Vásáry István (orientalista)

Vásáry István (Budapest, 1945. május 4. –) Széchenyi-díjas magyar orientalista, történész, turkológus, egyetemi tanár, diplomata, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a török filológia és történelem, ezen belül Kelet-Európa török népi elemeinek nyelvi és történeti problémái, valamint az Arany Horda története. Tudományos munkássága mellett diplomáciai tevékenységet is folytatott: 1990 és 1991 között isztambuli főkonzul, majd 1995-ig ankarai, valamint 1999 és 2003 között teheráni nagykövet.

Vásáry István
Született	1945. május 4. (79 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	orientalista, turkológus, diplomata
Tisztsége	magyar nagykövet Törökországban (1991–1995) magyar nagykövet Iránban (1999–2003)
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1968)
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Nagyapja Vásáry István egykori pénzügyminiszter, anyai ági nagyapja Jausz Béla, unokabátyja Vásáry Tamás. Középiskolai tanulmányait a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte, ahol 1963-ban érettségizett. Ezt követően felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol-török szakára. Itt 1968-ban szerzett diplomát. Mesterei Németh Gyula és Ligeti Lajos voltak. Első munkahelye az MTA Altajisztikai Kutatócsoportja volt, itt 1980-ig dolgozott, utoljára tudományos munkatársként. Eközben 1971-ben egyetemi doktori címet szerzett az ELTE-n. 1980-ban visszatért alma materébe, ahol a török filológiai tanszék adjunktusa lett. 1981–1982-ben két félévben oktatott vendégtanárként a velencei egyetemen (Università di Venezia) 1983-ban kapta meg egyetemi docensi kinevezését. A rendszerváltást követően 1990-ben felkérték isztambuli főkonzulnak, majd 1991 novemberében kinevezték ankarai nagykövetnek. A magyar diplomáciában szokásos négy év után távozott állomáshelyéről, és visszatért az egyetemre, ahol 1996-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1995-ben habilitált nyelvtudományból, 1997-ben történelemtudományból. 1999-ben ismét a Külügyminisztérium kötelékébe lépett, amikor kinevezték teheráni nagykövetté, 2002-ben Türkmenisztánba is akkreditálták. Állomáshelyéről 2003-ban tért haza. 2005 és 2010 között az ELTE BTK Orientalisztikai Intézetét vezette, 2015-ben emeritálták. Többször volt külföldön kutatóúton: 1970 és 1990 között hét alkalommal volt Moszkvában és Leningrádban, 1988-1989-ben tíz hónapig volt a Wilson Center (Washington, D.C.) meghívott kutató ösztöndíjasa, 2010-ben két féléven át volt az oxfordi, All Souls College vendég kutatója.

1981-ben védte meg történettudományi kandidátusi, 2002-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Orientalisztikai, illetve Történettudományi Bizottságának lett tagja, előbbinek 1996 és 1999 valamint 2011 és 2014 között elnöke is volt. A Magyar Tudományos Akadémia 2013-ban választotta meg levelező, 2019-ben pedig rendes taggá. Emellett 1988-ban a Török Nyelvtudományi Társaság levelező, majd 1998-ban tiszteletbeli tagja lett. 1968-tól a Kőrösi Csoma Társaság alapító választmányi tagjaként is tevékenykedett, 1988 és 1990 között a társaság alelnöke is volt. A Török Nyelvészeti Társaságnak (Türk Dil Kurumu) 1988-tól levelező, 1999-től tiszteleti tagja. A Kőrösi Csoma Társaság elnökségi tagja. A Magyar-Török Baráti Társaság alapító tagja, 2008-tól elnöke, 2013-tól tiszteletbeli elnöke. 2014 óta a dunaszerdahelyi Vámbéry Polgári Társulás elnöke.

Az Acta Orientalia szerkesztőbizottságának 1977-ben lett tagja, 2003-tól főszerkesztő. Emellett a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőbizottságának is tagja. Több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Közleményeit magyar, angol, német, orosz és török nyelven adja ki.

Díjai, elismerései

• Kőrösi Csoma-díj (1981)
• Vámbéry-díj (orientalisztikai munkásságáért, 2008)
• A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015)
• Akadémiai Díj (Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége, 2022)
• Széchenyi-díj (2025)

Főbb publikációi

• Armeno-Kipchak parts from the Kamenets Chronicle (1969, Acta Orientalia, vol. 22, 139–189. o.)
• Käm, an early Samoyed name of Yenisey (1971, Studia Turcica, 469–482. o.)
• Runiform signs on objects of the Avar period (6th-8th cc. A.D.) (1972, Acta Orientalia, vol. 25, 335347. o.)
• The Hungarians or Možars and the Meščers/Mišers of the Middle Volga region (1975, Archivum Eurasiae Medii Aevi vol. 1, 237–275. o.)
• The Golden Horde term daruġa and its survival in Russia (1976, Acta Orientalia, vol. 30, 187–197. o.)
• The origin of the institution of basqaqs (1978, Acta Orientalia, vol. 32, 201–206. o.)
• A contract of the Crimean Khan Mängli Giräy and the inhabitants of Qïrq-Yer from 1478/79 (1982, Central Asiatic Journal vol. 26, 289–300. o.)
• Az Arany Horda (1986, Kossuth Könyvkiadó, ISBN 963 09 2792 6)
• Az Arany Horda kancelláriája (1980, kandidátusi értekezés, 1987, kivonat, Keleti értekezések vol. 3, 50–59. o. Kőrösi Csoma Társaság, ISBN 963 01 8090 1)
• "History and legend" in Berke khan's conversion to Islam (1987 konferencia, 1990, Aspects of Altaic Civilization III., Indiana University, Bloomington, 230–252. o., ISBN 0-933070-25-X, ISBN 978 0 933070 25 7)
• A régi Belső-Ázsia története (1993, ISBN 963 481 973 7, 2003, második, átdolgozott kiadás, Magyar Őstörténeti Könyvtár vol. 19, Balassi Kiadó, ISBN 963 506 496 9)
• Cuman warriors in the fight of Byzantium with the Latins (2004, Acta Orientalia vol. 57, 263–270. o.)
• Cumans and Tatars: oriental military in the pre-Ottoman Balkans, 1185-1365 (2005, Cambridge University Press, ISBN 978 0 521 83756 9)
• Turks, Tatars and Russians in the 13th-16th Centuries (2007, Ashgate Publishing, ISBN 978 0 7546 5929 7, 2018, Routledge, ISBN 978 1 138 37515 4 )
• Magyar őshazák és magyar őstörténészek (2008, Magyar Őstörténeti Könyvtár XXIV., Balassi Kiadó, ISBN 978 963 506 756 5)
• Többnyelvűség és kulturális kölcsönhatások az Arany Hordában. Székfoglaló előadások a Magyar Tudományos Akadémián. (2014)
• A „keleti” magyarok problémaköre (2015, Magyarok a honfoglalás korában, Helikon Kiadó, 145. o. ISBN 978 963 227 592 5)
• Török és perzsa írásbeliség Timur és a Timuridák korában (XIV–XV. sz.) (2019, akadémiai székfoglaló előadás)
• Benkő Elek–Sándor Klára–Vásáry István: A székely írás emlékei. Corpus Monumentorum Alphabeto Siculo Exaratorum (CMASE); szerk. Vásáry István; BTK, Bp., 2021 ISBN 978 963 416 267 4
• A török és perzsa írásbeliség Timur és a Timuridák korában (14–15. század) (2023 tavasz, Keletkutatásː Tanulmányok az orientalisztika köréből, 5–22. o.)

Források

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. 1164. o. ISBN 978-963-1787-283  
• Adatlap az MTA honlapján
• Publikációs lista a Magyar Tudományos Művek Tárában
• 2006-os életrajz a Vámbéry Polgári Társulás honlapján Archiválva 2021. február 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 2012-es interjú a Magyar Tudomány honlapján
• 2013-as interjú az ELTE honlapján
• Vásáry István Önéletrajz

További információk

• Ézsiás Erzsébet: A "boldogító tudás". Vásáry István életpályája; Lexica, Bp., 2015 (Magyar tudósok)