Mecklenburg-Schwerin
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Mecklenburg-Schwerin egy német történelmi állam a mai Mecklenburg-Elő-Pomeránia területén.
| Mecklenburg-Schwerin | |||
| 1621 – 1933. december 31. | |||
| |||
.svg) | |||
| Mecklenburg-Schwerin a Német Császárságban | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Schwerin | ||
| Terület | 13.127 km² | ||
| Népesség | 308.166 (1816) 639.958 (1910) fő | ||
| Hivatalos nyelvek | német | ||
| Vallás | evangélikus | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | Hercegség (1621-1815) Nagyhercegség (1815-1918) Szabadállam (1918-1933) | ||
| Uralkodó | Herceg / Nagyherceg | ||
| Dinasztia | Mecklenburgi-ház | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mecklenburg-Schwerin témájú médiaállományokat. | |||
Történelem
szerkesztésA hercegség (1621–1815)
szerkesztés
A hercegséget 1621-ben alapították, amikor a testvérek I. Adolf Frigyes és II. János Albert megosztották egymással Mecklenburgot egy schwerini és egy güstrowi részbe. Ezt a hatalommegosztást a birodalmi törvény nem ismerte el. A két vonal azonban egy közös országgyűlést (Landtag) tartott fenn, amely felváltva Strenbergben és Malchinban gyűlj össze.
I. Adolf Frigyes 1623-ban csatlakozott az alsó-szászországi körzeti védekező szövetségéhez, és megpróbálta semleges maradni a háborúban. Titokban azonban támogatta IV. Keresztély dán király csapatait, és ezért a császár ellenségként kezelték őt lutteri csatában után. Úgy Albrecht von Wallenstein 1628. január 19-én mecklenburgi kormányzó, majd 1629. június 16-án herceg lett és Güstrow lett a főváros.
II. Gusztáv Adolf svéd király 1630 őszén Mecklenburg nagy részeit elfoglalták, kivéve Rostock és Wismar erődített kikötővárosát. A Wallenstein 1631 májusában történt bukása után Adolf Frigyes a svéd csapatok segítségével visszatért. Ennek érdekében átmenetileg Wismar, Poel, Neukloster és Warnemünde Svédországhoz került, Warnemünde kivételével, 1648-ban a Vesztfáliai békessége révén határozottan marat Svédországnál, míg a schwerini és a ratzeburgi püspökség Adolf Frigyesének birtoka lett.
A svéd területeknek a Német-római Birodalomban 1652 és 1802 között Wismar volt a legfelsőbb svéd bíróságnak (svédül: Wismarska tribunalet) a székhelye.
A Mecklenburg–Güstrowi Hercegség megosztása után
szerkesztés
Gusztáv Adolf mecklenburg-güstrowi herceg halála 1695-ben utódlási válsághoz vezetett Mecklenburg-Güstrowban. II. Adolf Frigyes, Gusztáv Adolf vője, a részhercegséget magának követelte és I. Frigyes Vilmos csatolta a részhercegséget. 1701 megosztották az güstrowi hercegséget. Úgy a Mecklenburg-Strelitzi hercegséget alapították és a Mecklenburg-Schwerini hercegség nagyobb lett (Hamburger Erbvergleich / Hamburg öröklési megállapodás) és bevezették a primogenitúrát.
1713-ban konfliktusok merültek fel Károly Lipót herceg és a mecklenburgi nagybirtokosság között, 1717-ig tartott. A herceg Dömitzbe menekült, majd külföldre. 1719-ben VI. Károly császár kinevezte György Lajos hannoveri választófejedelemet mint az alsó-szászországi körzet igazgatója és I. Frigyes Vilmos porosz királyt kormányzóknak (Reichsexekution). György Lajos halála után Károly Lipótot 1728-ban a birodalmi udvari tanács (Reichshofrat) lementették testvére, II. Keresztyén Lajos javára.[1]
II. Keresztyén Lajos és III. Adolf Frigyes mecklenburg–strelitzi herceg 1748-ban megpróbálták feloszlatni az Mecklenburg összállamat. Ez a terv a nagybirtokosság ellenállása miatt nem sikerült. 1755-ben egész Mecklenburg (Ratzeburg nélkül) alkotmányt (Landesgrundgesetzlichen Erbvergleich) kapott.
A hétéves háború alatt harcokat folytattak a Mecklenburg területén is.
Viták Rostockkal után 1760-ban Frigyes herceg egy pietizmusi egyetemet alapított Bützowban. Az egyetemnak a négy klasszikus kar volt: teológiai, jogi, orvosi és filozófiai kar, tehát teljes egyetem volt. Létezésének majdnem három évtizede alatt 779 hallgató – többnyire mecklenburgiék – beiratkozott. A bützowi egyetemet 1789 áprilisában újra egyesítették a Rostocki Egyetemmel.
1764-ben a herceg áthelyezett a rezidenciát Schwerinből Ludwigslustba.
1803-ban Svédország eladta 1 250 000 királyi dinárért (Riksdaler) Wismart, Poel szigetet és Neuklostert Mecklenburg-Schwerinnek, de megtartotta a visszavásárlás jogát 100 év elteltével. Emiatt Wismar nem képviseltethette magát a Mecklenburgi országgyűlésen csak 1897-től.
1806 decemberében a francia csapatok elfoglalták Mecklenburgot, és I. Frigyes Ferenc elmenekült a dániai Altonába. I. Sándor cár elérte Napóleonnal a herceg visszatérését, aki 1808. március 22-én a Rajnai Szövetség tagja lett és 1813. március 14-én elhagyta a szövetséget.[2][3] November 12-én az utolsó francia katonák távoztak Mecklenburgból.
A nagyhercegség (1815–1918)
szerkesztés
Frigyes Lajos mecklenburg–schwerini trónörökös herceg elérte a bécsi kongresszuson, hogy a saját apja a nagyhercegi címet kaptak. A mecklenburgi terület bővitese Svéd-Pomerániával nem sikerült.
Strenbergban az (össz-)mecklenburgi országgyűlés (Landtag) 1819 őszén döntött a jobbágyság megszüntetéséről.
1837-ben Pál Frigyes visszahelyezte a rezidenciát Schwerinbe.
A Porosz–osztrák–olasz háborúban mindkét mecklenburgi nagyhercegség Poroszország szövetségesei voltak, de alig küldött katonák. 1867-ben a két nagyhercegség belépett az Északnémet Szövetségbe, majd 1871-ben a Német Császárság része lett.
1903-ban Svédország véglegesen lemondott Wismarról.
VI. Adolf Frigyes 1918 február 23-i öngyilkossága után IV. Frigyes Ferenc szintén Mecklenburg-Strelitz kormányzója vált, mert az 1701-es öröklési megállapodás szerint az örökös volt. A novemberi forradalom során november 14-én Frigyes Ferenc le kellett mondani a trónról.
A szabadállam (1918–1933)
szerkesztésA schwerini és a strelitzi szabadállam külön parlamenteket tartott fenn, de közös legfelsőbb bíróságot (Oberappellationsgericht) tartott.
A közigazgatási struktúra a következő volt:
Járási jogú városok
szerkesztés
|
Járások (Ämter)szerkesztés |
1934. január 1-jétől egységes lett Mecklenburg tartománya (németül: Land Mecklenburg).
Uralkodók
szerkesztés
Hercegek
szerkesztés |
|
Nagyhercegek
szerkesztés |
|
Államminiszterek (Staatsminister), miniszterelnök (Ministerpräsidenten)
szerkesztés |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Andreas Pecar: Tagungsbericht: Verfassung und Lebenswirklichkeit. Der Landesgrundgesetzliche Erbvergleich von 1755 in seiner Zeit, Rostock 22.–23. April 2005
- ↑ Werner Behm: Die Mecklenburger in den Befreiungskriegen 1813 bis 1815. Richard Hermes Verlag, Hamburg 1913, S. 21.
- ↑ Klaus-Ullrich Keubke, Uwe Polenz: Die Mecklenburger in den Napoleonischen Kriegen 1806–1815. Schriften zur Geschichte Mecklenburgs, Schwerin 2011, ISBN 978-3-00-034517-3, S. 43.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mecklenburg-Schwerin című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hertogdom Mecklenburg-Schwerin című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Geschichte Mecklenburgs című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés
