak meg; 40 millió téglát, félmillió díszkövet, 40 kg aranyat használtak fel.
Bár az épület felavatása már 1894-ben megtörtént, ekkor még nem volt készen, sőt még 1902-ben sem, amikorra már a parlament mindkét háza ideköltözött. Az építkezés 1904-ig tartott.[6]
Maga az épület 268 m hosszú, 123 m széles és 96 m magas, alapterülete 17 745 négyzetméter, térfogata 473 000 köbméter. Központi eleme a kupola, amelynek két oldalán emelkedik a képviselőház (ma az Országgyűlés) és a volt főrendiház (ma Kongresszusi terem) ülésterme. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcsőház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és a szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség található.
A Duna felőli oldal a főhomlokzat, de a hivatalos főbejárat a Kossuth Lajos térről nyílik. Kívül 90, belül 152, összesen 242 szobor van a falakon, jeles alkotók freskói, festményei is ékesítik az Országházat. A díszítéseknél felhasznált 22-23 karátos arany összmennyisége hozzávetőleg 40 kilogramm.
Az épület maSzerkesztés
A Dunára néző oldalának felújítása 21 évi munka után, 2009 szeptemberében ért véget,[7] díszkivilágítása 2014 nyarán megújult.[8]
Szent KoronaSzerkesztés
A 2000. évi I. törvény[9] rendelkezése alapján az Országházban van kiállítva a Szent Korona és a többi koronázási jelvény (a koronázási palást kivételével). A korona korábban a Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető; a törvény szövege szerint az ünnepélyes áthelyezéssel „Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi”.
Látnivalók az OrszágházbanSzerkesztés
- Díszlépcső
- Kupolacsarnok és a körülette elhelyezkedő termek
- A képviselőházi ülésterem
- A volt főrendiházi ülésterem
- A Delegációs terem
- A köztársasági elnök fogadószobái
- Az Országgyűlési Könyvtár
- Az épület számos helyén láthatóak a Róth Miksa által készített üvegfestések és üvegmozaikok.
- A Szent Korona és a koronázási ékszerek
- Magyar festők alkotásai az Országházban, köztük Munkácsy Mihály: Honfoglalás című műve (1893.)
KépgalériaSzerkesztés
Az épület kívülrőlSzerkesztés
Andrássy Gyula lovasszobra az Országház előtt
Belső térSzerkesztés
Az Országgyűlési Könyvtár olvasóterme
Légi fotó galériaSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Steindl Imre, Művészet, Első évfolyam, 1902. Ötödik szám
- ↑ Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 2. köt. Budapest : Andor Győző, 1935. Steindl szócikk l. 473.
- ↑ Déry Attila i. m. 63. o.
- ↑ Déry Attila i. m. 40-41.
- ↑ Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Budapest: Panoráma, 1996. 233. ISBN 9632437616
- ↑ Egykor.hu Az Országház építése
- ↑ Megtisztulva néz a Dunára az Országház (Index, 2009. szeptember 16.)
- ↑ Látványos lett az Országház díszkivilágítása - esti fotók (Híradó, 2014. augusztus 3.)
- ↑ 2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról Archiválva 2016. március 10-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
ForrásokSzerkesztés
- Déry Attila - Merényi Ferenc: Magyar építészet : 1867–1945. Budapest : Urbino, 2000. 270 o. ISBN 9630034905
- Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe (Budapest-Pécs, 2004) ISBN 963954230X
- Az Országház