Vásáry István (orientalista)

(1945–) magyar orientalista, turkológus, diplomata
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 8.

Vásáry István (Budapest, 1945. május 4. –) magyar orientalista, történész, turkológus, egyetemi tanár, diplomata, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a török filológia és történelem, ezen belül Kelet-Európa török népi elemeinek nyelvi és történeti problémái, valamint az Arany Horda története. Tudományos munkássága mellett diplomáciai tevékenységet is folytatott: 1990 és 1991 között isztambuli főkonzul, majd 1995-ig ankarai, valamint 1999 és 2003 között teheráni nagykövet.

Vásáry István
Született1945. május 4. (79 éves)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorientalista, turkológus, diplomata
Tisztsége
  • magyar nagykövet Törökországban (1991–1995)
  • magyar nagykövet Iránban (1999–2003)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1968)
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés

Nagyapja Vásáry István egykori pénzügyminiszter, anyai ági nagyapja Jausz Béla, unokabátyja Vásáry Tamás. Középiskolai tanulmányait a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1963-ban érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-török szakára. Itt 1968-ban szerzett diplomát. Mesterei Németh Gyula és Ligeti Lajos voltak. Első munkahelye az MTA Altajisztikai Kutatócsoportja volt, itt 1980-ig dolgozott, utoljára tudományos munkatársként. Eközben 1971-ben egyetemi doktori címet szerzett az ELTE-n. 1980-ban visszatért alma materébe, ahol a török filológiai tanszék adjunktusa lett. 1981–1982-ben két félévben oktatott vendégtanárként a velencei egyetemen (Università di Venezia) 1983-ban kapta meg egyetemi docensi kinevezését. A rendszerváltást követően 1990-ben felkérték isztambuli főkonzulnak, majd 1991 novemberében kinevezték ankarai nagykövetnek. A magyar diplomáciában szokásos négy év után távozott állomáshelyéről, és visszatért az egyetemre, ahol 1996-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1995-ben habilitált nyelvtudományból, 1997-ben történelemtudományból. 1999-ben ismét a Külügyminisztérium kötelékébe lépett, amikor kinevezték teheráni nagykövetté, 2002-ben Türkmenisztánba is akkreditálták. Állomáshelyéről 2003-ban tért haza. 2005 és 2010 között az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetét vezette, 2015-ben emeritálták. Többször volt külföldön kutatóúton: 1970 és 1990 között hét alkalommal volt Moszkvában és Leningrádban, 1988-1989-ben tíz hónapig volt a Wilson Center (Washington, D.C.) meghívott kutató ösztöndíjasa, 2010-ben két féléven át volt az oxfordi, All Souls College vendég kutatója.

1981-ben védte meg történettudományi kandidátusi, 2002-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orientalisztikai, illetve Történettudományi Bizottságának lett tagja, előbbinek 1996 és 1999 valamint 2011 és 2014 között elnöke is volt. A Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban választotta meg levelező, 2019-ben pedig rendes taggá. Emellett 1988-ban a Török Nyelvtudományi Társaság levelező, majd 1998-ban tiszteletbeli tagja lett. 1968-tól a Kőrösi Csoma Társaság alapító választmányi tagjaként is tevékenykedett, 1988 és 1990 között a társaság alelnöke is volt. A Török Nyelvészeti Társaságnak (Türk Dil Kurumu) 1988-tól levelező, 1999-től tiszteleti tagja. A Kőrösi Csoma Társaság elnökségi tagja. A Magyar-Török Baráti Társaság alapító tagja, 2008-tól elnöke, 2013-tól tiszteletbeli elnöke. 2014 óta a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás elnöke.

Az Acta Orientalia szerkesztőbizottságának 1977-ben lett tagja, 2003-tól főszerkesztő. Emellett a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának is tagja. Több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Közleményeit magyar, angol, német, orosz és török nyelven adja ki.

Díjai, elismerései

szerkesztés
  • Kőrösi Csoma-díj (1981)
  • Vámbéry-díj (orientalisztikai munkásságáért, 2008)
  • A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
  • Akadémiai Díj (Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, 2022)

Főbb publikációi

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Ézsiás Erzsébet: A "boldogító tudás". Vásáry István életpályája; Lexica, Bp., 2015 (Magyar tudósok)