Az avarok észak-ázsiai eredetű nomád nép, amely a 6. században Közép-Európába költözött és ott egy erős birodalmat hoztak létre. Több mint kétszáz évig ők voltak a legfontosabb hatalom a frank és a bizánci birodalom között. A birodalmuk, az Avar Kaganátus Baján kagán vezetésével (562–602) a fénykorát élte. Nagy Károly azonban hódító háborúi során legyőzte őket és így az avarok a 9. század elején elvesztették politikai jelentőségüket, nem sokkal később kulturális identitásukat is.[1]

Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is sokáig vitatott volt. Sok történész már a 18. század végétől a Kínától északra fekvő, a mai Mongólia területén létrejött Zsuanzsuan Birodalomhoz kötötte az eredetüket.[2][3] A hsziungnukkal és a heftalitákkal is kapcsolatba hozzák őket.

Az avarokat hagyományosan a zsuanzsuanokkal azonosították.[4][5] Sok történész szerint a fő zsuanzsuan törzsek mongol nyelvűek voltak, de számos török törzset is leigáztak [6] és magukba olvasztottak.

A 2020-as évek archeogenetikai kutatásai megerősítették, hogy az avarok 7. századi vezető rétege egyértelműen visszavezethető a mai Mongólia területére, annak is a Zsuan-zsuan időszakára (i. u. 330–552), ahol a 6. század közepén a zsuanzsuanok birodalmának hanyatlása, illetve a türkök felemelkedése távozásra kényszerített egy nagyobb nomád népcsoportot. Az emberiség történetének egyik leggyorsabb népvándorlása során nyugat felé haladva az avarok hat év alatt a Kaukázustól és a Fekete-tengertől északra elterülő sztyeppevidékre érkeztek,[7] ahol több nomád törzset is hódoltattak, majd tovább vonultak és tíz év múlva a Kárpát-medencét aztán már ez a vegyes, különféle sztyeppei forrásokból táplálkozó népesség foglalta el.[8]

A vezető réteg zárt csoportja genetikailag 90%-ban belső ázsiai eredetű, és az avar honfoglalás után is még bő fél évszázadig nem keveredett a helyiekkel. A maradék 10% nyugati genetikai komponens is még Ázsiából érkezett, amit az mutat, hogy ezt a vonalat a késői zsuanzsuan korszak egyik előkelőjében is kimutatták. Az avar elit családi kapcsolataiban az apai vonal a domináns, de a változatos ázsiai anyai vonalak azt jelzik, hogy az avar honfoglalásban a nők is nagy szerepet játszottak.[9]

Az avarok vezették be először a kengyelt Európában és gyakorlatilag semmilyen írott forrást nem hagytak maguk után.[10]

Az avarok a Kárpát-medencében 582-612
Reflexíj a gyenesdiási avar temetőből
Az avarok Európában 814 körül
Lovával együtt eltemetett avar harcos (Damjanich János Múzeum, Szolnok).
Avar leletek (Damjanich János Múzeum, Szolnok).
A Nagyszentmiklósi kincs aranyból készült ivócsanakja
A heftaliták által uralt területek 520 körül.[megj 1]

A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. A Kaukázusban élő mai avarokkal való kapcsolatuk vitatott.

Kárpát-medencei történetük során korai avar kort és késő avar kort különböztethetünk meg. A késő avarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).[11]

Az avarok őstörténete

szerkesztés

A 460 körüli uarhun szövetség

szerkesztés

Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amelyről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A dinasztiaalapító I. Khingila király (kb. 430–490) szoros törzsszövetségben egyesítette a területen élő uar és hjóno törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun néven is szerepelnek a forrásokban. A név a bizánci történetírónál, Priszkosz rétornál is előfordul, aki néhány évvel Attila király európai hun birodalmának bukása után, 463 körül arról ír, hogy a szavirokat megtámadták a közép-ázsiai uarhunok. Az uar-avar azonosságot feltételezve, ez az avarok legkorábbi ismert európai említése. (Ehhez kapcsolódik a magyar várkony szó, ami valószínűleg az avarok magyar elnevezése volt.)

A heftalitákat vagy uarhunokat a szanszkrit források húna és svetahúna („fehér húna”, azaz fehér hunok) néven emlegették, miután azok betörtek Indiába.

Az 550-es évek európai népvándorlása

szerkesztés

552-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, [12] majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egy időben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban. Teofanész bizánci történetíró így emlékezett meg róluk:[13]

„...bejött Bizáncba azoknak, akiket avaroknak mondanak, a furcsa népe s összefutott az egész város a megnézésükre, mert soha ilyen népet még nem láttak. Hátul nagyon hosszú volt a hajuk szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított.”

567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő onogur-bolgárokat (utrigurok és kutrigurok), valamint a szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdok királyával Alboinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a longobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, így az avaroké lett az egész Kárpát-medence, ahová a kagán a székhelyét is áttette.

576-ban II. Tiberiosz bizánci császár Valentinus vezetésével követséget küldött a nyugati türkökhöz, hogy a II. Justinus császár és a nyugati türkök első kagánja, Istemi közötti békeszerződést megerősítse, amiről Menandrosz bizánci történésztől értesülünk. Meglepetésükre a nyugati türk uralkodó, Turxanthosz – neve valószínűleg a Türk sad méltóságnevet adja vissza – nagy haraggal fogadta őket, szemükre hányva, hogy befogadták elmenekült alattvalóikat, az avarokat. Nagy nehezen tudták csak lecsillapítani, és részt kellett venniük az uralkodó apjának, a nemrég elhunyt Isteminek a gyászolásában.

Az álavar kérdés

szerkesztés

Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról.[14] Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat – más néven abdeleket – győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában. Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak” (pszeudoavaroi) hívja. Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak és hunninak nevezik. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uarhiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is lehet a legenda. Ez a kérdés máig nem tisztázott, tehát az álavarokról szóló történet akár hamis is lehet. Bár úgy tűnik, a keleti népeknél nem ritka az a gyakorlat, hogy egy nép/csoport egy másik, félelmetes hírű népnek adja ki magát, ami akár félig igaz is lehetett, ha egyszer annak kötelékeiben éltek/harcoltak.

A Kárpát-medencei Avar Kaganátus

szerkesztés

Az avarok 552-ben jelentek meg Európában, a Türk Birodalom fennhatósága elől menekülve, amikor átkeltek a Volgán[15] 567-ben a longobárdokkal szövetségben birtokba vették a Kárpát-medence Dunától keletre eső részét, majd 568 húsvétja után – miután a szövetséges longobárdok állataikat hátrahagyva a később róluk elnevezett Lombardiába menekültek az avaroktól való félelmükben – az egykori Pannonia területét is.

Az Avar Kaganátus megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A birodalom a 9. század elejéig állt fenn, amikor Nagy Károly Frank Birodalma és Krum bolgár kán dunai bolgár birodalma felszámolta. Nagy Károly az avarok leverése után határőrvidéket állított fel Pannoniában.[16][17]

Megjegyzések

szerkesztés
  1. A területeken az általunk besenyőknek nevezett nép is élhetett, akiken Strabo szerint a heftaliták uralkodtak.

Hivatkozások

szerkesztés
  1. Heinz Dopsch. STEPPENVÖLKER IM MITTELALTERLICHEN OSTEUROPA – HUNNEN, AWAREN, UNGARN UND MONGOLEN. Hozzáférés ideje: 2024. május 6. 
  2. Avar | People, Empire, & Origin | Britannica (angol nyelven) (2024. augusztus 6.). Hozzáférés ideje: 2024. augusztus 17. 
  3. Mark, Joshua J.. Avars (angol nyelven). Hozzáférés ideje: 2024. augusztus 17. 
  4. Таскин В. С. Материалы по истории древних кочевых народов группы дунху / Н. Ц. Мункуев. — Москва: Наука, 1984. — С. 4. — 487 с.
  5. Комиссаров С. А., Шульга Д. П. Аварские древности как возможная основа для выделения археологических памятников жужаней // Вестник Новосибирского государственного университета. Серия: История. Филология. — 2009. — Т. 8, вып. 5. — С. 186—188. — ISSN 1818-7919.
  6. Конрад Н. И. Избранные труды: история. — Москва: Наука, 1974. — С. 348. — 472 с. (oroszul)
  7. KKJM 33. o.
  8. KKJM 11. o.
  9. Avar honfoglalás
  10. Walter Pohl: The Avars. 2018–12–15. ISBN 978-1-5017-2940-9 Hozzáférés: 2024. augusztus 17.  
  11. László Gyula: Árpád népe
  12. Keys: Katasztrófa 56. o.
  13. KKJM 11. o.
  14. Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története, tankonyvtar.hu
  15. Magyarország története térképeken elbeszélve 1. [Budapest]: Magyar Történettudományi Intézet; História Alapítvány. ISBN 963 8312 32 7 Ö, ISBN 963 8312 33 5 I. k. ISSN 1219-5855  
  16. Szőke Béla Miklós: Az avar-frank háborúk kezdete
  17. Szőke Béla Miklós: A Kárpát-medence a karoling korban és a magyar honfoglalás

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés