Wikipédia

Friedrich von Schmidt

osztrák építész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 28.

Friedrich Schmidt, 1886-tól báró Friedrich von Schmidt [németül Friedrich Freiherr von Schmidt, magyarosan Schmidt Frigyes] (Frickenhofen, ma Gschwend része, 1825. október 22. – Bécs, 1891. január 23.) német származású osztrák építész, császári és királyi műszaki főtanácsos (1865), egyetemi tanár, Bécs díszpolgára (1883), a 19. század egyik templomépítője.

Friedrich von Schmidt
Született1825. október 22.[1][2][3][4][5]
Frickenhofen (ma Gschwend)
Elhunyt1891. január 23. (65 évesen)[6][3][4][7][8]
Bécs[9][7]
Állampolgársága
Foglalkozása
TisztségeOsztrák Birodalmi Tanács tagja
IskoláiStuttgarti Egyetem
KitüntetéseiA művészetek és a tudományok érdemrendje Royal Gold Medal (1872) Bajor Maximilian Tudományos és Művészeti Rend (1883)
SírhelyeBécsi Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich von Schmidt témájú médiaállományokat.
Friedrich von Schmidt birodalmi bárói címere a kőfaragómester eszközeivel. Saxa loquuntur = A kövek mesélnek (a múltról) felirat.
Az osztrák Mérnökök és Építészek Egyesülete Friedrich Schmidt számára vasból készült emléktáblája, Anton Batsche (1882)
Friedrich von Schmidt epitáfiuma a bécsi Szent István katedrálison
Schmidt nyughelye Bécsben

Családja

szerkesztés

Apja Johann Heinrich Schmidt (1789–1838) Frickenhofen bei Gaildorfban lelkész.[10] Anyja, Elisabetha Christiana Sybilla (1793–1847) szintén lelkészcsaládból származott.[11] Nyolc gyermekük közül Friedrich volt a hatodik.

Feleségével, Katharina Mohrral (1827–1910) egy földműves és fogadós leányával[12] 1849-ben Kölnben házasodtak össze (1883-ban elváltak.)

Fia, Heinrich von Schmidt(wd) (1850–1928) a müncheni egyetem középkori építőművészet professzora lett, s apja halála után átvette a kölni Jézus Szíve templom építésének felügyeletét. Felesége: Antonia Hase (1855–1906), Conrad Wilhelm Hase(wd) neves építész és egyetemi tanár leánya.

Leánya, Frieda (1851–1905) Otto Jarl(wd) (1856–1915) svéd szobrászhoz ment nőül.

Életútja

szerkesztés

Tanulmányai, majd kölni, berlini és milánói működése

szerkesztés

Kilencéves koráig apja tanította, majd a schorndorfi gimnáziumba, utána pedig 1838-ig a stuttgarti főreálgimnáziumba járt, ahol először részesült módszeres rajzképzésben. Apja még ebben az évben elhunyt, így a család csak Henriette von Württemberg támogatásával tudta fenntartani magát. A tőle kapott ösztöndíjjal folytathatta tanulmányait, s 1840-től Johann Matthäus von Mauch(wd) és Gustav Adolf Breymann(wd) professzoroknál tanult a Stuttgarti Polytechnikumban (ma Universität Stuttgart). Nyaranta Carl Heimisch kőfaragó mester mellett dolgozott. Miután lejárt az ösztöndíja, 1843-ban Kölnben a dóm Ernst-Friedrich Zwirner(wd) által irányított építkezéséhez szerződött kőfaragóként. 1844-ben már mint pallérra, Schmidtre bízták a dóm északi oldala, különösen a portálépítés megmunkálásának irányítását, hamarosan főpallér lett, majd 1848-ban kőfaragó és kőműves[13] mesterlevelét is megszerezte. 1851-ben magán építővállalkozást indított. Ekkor kezdte meg a kölni városi rajziskolában (städtische Zeichenschule in Köln) a tanítást. További előmenetele azonban a kölni dóm építésvezetőjével, Zwirnerrel folytatott viták miatt itt nem volt biztosítva.

1854/55 telén Friedrich Schmidt szerette volna a karlsruhei polytechnikum tanári állást (Heinrich Hübsch(wd) utódaként) betölteni, de Hübsch ellenérzése miatt ez meghiúsult.[14] Ezen időszakban a Rajna vidékén, Köln környékén tervezett templomokat, házakat. 1856-ban Quedlinburgban egy neogótikus templom építésének megbízását nyerte el, melyet 1858-ban fejezett be. 1856 körül IV. Frigyes Vilmos porosz király nemesi rangra emelte.[15] Építőmesteri és magánépítészi továbbképzése után a berlini építészeti akadémián 1856-ban tette le építőmesteri vizsgáját, 1857-ben pedig megnyerte a berlini városházára kiírt pályázatot. 1857-ben Habsburg Ferdinánd Miksa támogatásával Leo Thun vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte a milánói, 1776-ban alapított Brera Akadémiára, ahol a középkori építészet tanáraként működött (1857–1859). Észak-Olaszországi templom-helyreállításaival nemzetközi hírnevet szerzett, de miután eredetileg protestáns volt, s ez hátrányt jelentett a főként egyházi megbízásoknál, 1858-ban katolizált.

Működése Bécsben Dombaumeisterként és a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzoraként

szerkesztés

1859-ben – Lombardiának a Monarchiától történt elszakadása után – kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémiára (Architektenschule der Akademie der bildenden Künste) a középkori művészet tanárává Carl Roesner(wd) és August von Sicardsburg mellé. 1867-ben az akadémia reformja eredményeképpen Schmidt kezdeményezésére jött létre az akadémia Építészeti iskolája (tanszéke), ahova Schmidt mellé Theophil Hansent nevezték ki a klasszicizmus professzorává. Schmidt 1872–1874, 1876–1878 és 1882–1884 között akadémiai rektor is volt, a közbeeső években pedig a rektorhelyettesi tisztet töltötte be. 1860-tól a Szent István-székesegyház Császári és Királyi Építési Bizottságának tagja volt, majd 1862-ben Leopold Ernst(wd) halála után Schmidtet nevezték ki a Stephansdom székesegyházi építészének. 1862-ben Dombaumeisterként Schmidt először a régi déli torony mintájára elkészítette a Stephansdom hiányzó északi tornyának terveit, de a városi tanács elutasította. Legfontosabb eredménye ebben a hivatalban a Szent István-székesegyház tetejének felújítása volt, melyet az 1839. évi földrengés után Paul Wilhelm Eduard Sprenger(wd) távolított el, s vasvázas szerkezettel igyekeztek pótolni, amely azonban súlya miatt alkalmatlannak bizonyult, s az 1860-ban ismét eltávolított déli torony immár kőszerkezetű megújítását Schmidt végezte el, a nyugati homlokzat renoválása is az ő műve volt. 1887–1888-ban a Bécsi Műszaki Egyetem (Technische Hochschule) előadó tanára is volt. Az 1866–1868, 1870–1872, 1874–1877, 1879–1881, 1883–1885 években az Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesületének (Oesterreichischer Ingenieur- und Architekten-Verein) elnöke volt.

Bécsben és környékén számos épületet tervezett. Templomai közül kiemelkedik a Lazarista-templom, a Bécs melletti Fünfhaus[16]-ban emelt centrális alaprajzú, kupolás, csúcsíves templom és a brigittenaui[17] háromhajós plébániatemplom.

A kiváló templomépítő főműve mégis egy jelentős középület, a neogótikus bécsi városháza, amely mind méreteiben, mind enteriőrben (díszterem) sikeres és harmonikus alkotás, Bécs egyik jellegzetes épülete a bécsi parlament közelében.[18] Érzékletes műve az un. Fogadalmi ház (=Das Sühnhaus), amelyet a Ringtheater 1881. decemberi leégésének emlékezetére emeltek, mondhatni ez a neogótika legfinomabb alkotása. Sajnos a második világháborúban bombatalálat érte és elpusztult, ma már csak emléktábla jelzi a helyét.[19]

A műemlékvédelemnek is jeles képviselője volt von Schmidt, számos felújítást tervezett, köztük 1862-64-ben az ő tervei szerint újították fel a már említett bécsi Stephansdómot.

1883-ban Bécs város díszpolgári oklevelét vehette át, Bécs városáért végzett kiemelkedő munkásságáért pedig I. Ferenc József császár birodalmi báróvá emelte 1886-ban.[20]

Követői, tanítványai

szerkesztés

Bécsben sok tervét Josef Hlávka(wd) cseh építész művezetésével építette. Jeles építészek voltak a tanítványai (némelyikük munkatársa is, akiket megszaporodott megbízásai, felkérései miatt kiküldött illetve ajánlott terveinek kivitelezésére). Ők a késői historizmus jeles képviselői, az úgynevezett „Schmidt-iskolának” a generációjához tartozók, Franz von Neumann(wd) (1844–1905), Georg von Hauberrisser(wd) (1841–1922), később munkatársaként is Carl König(wd) (1841–1915) és a fiatalon elhunyt Valentin Teirich(wd). Tanítványai voltak a kor legnagyobb magyar építészei közül többek között Steindl Imre, Schulek Frigyes, Schulcz Ferenc, Petschacher Gusztáv, Aigner Sándor, Foerk Ernő, Hofhauser Antal is.

1862-ben Schmidt tanítványainak körében alakult meg a Wiener Bauhütte önképzőkör.[21] Schulek, Schulcz és Steindl (Schulek még választmányi tag, elnök és pénztárosként is) az alapítók között voltak. Friedrich Schmidt egyénisége és tanítási módszere – a hallgatóival együtt tett rendszeres műemlék-látogatások és felmérések a Habsburg Birodalom, majd Osztrák-Magyar Monarchia távolibb-közelibb helyein – miatt őt kérték fel tiszteletbeli elnöknek, melyet ő valóban gyakorlatban is ellátott. Az Európa tájain készült felmérési és tanulmányrajzokat rendszeresen kiállították, illetve 1863-tól nyomtatásban is megjelentették.[22]

„Schmidt Frigyes”[23] több jelentős műemléképület restaurálásában is részt vett, megtervezte és újjáépíttette a stílustisztaságra törekvés akkor divatos műemlékvédelmi irányzatának jegyében, lombard román stílusban a pécsi székesegyházat.[24] A helyreállítás 1882–1891-ben valósult meg.

Emlékezete

szerkesztés

Friedrich von Schmidt Bécsben halt meg, ahol legtöbbet építkezett, nyughelye is ott van a város által biztosított díszsírhelyen. Már halála évében megjelent életéről az első monográfia.[25]

1927-ben a bécsi városháza – egyik fő műve – mögötti teret tiszteletére Friedrich Schmidt térnek nevezték el, s itt áll szobra is, melyet 1896. május 28-án avattak fel (Edmund Hofmann von Aspernburg(wd) és Julius Deininger(wd) alkotása).

Pozíciói

szerkesztés
  • 1859–1890 – A Császári és Királyi Képzőművészeti Akadémia (K. K. Akademie der bildenden Künste) tanára
  • 1862–1890 – Székesegyházi építésze a Szent István dómnak (Dombaumeister St. Stephan)
  • 1866–1870 – a bécsi városi tanács tagja
  • 1888–1891 – Osztrák Birodalmi Tanács felsőházának tagja
  • A Császári és Királyi Főépítészeti Tanács (K. K. Ober-Baurath) tagja
  • Az Osztrák Ipari és Művészeti Múzeum (Österreichisches Museum für Kunst und Industrie) kurátora
  • A Bécsi Művészeti és Történeti Műemlékek Központi Bizottságának (Central-Kommission für Kunst- und historische Denkmale in Wien) tagja
  • Több éven át elnöke az Osztrák Mérnök- és Építészegyesületnek (Österreichische Ingenieur- und Architekten-Verein)
  • A Berlini, a Müncheni, a Milánói, a Stockholmi, az Urbinói és a Velencei Akadémia tagja
  • Tiszteletbeli tagja az Alsó-ausztriai Ipari Egyesületnek (Nieder-Österreichische Gewerbe Verein)
  • Tiszteletbeli tagja a Bécsi Művészeti Szövetségnek (Künstler-Genossenschaft in Wien)

Díjai, kitüntetései, címei

szerkesztés
  • 1855 – Porosz Vörös Sas-rend IV. osztálya
  • 1864 – osztrák állampolgárságot kapott
  • 1865 – Műszaki főtanácsos
  • 1867 – Osztrák Császári Lipót-rend lovagkeresztje
  • 1883 – Bécs város díszpolgára
  • 1883 – Bajor Maximilian-rend a tudományokért és művészetekért érme
  • 1886 – Birodalmi bárói rang, cím és címer

Ezen kívül a francia Becsületrend főtiszti fokozatának, a Ferenc József-rend csillagokkal, a Hohenzollern-ház Rendje lovagkeresztjének, a Mecklenburg-Schwerin-i Művészetek és Tudományért aranymedál birtokosa, a Románia Csillaga érdemrend lovagja, a Porosz királyi „Pour le Mérite” (kiválóságért) rend birtokosa, a hesseni Fülöp-rend I. osztályának parancsnoka, a pápai Pius-rend parancsnoki fokozatának birtokosa, a pápai Nagy Szent Gergely-rend lovagja. Birtokosa a Tudomány és Művészetért kitüntetésnek, az Olasz királyi Korona-rendnek és a szász királyi Albrecht-rendnek. Innsbruck díszpolgára.[26]

Épületek (válogatás)

szerkesztés

Műveinek jelenleg ismert legfrissebb listáját lásd [1]. Az évek, évkörök az ott megadottakra javítva.[27]

Év Kép Település Épület Állam, tartomány Megjegyzés Linkek
1843–1857   Köln Kölni dóm, patrocíniuma: Szent Péter- és Szűz Mária Németország, Észak-Rajna-Vesztfália (Épült: 1248–1560) Kőfaragóként, később kőműves- és kőfaragómester, majd építész művezetőként csaknem 15 évig dolgozott az Ernst-Friedrich Zwirner(wd) által vezetett építkezésen. [2]
1843–1850 körül   Bonn A von Rigal család sírépítménye a régi Sterntor előtti bonni temetőben. Németország, Észak-Rajna-Vesztfália [3]
1847–1849   Köln Erben-ház, Landsbergstraße 16. Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Az első neogótikus lakóház Kölnben; 1952-ben a súlyos világháborús károsodása miatt lebontották. A homlokzatát díszítő Madonna-szobor (műemléki jegyzékbe véve), ma a helyére épült modern lakóház homlokzatán áll. [4] [5]
1852   Krefeld Háborús emlékmű a napóleoni háborúkból (1813–1815) visszatért 123 veterán emlékére Németország, Észak-Rajna-Vesztfália „A város és a Crefeld környékének harcosai emlékére, akik Napóleon seregeiből visszatértek hazájukba. Épült 1852. augusztus 18-án.”

A Sankt-Anton-Straße mellett lévő városi kertben található.

[6]
1852–1859   Krefeld Szent István katolikus plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália [7] [8]
1854   Bergisch Gladbach Bensbergi temető a Koalíciós háborúk alatt (1794 körül) elhunyt osztrák katonák emlékműve. Németország, Észak-Rajna-Vesztfália [9]
1855–1858   Quedlinburg Szent Matilda katolikus plébániatemplom Németország, Szász-Anhalt [10]
1855–1862   Herdecke Szent Fülöp és Szent Jakab plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Neogótikus. Alapkőletétel: 1861. október 24. Restaurálva: 1984–1989. 93. számú [11] [12] [13]
1856–1858   Graz Lazarista katolikus kolostortemplom Ausztria, Stájerország Titulusa: Fájdalmas Szűzanya [14] [15]
1857, 1866–1868   Venrath, ma Erkelenz része Szent Bálint katolikus filiális templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália A terveket Ferdinand Robert Cremer(wd) 1863-ban átdolgozta. [16] [17]
1857–1859   Bockum, ma Krefeld városrésze Szent Gertrúd katolikus plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Az új torony építését 1897-ben fejezték be Josef Kleesattel(wd) tervei alapján. Az ablakokat Gustav Fünders az 1950-es években tervezte, és Heinz Dohmen(wd) tervei szerint teljesen átépítették a belső teret 1976-ban. [18] [19]
1858–1860   Garzweiler Szent Pankráciusz katolikus plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália 1989-ben lebontották a településen megnyílt új lignitbánya miatt.
1858–1861   Hagen-Haspe Evangélikus templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Neoromán. Felavatva 1861-ben. [20] [21]
1859   Niederwenigern, ma Hattingen Szent Mauritius katolikus plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália [22]
1860–1862   Bécs 7. kerület, Neubau Lazarista katolikus templom Ausztria, Bécs Kivitelező, Josef Schmalzhofer(wd). Első Bécsben tervezett temploma. 1862-ben szentelték fel a kész templomot a Szeplőtelen fogantatás ünnepének előestéjén, s annak szentelve. [23]
1862–1890   Bécs, Innere Stadt Szent István székesegyház (Stephansdom) Ausztria, Bécs Restaurálási munkák folyamatosan. 1864. augusztus 18-ára, a császár születésnapja alkalmából a torony tetejére egy három mázsás kétfejű sast és egy kettőskeresztet helyeztek el. [24]
1863–1866   Bécs, Innere Stadt Akadémiai Gimnázium, Bécs Ausztria, Bécs A bécsi Akadémiai Gimnáziumot 1553-ban alapították, így Bécs legrégebbi középiskolája és Ausztria öt akadémiai középiskolája közül a második legidősebb. [25]
1865   Bad Gastein Szent Primus és Felicián katolikus plébániatemplom Ausztria, Salzburg Az 1122 óta létező templomot neogótikus stílusúra alakították. [26] [27] [28]
1865   Schwarzau am Steinfeld Keresztelő Szent János plénániatemplom – Mária, jó tanács anyja kegytemploma Ausztria, Alsó-Ausztria, Neunkircheni járás [29]
1866   Keyenberg, ma Erkelenz része Szent Kereszt katolikus filiális templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália 1912–1913-ban a gyülekezet csökkenésével leányegyházzá vált. [30]
1866–1873   Bécs, Landstraße Szent Otmár unter den Weißgerbern (Fehércserzők városrész) katolikus plébániatemplom Ausztria, Bécs A 16. században Bécs külvárosába telepedett fehércserzőkről kapta a település a nevét, majd 1850 körül több külvárosi résszel együtt Landstraße néven Bécs 3. kerületébe olvadt. [31]
1866–1870   Bruck an der Großglocknerstraße Fischhorn vár Ausztria, Salzburg A neogótikus felújítást Friedrich von Schmidt tervei alapján Josef Wessicken(wd) végezte. 1920. szeptember 21-én egy tűzvész a kastély nagy részét elpusztította. [32]
1867–1874   Bécs 20. kerülete, Brigittenau Szent Brigitta katolikus plébániatemplom Ausztria, Bécs Richard Jordan(wd)(1847–1922) művezetésével. [33]
1868   Budapest Pákh Albert sírja, Fiumei úti temető Magyarország, Budapest Schulcz Ferenccel. [34]
1868–1869   Lövenich, ma Erkelenz része Szent Pál megtérése katolikus filiális templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália [35]
1868–1870   Vaduz Szent Florinus székesegyház Liechtenstein, Vaduz [36] [37]
1868–1875   Bécs 15. kerületének része, Fünfhaus Győzedelmes Szűz Mária katolikus plébániatemplom Ausztria, Bécs (Maria vom Siege) [38]
1868–1876   Bruck an der Großglocknerstraße A Mennybe felvett Mária katolikus plébániatemplom Ausztria, Salzburg, Zell am See-i járás Az 1867-ben leégett templomot 1869. november 21-én szentelték fel.[28] [39]
1869–1872   Éberhárd, ma Malinovo Apponyi család temetője Szlovákia, Pozsonyi kerület Az 1869–72 között épült neogótikus stílusú római katolikus Szent György temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is. [40] [41]
1870–1880   Wernigerode A wernigerodi vár vártemploma Németország, Szász-Anhalt Patrocíniuma: Szent Pantaleon és Szent Anna [42]
1871   Andelsbuch Bezegg-Sul emlékoszlopa Ausztria, Vorarlberg A Bregenzeni erdő területén egy saját önkormányzati rendszerrel működő „paraszt-köztársaság” volt. A települések kormányzati központjában Bezzeg-ben 1807-ben bontották le a fa szerkezetű városházát, melynek emlékére 1871-ben emelték a neogótikus emlékoszlopot. [43]
1872   Budapest Lakóház a Vörösmarty utca 9. szám alatt Magyarország, Budapest dr. Layer János pesti ügyvéd megrendelésére készült. [44]
1872–1879   Lébény Lébényi templom (Szent Jakab apostol katolikus templom) Magyarország, Lébény Külső renoválása August von Essenwein(wd) műépítésszel. [45]
1872–1882   Zágráb Szent Márk templom Horvátország, Zágráb Felújítás. Kivitelező Hermann Bollé. [46]
1868–1872–1883   Bécs, Innere Stadt, Városháza, Bécs Ausztria, Bécs Belső berendezése 1888-ban készült el. [47] Archiválva 2021. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben [48]
1872–1886   Bukarest Szent József-székesegyház (Bukarest) Románia, Bukarest [49]
1873–1875   Bécs Innere Stadt Osztrák-Magyar Bank (Österreichisch-Ungarische Bank), Bankgasse 3. Ausztria, Bécs Első neoreneszánsz épület Schmidt életművében és a bécsi építészettörténetben is. [50]
1873–1882   Bécs Innere Stadt Bérházak, árkádos (Rathausplatz 2-4.) Ausztria, Bécs Neoreneszánsz. Franz von Neumann(wd) együttműködésével. [51] [52]
1873–1882   Bécs Innere Stadt Bérházak, árkádos (Rathausplatz 7-9.) Ausztria, Bécs Neoreneszánsz. Franz von Neumann együttműködésével. [53] [54]
1874–1875   Zágráb Zágrábi székesegyház (Patrocínium: Mária Mennybevétele, Szent István és László király) Horvátország, Zágráb Az 1880-as földrengés által erősen megrongált székesegyház neogótikus felújítása. [55] [56]
1874–1876   Erolzheim Szent Márton katolikus plébániatemplom Németország, Baden-Württemberg, Biberach járás Középkori épület helyére felépített új épület, a késő gótikus torony alagsora őrződött csak meg. [57]
1874–1877   Domanín A Schwarzenberg család kriptája. Csehország, Dél-csehországi kerület A sírban 26 koporsó található. Kivitelezte Schmidt terveinek átdolgozásával Franz Damasus Deworezky(wd) hercegi építész. [58]
1874–1884   Innsbruck Szent Miklós katolikus plébániatemplom Ausztria, Tirol [59]
1875–1876   Weiler Jézus Szent Szíve katolikus plébániatemplom Ausztria, Vorarlberg [60]
1874–1891   Klosterneuburg Kisboldogasszony (Mariä Geburt) katolikus apátsági templom Ausztria, Alsó-Ausztria Restaurálás. Átalakítva. [61]
1875–1878   Bécs Lazarista templom (Währing) Ausztria, Bécs Bécs 18. kerületéhez tartozó Währing városrészben. [62]
1875–1878   Merano Hercegi vár (Landesfürstliche Burg) Olaszország, Trentino-Alto Adige [63]
1875–1884   Zágráb Akadémia palotája (Nemzeti Múzeum) Horvátország, Zágráb Neoreneszánsz épület, a Zágrábba költözött tanítványával, Hermann Bolléval együtt. [64] [65]
1876–1883   Diakovár Szent Péter és Pál székesegyház Horvátország, Eszék-Baranya megye Átalakítás és belsőépítészeti kialakítás. Carl Roesner utódaként. [66]
1877–1878   Riedenburg, ma Salzburg része Jézus Szíve Menedék (Herz-Jesu-Asylkirche) katolikus érseki templom Ausztria, Salzburg Szent Vince Szeretet Leányai Társulat (Irgalmas Nővérek) rendháza melletti templom. [67]
1877–1880   Bázel Főposta újjáépítése Svájc, Basel-Stadt kanton [68] [69]
1877–1888   Frastanz Szent Szulpiciusz katolikus plébániatemplom Ausztria, Vorarlberg A nyugati irányba tájolt neogótikus bazilika 72 m magas toronyával 1885-ben épült a falu központjától délre. 1888-ban Szent Szulpiciusznak szentelték fel. [70]
1877–1889   Oppenheim am Rhein Szent Katalin templom Németország, Rajna-vidék-Pfalz Restaurálás. Fia, Heinrich von Schmidt is közreműködött. [71]
1877–1905   Bled Szent Márton katolikus plébániatemplom Szlovénia, Krajna Felső-Krajna [72] [73]
1877–1882   Travná (Javorník) Szeplőtelen fogantatás katolikus plébániatemplom Csehország, Travná [74] [75]
1880   Montagna Enn vára Olaszország, Dél-Tirol Restaurálás és bővítés. [76]
1881–1883   Dortmund Miasszonyunk (Liebfrauenkirche) katolikus templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália 2009 júniusáig katolikus plébániatemplom volt a belvárosban, Dortmundtól nyugatra, 2009 óta kolumbáriumként használják. [77]
1882–1885   Bécs, Innere Stadt Sühnhaus (Fogadalmi ház) Ausztria, Bécs Sühnhaus (Engesztelő ház vagy Császári Alapítványi ház). Schmidt az e házban, a Schottenring 7. szám alatt bérelt II. emeleti apartmanban halt meg, s az épületben lévő engesztelő kápolnában ravatalozták fel. 1945-ben nagy mértékben leégett. 1951-ben lebontva. [78]
1882–1891   Pécs Szent Péter és Pál katedrális Magyarország, Dél-Dunántúl A 11. századi alapokkal rendelkező székesegyház mai formáját a 19. század végén érte el Schmidt tervei alapján. Az építés kivitelezője August Kirstein, Schmidt tanulója volt. Orgonája Angster József 100. munkája. Basilica minor rangot 1991-ben, II. János Pál pápa magyarországi látogatása előtt kapott a templom. [79]
1883–1889   Bécs 18. kerülete, Weinhaus Szent József katolikus plébániatemplom Ausztria, Bécs Kivitelező Josef Schmalzhofer(wd) [80]
1883–1888   Renon Runkelstein vár Olaszország, Trentino-Alto Adige Restaurálva és helyreállítva. [81]
1885–1887   Waidhofen an der Ybbs Rothschild vár Ausztria, Alsó-Ausztria Schmidt mélyreható neogótikus átalakításait 2007-ig Hans Hollein építész tervei alapján átépítették. [82]
1889   Steyr Szent Egyed és Stockeraui Szent Colman katolikus plébániatemplom Ausztria, Felső-Ausztria A barokk templombelsőt neogótikussá átépítették, majd az 1876-ban leégett toronysisak helyett 1889-ben neogót, kőből faragott toronysisakot tervezett rá von Schmidt. [83] [84]
1890 (1893–1895)   Köln Jézus Szíve katolikus templom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Schmidt halála miatt az épületet fia, Heinrich von Schmidt irányítása alatt építették és 1895 őszén nyitották meg. A második világháborúban jelentősen megsérült, csak a torony és a templomhajó maradványai maradtak fenn, 1953 és 1957 között új épületbe építették be. [85]
1890–1898   Póla Marinekirche (Tengeri Szűzanya temploma) Horvátország, Isztria Schmidt halála miatt Victor Luntz(wd) és Natale Tommasi(wd) fejezték be. [86]
1892–1893   Silbertal Szent József és Szent Miklós katolikus plébániatemplom Ausztria, Vorarlberg Schmidt tervei szerint, de már halála után építették. Kivitelező Fidel Kröner(wd) volt. [87]
1892–1894   Styrum, ma Mülheim an der Ruhr része Rózsafűzér Királynője (Sankt Mariä Rosenkranz) katolikus plébániatemplom Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Postumus fejezték be. [88]
1891–1902   Oberhausen Szent Mária katolikus templom (Patrocínium: Boldogságos Anya és Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának temploma, röviden: Marienkirche) Németország, Észak-Rajna-Vesztfália Neogótikus székesegyház három hajóval, Firenze székesegyházának mintájára, a két torony 75 méter magas. Postumus fejezték be. Építője: Wilhelm Sültenfuß(wd), Düsseldorf [89]
1899   Chlum (Všestary) Gránit szarkofág körül épített neogótikus emlékmű (36 halott osszáriuma). Csehország, Všestary (Hradec Králové-i járás) Karel és Gabriela Weinrich kezdeményezésére Friedrich von Schmidt tervei szerint építették a chlumi dombon. [90] [91] [92] [93]

Egyéb munkái:

  • 1847, 1859–1861 – Schaeben ház, Domkloster 3. – Köln, 1859–1861 között építette. Peter Gustav Schaeben (1815–1885) a Klosterfrau gyógyszerészeti cég tulajdonosa számára. Utódai 1911-ben alapjaitól átalakították. (Nem maradt fenn).
  • 1858 – Santa Maria dell’Orto – Velence – belsőépítészeti gazdagítását végezte.
  • 1865 – Szent Gál székesegyház (katholische Stadtpfarrkirche zum Heiligen Gallus) – Tuttlingen, Baden-Württemberg, (Németország)
  • 1865 – Lakó és kereskedelmi épület – Trier, Németország – átépítve
  • 1868–1870 – Filiális templom – Pottendorf, Ausztria – elpusztult
  • 1879–1887 – Wrangel báró kastélya – Kijev, Ukrajna

Versenypályázatokban sűrűn részt vett, melyek alkalmával előkelő helyezéseket ért el, de nem mindegyik valósulhatott meg. Így pl. 1859-ben a Pest-Buda városa részére (Eskü térre) készített Szentháromság-szobor sem az ő tervei szerint épült meg. 1867-ben a Wiener Bauhüttéhez tartozó tizennégy tanítványával, köztük Schulcz Ferenccel, a vár későbbi restaurátorával együtt igen részletes felmérést készített a Hunyad vármegyei Vajdahunyadvárról. Felkérésre 1868-ban költségvetést is kidolgozott az ötéves időtartamú restaurálásra, s maga helyett Schulcz Ferencet ajánlotta. Az országgyűlés el is fogadta a költségvetést. A vár rekonstrukciója aztán kikerült Schmidt hatásköréből, s több évtizedes, hosszú és küzdelmes történetté vált.[29]

Képgaléria

szerkesztés
  •  
    A Sühnhaus helyét jelölő tábla Bécsben a Schottenring 7. alatt
  •  
    Von Schmidt bécsi neogótikus városházája a klasszicista stílusú parlament közelében
  •  
    A bécsi városháza díszterme
  •  
    A von Schmidt által romantikus neogót stílusban felújított Wernigerode kastély
  •  
    A Friedrich Schmidt tér táblája a bécsi Josefstadtban
  •  
    Friedrich von Schmidt szobra Bécsben

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ Friedrich von Schmidt (holland nyelven). RKDartists
  3. ↑ a b Structurae (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ „Schmidt, Friedrich” (német nyelven). Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich 30, 244. o. 
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  7. ↑ a b Encyclopaedia of Architects, Vienna 1770–1945 (német nyelven)
  8. ↑ Susanne Kronbichler-Skacha (2018. január 12.). „Schmidt, Friedrich von”. Grove Art Online. DOI:10.1093/GAO/9781884446054.ARTICLE.T076640. 
  9. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ Apjának szülei Heinrich Schmidt (1761–1812) cellei, (Hannover) udvari építész és Maria Friederike König (szül. 1759).
  11. ↑ Anyjának szülei: Georg Christian Härlin, lelkipásztor Weilheim an der Teck-ben, 1790-től Neubulach (Schwarzwald) városi lelkésze és Magdalena Sybille Burk.
  12. ↑ Christian Mohr(wd) (1823–1888) kölni szobrász testvére.
  13. ↑ Friedrich von Schmidt | AustriaWiki im Austria-Forum. austria-forum.org. (Hozzáférés: 2020. május 6.)
  14. ↑ Austria-Forum, i.h.
  15. ↑ A porosz uralkodó csak egyszerű, cím nélküli nemességet adományozhatott, (a birodalmi bárói, őrgrófi és hercegi cím adományozása kizárólag a mindenkor választott német-római császárok előjoga volt). Mágnások, birtokosok, címerlevelesek /Rendi társadalom – polgári társadalom 9./ Debrecen, 1997. 22. oldal Archiválva 2021. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
  16. ↑ Ma Bécs XV. kerülete
  17. ↑ ma Bécs XX. kerülete
  18. ↑ Ettől kezdve kapta „a bécsi Ringstraße építője” állandó jelzőt kortársaitól.
  19. ↑ Birodalmi báróvá emelésének indokai között is említik. In: Wiener Zeitung, 1886. 20. évf. 26. Jänner 1886. január 26. 1. oldal, Hivatalos rész 1. bekezdés
  20. ↑ In: Wiener Zeitung, 1886. 20. évf. 26. Jänner 1886. január 26. 1. oldal, Hivatalos rész 1. bekezdés
  21. ↑ A Bauhütte kifejezés eredetileg a középkorból, a 14. századból származik, amikor is a szerzetesrendek (pontosabban a koldulórendek) számára dolgozó építőműhelyeket jelentett. Pesti Mónika–Riedel Miklós, i.m.
  22. ↑ Jahresbericht des Wiener Bauhütte. 1863–;1876-tól Jahresbericht des Vereins Wiener Bauhütte. Verl. Wien, Wiener Bauhütte.
  23. ↑ Így fordították magyarra a nevét, a dualizmus idején minden idegen nevet magyarra fordítottak, s e szerint terjedt el a szakirodalomban
  24. ↑ Déry Attila i. m. 55-56.
  25. ↑ August Reichensperger: Friedrich Freiherr von Schmidt. Zur Charakterisierung des Baumeisters. Düsseldorf 1891.
  26. ↑ Architektenlexikon 1770–1945. és Friedrich von Schmidt gyászjelentése
  27. ↑ A táblázat Kilind, német wikiszerkesztő munkája alapján.
  28. ↑ Österreichische Kunsttopographie(ÖKT) 25: Die Denkmale des politischen Bezirkes Zell am See, Baden bei Wien 1933, 251. oldal
  29. ↑ Lupescu, Radu. i.m.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich von Schmidt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_von_Schmidt&oldid=27941884”