Diakovár

	Diakovár (Đakovo)
	Diakovár központja
	; Diakovár címere
	; Diakovár címere
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Jogállás	város
Polgármester	Ante Raspudić (HDZ)
Irányítószám	31400
Körzethívószám	(+385) 031
Testvérvárosok	Lista Sinj
	Népesség
Teljes népesség	27 745 fő (2011) +/-
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	111 m
Terület	170 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Diakovár Pozíció Horvátország térképén
	é. sz. 45° 18′ 41″, k. h. 18° 24′ 40″Koordináták: é. sz. 45° 18′ 41″, k. h. 18° 24′ 40″
	Diakovár weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Diakovár témájú médiaállományokat.

Diakovár (horvátul Đakovo, németül Djakowar, szerbül Ђаково) város és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.

FekvéseSzerkesztés

Eszéktől légvonalban 35, közúton 39 km-re délnyugatra, Szlavónia középső részén, az Eszék-Slavonski Šamac vasútvonal mentén fekszik. A Vuka és a Bosuta folyók közötti, Đakovštinának nevezett tájegység központja. Ennek középső része termékeny humusszal borított löszös síkság, míg az alsó, nedvesebb területen gabonaféléket és olajos magvakat termesztenek, a dombos területen pedig szőlőültetvények, gyümölcsösök és erdők találhatók. A város negyedei: Centar, Vila, Sjever, Brdo, Pazarište, Bajnak, Čikaga és Dračice.

A község településeiSzerkesztés

Diakovár községhez közigazgatásilag 9 település tartozik, ezek: Budrovce, Diakovár (Đakovo), Gyurgyance, Ivanovci, Kuševac, Novi Perkovci, Piskorevce, Szelce és Široko Polje.

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevének előtagja a szláv „đak” (= deák) főnévből ered. A magyar név utótagja a magyar „vár” főnévból való.^[2]

TörténeteSzerkesztés

A város őskori emlékeiSzerkesztés

A város területén előkerült számos régészeti lelet alapján területe már az őskortól fogva lakott volt. Az egyik legjelentősebb őskori régészeti lelőhely a várostól 3 km-re északra fekvő, az Eszékre vezető út és a téglagyár közelében található „Grabrovac”, ahol 1980 óta folynak ásatások a városi múzeum munkatársainak vezetésével. Itt az újkőkorszakból, a kőrézkorból és a bronzkorból származó leletek is előkerültek. A leletek a Starčevo-kultúra, a Somogyvár-Vinkovci kultúra és a Vučedoli kultúra népeihez kapcsolódnak. Az „Ivandvor” lelőhelyről az újkőkor végén virágzott Sopot-Bicske kultúra leleteit tárták fel, de több őskori lelőhely található a községhez tartozó településeken is.

Az ókori CertissaSzerkesztés

A mai Diakovár területén az ókorban a rómaiak „Certissa” nevű települése állt, mely fontos állomás volt a Sisciát Sirmiummal összekötő út mentén. Ennek maradványait a várostól délkeletre fekvő Budrovce határában fekvő „Štrbinci” lelőhelyen találták meg. A pénzleletek alapján Augustus korától Arcadiusig, vagyis az 5. század elejéig volt a birodalom része. Az ásatások során két temetője is előkerült. A leletek bizonysága szerint az ókori település helye még a középkorban is lakott volt.

Diakovár a középkorbanSzerkesztés

A mai várost először „Dyacou” alakban 1239-ben említik, de jóval korábbi lehet. Ekkor adja Kálmán herceg^[3] a Boszniában terjeszkedő eretnek bogumilok elleni menedékül Pósa boszniai püspöknek, aki 1246-ban ide települ át. Az itteni káptalant 1357-ben „Capitulum de Deako” néven említik.^[4] Később legtöbbször „Dyaco”, „Dyako” alakban szerepel a középkori oklevekben. A középkorban 1349-től a boszniai püspökség és Szent Péterről nevezett káptalanának székhelye volt. A mai székesegyház elődje 1355-ben épült. 1386. július 25-én a város mellett fogták el a lázadó Horvátiak Mária királynőt és anyját, Erzsébetet. Várát a boszniai püspök birtokaként 1387-ben „Castrum Diako” néven említik először.

A székesegyház régi képen

A török uralom alattSzerkesztés

A vár és a város 1536-ban került török kézre és 150 évig török uralom alatt állt. Jakova néven mintegy 5000 lakosú mezővárosként kádiluk és náhije székhelye volt. 1537-ben egy németekből, horvátokból, osztrákokból, csehekből és magyarok álló sereg döntő vereséget szenvedett itt egy kisebb török seregtől. Ez a város történetének legsötétebb időszaka, amikor szinte az összes katolikus templomot mecsetté építették át. Közülük a leghíresebb az Ibrahim pasa mecset volt, amelyet a török távozása után katolikus templommá alakítottak át. A törökök lerombolták a püspöki palotát, a székesegyházat és a Szent Lőrinc plébániatemplomot. 1551-ben a reformátusok felgyújtották a ferencesek kolostorát is. A katolikus intézmények megszűntek. Diakovár püspökei hontalan, utazó püspökké váltak. A lelkipásztori gondozást a ferencsek végezték, amelyet a törökök még eltűrtek. Evlija Cselebi is járt itt utazása során megemlítve a pasa pompás udvarházait és a város három szép dzsámiját.

A nagyvárossá fejlődés útjánSzerkesztés

A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de ekkor teljesen leégett. 1690-ben a püspök is visszatért és megkezdődött a város újjáépítése. Egy szerényebb székesegyház és püspöki palota épült. Patačić püspök 1706-ban megalapította a püspöki ménest. 1773-ban Diakovár a bosznia-diakovári és szerémi egyesített egyházmegye központjává vált, amely a mai Horvátország teljes északkeleti összes régióját magában foglalta. 1774-ben XIV. Kelemen pápa a püspökséget az esztergomi érsek fennhatósága alá rendelte. 1805-ben Napóleon hadai elől ide menekítették a lipicai ménest, melynek egy része itt is maradt. Mandić püspök megnyitotta Szlavónia és Baranya legrégebbi felsőoktatási intézményét, a teológiai szemináriumot. Diakovár mindig fejlett kézművességgel rendelkező város volt. 1813-ban megalakult a Céhes Iparosok Egyesülete. Az ipari fejlődés a malmok és a téglagyár építésével kezdődött, de a számos, különféle szakmákból jött kézműves termékeinek kínálatával nagyban hozzájárult, hogy a város neve különösen a vásárokon Szlavónia egész területén ismertté vált. Jelentős gazdasági tevékenység bontakozott ki a püspöki uradalomban is, különösen a szőlészet területén. A fejlődés újabb lendületet kapott 1849-ben Juraj Strossmayer püspök kinevezésével. Az ő idejében az uradalom tekintélyes jövedelemmel rendelkező gazdasággá vált, lehetővé téve a nagy püspök számára, hogy pártfogója legyen olyan intézményeknek, mint a Horvát Tudományos Akadémia. Diakováron új székesegyházat, valamint számos egyházi és gazdasági épületet építtetett. A székesegyház építése 1866-ban kezdődött és 1882-ben fejeződött be.

Strossmayer püspök szobra

A 20. századbanSzerkesztés

1910-ben 6304 lakosából 4894 horvát, 890 német, 249 magyar és 164 szerb volt. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye Diakovári járásának székhelye volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1930-as években Roncalli bíboros, a későbbi XXIII. János pápa tett látogatást a városban. A huszadik században a háborúk háromszor is megszakították a város fejlődését. Különösen tragikus következményekkel járt a második világháború, amikor a városban is harcok zajlottak. A katedrálist többször is lőtték és súlyosan sérült, pedig már előzőleg az 1933-as tűzvész súlyos is károkat okozott benne, többek között az első székesegyház orgonája is megégett. Nevezetes esemény a város életében II. Erzsébet angol királynő látogatása, aki hivatalos jugoszláviai látogatásának részeként 1972-ben férjével az itteni lipicai ménest tekintette meg.

Diakovár 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A honvédő háború kitörésekor lakossága nagy számban csatlakozott a horvát hadsereg egységeihez. Így közel fél évszázaddal az utolsó háború után, 1991. szeptember 15-én ismét harcok törtek ki a városban a horvát erők és az egykori JNA egységei között. Három napos harc után a JNA egységek kivonultak a városból átadva azt a horvát hadsereg harcosainak. 2001-ben a városnak 20 912 lakosa volt. Ugyancsak nevezetes esemény volt II. János Pál pápa 2003. június 7-i látogatása, aki a diakovár-szerémi egyházmegyét látogatta meg és a székesegyház előtt Zoran Vinkovic polgármester által adományozott sokác kalapban mondott rövid beszédet. 2008. június 18-án XVI. Benedek pápa érsekségi rangra emelve létrehozta a diakovár-eszéki egyházmegyét, melynek első érseke Marin Srakić, a korábbi diakovár-szerémi püspök lett. 2011-ben a városnak 19 491, a községnek összesen 27 745 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

Lakosság változása^[5]^[6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
3.078	4.085	4.442	5.159	6.375	7.344	7.716	8.526	9.522	10.225	12.744	15.987	18.105	20.317	20.912	19.491

GazdaságSzerkesztés

Diakovár környéke a Đakovštinának gazdaságát hagyományosan a mezőgazdasági termékek, bőr, gyapjú, valamint az állatok kereskedelme jellemzi. A helyi ménest 1506-ban alapították, melyet 1805-ben a lipicai ménessel gyarapítottak és tettek világhírűvé. Jelentős még a faipar, bútoripar, a fémipar, a mezőgazdasági eszközök gyártása, a textil-, vegy- és élelmiszeripar; építőanyagok gyártása, valamint a nyomtatás.

A Szent Péter székesegyház

NevezetességeiSzerkesztés

Mai székesegyházát 1866-ban kezdte építeni Strossmayer püspök neogótikus-neoromán stílusban. Az építkezés teljes 16 évig tartott, ebből 4 év a székesegyház külső építkezése, 12 pedig belső díszítése volt. Összesen 7 000 000 darab téglát égettek ki építésére. A köveket Isztriából, Magyarországról, Ausztriából, Olaszországból és Franciaországból szállították. A katedrális tervezői Karl Roesner és Friedrich Schmidt bécsi építészek voltak. A belső festést Rómában élő német festőkre, Alexander-Maximilian és Ludwig Seitzre, apára és fiára, valamint az itáliai N. Consonira és L. Ansiglionira bízták. A katedrális 7 oltárral rendelkezik, 43 freskója, 31 szobra és 32 domborműve van. Ezen kívül egy 73 regiszterrel, három manuállal és 5 486 síppal ellátott orgonával van felszerelve. A székesegyházat 1882-ben szentelték fel. A háromhajós épület kupolája 59 m magas, tornyai 84 méter magasak. Az épület 1933-ban leégett, 1936-ra állították helyre. Főoltára 15 m magas, marseille-i márványból készült. Híres püspöke Josip Juraj Strossmayer a Horvát Nemzeti Múzeum, a Horvát Akadémia és a Zágrábi Egyetem alapítója, a horvát kultúra atyja, politikusként a magyarosítási politika és a kiegyezés ellenfele a sírboltban nyugszik. A sírboltot R. Valdec 1913-ban készített domborműve díszíti.

Az emeletes érseki palota 1703-ban Patačić püspök idejében épült későbarokk stílusban. A 14. századi eredeti gótikus épületből csak a nyugati fal egy része, illetve a Szent József kápolna szerkezetében a régi székesegyház egy része maradt meg. Mai formájának kialakulásához építkezéseikkel a 18. században Josip Antun Čolnić, Petar Bakić és Matej Franjo Krtica, a 19. században pedig Raffay Imre püspökök nagyban hozzájárultak. 2008-tól érsekség székhelye, a nagyobb egyházmegyei intézmények és hivatalok helyszíne. A kétszárnyú épület a székesegyháztól délre található, a fő tér nyugati oldalát zárja le. A palota belsejét reprezentatív szalonok díszítik, amelyeket püspökök portréival és más értékes műalkotásokkal díszítettek.

A püspöki szemináriumot Antun Mandić püspök alapította 1806-ban. A szeminárium, mint a leendő papok nevelési és felsőoktatási intézménye már több mint egy évszázada a volt ferences kolostor épületében működött, mely még a 18. század elején a Szeplőtelen Fogantatás templommal egy időben épült, amikor ennek helyén 1913-ban Ivan Krapac püspök idejében felépítették a szeminárium új épületét. A szecessziós épületet Dionis Sunko zágrábi építész tervezte.

A káptalani vagy a kanonokházak a későbarokk építészet alkotásai a városban. A 18. században Matej Franjo Krtica püspök építette őket. Az építkezés Mária Teréziának a boszniai és a szerémi egyházmegye egyesülésének alkalmából kiadott chartája nyomán indult meg. A káptalan azoknak a papoknak a közössége, akik különleges, többnyire liturgikus szolgálatokat végeznek az egyházmegyei központokban. Őket kanonoknak hívják és valamennyien a káptalan egyházi intézményéhez tartoznak.

Az irgalmas nővérek Szent Kereszt temploma, amely a kolostor része, 1908-ban épült és ugyanazon év szeptember 14-én szentelték fel. A templom és a kolostor építéséhez szükséges telket Josip Juraj Strossmayer püspök adományozta a nővéreknek, aki meghívta a nővéreket Svájcból Diakovárra. A templomot fából faragott oltárok díszítik, aranyozott angyalokkal, virágokkal, levelekkel és indákkal díszítve. A templom orgonáját 1942-ben építették, 3 manuállal, 28 regiszterrel és teljes pedálművel.

Sétálóutca

A török korból származik Hadzsipasa magas kupolával fedett dzsámija.

A Mindenszentek tiszteletére szentelt plébániatemplomot a történészek szerint a 14. században építették, amikor még Szent Lőrinc plébániatemplomnak nevezték. A török uralom alatt mecsetté (Ibrahim pasa mecset) alakították át. Az épületet a felszabadulás után nem rombolták le, hanem később a Mindenszentek tiszteletére szentelt templommá alakították át. A létesítmény bizánci-mór stílusú belsejének egyedi szépsége Horvátország egész területén egyedülálló. Klasszicista homlokzata a 19. században készült.

A diakovári ménes Ivandvorban

A diakovári ménest 1506-ban alapította Patačić püspök. Ez Európa egyik legrégebbi ménestelepe, mely a térségi lótenyésztés hosszú hagyományáról mesél. A ménesben található lipicai lovakat a 19. század elején kezdték tenyészteni. Ma Állami Diakovári és Lipicai Ménesként működik. A lovak tenyésztése két helyen folyik: a város szívében található Pastruharnán és a város közvetlen közelében fekvő Ivandvoron. A lótenyésztés és nemesítés mellett a ménesben díjlovaglással is foglalkoznak, amelynek minőségét a lovasversenyeken elért eredmények is jelzik.

KultúraSzerkesztés

A városi múzeumot 1952-ben alapították. Régészeti, történeti, néprajzi numizmatikai és képzőművészeti gyűjteménye van. Az etnológiai és a kulturtörténeti állandó kiállítás 2005-ben, illetve 2006-ban, a régészeti állandó kiállítás 2017 közepén nyílt meg. Az állandó múzeumi kiállításon kívül a látogatók különféle időszakos kiállításokat is megtekinthetnek. A kiállítási tevékenységek mellett a múzeum munkatársai szisztematikusan dolgoznak az oktatási tervek kidolgozásán, elsősorban általános iskolás és középiskolás fiatalok számára, miközben katalógusok nyomtatásával, alkalmi kiállításokkal, könyvkiadásokkal és múzeumi kiadványokkal kiadói tevékenységet is végeznek.

A Strossmayer emlékmúzeumot 1990-ben alapították, az akkori püspök Ciril Kos döntése alapján. A múzeum művészeti gyűjteménye, szobrai, a szakrális gyűjtemény, valamint a könyvek és dokumentumok gyűjteménye őrzi Juraj Strossmayer püspök életének és munkásságának emlékét. A földszinten állandó kiállítás, a tetőtérben pedig képgaléria található.

A városi könyvtárat és olvasótermet 1946-ban alapították. A kezdeti álloomány 1420 könyv volt, ma a könyvtár több mint 93 000 kötettel rendelkezik. 1953-ban független intézménnyé vált. 1965-ben az egyetem alapításával elvesztette független intézményi státusát és könyvtári központként az egyetem részévé vált. 1979-ban újra önálló intézményként kezdhette meg a munkát. 1987-ben a Kulturális Központ épületében nyert végleges elhelyezést.

A Đakovački vezovi fesztivál

1967 óta minden év július elején rendezik meg a „Đakovački Vezovi” nevű folklórfesztivált, ahol népitánc és énekegyüttesek lépnek fel, kiállítások tekinthetők meg. A székesegyházban kórusok szerepelnek és operaelőadások vannak. A lipicai lovasbemutató különleges része a programnak. A folklórcsoportok legszebb népviseletükben vonulnak fel a virággal díszített utcákon. A fesztivál két hétig tart, július első vasárnapján fejeződik be.

További jelentős kulturális rendezvények a „Silvestarske noći” (Szilveszteri éjszaka), „Đakovački rezovi” (Diakovári filmfesztivál), „Đakovački bušari” (Diakovári busójárás), „Pola nove godine” (Félévi nyári fesztivál), „Smotra starogradskih plesova i pjesama” (Régi városi dalok és táncok szemléje), „Ivanjski krijesovi” (Szentivánéji fesztivál), „Smotra crkvenoga pučkog pjevanja” (Népi templomi énekek szemléje), „Đakovački susreti hrvatskih književnih kritičara” (Horvát irodalomkritikusok találkozója).

A városban két kulturális és művészeti egyesület működik:

- A KUD „Sklad” kulturális és művészeti egyesületet 1863-ban alapították. Az egyesület kizárólag a város erdeti dalaival és táncaival foglalkozik, előadva azokat a városi rendezvényeken és szerte az országban. Jelenleg hat szekciója működik: folklór, tambura, mazsorett, színjátszó, ritmikus gimnasztikai és információs csoportok.

- A KUD „Tena” kulturális és művészeti egyesületet 1985-ben alapították. Horvát táncok koreográfiájával foglalkoznak. Folklór és tamburacsoportjuk működik. Számos hazai és külföldi fesztiválon léptek már fel.

A városnak két rádióadója van: a Radio Đakovo és a Novi Radio.

A Katolikus Teológiai Főiskola épülete

OktatásSzerkesztés

Főiskolák:

Katolikus Teológiai Főiskola

Középiskolák:

Antun Gustav Matoš Gimnázium
Radić testvérek gazdasági iskola
Antun Horvat szakiskola
Mentor szabadegyetem
Mentor nyelviskola

Általános iskolák

O.Š. Ivan Goran Kovačić, melynek keretében zeneiskola is működik
O.Š. Josip Antun Čolnić
O.Š. Vladimir Nazor

Óvodák:

Đakovo - Gajeva
Đakovo - Vila
Đakovo – Mažuranićeva
Sunčev sjaj-Nazaret (Montessori)
Zvrk

SportSzerkesztés

NK Đakovo és NK Croatia Đakovo (a két labdarúgóklub 2012-ben HNK Đakovo-Croatia néven egyesült)
NK Dračice Đakovo labdarúgóklub
KK Đakovo kosárlabdaklub
RK Đakovo kézilabdaklub
ŽRK PAN Đakovo női kézilabdaklub
ŽOK Đakovo röplabdaklub
SK Đakovo lövészklub
Triangle brazil jiu-jitsu klub
Karate klub Đakovo
Blitz thai boxklub
PK Đakovo úszóklub
VK Đakovo vizilabdaklub
AK Đakovo atlétikai klub
SLA Ante Perić atlétikai klub
KK Đakovo lovassport klub
ŠK Đakovo sakk-klub
ŠK Dama sakk-klub
TK Đakovo teniszklub
STK Đakovo asztaliteniszklub
STK Dračice Đakovo asztaliteniszklub
GK Sokol tornászklub
MNK Đakovo kispályás labdarúgóklub
BK Đakovo bocsaklub
ŠRU Šaran sporthorgászklub
ŠRU Bajer sporthorgászklub
BK Kult Đakovo kerékpárosklub
KK Silos tekeklub
KK Fortuna tekeklub
KK Policija tekeklub
ŽKK Đakovo nói tekeklub