Szávaszentdemeter

Szerémségi város
(Sirmium szócikkből átirányítva)


Szávaszentdemeter (szerbül Сремска Митровица / Sremska Mitrovica, horvátul Srijemska Mitrovica, Mitrovica, németül Syrmisch Mitrowitz), az ókori Sirmium, város Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben. A Szerémi római katolikus egyházmegye püspöki székvárosa.

Szávaszentdemeter (Сремска Митровица/Sremska Mitrovica)
Az ortodox templom és környéke
Az ortodox templom és környéke
Szávaszentdemeter címere
Szávaszentdemeter címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetSzerémségi
KözségSzávaszentdemeter
Rang város
Alapítás évei. e. 1. században
Polgármester Zoran Miščević
Irányítószám 22000
Körzethívószám +381 22
Rendszám SM
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség39 041 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség806 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság80 m
Terület48,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szávaszentdemeter (Szerbia)
Szávaszentdemeter
Szávaszentdemeter
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 44° 58′ 35″, k. h. 19° 36′ 44″Koordináták: é. sz. 44° 58′ 35″, k. h. 19° 36′ 44″
Szávaszentdemeter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szávaszentdemeter témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A város a Szerémi-síkság, a Macsói-síkság és a Tarcal-hegység (Fruška Gora) találkozásánál a Száva bal partján fekszik. Területe a hozzá tartozó falvakkal együtt 73 153 hektár, népessége 85 328 fő.

Közigazgatásilag a következő települések tartoznak még hozzá:

Nevének eredeteSzerkesztés

Nevét az itt született ortodox vértanúról, Szent Demeterről, valamint a tiszteletére szentelt ősi templomról kapta.

TörténeteSzerkesztés

A mai város területén ősi illír-kelta település állott. Az i. e. 1. században a rómaiak hódították meg az akkori Sirmiumot. A város gyors fejlődésnek indult és az 1. századra colonia rangra emelkedett. Colonia Flavia Sirmium különleges stratégiai és katonai jelentőséggel bírt. Traianus, Marcus Aurelius és Claudius innen indította a környező területek elleni hadjáratait. A 3. század közepétől az egész pannon térség kereskedelmi központja, amely fontos személyeket is adott a birodalomnak. Itt, vagy a város környékén született Decius, Aurelianus, Probus és Maximianus császár, ők valószínűleg valamennyien romanizált illírek voltak, valamint a város névadója, Szent Demeter. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchia idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt.

 
A Szent Demeter-templom

A kereszténység elterjedése után püspöki székhely lett. Az 5. században a virágzásnak a hun hódítás vetett véget, amelyet a keleti gótoké, majd a gepidáké követett. II. Jusztinianosz alatt a Bizánci Birodalom része lett, majd a 6. században a Szerémséget az avarok foglalták el, Sirmiumot 582-ben a földig rombolták. Az avarokkal együtt a Szerémségbe ekkor szlávok telepedtek le.

820-ban a bolgároké lett a város, és a 845. évi paderborni békeszerződés is a kezükön hagyta.[2] A bolgárok a kereszténység felvételével újra püspökséget alapítottak itt. A magyarok honfoglalása után a város felváltva hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott. 1180-ban a bizánciak távozása után a város romokban hevert, a Szent Demeter-monostort a magyarok várrá építették át. A 13. században az újjáépült város a Szávaszentdemeter (civitas Sancti Demetri) nevet kapta, mely oklevélben 1362-ben fordul elő először.

A török hódoltság nyomán magyar lakossága északra menekült és ettől kezdve szerb város lett és majdnem egy évszázadig Szerbiához tartozott. 1521-ben a város és az egész Szerémség hosszú időre török kézre került. A török uralom teljesen megváltoztatta a várost, amely a keleti városok sajátosságait (széles utcák, dzsámik, minaretek) öltötte magára. A törökök innen igazgatták a Szerémséget. A pozsareváci békével a város felszabadult a török iga alól, és a Habsburg Birodalom része lett. A 18. század közepétől a 9. péterváradi katonai határőrvidék székhelye lett, melynek itt létesült parancsnoki központja. A város a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Mitrovicai járásának székhelye volt.

LakosságaSzerkesztés

1991-ben: 38 834 lakos közte 26 943 szerb (69,37%), 4836 jugoszláv (12,45%), 3162 horvát (8,14%), 732 ruszin (1,88%), 617 magyar (1,58%), 340 montenegrói (0,87%) és egyéb (cigány, macedón, szlovák, albán stb.).

2002-ben: 39 094 lakos közte 31 127 szerb (79,64%), 2130 horvát (5,44%), 961 jugoszláv (2,45%), 620 ruszin (1,58%), 524 magyar (1,34%), 185 montenegrói (0,47%) és egyéb (cigány, macedón, szlovák, albán stb.).

LátnivalókSzerkesztés

  • A Žitni-téren látható az ókori városközpont egy része a császári palota és a Szent Demeter- bazilika maradványival.
  • A Szerémségi Múzeum (gazdag ókori gyűjteménnyel).
  • Szent Demeter-templom
  • Görögkatolikus templom
  • Római katolikus templom
  • Szent István-kápolna
  • Sirmiumi Szent Vértanúk temploma
  • A várostól nem messze található a Fruška Gora Nemzeti Park, különlegesen ritka flórájával és faunájával nyújt élményt.
 
A Szent Iréné-híd a Száva folyón

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  2. H. Tóth Imre: Metód 28. o.

ForrásokSzerkesztés